Párduc vagy leopárd?


A leopárd vagy más néven párduc (Panthera pardus) a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozik. A Panthera nembe tartozó négy nagymacskafaj egyike, ide tartozik még az oroszlán, a tigris és a jaguár.

A leopárdok a nagymacskáknak a legősibb fejlettségi fokú csoportját alkotják. A jégkorszak idején és a harmadidőszak végén szinte egész Európában honosak voltak, egyedüli kivételt képeznek az északkeleti vidékek. A pliocénkori pusztai őspárducot (Panthera leiodon Weithofe) tekintjük legrégebbi képviselőjüknek, amelyet a görögországi Pikermi vidékéről és a fejér megyei Polgárdi klasszikus lelőhelyeiről ismerünk.

   

A leopárdot már Kis-Ázsiában és Egyiptomban is ismerték, majd a görög kultúra is megemlíti. Az Iliasz pedig leír egy párducvadászatot olyan élethűen, ami bizonysága annak, hogy Kis-Ázsiában megfigyelhették az állat viselkedését.

A görögök közvetítésével került azután Bacchus szent állatának ismerete a rómaiakhoz, akik gyakran szerepeltették az állatviadalokon, egyes források szerint már Kr. e 186-ban is látható volt a párduc.

Eredetileg úgy gondolták, hogy a leopárd egy hibrid faj, mely az oroszlán és a párduc kereszteződéséből jött létre, és így a leopárd általános elnevezése is ebből a hiedelemből fakad. A leo, latin szó, melynek jelentése oroszlán, és a pard régies szó, melynek jelentése párduc. Korábban épp emiatt az etimológia miatt széles körben oroszlánpárd, illetve indusi macska névvel is illették. A nyelvújítás korában, mint megannyi állatot, a leopárdot is átkeresztelték, azonban elnevezése rövidesen kikopott a használt nyelvből.

Testhossza 90 - 165 centiméter, nem számítva a farokhosszat, mely 60 - 110 centiméter. Tömege 25 - 90 kilogramm. A legnagyobb talált példány 96,5 kilogramm tömegű volt. Jellemző rá a nemi dimorfizmus, a nőstények mérete kétharmada a hímekének.

A legtöbb leopárd világos sárgásbarna vagy őz-barna, fekete pettyekkel, ám bundájuk színe nagyon eltérő lehet. A pettyek a fej felé haladva kisebbednek, a halovány hastájékon nagyobbak.

Néhány évszázaddal az emberi beavatkozások előtt a házi-macska után a leopárd volt a legelterjedtebb macskaféle: megtalálható volt egész Afrikában a Szahara kivételével és Kis-Ázsiában. A Közel-Keleten, Indiában, Pakisztánban, Kínában, Szibériában, Délkelet-Ázsia nagy részén, Jáván és Srí Lankán még mindig szabadon él.

A leopárd a nagyragadozókhoz képest meglepően jól fenn tudott maradni. Körülbelül 500 000 leopárd él világszerte. A legtöbb nagymacskához hasonlóan a leopárdot is egyre inkább fenyegeti élőhelyeinek eltűnése, és egyre gyakrabban kerül szembe vadászokkal. Óvatosságának és rejtett életmódjának köszönhetően még az emberi létesítmények közelében is észrevételen maradhat. Ennek ellenére nincs esélye az erdőirtókkal és a vadorzókkal szemben, úgyhogy több alfaja - az amuri, az anatóliai, a berber, az észak-kínai és a perzsa leopárd - veszélybe került.

A főként éjjeli és fán élő ragadozót - bár testmérete tekintélyes - nehéz a vadonban megtalálni. A leopárdok megfigyeléséhez a legjobb helyet Dél-Afrikában, a Sabi Sand magánrezervátumban alakították ki, ahol a leopárdok hozzászoktak a szafari járművekhez, és azokat nagyon közel engedik magukhoz.

Ázsiában talán a legjobb megfigyelőhely a Yala Nemzeti Park Srí Lankán, ahol a világon a leggyakoribbak a vad leopárdok, ám még itt sem garantáltan láthatjuk őket, hiszen az állatok nyugalma érdekében a park több mint a fele nem látogatható. Egy másik jó hely a leopárd megfigyeléséhez a nemrégen újra megnyitott Wilpattu Nemzeti Park szintén Srí Lankán.

   

A leopárdok a feljegyzések szerint elérhetik a 21 éves kort is. A vemhesség 3 hónapig tart és a nőstényeknek almonként általában 3 - 4 kölyke születik.

   

A házi-macskákhoz hasonlóan - de a többi nagymacskától eltérően - ültükből ugranak rá a zsákmányállatokra.

