Medveállatkák


A medveállatkák (Tardigrada) közeli rokonságban állnak az ízeltlábúakkal, de több tulajdonságukban eltérnek. Testüket kemény kutikula-páncél fedi, melyet hidrosztatikus váz feszít ki. Ragadozó és növényevő fajaik is vannak. Méretük 0,2-től 1,5 milliméterig terjed.

Világszerte több mint 1000 fajuk ismert, Magyarországon 100 körüli fajuk él. Hengeres, zömök testüket a fej és 4 törzsszelvény alkotja. A szelvényekhez 1 - 1 pár csonkláb tartozik, ezek végén 4 - 8 karom található.

A képen látható állatka testhossza 0,23 milliméter

Világszerte előfordulnak, a Himalája 6000 méteres csúcsai között, a tengerek 4000 méternél is mélyebb területein éppúgy megtalálhatók, mint a sarkvidékeken vagy az Egyenlítő környékén. Leggyakoribb életterük a zuzmók és mohák alkotta életközösségek, de a világ bármely pontján fellelhetők, így homokdűnékben, mocsarakban, gleccserekben, kőfalakon, háztetőkön, óceáni üledékekben, hőforrásokban, radioaktív hőforrásokban, forró kénforrásokban, jég alatt, tengerparton, tengerben, édesvízben, ahol akár elérhetik a 25000 állat/liter sűrűséget is.

 

Izomzatuk egysejtű izomszálakból, idegrendszerük egy hátoldali agydúcból és az ehhez csatlakozó hasdúcláncból áll. Az első három pár lábukat járásra, az utolsó párt kapaszkodásra használják. Keringési és légző szervrendszerük nincs, testüregüket színtelen folyadék tölti ki. Kiválasztásuk Malpighi-edényekkel történik.

A testüket borító kutikula lehet sima felületű vagy mintázott, víz hatására könnyen megduzzad.

   

Időről időre levedlik régi kutikulájukat, ilyenkor a szájukban található állkapcsi mésztőrt és a lábaik végén ülő karmokat is elveszítik. A mésztőrt a nyálmirigy, a karmokat karommirigyek pótolják minden vedlés után.

      

Éppen vedlik a medveállatka. Jól láthatók a testében lévő peték.

Többnyire növényi nedveket szívogatnak, de előfordulnak köztük baktériumokat zsákmányolók, paraziták és egyéb ragadozók is. Vannak, amelyek korhadékevők, vagy olyanok, amelyek más medveállatkákkal táplálkoznak. Minden szerves anyag táplálék a számukra. A szájnyílásból kilökhető mésztőrrel szúrják föl a sejteket, ezek nedveit izmos garatjukkal szívják ki.

   

A fajok többsége váltivarú, megtermékenyítésük belső, fejlődésük közvetlen (lárvaalak nincs). Sokuknál még nem találtak hím egyedet, ezek a fajok szűznemzéssel (önmegtermékenyítés) szaporodnak. 1 - 30 petét rakhatnak, amelyek 0,03 - 0,05 milliméter átmérőjűek. Sok faj a saját levedlett kültakarójába rakja a petéit, de vannak olyanok, amelyek egyenként rakják le különböző növényekre. A mohákon élő fajok petéi fogazottak, ez megakadályozza, hogy az esővíz lesodorja őket.

      

   

Hihetetlen túlélők, a Föld legellenállóképesebb élőlényei. Tökéletesen alkalmazkodtak minden környezettípushoz. Kedvezőtlen körülmények között cisztát (védőburok) képezhetnek, vagy a kriptobiózis (rejtőzködő életmód) állapotába kerülhetnek.

Cisztaképzésnél a vízvesztés miatt kisebbé vált állat testéről a kutikula leválik, és tokot képez a test körül. Eközben a bőr köré vastag, új kutikula képződik. Ebben az állapotban nem viselik el a magas hőmérsékletet, viszont akár egy évig is kibírhatják táplálék nélkül.

Kriptobiózis során testüket viasszal vonják be, lábaikat behúzzák, és hordó alakot vesznek fel. Anyagcseréjük ilyenkor a normálisnak kevesebb, mint 0,01%-ára, oxigénigényük 6 századrészére, testük térfogata pedig 50%-ára csökken. Nedvességtartalmuknak 99%-át is elveszíthetik. Mivel szinte teljesen kiszáradnak, így szervezetükben nem tudnak megtelepedni a vírusok, baktériumok és a különböző szövetkárosító gombák, mivel azok csak nedves környezetben képesek életben maradni.

Ebben a formában akár 100 évig is életben maradhatnak élelem és víz nélkül. Ha újra nedvesség éri őket, néhány percen, de legrosszabb esetben néhány órán belül újra aktívvá válnak.

Egy múzeum gyűjteményéhez tartozó kiszáradt mohából előkerülő medveállatkát 120 éves tetszhalottságból is sikerült feléleszteni.

Kriptobiózis állapot

TOVÁBBI ÉRDEKESSÉGEK


Hőmérséklet: 100 Celsius fokosos levegőn 6 óráig is kibírják. Életben maradnak -200 Celsius fokra lefagyasztva 20 hónapig, és néhány percig kibírják a -272 Celsius fokot, amely megközelíti az abszolút nulla fokot (-273,16 Celsius fok).

Elviselik, ha 15 perc alatt -190 Celsius fokról +151Celsius fokra melegítik őket. Túlélik a forrásban lévő vízben való fürdetést.

Sugárzás: Az állat egyes példányai túlélték az 570 000 rad röntgensugárzást. (Az emberi szervezet 500 rad sugárzás hatására halálos sérüléseket szenved.) Túlélik a földi ultraibolya sugárzás 1000-szeresét, a gamma-sugárzást, és a rendkívül erős elektromágneses sugárzást, valamint az elektronmikroszkópos elektronbombázást is.

Nyomás: Rendkívül jól bírják a nagyon magas és a nagyon alacsony nyomást. A földi légköri nyomás 300-szorosát, a tenger legmélyebb pontján lévő nyomás 6-szorosát képesek elviselni. Vákuumban, vagyis légüres térben, teljes oxigénhiányban 7 hónapig is életben maradnak.

Világűr: 2007 szeptemberében két fajhoz tartozó medveállatkát, a Richtersius coronifer-t és a Milnesium tardigradum-ot lőttek fel a világűrbe. Az űrszonda 10 napon keresztül 270 kilométer magasan keringett a Föld körül. Amikor visszajött, a kutatók vízbe helyezték a medveállatkákat, hogy feléledjenek. 68%-uk túlélte a védőfelszerelés nélküli űrkalandot, és utána még szaporodtak is.

Mérgező anyagok: Ellenállnak mérgező gázoknak, metil-bromidnak, szén-dioxidnak, hidrogén-szulfidnak is. Túlélik a savakban, oldószerekben való fürdetést.


MÉG NÉHÁNY KÉP A MINDENT TÚLÉLŐRŐL


   

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                          Botanika Vissza a PARÁNYOK menűbe