A lódarázs


Tekintélyes méretei, zajos röpte és fájdalmas, komoly duzzanatot okozó csípése miatt - amely a valóságban szúrás - sokan tartanak ettől a rovartól.

A lódarázskirálynő akár 35 milliméteres hosszt is elérhet, a herék és a dolgozók (ivartalan nőstények) jóval kisebbek, maximum 25 milliméteresek.

A faj minden példányának jellegzetes darázsmintázata van. Potrohuk sárga (a legtöbb rokon fajénál sötétebb), a tor felé közeledve fekete mintázattal. A tor, valamint a belőle kinövő ízelt lábak barna és fekete színűek, míg a fej sárgás sötét rajzolattal és barna összetett szemekkel.

A potroh végében levő üreges fullánk hegyes, egyenes, visszahúzható. A királynőknek tojócsövük is van.

A három pontszem a fejtetőn nem a képalkotásra, hanem a fény irányának érzékelésére szolgál.

   

Fejlett rágóival csípésre is képes, de ezt inkább harapásnak lehet nevezni. Lábai végén lévő karmokkal biztonsággal kapaszkodik meg különféle anyagú, simaságú és helyzetű felületeken.

   

Társas életű rovar, melynek kolóniái tavasztól késő őszig aktívak. A közös munkával felépült darázsfészkek télire kiürülnek, a dolgozók és herék elpusztulnak, és csak az ősszel kikelt, megtermékenyített nőstények telelnek át. Rejtekhelyükön a hibernáltságból májusban élednek fel.

Első dolguk, hogy megfelelő helyet találjanak fészküknek. A hatszög alakú sejtekből álló fészket a szabad természetben faodúkba, fák kérgére, vagy falfelületekre készítik, és az előző évben megtermékenyített nőstények mindegyikbe raknak egy - egy petét.

   

   

A petékből 1 - 2 milliméteres, fehér lárvák kelnek ki, amiket anyjuk táplál 21 - 24 napon keresztül. (A lárvák, ha éhesek, percegő hangot képesek hallatni.) Miután négyszer-ötször vedlettek, a lárvák fehér fonalat bocsátanak ki, mellyel beszövik a sejtjeik bejáratát, és az elzárt üregben bebábozódnak.

   

A kikelt imágók - mind dolgozók - kirágják magukat a sejtből, de 2 - 3 napig nem mozdulnak onnan. Ezalatt rezgésükkel melegítik a többi sejtet, gyorsítva a bennük lévő "testvéreik" kikelését.

Amikor kirepülnek, részben a lárvák táplálásában, részben a fészek építésében vesznek részt, a sejteket összefogó lép köré burkolatot építenek. Amint elegendő dolgozó kelt ki, a királynő egyre kevesebbszer repül ki. Feladata ezentúl a kolónia irányítása és a peterakás.

A nyár folyamán a kolónia folyamatosan növekszik. Új cellák épülnek, de a királynő a régiekbe is új petéket rak, miközben a dolgozók ellátják őt és újonnan kikelő "testvéreiket". A dolgozók összerágott és nyállal kevert faanyagból készült papírból építik és vehemensen védelmezik a fészket.

      

   

Ha az egyre növekedő fészek kitölti a rendelkezésére álló helyet, a dolgozók kirepülnek, és ha megfelelő helyre bukkannak, a királynővel együtt átrepülnek oda, és a régi fenntartása mellett megkezdik az új építését. A régi fészek ilyenkor rendszerint elnéptelenedik egy idő után, mivel nem kerülnek újabb peték a sejtekbe.

Lódarázs invázió

A lódarazsak ragadozók, más ízeltlábúakkal táplálkoznak, mérges fullánkjaik szúrásának más rovarok esnek áldozatul. Ezeket a vadászok rágóikkal széttépik, és csak a legtáplálóbb, izmokban gazdag testtájukat, a tort viszik vissza a fészekbe. Komoly károkat tudnak okozni a méhészetek állományában.

      

      

Rossz időjárás esetén azonban a lárvák ellátottból ellátóvá válnak. Cukros váladékkal képesek táplálni az őket nevelő rokonaikat, azaz részben táplálékraktárként szolgálnak, mint a méhek esetében a méz. Az aktív, épp ezért nagy mennyiségű szénhidrátot igénylő dolgozók sokszor növényi nedveket, gyümölcsök levét fogyasztják. Felderítőútjaik során akár 1,5 kilométerre is eltávolodhatnak fészküktől.