Nagy méretük a kisebb macskák hatékonyságával elegyítve különösen veszélyessé teszi őket az emberek és a kutyák számára. Azokban az országokban, ahol leopárd él, a kutyákat védelmük érdekében ketrecben kell tartani.

A leopárdok nagyon sikeres ragadozók, melyek sokkal többféle afrikai zsákmányállatot vadásznak, mint a többi afrikai nagymacska, gyakran esznek bogarakat, rágcsálókat és halat (ahogy a házi-macskák is, melyekhez vadásztechnikájuk is hasonlít), illetve olyan nagyobb növényevőket, mint az antilop.

A házi-macskákhoz hasonlóan a leopárdok gyakran vadásznak éjjel, vagy alkonyatkor, illetve pirkadatkor. Becserkészik a prédát mielőtt futnának néhány métert, hogy elkapják azt. Leggyakrabban fojtással ölnek, addig szorítják az állat torkát, míg meg nem fullad, ám a kisebb állatoknak el is törhetik a nyakát.

   

   

A leopárd koponyája

A leopárdok zsákmányukat felviszik a fára, hogy az oroszlánok és hiénák ne tudják elvenni. Megfigyelték, hogy testsúlyuknak akár a háromszorosát is képesek felcipelni, mely szemlélteti a bennük rejlő hatalmas erőt és energiát.

   

Alkalmazkodó vadászok lévén a leopárdok ha alkalmas zsákmányt találnak nappal vagy éjjel, bármikor vadászatba lendülnek. Gyakran naponta többször is ölnek, mely esetben az első zsákmány elrejtésekor már a következő áldozatot vizslatják.

Élőhelyük nagy részén a leopárdoknak más állatokkal kell versengeni a zsákmányért, mint például foltos hiénával, hiénakutyákkal és oroszlánokkal, és nem ritka, hogy más csúcsragadozók elzavarják őket az általuk elejtett zsákmánytól.

   

A híres fekete párduc


A fekete párduc nem alkot elkülönült populációt, gyakran egyazon leopárdanyának is vegyesen születnek pettyezett és fekete utódai.

A fekete színt melanizmus okozza, ami a melanin nevű pigment többlete miatt alakul ki. A melanisztikus párducok szőrzetén a pettyes mintázat halványan kivehető, mivel a pigmentek mennyisége eltérő a mintázatban és a fekete alapszínben.


Alfajok


A leopárdnak számos alfaját írták le az idők során (1794 és 1956 között 27-et). Az 1990-es években végzett DNS-analízis nyolc alfajt állapít meg. Egy későbbi vizsgálat az arab leopárd alfaji elkülönítését is megerősítette, azonban a mintavételezés korlátai miatt a lehetséges alfajok száma valószínűleg alá van becsülve. A Természetvédelmi Világszövetség által elfogadott kilenc alfajról röviden:


Afrikai leopárd (Panthera pardus pardus)

Korábban Afrika szerte előfordult a sivatagoktól a szavannákon át az esőerdőkig, igen változatos élőhelyeken. Pontos számukról nincs megbízható becslés, de néhány százezerre tehető, ami folyamatosan csökken. Nagy részük a Szaharától délre él, számos, egymástól elvágott populációban, melyek közül többet a kihalás fenyeget. Észak-Afrikában már csak néhány száz egyed él. A hímek testtömege 60 - 90 kilogramm, a nőstényeké 35 - 40 kilogramm közötti. Bundájának alapszíne a világos sárgától a sárgásbarnáig változhat. Foltjai a hátán rozettások, míg fején, végtagjain és hasán egybefüggő feketék. Mérsékelten fenyegetett.


Perzsa leopárd (Panthera pardus ciscaucasica)

A perzsa leopárd a Közel-Keleten Örményországban, Törökországban, Azerbajdzsánban, Grúziában, Üzbegisztánban, Pakisztánban, Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban és Afganisztánban fordul elő. Mivel a természetben becslések szerint is csupán 1000 - 1200 vadon élő példányt tartanak számon, ezért állományát veszélyeztetettként tartja számon a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN). Testhossza meghaladja a két métert, Iránban több tartomány adatai alapján átlagos testhossza 260 centiméter. Tömege 30 - 90 kilogramm közötti. Veszélyeztetett.


Indokínai leopárd (Panthera pardus delacouri)

Délkelet-Ázsia kontinentális területén fordul elő, Mianmarban, Thaiföldön, Malajziában, Kambodzsában, Laoszban, Vietnamban és Kína déli részén.

Az indokínai leopárdok körében különösen gyakoriak a fekete párducok. E tekintetben a Kra-földhíd határnak számít: ettől délre 1996 és 2009 között kizárólag fekete példányokat észleltek, míg ettől északra a foltosság jellemző. A fekete egyedek gyakorisága azzal magyarázható, hogy ezek a sötét trópusi esőerdőkben előnyben vannak a foltos egyedekkel szemben. Mérsékelten fenyegetett.


