Háziállatunk, a macska


A macska (más néven házi macska, tudományos nevén Felis silvestris catus) egy kisebb termetű húsevő emlősállat, amely a macskafélék (Felidae) családján belül a Felis nem, Felis silvestris fajához tartozik, a vadmacska alfaja.

Ügyes ragadozó, több mint 1000 faj tekinthető zsákmányállatának.

Intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére. Képes kisebb feladatok betanulására, mint például a kilincsre zárt ajtó kinyitása, vagy villanykapcsoló működtetése. A macska háziasítása rendkívül sokáig tartott, kezdete az ember letelepedésének időszakára tehető. Különböző maradványokat találtak Jerikó mellett, melyek korát 9000 évesre becsülik. 2004 áprilisában a ciprusi Shilloukambos mellett feltártak egy kőkorszaki temetőt, amelyben az eltemetett ember mellett egy macska csontjait is megtalálták.

Anatóliában is találtak olyan, körülbelül i. e. 6000 táján készült szobrokat, amelyek macskát ábrázolnak. Ezek alapján feltételezhető, hogy a macska háziasítása Elő-Ázsia területén már 9500 évvel ezelőtt is elkezdődhetett.

 

Az ókori Egyiptomból az ember és a macska közötti kapcsolatot igazoló első leletek, a múmiák és írásos adatok, az Ó- és Középbirodalom közötti időszakban (i. e. 2000 körül) keletkeztek, mikor a macska háziasítása már megtörtént.

 

Kezdetben szent állatként tisztelték őket, elpusztításuk halálbüntetést vont maga után, később azonban már amiatt is tenyésztették, mert magtáraiktól távol tartották az egereket és más rágcsálókat, sőt a sivatagból betévedő kígyókat is.

Távol-Keleten már i. e. 1500 körül ismerték a macskát, mely az Egyiptommal ősidők óta kapcsolatban álló Indiából kerülhetett oda, ahol vallási ceremóniáknál kapott fontos szerepet. Japánban a szent iratok megóvásában nyújtott segítséget.

Az ókori görögök és rómaiak az egyiptomiakhoz hasonlóan nagy tiszteletben tartották őket. A kora középkorban Európa - szerte elterjedtek, mivel egyértelműen hasznosnak bizonyultak a földműveléssel foglalkozó területeken és a városokban is. Ekkortájt Angliában a ritka és értékes macskák még az udvari nemesség hölgytagjainak társállataiként éltek.

A későbbiekben az egyház a sátán képmásának, valósággal a gonosz megtestesülésének tekintette őket, és híveinek a macskák megkínzását és megölését javasolta. Azt hirdették, hogy a boszorkányok éjszaka macska alakját öltik magukra. 1484-ben VIII. Ince pápa pogány állatoknak kiáltotta ki őket, és ezzel hivatalosan is megkezdődött az évszázadokon át tartó üldözésük.

Egy 17. századi japán legenda szerint egyszer a Tokió közelében álló Gotokuji templom szerzetesének macskája megmentett egy gazdag és magas rangú embert, akit elcsalt egy fa alól, amibe rövidesen belecsapott a villám. A boltok bejáratánál napjainkban is láthatók a felemelt lábukkal integető macskát ábrázoló szobrok, az úgynevezett Maneki Neko-k, "köszönő macskák", melyek a néphit szerint szerencsét és üzleti sikert hoznak.

Egyes macskákkal kapcsolatos babonák a 21. században is fennmaradtak. Vannak, akik úgy tartják, hogy balszerencsét hoz, ha egy fekete macska keresztezi az útjukat.

Számos hírességről tudni, hogy macskabarát volt. Közéjük tartozik például XII. Piusz pápa, VI. Pál pápa, Richelieu bíboros, Winston Churchill, Ernest Hemingway, Bohumil Hrabal, Freddie Mercury, II. Miklós, Ottlik Géza és Weöres Sándor is. Más ismert személyek pedig megvetették vagy egyenesen gyűlölték ezeket az állatokat, mint például Nagy Sándor, Julius Caesar, Dzsingisz kán, Bonaparte Napóleon, Hitler vagy Sztálin.

A macskák sportos alkatúak, testük gyors, intenzív tevékenységre alkalmas, így ideális a ragadozó életmódhoz. Jó futók, rövidtávon képesek elérni az akár 50 kilométer/óra sebességet is. Ízületeik hajlékonyak, hosszú lábaikkal, rugalmas erős izmaikkal remekül ugranak. Igen jó az egyensúlyérzékük, melynek megtartását hosszú hajlékony farkuk is segíti, reflexeik gyorsak.

   

A macska csontozata

Fogazatuk és emésztő szervrendszerük a húsevéshez alkalmazkodott. A házi macskák kis mennyiségű növényi táplálékot is igényelnek, melyhez alkalmanként fű vagy más növények fogyasztásával jutnak hozzá, elősegítve ezzel a megemészthetetlen táplálék felöklendezését.

