Levéltetvek


A levéltetvek (Aphidoidea) a rovarok (Insecta) osztályába és a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe tartozó öregcsalád tagjai, melyek a világon mindenütt előfordulnak, de leggyakoribbak a mérsékelt és trópusi éghajlaton.

Testhosszuk általában 1,5 - 3 milliméter. Minden fajnak van szárnyas és szárnyatlan alakja is. A szárnyas levéltetveknek két párszárnyuk van. Szájszervük szúró.

   

   


Általában csoportokban élnek. Táplálékuk számos növény rügyeinek, friss hajtásainak, leveleinek édes nedve. Ürülékük, a nagy cukortartalmú mézharmat, ami sok apró állat kedvenc tápláléka. Egyes hangyák nemcsak összeszedik a mézharmatot, de meg is "fejik" a levéltetveket, mások pedig egyenesen szimbiózisra lépnek velük, őrzik, terjesztik őket.

   



Az ősszel lerakott peték áttelelnek, rügyfakadás idején kel ki belőlük az első nemzedék, a szárnyatlan ősanyák. Áprilisban ősanyák elevenszüléssel újabb szárnyatlan nőstény nemzedéknek adnak életet.

A nyári családalapító anyák (a meg nem termékenyített nőstények) egy - egy napon akár 20 utódot is képesek világra hozni. Hasonló módon több nemzedék is követi egymást, de a szárnyas nőstények aránya egyre emelkedik.

   

A szárnyas nőstények átrepülnek nyári tápnövényeikre, amelyeken a nyári nemzedékek fejlődnek, melyek általában szárnyatlanok. Szeptemberben ismét szárnyas alakok képződnek, melyek párosodnak, majd megszületnek az ivaros egyedek, melyek októberben és novemberben rakják le áttelelő tojásaikat a hajtásokon, a rügyek mellé. A tojásrakó nőstények még a lombtalan fákon is megtalálhatók.

   


Gyakoribb hazai fajok



Hamvas szilva levéltetű (Hyalopterus pruni)

   

   

   


Hamvas őszibarack levéltetű (Hyalopterus amygdali)

   

   


Galagonya-levéltetű (Rhopalosiphum insertum)

   

   


Fekete répalevéltetű (Aphis fabae)

   

   

   


Fekete bükkönylevéltetű (Aphis craccivora)

   

   


Zöld almalevéltetű (Aphis pomi)

   

   


Barna spirea levéltetű (Aphis spiraephaga)

   

   


Közönséges almapirosító levéltetű (Dysaphis devecta)

   

   


Fekete cseresznye levéltetű (Myzus cerasi)

   

   

   


Zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae)

   

   

   


Nagy rózsa levéltetű (Macrosiphum rosae)

   

   

   


Vértetű (Eriosoma lanigerum)

   

   

   


Kártételük

Elszaporodásukra, jelentős kártételükre elsősorban meleg, párás tavaszokon lehet számítani. Szívogatásuk nyomán a levelek torzulnak és a fonák felé sodródnak, a megtámadott hajtások gyengébben fejlődnek, növekedésük lelassul, súlyos esetben megáll.

   

   

Egyes levéltetvek - például a vértetű (Eriosoma lanigerum) - a növények gyökérzetében is jelentős károkat képes okozni. Jelenlétük könnyen felismerhető, mivel testüket fehér, vattaszerű, viaszos réteg takarja és ez jól látható a károsított növényrészeken is.

   

Másodlagos kártételként, a levéltetvek által kibocsátott mézharmaton megtelepedhet a korompenész is. Sok növénybetegséget, így például vírusokat terjesztenek.


Védekezés, megelőzés

Fontos az agrotechnikai védekezés, a rendszeres gyomirtás, megfelelően levegős korona kialakítása, a fertőzött növényi részek folyamatos eltávolítása és megsemmisítése.

   

Rügypattanás és virágzás közötti időszakban vegyszeres permetezéssel eredményesen védekezhetünk a kártétel ellen. Ne feledkezzünk meg a levéltetvek természetes ellenségeiről sem, amelyek védekezésünk eredményességében segítenek.

   

   


Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a ROVAROK menűbe