Indiai leopárd (Panthera pardus fusca)

Indiában, Nepálban, Bhutánban, Bangladesben és Pakisztánban fordul elő. Elterjedési területe nagyjából egybeesik az indiai szubkontinensével. Nyugaton az Indus a perzsa leopárd, keleten a Gangesz és a Brahmaputra alsó folyása az indokínai leopárd területétől választja el, északon a Himalájában 2500 méteres magasságáig merészkedik fel, mely a hópárduc elterjedésével határos. A hímekre jellemző a 125 - 145 centiméteres testhossz és 75 - 90 centiméter farokhossz, valamint az 50 - 75 kilogramm közötti testtömeg, a nőstények 105 - 115 centiméteres test és 75 - 105 centiméteres farokhosszal és 30 - 35 kilogrammos testtömeggel rendelkeznek. A trópusi esőerdőkben a száraz lombhullató erdőkben, a tűlevelű erdőkben egyaránt megél, a Szundabaransz mangroveerdeiben azonban nem. Mérsékelten fenyegetett.


Észak-kínai leopárd (Panthera pardus japonensis)

Az észak-kínai leopárd a leopárdok egyik legészakabbra élő alfaja, méretei nagyobbak, mint a trópusi területeken élőké. Testhossza 140 - 160 centiméter, marmagassága 80 - 90 centiméter, tömege 40 - 90 kilogramm. Szőrzete is jóval vastagabb, mint a délebbi rokonoké. Mára szórványosan fordul elő Kína északi területein. Mérsékelten fenyegetett.


Ceyloni leopárd (Panthera pardus kotiya)

Srí Lanka szigetén, egymástól elszigetelt populációkban él. A ceyloni leopárdot az orvvadászat és az emberi népesség terjeszkedése általi élettércsökkenés fenyegeti. Eredeti élőhelye Srí Lanka egészére kiterjedt.

A védett területeken viszonylagos biztonságban van. A Yala Nemzeti Park egyike a világ leopárdok által legsűrűbben benépesített területeinek. A Wilpattu Nemzeti Park is jó leopárd-megfigyelőhelyként ismert. A Természetvédelmi Világszövetség a veszélyeztetett kategóriába sorolja.


Jávai leopárd (Panthera pardus melas)

Korábban Jáva szigetének változatos élőhelyein mindenfelé előfordult, mára főként a nemzeti parkok területére szorult vissza. A becslések szerint kevesebb, mint 250 egyede él a vadonban. A Természetvédelmi Világszövetség a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolja.

A jávai leopárdot főként az ember térhódítása miatti élettércsökkenés fenyegeti. Jáva természetes növényzetének mára több mint 90%-a elveszett, az erdőségek csak az 1400 méternél magasabban fekvő területeken maradtak fenn.


Arab leopárd (Panthera pardus nimr)

Az arab leopárd az egyik legkisebb alfaj. Az Arab-félszigeten őshonos, becslések szerint 200-nál kevesebb a vadonélő egyedeinek száma. Az IUCN által kritikusan veszélyeztetett alfaj. Egyes elkülönült populációi - melyek létszáma nem éri el az ötvenet - erősen elszigeteltek, a beltenyészet veszélye áll fenn.

Szőrze halvány sárga mély arany vagy sárgásbarna, és mintás rozetták. A hím súlya 30 kilogramm körüli, testhossza182 - 205 centiméter, a nőstény körülbelül 20 kilogramm és 160 - 195 centiméter hosszú. Súlyosan veszélyeztetett.


Amuri leopárd (Panthera pardus orientalis)

Az amuri leopárd Kelet-Oroszország, Északkelet-Kína és a Koreai-félsziget hegyvidéki erdeiben fordul elő. Mára jelentősen visszaszorult, mindössze egy viszonylag kis területen, az orosz-kínai-észak-koreai határok háromszögében él.

A hím súlya 30 - 50 kilogramm, a legnagyobb hímek elérik a 60 - 75 kilogrammot is. A nőstények kisebbek, csak 25 - 45 kilogrammosak. Bundája sárgás, főleg télen. A széles, fekete foltok közepe barnásszürke. A szőrzet hossza nyáron 2,5 centiméter, míg télen 7,5 centiméter. Szeme kékeszöld. Súlyosan veszélyeztetett.

Mindannyian emlékszünk Bagirára, a fekete párducra gyermekkorunk kedves olvasmányából Rudyard Kipling A dzsungel könyve című művéből. Néhány pillanatot felelevenítünk a filmből.


 

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menübe