   

Augusztus-szeptember hónapban a kolóniák elérik legnagyobb népességüket, akár 400 - 700 rovar is élhet a fészekben, amely a 60 centiméteres hosszt is elérheti.

Ekkortájt jelenik meg a vég jele, az új, szaporodni képes generáció. A dolgozók mind kevésbé törődnek a királynővel, ami egy idő után kirepül, és a félévnyi szakadatlan tojásrakástól legyengülve hamarosan elpusztul. A fészek azonban nélküle is működik. A dolgozók minden erejükkel az ivaros utódok felnevelésén tevékenykednek, a még be nem bábozódott lárvákra pusztulás vár. A herék és az eljövendő királynők kirepülésükig nem mozdulnak a fészekből, addig a dolgozók népes hada táplálja őket.

Miután kirajzottak, hamarosan sor kerül a párzásra. A herék ezután gyorsan elpusztulnak, a királynők pedig igyekeznek száraz és nem túl hideg téli menedéket keresni fakéreg alatt, vagy fák odvában. A rövid életű dolgozók utánpótlás híján legkésőbb novemberig kipusztulnak. A gondosan épített fészek sosem népesül újra. A következő lódarázs-generáció, - melyet már az új királynők hordoznak - a következő évben ismét az elejétől kezdi felépíteni a kolóniát.

 

VIGYÁZAT SZÚRÓS!

 

Szúrása esetén a darázs fullánkját nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök és az ember bőréből is sérülés nélkül vissza tudja rántani. A potroh a torhoz rendkívül mozgékonyan ízesül, így a darázs minden irányba hatásosan használhatja fegyverét. Indokolatlanul vagy minimális ingerlésre is támad.

Az őrt álló lódarazsak gyakran figyelmeztető jelet adnak, első körben csak nekirepülnek a közeledő ember fejének.

Szúrása fájdalmas, helyén körülírt duzzanat jelentkezik. A sérült bőrfelületen bőrpír, esetleg csalánkiütés jelenik meg, viszkető érzés kíséri.

   

A fullánk lúgos méreganyagot juttat a bőrbe, így azt savas oldattal, citromlével, ecetes vízzel érdemes kezelni. Mossuk le a bőrt langyos, szappanos vízzel és használhatunk antihisztamin, illetve lidokain tartalmú kenőcsöt és jeges borogatást is. A duzzanat normális körülmények között néhány nap alatt elmúlik. Mivel a kisgyermekek szervezete éppen csak ismerkedik az idegen fehérjék legyőzésének folyamatával, ezért a felnőtteknél viszonylag rövid idő alatt megszűnő piros duzzanat esetükben jóval tovább is tarthat.

Tünetek lehetnek még: szív- és légzési panaszok, fojtogató légszomj, átmeneti légzéskimaradás, emésztési panaszok, hányinger, émelygés, gyakori széklet, görcsös hasi fájdalom, idegrendszer és izomrendszer zavarai, lokális fájdalom a sérült területen, zsibbadás.

A szúrás önmagában csupán fájdalmas, azonban allergiás reakció esetén akár halált is okozhat. A tünetek enyhítésére a leghatásosabb a kalcium bevitele a szervezetbe. Ha a csípés arcon, nyakon, esetleg a szájüregben ér valakit, az itt keletkező duzzanat allergiás reakció nélkül is okozhat fulladást, ezért ilyen esetben mindig orvoshoz kell fordulni.

10 lódarázscsípés halálos is lehet egy embernek, de aki allergiás, már egybe is belehalhat.

Vigyázat! Méhszúrás esetén semmiképpen ne az ecetes, vagy citromleves gyógykezelési módot alkalmazzuk, mivel méreganyaga - ellentétben a darázséval - savas!

A lódarázs nagy kiterjedésű élőhelyének jelentős részén az ember által nem háborított erdőségekben él, de az emberek közelségéhez is jól alkalmazkodott, ezért fennmaradása biztosítottnak látszik. A Természetvédelmi Világszövetség nem listázza veszélyeztetett fajként, Magyarországon sem élvez törvényes oltalmat. Van ellenpélda is, hiszen Németországban és Ausztria egyes tartományaiban a faj védettséget élvez.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a ROVAROK menűbe