Lepke vagy pillangó?


Vajon ugyanaz-e a kettő, vagy lehet valami eltérés? Általánosságban az emberek többsége úgy gondolja, a két szó szinonimája egymásnak, s köztük semmi különbség nincs.

Vizsgáljuk meg közelebbről, s kezdjük a lepkékkel. A lepkék az ízeltlábúak törzsébe, a rovarok osztályába tartoznak, azon belül pedig önálló rendet, a lepkék rendjét alkotják.

Általános jellemzőjük a kétpár szárny, melyet ezernyi apró pikkely borít, ezekben pigmentnek nevezett festékanyag található.

A pikkelyek különleges szerkezete, s a bennük lévő festékanyag miatt, varázslatos színű és szivárványlóan irizáló is lehet.

A kétpár szárny, különböző alakú, gazdagon erezett, ez jól látszik a hímporhiányos részeken.

Egyes fajoké eredetileg sem színes, hanem celofánszerűen átlátszó.

Sok fajnál az első- és hátsó szárny kampókkal kapcsolódik egymáshoz.



Lehetnek nappali vagy éjszakai életmódot folytatók, s kevés kivételtől eltekintve növényi nedveket, nektárt, vagy virágport fogyasztanak. Jellegzetes szájszervük a pödörnyelv.

Egy pár csápjuk van, mely a nappali fajok esetén vékony és bunkóban végződik, míg az éjjeli fajok csápja lehet cérnaszerűen fonalas, vagy bozontosan fésűs.

Kivétel nélkül teljes átalakulással fejlődnek. Ennek során a nőstény lepke a megtermékenyített petét általában a tápnövényre rakja. A petéből lárva bújik elő, ez a hernyó. A hernyó nem hasonlít a kifejlett lepkére, feladata a növekedés.

Mikor a hernyó elérte fejlődésének végső stádiumát bebábozódik. A hosszabb – rövidebb nyugalmi bábállapot után megtörténik a varázslat, a csúf hernyóból csodaszép lepke lesz.

A lepkék általában rövid életűek, sokan kifejlett állapotban alig vagy egyáltalán nem táplálkoznak. (Vannak olyan fajok melyeknek szájszervük sincs.)

Párosodást és peterakást követően elpusztulnak, s a folyamat kezdődik előröl.

Összességében megállapíthatjuk, hogy amit az erdőn, mezőn színpompás, kecsesen vagy sebesen repülő, eddig lepkének hitt rovart látunk, az valóban lepke.

De akkor mi a pillangó?

A pillangók a lepkék rendjének egyik családja.

A rendbe természetesen bőven tartoznak más családok is, a mezőkön repülő kis kék lepkék a boglárkák, a káposztalepke a fehérlepkék, a halálfejes lepke a szenderek családjába tartozik.

A pillangók főleg nagy vagy közepes termetű, színpompás fajok. A test hosszú, megnyúlt, a hátsó szárnynak gyakran nyúlványa van, mely lehet hosszú kard, bunkó vagy hegyes fecskefarok. A csáp a nappali lepkékre jellemzően bunkós, a tor és a potroh gyakran szőrös.

A hátsó szárny potroh felőli széle homorú, így az nem záródik szorosan a test mellé.

A farkasalmalepke alsó szárnyán jól látszik annak test felőli homorulata.

Európában kevés, hazánkban is mindössze öt faj él, leggyakrabban a kardos és a fecskefarkú lepkével találkozhatunk. (A lepke elnevezés ellenére természetesen pillangóról van szó, de a magyar szakirodalom mégsem a fecskefarkú pillangó elnevezést használja.)

A trópusokon több ezer fajuk él, a legnagyobbak az indonéz szigetvilágban élő madárlepkék, ezek közül is az Alexandra királyné pillangó.

A nálunk is előforduló kis apollólepke és rokonai azonban hegyvidéki fajok, sok közülük az Ural és a Himalája fennsíkjain repked.

A hideghez alkalmazkodva testük szőrös, mely védelmet nyújt a hűvös éjszakákon.

A színpompás pillangók családja csupán egy része a lepkék népes rendjének, ezért bátran kijelenthetjük, hogy minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó.

Még néhány érdekes lepke

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

    

De ezek már pillangók

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

  

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a LEPKÉK menűbe