Medvehagyma

Erdei séta alkalmával már március közepétől főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében már sok-sok zöld hajtást láthatunk, melyek később - április - május hónapra megerősödve - fehér virágszőnyegbe borítják az erdők talaját. Ez a növény a medvehagyma (Allium ursinum).

    

Az egyszikűek (Liliopsida) osztályának, spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. Nevét arról kapta, hogy a barnamedvék előszeretettel fogyasztják hagymáját, kiássák, és hasonlóképp kedvelik a vaddisznók is.

    

Fehér, megnyúlt buzogány alakú, 45 milliméter hosszúra és 5 milliméter vastagra hízó hagymájából általában két nagy, tojásdad, hosszú nyelű, a végén kihegyesedő, 15 - 25 centiméter magasra emelkedő tőlevelet hoz. A külső levél hüvelye hártyás. Levéllemeze átlag 15 centiméter hosszú, 4 centiméter széles, és sötétebb zöld fonákjukat fordítják a nap felé.

Virágrügyeit két hártyaszerű, buroklevél védi. A kinyílt virágok hófehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Három rekeszű toktermése van.

    

    

Hazánkban a Zselic és a Mecsek, a Misina déli lejtőin jelenik meg legkorábban nagy tömegben. Évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát, az enyhén savas talajt kedveli. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár közepére elszáradnak. Április - májusban virágzik.

Leveleit tavasszal, a virágzás előtt szedik, és frissen használják fel, mert szárítva gyógyhatásuk gyengül. Hagymáját a fokhagymáéval azonos módon hasznosítják.

         

Gyűjtéskor fontos az óvatosság, mivel a medvehagyma könnyen összetéveszthető a - hasonló körülmények között élő - májusi gyöngyvirággal (Convallaria majalis) illetve az őszi kikericcsel (Colchicum autumnale). Mindkét esetben az eredmény súlyos, esetenként halálos mérgezés lehet, mivel az említett két növény levelei emberi fogyasztásra alkalmatlanok.

    

Májusi gyöngyvirág

Őszi kikerics

A medvehagyma és a másik két növény közti legfőbb különbség az, hogy a medvehagyma levelei és virágzata is erősen fokhagyma-illatúak, míg a másik két növényé nem. A gyöngyvirág levelei rövidebbek és jelentősen szélesebb, tojásdad alakúak, virágai pedig nem a szár csúcsán, hanem a tő közelében erednek és édes illatúak. A medvehagymához alakban közelebb álló kikericsnek pedig más az élőhelye, a medvehagymával ellentétben füves réteken, napfényes mezőkön nő.

A védett területek kivételével hazánkban még nem tiltott gyűjtése. A természetes hazai medvehagyma állomány védelméért érdemes egy - egy tőről csak a levelek felét leszedni, mert így a hagyma virágozhat, és a magok elszórása is biztosított marad.


Egészségünk védelmében

Mi van benne?

A növény szerves kénvegyületeket (alkilcisztein-szulfoxidokat) tartalmaz.

Mire jó?

A népi orvoslás a medvehagymát - termesztett társához hasonlóan - felső légúti megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának csökkentésére, továbbá bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazza. Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését.


Tudományos megfigyelések szerint vérnyomáscsökkentő hatású, lassítja a koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok keringését.

Laboratóriumi körülmények között a fokhagyma és a medvehagyma a vérszérum koleszterin szintjét csökkentették a koleszterin szintézis befolyásolása révén.

Szerves oldószerekkel képzett hagymakivonatok a koleszterinszintézist jelentős mértékben (akár 40%-ban) mérsékelték. A hagyma rendszeres fogyasztása a koleszterinszint csökkentésének és így számos szív-érrendszeri megbetegedés megelőzésének természetes gyógymódja. C-vitamin tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét.

Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel történő együttfogyasztása nem javasolt, mert a vérzés létrejöttének kockázata fokozódhat. A megnövekedett vérzéshajlam miatt nem szabad hagymát enni műtétek előtt.

Népi megfigyelés, hogy a hagyma bőrön történő külsőleges használata (borogatásként, lemosásként) jótékony hatású egyes gombás fertőzések kezelésében. Érzékeny bőrű egyének esetében azonban fokozott óvatosság szükséges, mivel az alkalmazása során bőrgyulladás jelentkezhet bőrkiütés, bőrpír formájában. Ilyen esetben használata felfüggesztendő. Érdemes először csak kis területre felvinni, és csak akkor alkalmazni kiterjedten, ha nem alakul ki kellemetlen bőrreakció.

Bár humán klinikai eredmények nem támasztják alá a hagyma vércukorszintet és inzulin termelődést befolyásoló hatását, ennek ellenére cukorbetegek esetében ajánlott hagymakivonatot tartalmazó készítmények szedése esetén a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.


Gasztronómia

Nyersen feldarabolva vajas kenyérre szórva vagy salátákhoz keverve. Leveseket, burgonyás ételeket fűszerezhetünk vele, vagy főzhetünk belőle medvehagyma-krémlevest (egy krumpli, hagyma, fokhagyma és tejszín hozzáadásával), illetve a hűtőszekrényben tárolható pestóként (olajjal, parmezán sajttal, sóval és magokkal összeturmixolva), ami rizses és tésztaételek szószaként is finom. Régi, népi étel (pl. beré) különleges íz hatású változatát adhatja. A jellegzetesen erős illatát az ételekbe keverve elveszti, így nagyon kellemes aromát ad.

További felhasználási lehetőség, ha a spenóthoz hasonlóan készítjük el főzelékként. Rántás nem kell hozzá, enyhén párolva, majd összeturmixolva finom étel.

Frissen a leghatékonyabb és legfinomabb. Eltartható aprítva sóval összekeverve, olajban, valamint a legegyszerűbb ha lezárt nylon zacskóban lefagyasztjuk.

Receptekért keresd fel a http://www.nosalty.hu/alapanyag/medvehagyma oldalt!

Kedvedre válogathatsz.

        

Svájcban még a teheneknek is szoktak medvehagymát adni, mert így a tejük kellemes fokhagymás ízt kap.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a BOTANIKA menűbe