Az európai lappantyú


Az európai lappantyú (Caprimulgus europaeus) a madarak (Aves) osztályának a lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjébe, ezen belül a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjába tartozó faj. Az Európai kecskefejőt Linné írta le1758-ban a Systema Naturae-ban. Jelenlegi tudományos neve Caprimulgus a latin Capra = anyakecske, és mulgere = tej szóösszetételből származik, utalva egy régi mítoszra, hogy az éjszaka vadászó lappantyú - amelyet a háziállatokra szálló élősködők tömegei az istállók környékére vonzottak - elszopja a kecskék tejét, ezért azok nappal már nem tudnak tejet adni.

Majdnem egész Európában költ, az északi részek kivételével, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában. Az összes költőmadár Afrikában telel át, a Szaharától délre. Az utóbbi 50 évben Közép-Európában erősen csökkent az állományuk.

Testhossza 24 - 28 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 55 - 65 centiméter. A hím súlya 50 - 100 gramm, a tojó 65 - 95 gramm. Szeme barna, nagy, a bagolyéhoz hasonlóan fényvisszaverő réteggel rendelkezik, amely több fényt juttat vissza a retinára ez javítja az éjszakai látást. Előnyös abban az esetben, ha a szemet kevés fény éri.

Csőre kicsi, feketés, de óriásira képes kinyitni. A felső káván meredező serték javítják a rovarcsapdázás eredményességét, mivel az ezen fennakadó rovarokat beterelik a hatalmas nyitott csőrbe. Kizárólag éjjel aktív. Tápláléka a röptében elkapott repülő rovarokból áll.

   

   

   

Lába barna, kicsi és gyenge. Tollazata barnás-szürkés, ami kiváló rejtőszín a fakérgek és levelek sűrűjében. Az álcázás olyan szintű, hogy még a madár szemhéja is a tollruhának megfelelő színezetű. A hímek szárnyain és farktollain árulkodó fehér foltok láthatók. Puhasága pedig a nesztelen repülést teszi lehetővé.

A faágon való elhelyezkedésük is segíti a beolvadást. Míg a madarak többsége a faágra merőlegesen telepszik rá, addig a lappantyú azzal párhuzamosan, szinte ráhasal az ágra.

      

   

Kedvelt élőhelyei a cserjés, ritkás erdők, puszták, erdei tisztások és újonnan telepített erdők. Tavasszal a hím területet foglal és jelenlétét kattogás szerű hanggal jelzi. Birtokát járőrözéssel folyamatosan felügyeli, a behatolókat elűzi. Hogy szándékát nyomatékosabbá tegye, szárnyait összecsapva, szárnytapsot produkál megfélemlítésként. Ezt a szárnytapsot tavasszal az udvarlás alkalmával spirális repülés közben is végzi, mikor a tojót üldözi.

Tartós párkapcsolatát költés idején minden évben felújítja. A költési időszak június és augusztus között van. Az európai lappantyú nem épít fészket. Két barnán vagy szürkén pettyezett, halvány krémszínű tojását közvetlenül a földre rakja. Évente egyszer, ritkán kétszer költ. A szülők felváltva 17 - 21 napig kotlanak. A fiatalok 16 - 17 nap után repülnek ki.

   

   

Rendszeres fészkelő a ritkásabb erdőkben, áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon. Élettartama általában 8 év.

Kiváló rejtőzködő. Keresd meg a lappantyút! Van rá 20 másodperced. Indítsd el a videót!

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menübe