Dél - Amerika tevéi


A tevéket Afrika vagy Ázsia sivatagos területein élő állatokként ismertük meg, de kevesen tudjuk, hogy közeli rokonságban állnak a dél-amerikai lámafélékkel.

Az új-világban élő lámaféléknek - ellentétben az óvilági rokonaikkal - nincs púpjuk és magaságuk is lényegesen kisebb, legfeljebb akkorák, mint egy átlagos ember.

A lámafélék az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tevefélék (Camelidae) családjába tartoznak.

Ősei Észak-Amerika középső síkságain éltek 40 millió évvel ezelőtt. Három millió éve költöztek át Dél-Amerikába. A legutolsó jégkorszak végén Észak-Amerikában az összes teveféle kihalt.

Mai élőhelyük az Andok-hegység, Bolívia és Peru, de Argentína és Chile területén lévő Patagóniában és Tűzföldön is honosak.

A legtöbb állat nem képes jóval a tengerszint feletti magasságban élni. A lámafélék még az Andok magasabb részein is jól megélnek, mert sok a vörösvértestük, mely biztosítja az oxigénben szegényebb levegőből is a megfelelő mennyiségű éltető gáz eljuttatását a test minden részébe.

A lámafélék könnyedén, gyorsan és biztonságosan közlekednek a sziklás hegyoldalakon, lépéseiket talpuk különleges párnái tompítják, melyek még a korszerű túracipőknél is jobbak. Testtartásuk kecses.

Az Andokban gyér a fű, és a talajréteg vékony, a lámafélék patáikkal kevesebb kárt tesznek a talajban, mint a lovak vagy az öszvérek.

   

Foguknak és az ínyüknek köszönhetően - mivel felül nincsenek metszőfogai - úgy legelnek, hogy nem sértik meg a fű gyökerét.

   

Hasonlóan a tevékhez, megszáradt ürülékét fűtésre használják az olyan területeken, ahol nincs tűzifa.

Régen a lámaféléket vallási szertartásokon is felhasználták. Peru déli részén a chiribaya indiánok feláldozott lámákat és alpakákat temettek el a házuk padlója alá. A történészek szerint minden holdhónapban száz különlegesen tenyésztett fehér lámát áldoztak fel Huayaca Patán, Cuzco főterén, valamint az Inti-raymin, a napisten tiszteletére rendezett ünnepségen. Napjainkban ritkán használnak lámaféléket a szertartásokon, ám a húsukat, melynek íze hasonlít a bárányéhoz, nagyra értékelik.

Az inkák fagyasztásos szárítással tartósították a lámafélék húsát, kihasználva, hogy magasan az Andokban hideg van, és alacsony a légnyomás.

Dél-Amerikában négy teveféle él: a láma, az alpaka, a guanako és a vikunya. Mi sem bizonyítja a négy faj közeli rokonságát mint az a tény, hogy keresztezhetők egymással.

 

Láma (Lama glama)

 

A láma a dél-amerikai tevefélék 4 faja közül a legismertebb. Ma már kizárólag háziasított egyedek élnek, melyeket az emberek teherhordásra használtak.

Az indiánok az összes testrészét hasznosították. Húsát megették, zsírjával világítottak, trágyájával tüzeltek vagy a földművelésben használták fel, gyapjából ruházatot, bőréből különféle használati tárgyakat készítettek.

A technika térhódításával teherhordó szerepük lecsökkent, napjainkban a korábbi időkhöz képest kevésbé elterjedt háziállat.

   

A régészeti leletek és a DNS elemzések szerint több helyen egymástól függetlenül kezdték háziasítani. A legkorábbi 5000 éves leletek Punából kerültek elő 3200 méter magasságból.

A mocsék gyakran helyeztek lámákat vagy lámahúst vezetőik sírjára, áldozatként vagy a másvilágra félretett élelemként. Kerámiáikon élethűen ábrázolták ezeket az állatokat. Már az inka birodalomban is nagy hagyománya volt a lámatenyésztésnek.

A nemesség számára a láma szimbolikus fontossággal bírt. Halottaikat égetett lámafigurákkal temették el. Isteneik közül Urcuchillayt foltos láma alakjában ábrázolták. Az európai gyarmatosítás előtt tízmillió lámát tartottak a birodalomban és a vazallus államokban.

A spanyol hódítást követő száz év alatt számuk a tizedére csökkent, mivel a birkák és a lovak miatt sokat veszített fontosságából. A gyarmati időszakban ércet szállítottak a bányákból.Bolivar becslései szerint az ő idejében 300 ezer lámát használtak egyedül a Potosí bánya kincseinek szállítására.

