Tőrfarkú rákok


A tőrfarkú rákok igazi élő kövületek. Valaha gazdag csoportot alkottak, s a fosszilis leletek bizonyítják, hogy már 450 millió évvel ez előtt is léteztek.

Testfelépítésük és életmódjuk azóta alig változott.

Mára, a sok fajnak mindössze néhány képviselője maradt, melyek kizárólag tengervízben, az Indiai óceánban és az Atlanti óceán keleti partjain fordulnak elő.

Ugyan nevükben rákok, bár sokkal közelebbi rokonságban állnak a csáprágósokkal, azaz a pókokkal, skorpiókkal.

A kemény pajzsszerű test nem ízelt, s csak a hátára fordított állatnál látható, hogy két részből, a fejből és a hasi részből áll.

A páncél végéhez hosszú, tőrszerű faroktüske kapcsolódik, melyről nevüket is kapták. Homokos tengerfenéken élnek, ahova beássák magukat.

A nem túl mély vizek lakói, 200 méternél mélyebben már nem fordulnak elő, sokkal inkább a sekély, parti zónákat kedvelik

Első ránézésre a hasi oldalon szinte csupán ízelt lábakat látunk, melyek lapítottak, levél alakúak, és ollókban végződnek.

Csápjuk nincs, az érzékelő és tapogató szerepet is a csáprágók töltik be.

Ezek receptorokban igen gazdagok, s a különböző kémiai ingereket remekül érzékelik.

Dögöt, puhatestűeket, férgeket fogyasztanak, melyeket a pajzs első, lapátszerű részével túrnak ki a homokból. Csáprágóik segítségével darabolja fel zsákmányát, s juttatja szájnyílásába, mely a fejhez viszonyítva is erősen hátratolódott, hosszúkás rés alakú.

A többi ízeltlábútól eltérően nincs álkapcsuk, így a tágulékony szájba valósággal begyömöszölik a táplálékot, mely rögtön szelektálódik, s csupán a hasznosítható részek haladnak tovább a tápcsatornába. Élelmük aprítását a gyomorban lévő homok és kavicsok végzik el.

 

Az érzékelésben a két nagy, összetett szem szerepe lényeges, de ezeken kívül pontszemekkel is rendelkeznek, sőt a faroktüskén is találhatók fényérzékelő szervek.

Az első pár lábakon járni is képes, a nagyobb lábaival inkább tolja magát a puha homokon. A nappalt homokba ásva tölti, teljesen betemetve, csak annyi rést hagy, hogy a légzéshez szükséges friss víz áramlása biztosított legyen a kopoltyúk felé. A kopoltyúk a potroh hátsó részén találhatók, folytonos mozgásban vannak, s lemezes szerkezetük miatt olyan, mintha egy könyvet lapozgatnánk.

Nedves közegben a parton is képesek lélegezni. Hátoldalukra fordulva kiválóan úsznak, lapátszerű lábaikkal hajtva magukat. Talajra érkezve tőrszerű farkukat az aljzatba nyomják, testüket behajlítva úgy feszítik meg, hogy faroktüskéjükre támaszkodjanak, s addig eveznek lábaikkal, míg hasi oldalukra nem fordulnak.

A hímek és a nőstények egyformák, de kifejlett példányok esetén a nőstények mindig nagyobbak.

Szaporodási időszakban a hímek a nőstények páncéljára kapaszkodnak, s akár hetekig együtt mozognak.

Ekkor a hímek nem táplálkoznak.

Az éjjeli dagály alkalmával a nőstény, a rajta lévő hímmel a partra mászik, ahol arasznyi mély üreget ás.

Ebbe a fészekbe rakja 2 - 3 milliméter átmérőjű, nagyszámú petéjét, mely akár 60000 darab is lehet, melyeket a hím megtermékenyít.

A petékből három hét múlva bújik ki a lárva, mely a gazdag szikanyagnak köszönhetően még nem táplálkozik.

Az óceán mélyebb részeibe úszik, ahol áttér a mászó életmódra, folyamatosan növekedik és vedlik.

Kilenc éves korukban válnak ivaréretté, s akár negyven évig is élhetnek. Az idős példányok egyre ritkábban vedlenek, ezért azok páncélján különböző tengeri szervezetek telepszenek meg.

 

A Délkelet - Ázsiai fajok gasztronómiai különlegességnek számítanak. Annak ellenére, hogy maga az élő állat szinte veszélytelen, fogyasztása egyáltalán nem az.

Bizonyos részei erősen mérgezők, ezek elkülönítésére és ételként való elkészítésére csak rutinos szakácsok képesek.

 

A tőrfarkú rákok különlegessége, hogy vérük kék színű. Ennek oka, hogy az nem vasban gazdag hemoglobin, hanem réztartalmú hemocianin tartalmú.

 

A vérükben ugyanúgy vannak fehérvérsejt szerű sejtek, melyek a sérült területen körbeveszik a baktériumokat, csomót képeznek, s elpusztítják azokat, így nem alakul ki fertőzés.

 

Laboratóriumban kimutatták, hogy vérük a gram negatív baktériumok ellen nagyon hatékony, s azok elpusztulnak.

 

A gyógyszeripar évente sok száz rákot gyűjt be, s tartják mesterséges körülmények között. Itt vérüknek 30 %-át eltávolítják, melyet később humán gyógyászatban hasznosítanak. A rákokat ezt követően visszaengedik a tengerbe.

 

Bár e vérnyerő folyamat nagyon brutálisnak tűnik, a mortalitás statisztikai aránya 3-15 % közé esik. A lefejt állatok vérképe és mennyisége pár hónap után normalizálódik.



A négy legismertebb faj előfordulása és ismertető jegyei

 

A, B./ Carcinoscorpius rotundicauda

C./ Tachypleus gigas

D./ Limulus polyphemus

E./ Tachypleus tridentatus


Élőterületek

1./ Limulus polyphemus

 

2./ Carcinoscorpius rotundicauda

 

3. / Tachypleus gigas

 

4. / Tachypleus tridentatus

 

Két ritka, kevésbé ismert faj

 

Limulus giganteus                                                Limulus phoenyx


Még néhány kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Botanika Vissza a kezdőlapra                                        Termved Vissza a RÁKOK menűbe