   

Sok házi macska kedveli a zöldséget. A boltokban kapható macskaeledelek zömében húsból állnak, de gyakran tartalmaznak nagy mennyiségű búzát vagy rizst, amelyet ásványi anyagokkal és vitaminokkal egészítenek ki. Az emberi ételek egy része nem kedvező a macskákra nézve, ilyen például a csokoládé, amelyben a kakaó fő alkaloidja, a teobromin okozhat mérgezést.

A felnőtt egyedeknek naponta 1 - 2 étkezésre van szükségük, melyek során testtömeg - kilogrammonként 4 - 5 dekagramm táplálékot fogyasztanak el.

A macska anatómiája

Rendkívül igényesek a tisztaságra, nagyjából az életük 30 százalékát töltik tisztálkodással. A mosakodás elősegíti a test melegének megőrzését, eltávolítja az élősködőket és serkenti a bőr vérkeringését. Nyelvük papilláival és nyáluk használatával tartják tisztán bundájukat. A mosakodás elmaradása betegségre utaló jel!

      

Nyála jól tisztítja a szőrzetet, némelyik macska szívesen mosdatja a fajtársait vagy akár a gazdáját is. A tisztálkodás közben lenyelt és a gyomorban összetapadt és megszilárdult szőrt (melyet bezoárkőnek neveznek) időnként kiöklendezik. A hosszú szőrű fajtáknál ez gyakrabban fordul elő, a megfelelő étrenddel és a bunda gyakori fésülésével, gondozásával ez elkerülhető. A macskák körülbelül ugyanannyi folyadékot veszítenek mosakodás közben, mint a vizelés során, ezért fontos hogy pótlására mindig álljon rendelkezésükre friss, tiszta ivóvíz.

A szobamacskáknak alomként kőzúzalékot (például bentonitot vagy zeolitot), faforgácsot, papírt, vagy homokot tartalmazó alomtálcára van szükségük, amely a számukra illemhelyként szolgál. Ez az alkalmatosság gyakori tisztítást igényel, mivel az állat másképp nem hajlandó használni. Az alomtálca napi ellenőrzésével figyelemmel követhető az állat egészségi állapota.

A macskák természetes ösztönük révén időről időre keresnek egy megfelelő felületet, amelybe karmaikat belemélyeszthetik, hogy lábaikat hátra húzva megszabadulhassanak az elkopott karom burkoktól. A karomélesítés segíti az izmok edzésben tartásában, egyben örömet is szerez az állatnak. A szobamacskáknak ehhez egy erre alkalmas karomélesítő póznára van szükségük, másképp a bútorokat és szőnyegeket kénytelenek használni, amelyeket ezzel megrongálhatnak.

      

A karomápolás szükség esetén kézzel is elvégezhető egy körömvágó csipesszel, vagy akár egy egyszerű manikűrollóval is. A vágásnál nagyon körültekintően járjunk el, ugyanis a karom vérbő részének elvágása vérzéssel és fájdalommal jár!

Az állat által kiadott egyedi hang ("nyaú" vagy "miaú") különböző változatai eltérő jelentést hordoznak. Más hangokat használ fájdalom jelzésére, etetés vagy játék céljából történő figyelemfelhívásra és üdvözlésre.

Érzelmeiket testbeszéddel is kifejezik, például a barátságos, kedveskedő dorombolással kiegészített dörgölődzés, hízelgés, vagy a farok csóválása. A utóbbi utalhat izgatottságra vagy idegességre, egyes jelzéseik azonban félreérthetőek, a harapás történhet játékból, de ingerültségből fakadóan is.

      

   

A macska próbálkozások, sikerek, kudarcok, hibák, felfedezések és utánzás segítségével képes tanulni. Számos képességgel születik, mint például a vadászat vagy a toalett használata, amelyek azonban gyakorlást igényelnek. Az anyaállat a kölykeit három hetes koruktól a zsákmányállatok segítségével tanítja vadászni. Kezdetben élettelenül, majd később élő állapotban viszi eléjük, hogy az utódok láthassák, hogyan kell megölni, illetve megenni őket. Egyedülálló tájékozódási képességük, a madarak tájékozódásához hasonlóan működik, lehetővé teszi, hogy akár több száz kilométeres távolságból is hazataláljanak.

A házi macskák, - különösen a fiatal egyedek, - rajonganak a zsineggel való játékért. Legtöbbjük képtelen ellenállni a meglóbált vagy földön húzott zsinórnak. Ez a tulajdonság feltehetően a vadászösztönnel áll összefüggésben, amely arra készteti a kölyköket, hogy más macskák (rendszerint az anyaállat) farkán gyakorolják a vadászatot.

Számos képi ábrázolás létezik, amely a macskát egy fonalgombolyaggal jeleníti meg.

Imádnak a lézermutató fénypontja után rohangálni, ezzel azonban óvatosan bánjunk!

A lézerfény szembe jutása átmeneti, de végleges látáscsökkenést, rosszabb esetben vakságot okozhat!