A láma fej-törzs-hossza 1,5 - 2 méter, farokhossza 22 - 25 centiméter, marmagassága 1,1 - 1,2 méter és testtömege 120 - 150 kilogramm. Púpjai nincsenek. Nagy szemek, hosszú szempillák és hegyes, hosszú, hajlott fülek jellemzik.

   

Gyapja hosszú szálú és tömött. Színe a háziállatokra jellemzően változatos. Vannak egyszínű barna, fekete, szürke, fehér lámák, és foltosak, pettyesek is. Fején, nyakán és a lábain rövidebbre nő a gyapjú. A többi teveféléhez hasonlóan talppárnái vannak. Felső ajka hasított, és nagyon mozgékony.

   

Társas, barátságos állat, azonban olykor csökönyös is lehet. Ha a terhet, amit hord a hátán, túl nehéznek találja, nem mozdul meg. Csak akkor engedi, hogy rátegyék a hátára, ha más lámák is a közelében vannak. A láma háborítatlan körülmények között akár 20 évig is élhet.

A jól szocializált láma barátságos és kíváncsi. Azonban az ember által palackból táplált lámák vagy azok, amelyek túl sokat voltak emberek közelében, hajlamosak fajtársukként kezelni az embert. Köpnek, rúgnak, nyakkal birkóznak, nehezen kezelhetővé válnak.

A csapatot egy hím vezeti, amely veszély esetén megőrzi a nyugalmat, és biztonságérzetet nyújt társainak. A rangsor nem állandó, a hímek sokat küzdenek egymással. Ezek a küzdelmek látványosak. Köpnek, taszigálják egymást, nyakbirkóznak és rúgnak. A rangsorvitákat kiáltások, harapások és üldözések is jellemzik.

Ettől eltekintve békés csordaállatok, és családként élnek együtt. A vészkiáltásra mindegyikük felfigyel. Mormogva beszélgetnek egymással.

Mivel kizárólag növényevők, táplálékuk a fűfélék, lágy szárú növények, cserjék és zuzmók közül kerül ki. Kérődznek a többi teveféléhez hasonlóan, a táplálékot két fázisban emésztik meg. Minden növényt megesznek, amit találnak, bokrok leveleit, ágait. A tevékhez hasonlóan jól tűrik a szomjúságot, napokig kibírják víz nélkül.

Hangulatukat testbeszédük jelzi. Ha fülei felmerednek, és farka lazán lelóg, akkor a láma jól érzi magát és nyugodt. A felálló farok a figyelem jele. A behódolás jele a fülek hátracsapása és a farok lelógatása. Ha a fülek lelapulnak, és a farok feláll, akkor a láma nem érzi jól magát. Ha nagyon nem érzi jól magát, akkor emellett még gurgulázik is. Ha elégedetlen valamivel, a már megemésztett gyomortartalmát ráköpi "bosszantójára".

Az ivarérettséget a nőstény egy, a hím hároméves korban éri el. A párzási időszak Dél-Amerikában augusztus-szeptember hónapokban van. A nagy termetű állatoknál szokatlan pozícióban, fekve párzik, melynek ideje hosszú, 20 - 45 perc.

A vemhesség 11 - 12 hónapig tart, ennek végén egy 9 - 14 kilogrammos csikó jön a világra, amely 30 perc elteltével már tud járni.

Lenőtt nyelve miatt anyja nem tudja nyalogatni, ehelyett az orrát dugja hozzá, és mormog neki.

Egy csapat összes nősténye többnyire egyszerre szül, hogy együtt hatékonyabban tudják megvédeni utódaikat a hímektől és a potenciális ragadozóktól. Az anyák állva szülnek, mely nem tart tovább 30 percnél. A csikók többnyire 8 és 12 óra között jünnek a világra, a melegebb nappali órákban, ami növeli a túlélés esélyét.

Az anya egyszerre csak 60 milliliter tejet tud termelni, ezért a csikónak gyakran kell szopnia. Teje zsírban és sóban szegényebb, mint a kecske- és a tehéntej, de gazdagabb foszforban és kalciumban. A csikó négy hónapig szopik.

Veszélyt jelző viselkedésük miatt a lámát az 1980-as évek óta használják más háziállatok csordáihoz, nyájakhoz a veszély észlelésére, ahol a kojot (Canis latrans) és más nagyobb ragadozók honosak. Erre a feladatra rendszerint egy herélt lámát választanak ki.

A lámát mint háziállatot eredeti élőhelyén kívül is sok helyen tartják, leggyakrabban hobbiállatként.

Nyugodt, barátságos természete miatt terápiás állatként is használják.

 

Alpaka (Vicugna pacos, régebben Lama pacos)

 

Háziasított, rendkívüli finomságú gyapjáról ismert dél-amerikai teveféle. Gyapja a legfinomabbak közé tartozik a világon.

