A lunda


A lunda (Fratercula arctica) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az alkafélék (Alcidae) családjába tartozó faj.

Az Atlanti-óceán északi részén levő szigeteken él. Narancsszínnel a költő, sárgával a téli tartózkodási helyek vannak jelölve a térképen.

A tengerek elszennyeződése és a fő táplálékának számító homoki angolna túlzott halászata veszélybe sodorja ezen alkaféléket; egyes kolóniái ki is pusztultak.

Magyarországon az elmúlt 50 évben nem fordult elő, előtte alkalmi vendégnek számított.

Hossza 30 centiméter, szárnyfesztávolsága 47-63 centiméter, testtömege a hímnél 340-490 gramm, míg a tojónál 310-350 gramm. Ezt a tengeri madarat lehetetlen összekeverni más fajokkal. Teste zömök, szárnyai rövidek. Násztollazata: a hát, a nyak, a tarkó, a fejtető és a szárnyak feketék, a hasa, a fej két oldala a szemek körül egy foltban a csőr aljáig fehér, úszóhártyás lábai pedig narancssárgák. A szemek körül egy piros kör, alatta hátrafelé pedig egy

A csőr jellegzetesen nagy, enyhén hajlott és háromszög alakú, egymást követő szaruhártyarétegek borítják, ami a csúcsán piros, alapjánál pedig sötétkék és sárga. Nászidőszakon kívül a csőr sötétebb és kisebb, mivel a díszítő rétegeket elveszti. Az arc is sötétebb, feketés-szürkés színű lesz, a lábak és az ujjak halványsárgává válnak. A test tollazata egész évben ugyanolyan. A két nem egyforma.

   

A díszes csőr fontos szerepet játszik a szaporodásban. A feltűnően színes csőr - mint a csábítás eszköze - vonzza a nőstényeket, és mint munkaeszköz, ezzel kaparja ki a fészeknek szolgáló üreget. A téli hónapokban egyedül vagy párokban vándorol, a kotlás időszakában kolóniákban fészkel.

   

Jól alkalmazkodott a tengeri életmódhoz és a víz alatti halászathoz, gyakran 15 méter mélyre is lemerül. Táplálékuk főképp halakból áll, de nem vetik meg a rákokat, kagylókat sem, melyeket búvárkodással a tengerből szereznek be. Kis csapatokban vadásznak a víz alatt úszva. Az elkapott halakat beszorítja a nyelve és a felső csőre közé, így a csőrében akár 30 halat is raktározhat!

   

Általában kettesével, hármasával táplálkoznak. A levegőből vagy a vízfelszínről bukik le és rövid szárnyaival hajtja magát a vízben, úszóhártyás lába csak az irányváltoztatást szolgálja. A zsákmányt a víz alatt nyeli le, kivéve mikor a fiókát eteti.

A lunda rövid szárnyai jól használhatók a víz alatti úszáshoz, de sokkal kevésbé a repüléshez.

Kicsi a felhajtóereje, ezért nagyon gyorsan csapdos, ami sajátos mozgásképet ad.

Képes felszállni a földről is, de a vizen futva is lendületet szerezhet.

Idejük nagy részét a tengeren töltik annyira, hogy általában a nyílt tengeren alszanak, csőrüket a szárnyuk alá dugva. Csak a szaporodás köti őket a szárazföldhöz. Ivarérettségüket 4 - 5 éves korban érik el. A párzási időszak márciusra és áprilisra esik, ekkor térnek vissza telelő helyeikről.

A násztánc alatt a partnerek egymással szemben állnak és összeérintik a csőrüket, és a hím sokszor a víz felé taszítja a tojót.

Ebben az időszakban a pár verekedhet is a vízen, ezzel más párokat vonzva. A párosodás a vízen történik.

Kolóniákban fészkelnek, amelyek néha több tízezer egyedet is számlálhatnak. A tojásokat földbe vájt fészekbe rakják - nyulak elhagyott üregét is birtokba veszik - általában füves területen, vagy sziklák alatt telepednek le. A 60 - 120 centméter mély, tollakkal, fűvel és algával bélelt fészket több éven keresztül használhatják.

   

   

Az üregbe a tojó egy tojás rak, melyen 39 - 42 napig mindkét nem felváltva kotlik. A tojást egyik szárnyuk és testük közé fogva melegítik. Egy évben csak egy fészekaljat nevelnek.

A kikelt fióka barnás-feketés pehelytollakkal fedtt, csőre hegyes, a szülőkhöz semmiben nem hasonlít.

A fiókát apró halakkal etetik 40 - 45 napig, - mely időszak alatt a pihetollakat felváltja a felnőtt tollazat - ekkor a szülők magára hagyják és visszatérnek a tengerhez, a fészket csak a következő év szaporodási időszakában keresik fel újra. A fióka egy hétig koplal, majd leugrik a sziklákról a tengerbe táplálkozni. Repülni csak ~50 naposan kezd el. A fióka az első tél alatt egyre jobban kezd hasonlítani a felnőttekre, de még kisebb, fakóbb színű, csőre sötétebb és hegyesebb.

   

A fiatal madarak 5-6 évesen lesznek ivarérettek. A szabadban 10-15 évig élnek.

A lunda igen népszerű motívum a postabélyegek tervezőinek körében is.

Newfounland és Labrador kanadai tartományok szimbolikus madaruknak a lundát választották.

A tengerekben élő állatok sokat szenvednek az olajszennyeződésektől, sokszor beleakadnak a halászhálókba és táplálékforrásaik is csökkennek az intenzív ipari halászat miatt. A világon jelenleg 5 - 7 millió egyed él.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menübe