Szívesen tartózkodnak magasan levő helyeken. A magasság jó megfigyelőpont, ahonnan biztonságosan áttekintheti a "területét", szemmel tarthatja az emberek és az esetleges egyéb háziállatok tevékenységét, mozgását. Számára ez tekintélyt és biztonságérzetet is nyújt.

Esés közben, kiváló egyensúlyérzékét és rugalmasságát kihasználva képes testét megcsavarva talppal a föld felé fordulni. Ez az "önigazító reflex" vagy "korrekciós reflex" néven is ismert képesség, amely lehetővé teszi, hogy zuhanás közben, az állat a megfelelő irányba forduljon.

Ez a képesség a farok nélküli (manx) macskáknál is megvan, hiánya nem befolyásolja a sikeres talpraérkezést.

A néhány méteres zuhanások kevésbé károsak számukra, bár néha komoly sérülésekkel járnak.

A világrekordot Ken Myer floridai kormányzó Andy nevű macskája állította be, egy 16. emeletről történt 61 méteres zuhanást élt túl.

A lakásban tartott macskák általában 14 - 20 évig élnek, bár a Guinness Rekordok Könyve szerint a legöregebb ismert macska 34 éves volt. A hazai macskák közül a regisztrált legidősebb 21 esztendőt élt meg. A macskák és az emberek életkorának hozzávetőleges összehasonlításához mellékelünk egy kis segédletet.

A jól táplált házi macskák is vadásznak a környezetükben élő madarakra, egerekre, patkányokra, és más kisebb állatokra. Gyakran előfordul, hogy meg is mutatják zsákmányukat a gazdájuknak. Ennek oka nem tisztázott, de a barátságos magatartás gyakran társul ezzel a viselkedéssel.

      

Vérmérsékletük nagyban függ fajtájuktól illetve tartási körülményeiktől. Éjszakai életmódot folytató állatok lévén - elsősorban a fiatalabb példányok - gyakran hiperaktívvá és játékossá válnak az esti vagy a hajnali órákban. Az ilyen időszakokat "esti/éjszakai őrületnek" vagy "fél órás őrjöngésnek" is nevezik.

Más állatokhoz képest meglehetősen sok időt töltenek alvással, különösen idősebb korukban. A napi alvásigényük körülbelül 12 - 16 óra, némelyikük akár 20 órát is képes átaludni. Időnként félálomban pihennek, ehhez a lábait behajlítva lekuporodik, illetve lefekszik, szemeit behunyja, füleit előre vagy a zajok irányába fordítja.

A macska normál testhőmérséklete 38 - 39 Celsius fok. Hőemelkedése van vagy lázas, ha a testhőmérséklete eléri vagy meghaladja a 39,5 Celsius fokot. Szívverése percenként 140 és 220 között van, nagyban függ attól, hogy az állat mennyire izgatott (nyugodt állapotban 150 és 180 közötti, amely nagyjából a duplája az ember szívverésének).

Évente két szaporodási időszakuk van (bagzás), egy tavasszal és egy ősszel, amely legalább 4 - 7 napig tart. A tüzelő nőstények több hímmel is párosodnak, így előfordulhat, hogy az egy alomba tartozó kölykeik több apától származnak. A vemhességi időszak 63 - 65 nap. Az alom átlagosan 3 - 5 kölyökből áll, melyek tömege 80 - 85 gramm. Elválasztásuk 7 - 8 hetes korban történik meg, addig az anyjuk eteti a kölyköket. A nőstények 4 - 10, a hímek 5 - 7 hónapos korban válnak ivaréretté. Egy átlagos nőstény a nemileg aktív életszakaszában akár 100 utódot is világra hozhat.

   


Ismerjünk meg néhány közkedvelt és divatos macskafajtát!

Abesszín macska

Az abesszin macska csillogó szőrű, közepes alkatával a házimacskák vad őseire emlékeztet. Ruganyos, vékony, de izmos teste van, hosszú lábakkal. A kis fej ék alakú, a pofa lágy vonalú, szeme nagy, borostyán, mogyoró, vagy zöld színű. Farka közepesen hosszú, elvékonyodó. A fénylő szőrzet kellemes tapintású, puha. A nyak és a torok környéke, valamint a hasoldal világosabb árnyalatú. Több színváltozata létezik. A legelterjedtebb a rézvörös (sorrel), melynek bundája vörösesbarna. Az aljszőrzet, a végtagok belső oldala és a has krémszínű, az orrtükör sötétrózsaszín.

Intelligens, barátkozó természetű, de nem "ölmacska". Önálló jelleme van, aktív, érdeklődő, kíváncsi. Nagyszerű házimacska, tarthatjuk lakáson belül és kívül is. Halk, csengő hangja van, nem túl beszédes. Kiváló társaság, ragaszkodó, mindig tudni akarja, mi történik a környezetében. Ha elhanyagolva érzi magát, különféle, számunkra idegesítő játékot eszel ki, hogy magára vonja a figyelmet. Általában túl sok levezetendő energiája van, nagyon mozgékony.