Az alpaka Andokban élő, vad ősét az inkák háziasították valamikor a 2 - 4. században. Az Inka Birodalomban különleges tiszteletben részesítették a fajt, gyapjából készült a királyi öltözék és számos vallási szertartásban részt vett az "istenek ajándéka". Már ekkor nagy hangsúlyt fektettek a vérvonalak tisztaságára és a szakszerű tenyésztésre.

A spanyol konkvisztádorok és gyarmatosítók nem ismerték fel a faj jelentőségét, ezért a merinó juhok mellett egy időre háttérbe szorult. Újra felfedezése a 19. században, a brit textilfeldolgozás iparosodásához fűződik, mikor észrevették, hogy az alpakaszőr sokkal erősebb és finomabb a juhok gyapjánál.

Az alpaka bundája vastag, tömött, nagyon finom szálakból áll. Színe változó, legtöbbször barna vagy fekete, de ma már gyakoriak a vöröses és a szürke, illetve tarka példányok. Az alpakák kisebbek a lámáknál, testtömegük 45 - 90 kilogramm.

Gazdasági haszna mellett jámbor és tiszta természete miatt az alpaka egyre gyakoribb házikedvenc.

Az alpakaszőr melegebb és könnyebb a juh gyapjánál, szinte sosem szúrós. A perui Accoyo alpakáit tartják a legjobb gyapjút adó példányoknak, a gondos tenyésztésnek köszönhetően. Az Accoyo-alpakák többnyire fehérek, bár van köztük sötétebb árnyalatú is. A tenyésztők évente akár 6 kilogramm gyapjút is nyerhetnek egyetlen egyedből, azonban gyakoribb a kétévente történő nyírás.

   

   

Az alpakák az év bármely szakában szaporodhatnak. A vemhesség hosszú, 11,5 hónap. A csikókat általában 6 hónap után választják el anyjuktól. A kancák körülbelül 16 - 18 hónapos korukra érik el az ivarérettséget, a csődörök viszont csak kétéves korukra válnak szaporodóképessé.

A faj átlagéletkora 20 év körüli, de jó bánásmód esetén közel 30 évig is elélhet.

Az alpakát mint háziállatot eredeti élőhelyén kívül is sok helyen tartják, leggyakrabban hobbiállatként. Nyugodt, barátságos természete miatt terápiás állatként is használják.

 

Guanakó (Lama guanicoe)

 

A guanakó hossza 150 - 200 centiméter, farokhossza 22 - 25 centiméter, magassága 90 - 125 centiméter, testtömege 80 - 120 kilogramm. A finom, rövid alsó szőrzet felett levő vastag fedőszőr - melynek színe vörösesbarna - mélyen gyökerezik a vastag bőrben. Feje keskeny, szeme nagy, feltűnő, szemhéján hosszú szempillasor van. Nyaka hosszú, vékony és egyenes. Farka viszonylag rövid, kerek és vastag, alsó része szőrtelen. Lábujja alatt keskeny, de vastag, rugalmas párnázat található. Gyomra a többi teveféléhez hasonlóan több kamrás, ami segíti megemészteni a növényi táplálékot.

Akár 5000 méteres magasságban is megtalálható. A lámafélék közül ő jut a legmagasabbra. Ahhoz, hogy megélhessen ebben a magasságban, vére bővelkedik vörösvértestekben. Egy teáskanálnyi guanakóvérben 68 millió vörös vértest található, ami négyszer annyi, mint az emberi vérben.

Az állat társas, csordákban él, nappal aktív, délután indul táplálékkeresésre, amely kizárólag növényekből áll. Kis csoportokban járja az Andok hatalmas hegységeit. Akár 56 kilométer/órás sebességgel is képes futni a sziklás vidéken.

A guanakó egyedülálló abban, hogy képes az összes tápanyagot és a vizet is a sivatagi kaktuszfélékből felvenni. A kérődzőkhöz hasonlóan az alapos rágás nélkül lenyelt táplálékot visszaöklendezve újra megrágja. Ha veszélyben érzi magát, akkor gyakran köp.

A csoportokat vagy egy hím és háreme alkotja, vagy kizárólag hímekből áll. A fiatal hímek három-négy évig élnek csordában. A nőstények csapata kicsi, ritkán haladja meg a 10-es egyedszámot, míg a hím csordák akár 50 fősek is lehetnek.

A pár nélküli hímek állandóan harcolnak egymással, amivel a későbbi háremszerző harcokra készülnek fel. Először vagy területet foglalnak, vagy megküzdenek egy vezérhímmel a hatalomátvételért. Az öreg, elűzött hímek általában magányosan élnek. A fiatal hímek együtt kóborolnak és saját hárem kialakítására törekszenek. Ha veszélyben érzik magukat, akkor magas hangú mekegéssel figyelmeztetik a csapatot.

