A hiúz


A hiúz (Lynx) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj egyik neme. Az Afrikában és Délnyugat-Ázsiában élő, sivatagi hiúznak is nevezett karakál (Caracal caracal) a macskafélék külön nemét alkotja, velük most nem foglalkozunk.

A hiúzfajok elterjedési területe egykor az északi félteke szárazföldjeinek tekintélyes hányadát magába foglalta, manapság Ázsia bizonyos területein, Alaszkában, Kanadában és az USA nyugati területein, valamint Európában honos, de a legtöbb területen ritka, gyér az állománya.

A Kárpát-medence területén előforduló, vadon élő hiúzok a kárpáti hiúz (Lynx lynx carpathica) alfajába tartoznak, Magyarország, Románia, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és a balkáni országok erdőségeiben élnek.

   

A nagy kiterjedésű, sűrű erdőket kedvelik, különösen akkor, ha az erdő sziklás tisztásokat is rejt. Napjainkra Magyarország hiúzállománya katasztrofális mértékben megritkult, de hasonló a helyzet Európa többi országában is. Magyarországon a fokozottan védett fajok közé tartozik, az utóbbi években betelepülési hullám tapasztalható az Északi-Kárpátok felől.

A hiúzok testhossza 1 méter körüli, további 15 - 25 centimétert tesz ki az állat farka.

Marmagassága átlagosan 70 centiméter.

Pettyes bundája és sajátos szakálla mellett egyik feltűnő jellegzetessége a fülek hegyén viselt szőrbojt (pamacs), amelyet a régebbi időkben fülpamatnak is neveztek.

Alkatára jellemző a hosszú láb, amelytől oldalnézetben közel négyzet alakúnak tűnik, a macskafélék általános felépítésétől a hiúz tér el a leginkább. Mellső lába a hátsó hosszának csupán 80 százalékát éri el, ezért úgy tűnik, mintha fara nehezebb volna. Így már alkata is arra enged következtetni, hogy gyors vágtára és hatalmas ugrásokra képes.

A végtagok nagy, erős és kerekded mancsokban végződnek. Főleg télen kiemelkedő jelentősége van, amikor ezek szőrzete a legerősebb és a legtömöttebb, hogy az állat tömegét nagy felületen oszlatják szét. (Nagyjából 40 gramm jut egy négyzetcentiméterre.)

   

A hiúz mancsa és lenyomata hóban

A hóban úgy halad, mintha hótalpakon járna, a mély, laza hóban sem süllyed el úgy, mint a szürke farkas, a puma vagy a tigris. Nyomai mancsról mancsra élesen elválnak egymástól, hasa szinte soha nem érinti a havat.

Hátsó lábán a karmok kevésbé görbültek, mint a mellsőn, melyen a körülbelül 4 centiméteres karmok szinte sarlószerűen hajlanak hátra. Futás közben az állat visszahúzza őket hüvelyükbe.



Hallása, tapintása fejlett, remekül rejtőzködik.

Hosszú végtagjai és izmos teste még a mély hóban is lehetővé teszi, hogy egyetlen, 3 - 4 méteres ugrással támadja meg áldozatát. Rossz távfutó.

Erős, éles karmú mancsa a sikeres zsákmányfogást segíti.

Rövid, szinte csonkának ható fekete végű farkát a hiúz fel tudja mereszteni.

Jellegzetes pofáján a szemek egészen elöl ülnek, így az állat széles mezőben, térben lát. Arcát alulról viszonylag hosszú pofaszakáll keretezi, amely nyomokban más macskaféléknél is látható, de nem ilyen erőteljes. Feltételezik, hogy mint egy parabola, elősegíti a hallást, hasonlóan a baglyok arcfátyolához.

Füle hegyén ~ 4 centiméter hosszú, fekete bojt van, színe feltűnően elüt a hátsó világos fülszegélytől.

Kitűnő látásának köszönhetően egy egeret 75, egy üregi nyulat 300, egy őzet pedig akár 500 méterről is észrevesz.

   



Koponyája - mint a macskaféléké általában - rövid.

Hatalmas szemfogak ülnek benne, amelyeken vékony barázda "vércsatorna" húzódik.