   

Amerikai drótszőrű macska

Drótszőrű macskákról már a második világháborút követően beszámoltak. A fajta Amerikából származik. Három szőrfajta jellemző az állatra, a teknőcszínű-fehér tarka kalikó, a barna tigriscirmos és a vanjellegű teknőcszínű-fehér tarka.

Izmos testű, közepesen hosszú, erős csontozatú, szemei nagyok és kerekek. Játékos és élénk jellemű faj, igényli a mindennapos foglalkozást, hogy hűséges és ragaszkodó legyen hozzánk. Ellenkező esetben a macska szomorú lesz és kedvetlen.

Az amerikai drótszőrű szőre göndör, a vezérszőrök vége horgas vagy görbe, még a fülben is. A bundát alkotó szőrszálak vastagabbak a szokásosnál. A kölykök bundája születésükkor feszes, göndör, de a tökéletes minőséget négy - öt hónap múlva éri el.

Angóra macska

Ezek voltak az első hosszúszőrű macskák Európában. Először nagy népszerűségnek örvendtek, de ez később csökkent, amikor felbukkantak a perzsák és az új hosszúszőrű fajták.

 

Elegáns, nyúlánk testű, hosszú karcsú lábú, közepes méretű állat. A mancsok kicsik és pamacsosak. A fej a testhez képest kicsi, ék alakú, nagy mandulavágású szemekkel, melyek színe zöld, kivéve a kékszeműt és a fehér felemás szeműt. A fülek szélesek és hegyesek. A farok hosszú, zászlós, és magasan hordja.

   

Bengáli macska

A bengáli házimacska egy vadmacskaféle, a bengáli leopárdmacska és egy házimacska keresztezéséből mesterségesen létrehozott hibrid.

Jellegzetes mintázatú, puha bundája van. A leggyakoribb az "eredeti", pöttyös bundájú, de már több színben kitenyésztették. Fajtajegye, a homlokon látható, a cirmos macskákra jellemző M-alakú rajzolat.

Feje széles, kerek, testéhez viszonyítva kicsi, pofapárnái erőteljesek. Fülei öblösek, orra széles. A test izmos, hosszú, a bunda tömött, sűrű és rendkívül finom, prémszerű. Lábai erősek, farka középhosszú, a vége mindig fekete. Szeme ék alakú, kissé mogyoróvágású. Színe sárga, vagy zöld lehet. A hóbengáli esetében a szemszín mindig kék.

A bengáli macskák többsége barátságos, kiváló lakótárs. Nagyon kíváncsi, szelíd, ragaszkodó, bár egyáltalán nem "ölmacska". Néha akaratos, kissé önfejű, de türelmes. Játékos, szó szerint kutyatermészetű. Szereti a játékokat a kutyákhoz hasonlóan apportírozni és visszahozni. Néhány bengáli macska kifejezetten kedveli a vizet, de ez nem vonatkozik minden egyedre. Pórázhoz jól hozzászoktatható, intelligens. Sokat nyávogó, hangos és beszédes fajta. Hosszúszőrű változata nincs. Szőrét könnyű tisztán tartani, hetente elég átfésülni. Lakáson belül tartsuk.

Burma macska

Burma, avagy Burmai szent templommacska, de nevezik még Birmannak is. Az ősi legenda szerint a Birman egy istennőtől származik.

Közepes testarányok, enyhén csapott homlok jellemzi. Szőre a közepesen hosszútól a hosszúig fordul elő, ám arcán és lábain rövid. Jegyei a sziámira ütnek. Jelleme nyugodt, alkalmazkodik a családi élethez, hangja lágy.

Más macskákkal és kutyákkal barátságosan viselkedik. Életerős cica, játszik, rohangál egész nap. Annyira élvezi a " közönséget", mint egy vásári komédiás. Intelligens, gyöngéd, de szerfelett bohókás természetű. A játékos birman kitűnő társa kisgyerekeknek, de szereti a csendet és a nyugalmat is. Kedvesek és szeretetre méltóak - különösen a kandúrok - de a kissé erős birtokosi hajlammal megáldott birmanok nem tűrik, ha nem foglalkoznak velük és a magányt sem kedvelik. A kertben szívósságukról és kitűnő vadászképességekről tesznek tanúbizonyságot.


Burmilla macska

A burmilla a burma macska és a csincsilla színárnyalatú perzsa macska keresztezésével jött létre. Jellegzetessége az erős testalkat, gömbölyű fej, téglavörös orrtükör. Szemei a mandulavágású és a kerek közötti átmenetet képviselik, színük zöldes. A fülek közepes méretűek és előre néznek. Farka közepesen hosszú, elvékonyodó, és enyhe csúcsban végződik, farkát büszkén tartja enyhén felfelé. Lábai karcsúak, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők, a mancsok ovális alakúak, fekete talppárnákkal.