A guanakók komoly ellensége a jaguár (Panthera onca), az andoki puma (Puma concolor araucanus), és a kondorkeselyű (Vultur gryphus), de ez utóbbi főleg a borjakat veszélyezteti. A beteg és a fiatal egyedeket a culpeo pamparóka (Lycalopex culpaeus) is elejtheti.

   

   

A guanakó a hatékonyabb védekezés érdekében kihasználja a nanduval (Rhea americana) közös életterét, a futómadár ugyanis nagyobb távolságból képes észlelni a veszélyeket és figyelmeztető viselkedése a guanakó csorda számára is hasznos.

A guanakó ivarérettségét 1 - 2 éves korában éri el. A párzási időszak augusztus-szeptember között van, amikor a hímek megküzdenek a nőstényekért, s párbajra hívják ki a vezért.

Harcmodoruk elég durva, rúgnak és harapnak, sőt gyakran gyomornedvvel köpik le az ellenfelüket.

A vemhesség 345 - 360 napig tart, ennek végén egy, ritkábban két utód jön a világra. A kicsi a születése után rögtön feláll, két óra elteltével már ugrándozik, s elég erős ahhoz, hogy a csapattal tartson.

A fiatal állat 11 - 15 hónapig a csordában marad, majd más csordához csatlakozik. 15 - 20 évig élhet, fogságban akár 30 évig is.

Prémjével gyakran helyettesítik a vörös róka prémjét, mivel nehéz a kettő között különbséget tenni. Háziasított rokonához, a lámához hasonlóan kétféle szőre van, a durva fedőszőrzet és a puha alsó szőrzet, melynek szálai vetekszenek a legjobb kasmírral.

 

Vikunya (Vicugna vicugna)

 

A guanakó közeli rokona, azonban jóval kisebb termetű. Valószínűleg az alpaka őse.

Vállmagassága kb. 90 centiméter, súlya 50 kilogramm körüli. A zergékre emlékeztető biztonsággal mozog a sziklákon. Látása és hallása éles, szaglása kevésbé. Vékony teste, karcsú lábai és hosszú nyaka révén a tevefélék legkecsesebb tagja. Bár rokonai is jól bírják a szélsőséges körülményeket, e faj szívósságban felülmúlja őket, ugyanis 6000 méteres tengerszint feletti magasságban is könnyedén közlekedik a sziklás terepen. Ez úgy lehetséges, hogy az azonos testméretű emlősökhöz képest tömege 50%-kal kevesebb, szíve nagyobb, és vérében több a vörösvértest, így hatékonyabban köti meg az oxigént.

Feltűnően hosszú, finom, csillogó szőrrel rendelkezik, melynek színe változó a halvány fahéjtól a sápadt fehérig. Hosszú gyapja szügyéről és mellkasáról ered.

Évente 85 és 550 gramm közötti gyapjúmennyiséget lehet lenyírni a háziasított egyedekről.

A gyapjúfonal erős és rugalmas, többnyire természetes színében használják, mivel a kémiai szerekre érzékeny. A fonalból drága kabátot, ruhát, vállkendőt készítenek. A vastag, selymes gyapjú, amit a történelmi időkben csak az inka nemesség viselhetett, kiváló hőszigetelést biztosít a hőmérséklet ingadozásaival szemben, amivel az állat a természetes környezetében, az Andok 3600 - 4800 méter magas hegyeinek félszáraz legelőin el kell viseljen.

Füvet legel, pihenés közben kérődzik. A nőstények kis csoportokban vándorolnak, amit egyetlen hím vezet, aki az őrködés feladatát látja el, valamint védi a területet a betolakodó más hímekkel szemben. Területük határait közösen lerakott trágyával jelzik.

A hím veszély esetén magas, fütyülésszerű hangot ad ki, ezzel riasztja a többieket. Gyakran és hangosan köp, hasonlóan a többi teveféléhez.

11 hónapos vemhesség után egyetlen utód születik, ami az anya közelében marad legalább 10 hónapos koráig. Az egyed várható élettartama 15 - 20 év. A vikunyákat több száz éven keresztül vadászták, ami az egyedszám csökkenéséhez vezetett. Az inkák összeterelték az állatokat, melyeknek gyapját lenyírták. Egy részüket megölték a húsuk miatt, többit szabadon engedték. A spanyol hódítás alatt a vadászat intenzívebbé vált, ezért az állomány száma rohamosan csökkent. Létszámuk a 21. században 350000 körülire tehető, amit elsősorban a vadrezervátumokban élő egyedek tesznek ki.

EGYÜTT AZ EGÉSZ CSALÁD

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menűbe