Aktív ragadozó. Sokféle méretű állatot képes megfogni, vadászmódszereit a zsákmány nagyságához igazítja, képes alkalmazkodni. A kisebb állatok esetében, mint amilyenek a rágcsálók, a mókusok, a madarak, a halak és a rovarok, a hiúz lapulva várakozik, amíg a kisállat kellően közel ér, aztán pedig visszahúzható karmaival ráveti magát.

Valamivel nagyobb állatok esetében (például nyúlfélék), a hiúz megvárja, amíg a tapsifülesek 6 - 10 méteres közelségébe érnek, aztán egy szökkenés vagy rövid futás után elkapja őket. Ritkábban fiatal patásokat, rókákat, menyétféléket, borz-féléket, kisebb kutyákat és házimacskákat is zsákmányol. Időnként haszonállatokra és baromfikra is vadászik. A szarvasmarhára és a lóra nézve nem, a juhok és házi kecskék számára veszélyt jelent.

Hosszú ideig is kibírja éhen, de amikor táplálékbőségre akad, teletömi magát. A táplálékszegény időszakokban a hiúz nagyobb állatokat is zsákmányol, hogy aztán több napon át felkereshesse a dögöt.

   

   

Magányosan élő állat, változatos méretű, 10 - 100 négyzetkilométer kiterjedésű területet birtokol. Éjszaka vadászik, bár tevékenységének nagy részét hajnalban és alkonyatkor végzi. Alkalmanként ~ 5 - 15 kilométert tesz meg a megszokott ösvényein.

Nappali pihenőjét valamilyen rejtett helyen tölti, ami egy hasadék, barlang, üreg vagy nagyon sűrű bozót is lehet, helyenként borz- vagy hódvárakba is behúzódik.

Zsákmányszerző szokásai az évszakoknak megfelelően változnak, mivel ősszel és télen inkább áttér a nappali életmódra. Ez a változás a zsákmányállatok viselkedése miatt is történik, mivel azok az év ezen részeiben inkább nappal tevékenyek. Territóriumát vizeletének szaganyagával jelöli meg, területét harc árán is megvédi.

A terület központjában üregekben, vagy sziklahasadékokban rendezi be vackát.

   

A nőstény és a hím csak a párzási időszakban, - fajtól függően - január és április között vannak együtt. A vemhesség 60 - 70 napig tart. Az alomban általában 2 - 4 kölyök születik áprilisban vagy májusban. Néha második alom is születhet, amely szeptember végén jön világra. Az ellés kisebb barlangban vagy faodúban történik meg. Az újszülött kölykök 20 - 25 centiméteresek és 270 - 340 grammosak. A kölykök 9 - 10 nap múlva nyitják ki a szemüket, és még nyolc hétig szopnak, bár már négy hetes korukban mászkálni kezdenek a környéken.

   

3 - 5 hónaposan anyjukkal járják a vadászterületet és első évben elérik 4 - 5 kilogrammos testtömeget. Ősszel már vadásznak, rövidesen anyjukat elhagyva szétszóródnak. Ivaréretté 2 - 3 éves korukban válnak. Várható élettartamuk vadon 8 - 12 év.

A nembe a következő négy faj tartozik:

Eurázsiai hiúz (Lynx lynx)

Kanadai hiúz (Lynx canadensis)

Vörös hiúz (Lynx rufus)

Ibériai hiúz, más néven spanyol hiúz vagy párduchiúz (Lynx pardinus)


Eurázsiai hiúz (Lynx lynx)

 

Eurázsia, főként Észak-Európa és Szibéria erdeiben él. Európa legnagyobb macskaféléje, Magyarországon az Északi-középhegységben, elsősorban az Aggteleki Nemzeti Park területén fordulhat elő. Hazánkban nagyon ritka fajnak számít, a vadon élő hiúzok összlétszáma feltehetően nem haladja meg a tízet.

Sárgás bundáját fekete minta tarkítja, mely egyedenként eltérő lehet fajon belül is.

Az állat testhossza 80 - 130 centiméter, marmagassága 60 - 75 centiméter, farokhossza 11 - 25 centiméter és testtömege 8 - 38 kilogramm. A hím körülbelül 15 százalékkal nehezebb a nősténynél. Az eurázsiai hiúz bundájának alsó szőrzete tömött, selymes, a koronaszőrök 5 - 7 centiméteresek.