   

Egyiptomi mau macska

Az egyiptomi mau 1940-ben került Amerikába. Egyiptomi macskafajta. Alkata nem keleti jellegű, hanem valamivel testesebb, zömökebb, izmosabb. Bundája erőteljesen mintázott. Jellemző szőrszínei az ezüst, a bronz, és a füstös fekete.

Teste fejlett, izmos, csontozata erős. Feje enyhén kerekített és ék alakú, közepesen nagy fülei hegyesek. A szem színe a macska fejlődése során lassan alakul ki, végül élénkzöld színű lesz. Hátsó lábai karcsúak, hosszabbak, mint az elsők. A farok közepesen hosszú, vége felé keskenyedő. A szőrzet tömött, puha, a test alsó felén a szőr színe világosabb. A mancsok és a talppárnák feketék, az orrtükröt, az ajkakat és a szemeket erős fekete kontúr határolja.

A pofa közepes méretű, jól tagolt, a szem mandula alakú. Fülei nagyok, égnek meredőek, széles alapúak, egymástól távol helyezkednek el, végük enyhén lekerekített.

Teste közepes méretű, enyhén nyúlánk, izmos testű, karcsú és elegáns. A lábak közepes hosszúságúak, a mancsok kecsesek és enyhén kerekdedek.

Az egyetlen macskafajta, amelyik pöttyös. A szőrzete rövid, dús, rugalmas és selymes.


Hócipős macska

A hócipős macskát az 1960-as években alakította ki Dorothy Hinds - Daugherty, egy sziámimacska - tenyésztő, aki az amerikai kétszín-tarka rövidszőrűt használta fel az új fajta megteremtéséhez.

Nyugodt állat, pofája kerekebb, mint a sziámié. A hímek lényegesen nagyobbak a nőstényeknél, lábai és mancsai közepes méretűek. Talppárnái rózsaszín és szürke színűek, szemei kékek. Széles, hegyes fülek, hosszú vékonyodó farok jellemzi. Bundája rövid és sűrű, mancsai fehérek és sziámiszerű színűek.

A kölykök fehéren születnek, és két évbe is beletelik, mire a jegyek kifejlődnek. Ahogy a macska öregszik, színe úgy sötétedik. Minél hidegebb az éghajlat, annál sötétebb a macska. A hócipős macskát ezüstcsipkésnek is nevezik.


Karthauzi macska

A karthauzi macska a legrégebben tenyésztett fajták egyike. A karthauzi szerzetesek hozták magukkal Afrikából. Erős robusztus típusú, elegáns vadság sugárzik belőle. Ruganyos és fürge macska, kifinomult, soha nem durva és nem ügyetlen. A kandúr sokkal nagyobb, mint a nőstény. Lassan érő fajta. Bundája vízhatlan, a bunda szerkezetére, a bunda és a szem színére a kora és a vele született tényezők hatnak.

Feje és nyaka széles, trapéz alakú, nem gömbszerű. Jellemző az erőteljes állkapocs, a magas, puha kontúrú homlok, az egyenes és közép hosszú orr, széles, vízszintesen elhelyezkedő szemek. A viszonylag kis pofa, keskeny és elvékonyodó párnákkal, aranyos, mosolygós benyomást kelt. A nyak rövid és erősen tűzött. Fülei közepesen hosszúak és szélesek, a fejen magasan tűzöttek, nagyon egyenesen állók. Szemei kerekek és nyitottak, éberek és kifejezők. Színük a réz-sárgától az aranyig terjedő, tiszta, mély, ragyogó.

Szelíd, békeszerető fajta, nincsenek nagy hangulati változásai. Nagy mozgásigényű és nagyon játékos. Félelmet nem ismerő, kitűnő vadász és nagyon éber, élénk! Eléggé halk hangú, ritkán hallani tőle hangos nyávogást. Lehetőleg kerüljük a kiabálást és a hangos szót a közelében, mert félénken reagál rá!

Nagyon intelligens és családcentrikus, nem hagyja magát ingerelni, nem erőszakos, igényli a szeretetet, melyet hosszú dorombolással, hízelgéssel hálál meg.


Maine Coon macska

A Maine Coon Amerika nemzeti macskája, őseik egyrészt a vikingekkel érkezett norvég erdei macskák lehettek, másrészt az Amerikába érkező európai tengerészek által a hajókon utaztatott hosszú szőrű macskák, amelyek képesek voltak elviselni a zord körülményeket.

A Maine Coon egész lényege az alkalmazkodás a kemény klímához. Bundája fényes, selymes, vízálló, - nem hasonlít egyetlen másik fajtához sem - hosszabb a hasán, és a hátsó lábakon, hogy védjen a nedvességtől, és a hótól. A farka hosszú, bozontos, amit maga köré tud csavarni, amikor alváshoz gömbölyödik, melegíti őt a hideg téli éjszakákon. Nagy fülei, melyek szőrrel gazdagon borítottak, a hideg ellen is óvnak. Nagy, kerek, pamacsos talpuk "hótaposóként" jó szolgálatot tesz. Viszonylag hosszú, szögletes orruk megkönnyíti a zsákmány megragadását, és a víz lefetyelését a kis patakokból, pocsolyákból. A kandúrok tömege általában 8 - 9 kilogramm, de elérhetik a 10 - 12 kilogrammos testtömeget is, a nőstények ennél kisebbek, általában 6 - 8 kilogrammosra nőnek.

