A kaukázusi medvetalp


A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) a zellerfélék családjába tartozó Európában is meghonosodott gyomnövény. A Kaukázus vidékén, illetve Közép-Ázsiában őshonos. Európába a 19. században telepítették be dísznövényként. Szaporodóképességének és igénytelenségének köszönhetően gyorsan kiszabadult a kertekből, és mára szinte az egész kontinensen elterjedt.

Hazánkat többé-kevésbé elkerülte, de már 1980-ban kivadult a botanikus kertekből, arborétumokból, Zircről, Szombathelyről és Szarvasról. Magvai Kárpátaljáról kerültek a Tisza menti területekre. 2014 nyarán Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében találtak medvetalp növényeket, sajtóhírek szerint már Keszthely környékén is előfordult.

Általában 2 - 5 méter magasra nő meg, ritkán a 7 métert is elérheti, emiatt gyakran az óriás jelzővel illetik.

Több nyelvben is vannak olyan elnevezései, amelyekben szerepel az "óriás" szó, például az angolban a giant hogweed, a spanyolban a perejil gigante, az olaszban a panace gigante és a németben a Riesen-Bärenklau.

Évelő növény. A liláspiros foltokkal tarkított, vaskos szár és a levélnyél üreges. A szár átmérője 3 - 10 centiméter. A képen látható üreges szár melletti mérőszalag nem centiméter, hanem angol hüvelyk osztású. Egy angol hüvelyk egyenlő 25,4 milliméterrel.

      

A levelek páratlanul szárnyaltak, összetettek, 1 - 2 méter szélesek. A levéllemez osztott mély bemetszések találhatók rajtuk.

   

Késő tavasztól nyár végéig virágzik, a sok kicsi, fehér virág csomókban helyezkedik el a 80 centiméter átmérőjű ernyős virágzaton.

   

   

A termése 1 centiméter hosszú, ovális alakú, lapos. A magvak ősszel érnek meg, egy növény több százezer termést hozhat. Erősen invazív faj, az összes többi növényt kiszorítja az adott területről.

   

   

A növény toxikus hatást kiváltó hatóanyaga, a furokumarin, mely jelen van valamennyi citrusfélében, és az ezekből készült bergamot olajban is.

   

Megtalálható a kerti rutafűben, a nagyezerjófűben, sőt a zöldségnövény zellerben, petrezselyemben és pasztinákban is, ezek azonban nem okoznak mérgezéses tüneteket, csak ha extrém mennyiségben kerülünk velük kapcsolatba.

   

   

Azoknál, akik nem mossák meg alaposan a citrusféléket, vagy aki kesztyű nélkül takarítja be a zellert, gyakori a kézen kialakuló bőrpír, gyulladás. A kaukázusi medvetalp azonban ezeknél jóval nagyobb koncentrációban tartalmazza a hámsérülést kiváltó méreganyagot.

A furokumarin rákkeltő anyag, de ezen túl a bőrt erősen fényérzékennyé teszi. Ehhez a növény puszta megérintése is elegendő, a finom szőröknek köszönhetően, mivel ezekben a legnagyobb a koncentráció.

Az azonnali hatás nem kellemetlenebb és ijesztőbb egy csaláncsípésnél, mikor is a bőr kipirosodik és viszketni kezd. Ilyenkor kell nagyon gyorsan szappanos vízzel alaposan lemosni és égési sérülések ellen használatos sprayvel vagy gyulladáscsökkentő (rovarcsípés utáni, bőrallergiát enyhítő) krémmel kezelni. Amíg erre nincs lehetőség, fontos, hogy száraz ruhával takarjuk el a sérülést, a méreganyag ugyanis csak akkor okoz fájdalmas hólyagos gyulladást, ha a sérült bőrfelület fénnyel érintkezik. A reakciót kiváltó furokumarin nevű szerves vegyület fény hatására toxikus anyagokká alakul, melyek az égéshez hasonló bőrgyulladást, fitofotodermatitiszt okoznak.

   

A fototoxikus hatás akkor jelentkezik, ha az érintett bőrfelületet UV-sugárzás éri. A kémiai reakció következtében 16 - 48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető gyulladások, hólyagok nőnek a növény által érintett részen. Ezekkel mindenképpen orvoshoz kell fordulni, mielőtt bíborszínű vagy fekete hegekké válnak, amelyek évekig megmaradhatnak. Szembe kerülve átmeneti, vagy akár végleges vakságot okoz.

   

Az ilyen módon kialakult bőrbetegség, a fitofotodermatitisz hosszú évekre védtelenné teszi a bőrt a nap sugaraival szemben. A méreganyagot a növény nedve, a szár finom szőrei, de a levelek, a virágok, a magok is tartalmazzák.

Németországban 2003-ban 16 ezer balesetet regisztráltak. 2008-ban az év mérgező növényének választották. A Magyar Allergia Szövetség szerint jelenleg a magyar lakosságra semmilyen veszélyt nem jelent ez a növény.

Ha a növény a bőrünkhöz ér, szappanos vízzel alaposan mossuk le az érintett területet, és forduljunk orvoshoz!

A kaukázusi medvetalp igazi túlélőművész. Ha kivágják, azonnal újrahajt, és 4 - 6 hét alatt gyakorlatilag teljesen regenerálódik. Ezt mélyre nyúló karógyökerei teszik lehetővé. A szabadon megvásárolható gyomirtók csak a hajtásokat pusztítják el, a gyökerek ellen hatástalanok. A gyökerek kiásásán kívül hatásos a bennük tárolt tápanyagkészlet rendszeres vágással történő kimerítése.

   

   

Ha egy nagy, nehéz kőlapot helyezünk a gyökér fölé, az két éven belül elpusztul. A magvak azonban hét, de egyes források szerint akár 15 évig is csíraképesek maradnak, ezért a területet még sokáig rendszeresen ellenőrizni kell.

A növény közelében csak teljesen zárt ruházatban és védőszemüvegben szabad dolgozni!

Németország évente majdnem 13 millió eurót költ a veszélyes jövevény kordában tartására.

A kaukázusi medvetalp nagyon hasonlít az Európában honos, kisebb termetű, és kevésbé veszélyes sosnowsky- és közönséges medvetalpra.

   

   

Az angyalgyökértől és a podagrafűtől azonban az elkülönülő levelek alapján könnyű megkülönböztetni. Ahol elterjedt, ott gyakran előfordul, hogy néhány jóindulatú laikus rohamot indít a betolakodó ellen, és ennek során szinte minden ernyős virágzatú növényt lekaszabolnak, még a kaprot is.

   

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                          Botanika Vissza a BOTANIKA menűbe