   

Egykor egész Európában elterjedt volt, a 20. század közepére azonban Közép- és Nyugat-Európa legtöbb országában és Nagy-Britanniában kihalt. Napjainkra sikerült visszatelepíteni az erdőkbe.


Kanadai hiúz vagy sarki hiúz (Lynx canadensis)

 

Amerika északi részein, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területén honos. Dél felé a Nagy-tavakig, nyugat felé pedig a Sziklás-hegységig található. Leginkább erdős vidékeken tartózkodik.

Egy teljesen kifejlődött példány hossza 75 - 105 centiméter, amiből 5 - 12 centimétert a farok. Vállmagassága 50 - 55 centiméter, tehát valamivel kisebb termetű az eurázsiai hiúznál.

Bundája sűrűbb és hosszabb szőrű, mint európai rokonáé, barkója és fülpamata is nagyobb. Nyári gereznája inkább vörhenyesbe, a téli pedig inkább ezüstfehérbe játszó.

   


Vörös hiúz (Lynx rufus)

 

Észak-Amerika két hiúzfajának egyike. Előfordulása Kanada déli részétől Mexikó északi részéig tart, így az Amerikai Egyesült Államok nagy részén megtalálható. Jól alkalmazkodó ragadozó emlős, képes megélni erdőkben, erdőszéleken, félsivatagokban, mocsaras vidékeken, de városok mellett is.

A kifejlett vörös hiúz fej-testhossza 45 - 125 centiméter. A rövid farok 9 - 20 centiméteres. A felnőtt állat marmagassága 30 - 60 centiméter. A hím általában 10 kilogramm körüli, a nőstény 6 - 7 kilogramm. Kisebb, mint a kanadai hiúz, amellyel elterjedési területének egy részén osztozik. A házimacskánál kétszer nagyobb.

   

Az állat nagyon hasonlít a többi hiúzfajra. Szőrzetének színe általában a sárgástól a barnásig változik, fekete mintázattal a testén. Mellső lábain fekete sávok láthatók, csonka farkának a vége is fekete. Angol neve (bobcat) a csonka farokra utal.


Ibériai hiúz, spanyol hiúz vagy párduchiúz (Lynx pardinus)

 



A párduchiúz megjelenésében az eurázsiai hiúzhoz hasonlít, csak kisebb kiadásban. Testhossza 65 - 100 centiméter, beleértve 5 - 20 centiméteres farkát. Marmagassága 40 - 50 centiméter.

A felnőtt állatok 5 - 15 kilogrammos tömegűek. A nőstények kicsit könnyebbek a hímeknél.

Pofája sokkal macskaszerűbb, mint a többi hiúzé.

Bundáján határozottabban látszódnak a pöttyök, innen ered a párduchiúz elnevezés. Az spanyol hiúz bundájának alapszíne világosabb az eurázsiai hiúzénál, világosszürke vagy sárgásbarna.

Mivel kisebb többi rokonánál, zsákmányállatai is apróbb termetűek. A mezei nyúlnál ritkán ejt el nagyobb állatot.

Az ibériai hiúz a világ legritkább macskaféléje, felmérések szerint már alig száz példány él belőlük szabadon. A fő veszélyt a portugáliai és spanyolországi paratölgy-erdők kivágása, a szőrméjéért való vadászás és az üregi nyúl visszaszorulása jelenti, leginkább azonban az autók veszélyeztetik a hiúzokat.

Játszótárs vagy vacsora?

Számtalan ország bélyegein fedezhetjük fel a hiúz képmását

Márkanévként a vörös hiúz (Lynx rufus) angol elnevezését, logóként az állat fejének stilizált rajzát választotta a Bobcat Company, a világszerte ismert amerikai székhelyű, Észak-Dakota államban található cég. Fő profilja a kompakt rakodók, kotrók, haszonjárművek, kistraktorok, és egyéb kisebb, hidraulikus erőátvitelű berendezések gyártása és forgalmazása Bobcat márkanév alatt.

   

Végezetül - egy rövid videó erejéig - térjünk vissza az igazi, a vadon élő hiúzhoz. Tekintsd meg a "Fuss az életedért" rövid filmet! (A cím a vadászra és a vadra egyaránt vonatkozik!)

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menübe