A Maine Coon későn érő fajta, teljes méretét 3 - 5 éves kora körül éri csak el, gyermeki természetét azonban egész életén át megtartja. Egy szelíd, kedves, angyali természettel megáldott "ÓRIÁS".

A Maine Coon macskák hangjukban is különböznek más fajtáktól, nagyon különleges, csicsergő, trillázó hangjukat folyamatosan hallatják udvarláskor, "beszélgetéskor" ugyanúgy, mint amikor cirógatjuk őket, vagy játszunk velük. Nagyon szeretnek játszani, különösen kisebb dolgokat cipelni, apportírozni. Bár a Maine Coon nagyon ember - orientált, viszont ez nem jelenti azt, hogy túlságosan emberfüggő lenne. Nem zaklat folyamatosan a figyelmével, de szeret kiszökni velünk, megvizsgálni mindennemű tevékenységet, amibe csak belefogunk, és segíteni nekünk a maga módján. Ez a fajta általában nem kifejezetten "ölbeülő" macska, de természetesen vannak kivételek. Ha szeretetre vágynak jönnek és bújnak, akár hajnalban is. Szeretnek mindig a közelben lenni, követnek szobáról szobára, és addig ülnek a csukott ajtó másik oldalán, amíg elő nem bukkanunk az ajtó mögül.

   

Ezek a cicák minden alkalmat megragadnak egy kis pihenésre, ejtőzésre. A kandúrok igazán nagy bohócok, a nőstények távolságtartóbbak, de mindketten nagyon játékosak, és azok is maradnak egész életükön át. Nagyon szeretik üldözni a zsákmányt, a játékot könnyen megragadják hosszú mancsaikkal, ösztönösen kiváló vadászok.


Manx macska

A Manx teste erős, zömök, feje nagy és kerek, mellső lábai rövidebbek a hátsóknál, emiatt fara magasabban van a vállainál, ami mozgását esetlenné, kissé nyúlszerűvé teszi. Nehezen mászik és problémát okoz számára a magasból történő leugrás is. Átlagos testtömege 5,5 kilogramm.

Példányait a farkuk hossza alapján négyféle kategóriába sorolják be. A teljesen hiányzó farkú (dimple rumpy vagy rumpy), a csonka (rumpy riser vagy riser), a félhosszú (stumpy), valamint a teljes hosszúságú (tailed vagy longy) farokkal rendelkező egyedek akár egyazon alomban is világra jöhetnek.

A szőrzet hosszúsága szerint két változat különböztethető meg. A rövid szőrű Manx sűrű aljszőrzettel és hosszú, durva fedőszőrzettel rendelkezik. A hosszú szőrű Manx macskát (melyet gyakran Cymric néven tartanak nyilván), selymes félhosszú dupla bunda jellemzi, amely a nyaknál, a deréknál és a hátsó lábaknál hosszabb, a lábujjak között pedig rojtos.

Meglehetősen intelligensek és rendkívül játékosak. Viselkedésük kissé kutyaszerű, előfordul hogy visszahozzák az eldobott tárgyakat. Jól tűrik, ha pórázon vezetik. Kedvelik az emberek társaságát, sok figyelmet igényelnek, a hosszú ideig tartó magányt nehezen viselik, emiatt ideális társállat nagyobb családok számára is.

Szívesen játszik vízben, alkalmasint beül a csöpögő vízcsap alá is. Élvezi, ha túljárhat az emberek eszén. Időnként makaccsá válhat. A farok részbeni vagy teljes hiánya nem okoz egyensúlyi problémákat.


Norvég erdei macska

A norvég erdei macska származását nevében hordozza. Az erdei macskák apránként elhagyták az erdőt és beköltöztek a farmokra. Tenyészteni 1930-ban kezdték.

Megjelenése impozáns, a Maine Coon után a legnagyobb macska. Testtömege elérheti a 10 kilogrammot is. Félhosszú bundáját a kemény skandináviai éghajlatnak köszönheti, amelyhez túlélése érdekében alkalmazkodnia kellett. Aljszőrzete gyapjas, fedőszőrzete hosszú és zsíros, télen szinte olajosan csillog. Nagy eső, vagy hófúvás után az állat egyszerűen megrázza magát - és máris szinte tökéletesen száraz.

Könnyen alkalmazkodik minden helyzethez, kiegyensúlyozott nyugodt állat, de nem tanácsos kizárólag lakásban tartani. Impozáns megjelenése, és nagy testsúlya ellenére sem agresszív.

Magatartásában valami sajátos kettősség tapasztalható. A lakásban szelíd, kedves, simulékony, szereti, ha becézgetik, simogatják, mihelyt azonban kikerül a szabadba, szinte megközelíthetetlené válik. Visszaköveteli magának a régi élet szabadságát. Feje háromszög alakú, ugyanolyan széles, mint amilyen hosszú. Az arcorri rész az arc vonalát követi, a bajusztő nem emelkedik ki. Orra közepesen hosszú. Álla erős, inkább szögletes, mint gömbölyű, sohasem hegyes.

Fülei közepesen nagyok, alapjánál nyitottak és szélesek, végük enyhén lekerekített, egymástól távol állók. Szemei nagyok, mandula - alakúak, enyhén ferde metszésűek. Nyaka közepesen hosszú, izmos, erőteljes. Törzse masszív, robusztus. Teste közepesen hosszú, mellkasa széles, gömbölyű, csontozata és izomzata nehéz.

Lábai izmosak, erős csontozatúak, ahátsó lábak hosszabbak, mint az elsők. Mancsa nagy, kerekded. Minden lábujj közt szőrpamacsok vannak. Ujjai zártak. Farka bozontos, szőre közepesen hosszú, az aljszőrzet gyapjas. A sima, olajos védőszőrök vízlepergetők. A szőrzet hossza nem egyenletes az egész testen, a vállakon rövidebb, a háton és a combokon hosszabb. Figyelmes, határozott, izmos macska.

   


Perzsa macska

Hosszú szőrzetű, zömök testű, rövid lábú, rövid farkú, széles fejű, egymástól távol álló fülű, nagy szemű és rövid orrú állatok. Orruk a tenyésztési folyamat során extrém módon megrövidült, ami időnként egészségügyi (légzési) problémákhoz vezetett, a lelkiismeretes tenyésztők körültekintő munkája révén azonban, idővel sikerült kiküszöbölni az effajta rendellenességeket.

Színük és mintázatuk változatos, léteznek kék, cirmos és teknőctarka példányok is. A szőrszálaik végén sötét mintázatot viselő, úgynevezett spriccelt egyedeket csincsillának nevezik. Ez a változat a többi perzsáénál hosszabb orral rendelkezik, de más színváltozathoz tartozó perzsákkal való kereszteződés esetén az orra megrövidül, spriccelt mintázata pedig eltűnik.

Mivel szőrzetük az önálló ápoláshoz túlságosan hosszú és sűrű, a perzsák rendszeres gondozást igényelnek. Bundájukat naponta át kell fésülni vagy kefélni, emellett pedig időnként fürdetésre is szükségük van. Néha a szemeiket is ellenőrizni kell, mivel egyes példányoknál gondot okozhat a tisztán tartásuk.

A fajta egyedei többnyire nyugodt természetű, visszahúzódó, önállóságra törekvő állatok.

   


Ragdoll macska

A ragdoll nyúlánk és elegáns, izmos testfelépítésű, nagy macska. Általában négyéves korára alakul ki a végleges mérete. Rövid nyak, és telt mellkas jellemzi. Sokkal vastagabbak és hosszabbak a hátsó lábai. Nehéz csontozatú, a kerek, nagy mancsain pedig a lábujjak között szőrpamacsok találhatóak. A test többi méretével arányos hosszúságú, bozontos farka van. Közepes nagyságú feje ék alakú. Fülei távol állnak egymástól, a végükön lekerekítettek. Orra kissé boltozatos. Erős álla, és jól fejlett pofazacskója van. Ovális alakú szemei nagyok. Félhosszú, selymes szőre szorosan a testéhez simul.

Különlegesség, hogy a kölykök teljesen fehéren jönnek a világra, és csak később (nagyjából 10 nap múlva) jelennek meg rajtuk fokozatosan a különböző színek és rajzolatok.

A ragdoll az egyik legbarátságosabb macskafajta, nagyon könnyű elnyerni a bizalmát, oda kell rá figyelni, nehogy elszökjön, vagy elmenjen idegenekkel. Társaságkedvelő, mind az emberét, mind más macskákét vagy kutyákét szereti, de a kisgyerekekkel is nagyon jól kijön.



Skót lógófülű macska

1961-ben egy perthshire-i farmon született egy kismacska, amelynek fülei a fejére lapultak. A farmer, William Ross úgy döntött, elkezdi tenyészteni a vonalat, és így született meg a skót lógófülű macska. Jellegzetessége a gömbölyű fej, a kerek szemek, a fülek a fejre borulnak.

 

A testalkat erős és zömök. Lábai rövidek és erősek. Bundája általában tömött, sűrű és puha, mely lehet hosszú, vagy rövid. Ezek a cicák nyugodtak, barátságosak és szelídek.

   

A skót lógófülű kismacskák normális, hegyes, álló füllel jönnek a világra. Füleik kéthetes koruk körül kezdenek lekonyulni.


Szavanna macska

A bengáli tenyésztője, Judee Frank keresztezte a szervált a házimacskával és így született meg ez a fajta. Külsőben a szerválra hasonlít, bundája pöttyös és márványos.

Barátságos, kíváncsi, kedves és ragaszkodik a gazdájához. Csak egy igazi gazdájuk van, ebben teljesen a kutyára hasonlít a viselkedése. Bundájuk könnyedén gondozható. Más macskákat nem tűrnek meg a környezetükben.

Nagyon ritka fajta, összesen 1000 példány körüli él belőle a világon.

   


Szfinx macska

A szfinx azaz kanadai szőrtelen macska a házimacska egyik ritka fajtája, amely természetes mutáció révén csak egy nagyon vékony, pehelyszerű szőrtakaróval rendelkezik. A szfinxek társaikhoz és gazdáikhoz egyaránt nagyon ragaszkodnak, éberek, játékosak, néha tolakodók, de ugyanakkor meglehetősen intelligensek is.

A szfinx testalkata robusztus (hajlamos az elhízásra), feje ék alakú, füle nagy, bajusza nagyon rövid és merev, de hiányozhat is. A fajtaleírás szerint a farok végén és a füleken megengedett a vastagabb szőrzet. Színezetét főként a bőr pigmentációja adja, lehet egyszínű, de tartalmazhat bármilyen mintázatot is.

A szfinx macskákat általában lakásban tartják, a szabadba csak felügyelettel engedik ki, mivel a hideg és a hosszan tartó erős napsugárzás egyaránt problémát jelenthet számukra, kíváncsi természetük miatt pedig könnyen bajba kerülhetnek.

Tisztántartásukhoz alig igényelnek több fürdetést a normál szőrzetű macskáknál, de mivel bőrüket csak kevés szőrzet fedi, az könnyen zsírossá, piszkossá válhat. A mosdatásukhoz érdemes lehet a normál és bőrgombásodás elleni samponok mellett hipoallergén sampont is használni.

 

   


Sziámi macska

Közepes testfelépítésű, szép, elegáns macska, karcsú és izmos, hosszú, hajlékony testtel. Nyaka kecses, mellkasa és a válla a csípőjénél soha nem szélesebb. Farka ostorszerű, nagyon hosszú, elkeskenyedő.

Ék alakú koponyája van, egyenes vonalban vezet a fülekig a fej mindkét oldalán. Orra hosszú és egyenes, homloka lapos. Élénk mélykék szemei vannak, amelyek egymástól távol ülnek és keleties vonásúak. Több színváltozata ismert.

Erőteljes, néha már kicsit agresszív a természete, sokat nyávog, hangos fajta. Szereti a kényeztetést, a simogatást, igényli, hogy a figyelem középpontjában legyen. Intelligens, játékos, könnyen megtanítható a pórázon való sétára.

   


 

Szibériai macska

Ez a fajta őse számos hosszú szőrű macskafajtának, mint például a perzsáknak is. Körülbelül 1000 évvel ezelőtt Észak-Oroszországban, Szentpétervár környékén alakult ki. A bunda erős megvastagodása a rendkívül hideg, zord időjárásnak köszönhető.

Leggyakoribb a cirmos rajzolat, ennek oka valószínűleg a vadmacskákkal történt gyakori kereszteződés. Legismertebb, és leggyakrabban előforduló a barna pettyes - fehér tarka változat.

A feje kerek, és széles. Szőre a születését követően rövid, a vezérszőrök három hónapos koráig nem nőnek ki. Szőrzete hosszú, vízálló, jellemzője a fényes fedő, illetve a sűrű aljszőrzet. Az arc oldalán, illetve a füle belsejében hosszú szőr található. Törzse izmos, hosszúkás, lábai erősek. Okos és mozgékony állat. Rövid szőrű változata nem létezik.

 

   

Tiffany macska

A Tiffany macskát más néven selyemmacskának hívják. A selyemmacskát 1970-es években tenyésztették ki, mint a burma macska hosszú szőrű változatát. Eleganciája ellenére nem túl széles körben ismert. Ezek a macskák kíváncsiak, beszédesek és játékosak.

   

 

York macska

A York (másnéven York Chocolate) egy új, 1983 - ban, Amerikában megszületett fajta. Nevét New York államról, szülőföldjéről kapta. Testmérete a közepestől a nagytestűig, nyúlánk, tekintélyes csontozattal és tömör izomzattal. Lábai karcsúk, hosszúak. A mancsok közepes méretűek, oválisak, az ujjak között szőrpamacs található. A hátsó lábak kicsit hosszabbak a mellsőknél. A farok hossza közepes, vagy hosszú, és enyhén elkeskenyedik a lekerekedő farokvégig. A farok szőrzete dús és "zászlós". Feje a testhez képest kicsinek látszik. Szőrzete közepesen hosszú, finom és fényes, gyengéden lengi körül a testet. Lágy és selymes, jól fejlett aljszőrzettel.

 

      


Végül három jól ismert, kedves cicahős.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe