A mezei nyúl


A mezei nyúl (Lepus europaeus) az emlősök (Mammalia) osztályának a nyúlalakúak (Lagomorpha) rendjébe, ezen belül a nyúlfélék (Leporidae) családjába tartozó faj.

A jégkorszak előtt Eurázsia sztyeppés területein elterjedt faj volt. Közép-Európából a jégkorszak idején kiszorult, csak a felmelegedést követően telepedett újra vissza.

Napjainkban Nyugat-Európától a nyugat-szibériai síkságig és Délnyugat- Ázsiáig terjed az élőterülete.

Betelepítették a Távol-Keletre, Ausztráliába és Új-Zélandra, Észak- és Dél-Amerikába.

Magyarországon az összefüggő erdőtömbök belsejét kivéve kisebb-nagyobb állománysűrűséggel mindenütt előfordul, főként az Alföldön, a Kisalföldön és a Mezőföldön.


Testhossza 50 - 70 centiméter, testtömege 2,5 - 6,5 kilogramm. Háta szürke, oldala és nyaka barnásvörös, hasi része fehérbe hajló. A farok hossza 7 - 11 centiméter, felső része sötét vagy fekete. A lábak első oldala sárgásbarna. Szemei nagyok, oldalállóak, így szinte 360 fokos szögben, teljes körben látnak. Az ivarok sem a szőr színezete, sem testtömeg alapján nem különböztethetők meg egymástól. A szőrváltás február - március és szeptember - október hónapokban megy végbe. Erős hátsó lábai segítségével a 70 kilométer/órás sebességet is képes elérni. Feje karcsú, nyújtott.

   

A mezei nyúl csontváza

Az újszülött nyúl 16 foggal jön a világra, de ezek közül csak a 4 metszőfog állandó, a többi tejfog. A fogváltás a nyúlfióka 18 napos korában kezdődik. A végleges fogak száma a nyúlnál 28. A nyúlalakúak felső állkapcsában a két metszőfog mögött egy második pár - támasztófog - is található.

   

Jellegzetes menekülő állat, amit a hosszú fül, nagy szem, kifinomult szaglóérzék és hosszú lábak is jeleznek. Veszély közeledtekor meglapul egy gödörben vagy a fűben, a fülét a hátára engedi.

   

Alkonyatkor, miközben legel, feltűnően lassan mozog, és a földhöz simul. Az éjszakai táplálkozás során előszeretettel látogatja a szántóföldi növények által borított táblákat, míg nappal pihenőhelyre behúzódik az erdőszélekbe, erdősávokba, vagy bebújik a barázdákba.

Minden ehető növényi részt elfogyaszt, legjobban a zsenge, nedves hajtásokat szereti, különösen kedveli a pillangósokat és a repcét. Tavasszal a fiatal vetésben tartózkodik, később a lóherét és a lucernát keresi fel, aratás után a kukorica-, burgonya- és répaföldekre vonul, majd a fiatal őszi vetéseket és káposztáskerteket látogatja. Télen, - ha nagy a hó, - behúzódik a kertek és a szérűk környékére és ilyenkor a gyümölcsösökben, faiskolákban, csemetekertekben rágásával hatalmas károkat okozhat.

Vakbelének térfogata többszöröse a gyomor térfogatának, ahol olyan baktériumok élnek, amelyek képesek a cellulóz lebontására. E mikroszervezetek feladata az életfontosságú vitaminok előállítása. A vakbél utáni bélszakaszban már lényeges felszívódás nincs, a feltárt anyagok csak úgy hasznosulhatnak, hogy a végbélen keresztül a kijutva külvilágra, újra bekerülnek az emésztőcsatornába.

A tápanyagok egy része, így kétszer halad át az emésztőrendszeren. Második alkalommal szívódnak fel a vitaminok és a lebontott cellulóz. Ezt a másodszor fogyasztott, a vakbél által feltárt terméket cökotrófnak, a táplálkozási formát cökotrófiának hívjuk.

Magányosan él. Csak a szaporodási időben látható párosával vagy kisebb csoportokban. Rendszerint ragaszkodik megszokott területéhez. A párzási időszakban - melyet bagzásnak nevezünk - a baknyulak mozgásra akarják bírni a nőstényeket úgy, hogy felkeresik őket búvóhelyükön. A nőstények kezdetben elhárítják a közeledést, de végül elhagyják vackaikat. Ilyenkor fokozódik az állatok aktivitása, egyre több nyúl kapcsolódik be a kergetőzésbe.

Ahol sok van belőlük, 4 - 8 nyulat is láthatunk, amint vad hajszában száguldoznak egymás után, keresztül a szántóföldön. Az egymást üldöző nyulak se látnak, se hallanak, ezért tavasszal gyakran esnek a közlekedés áldozatául.

A mozgás kulcsingerként szerepel a párzási játék elkezdésében. Egy-egy kergetőző csapatban több hím és több nőstény is található.


A csoportos előjáték a párok kialakulásáig tart. Az udvarlás egy óráig is eltarthat. A nőstény többször szembefordul a bakkal, és verekedő - pofozkódó mozdulatokkal hárítja el annak közeledését.

   

A ceremónia végén a nőstény ellenállása csökken, egyre közelebb engedi a bakot. A végén a nőstény is kezdeményezővé válik, a borítás akkor következhet be, ha a nőstény mellső lábait előrenyújtva lelapul. A kopuláció mindössze 10 másodpercig tart, a végén a nőstény a hátsó lábaival lerúgja a bakot. Az első párzást több is követheti. A mezei nyúl szezonálisan párzó állat, a bakok szaporodási ciklusa decembertől szeptemberig tart, a nőstényeké januártól októberig terjed. Ezen időszak alatt több szaporodási cikluson esnek keresztül. Az első fialás február közepén kezdődik és március végéig tart, a második április elejétől június végéig, míg a harmadik, illetve negyedik, egymással összefolyó fialási ciklus júliustól szeptember végéig húzódhat el, alkalmanként 1 - 9 utódnak ad életet.

   

Utódai száraz, védett helyen, 100 - 130 grammos testtömeggel, szőrösen, nyitott szemmel jönnek a világra. A nőstényenkénti alomnagyság Európában 3 - 4 egyed. Születésük után azonnal magukra hagyja őket az anya. A sötétedés beállta után jelenik meg az anyanyúl szoptatni, mely mindössze 5 percig tart. Életük első napjaiban a vacokban maradnak, összebújva, szinte mozdulatlanul fekszenek.

A napok telésével nő a fiatalok mozgáskörzete. A kisnyulak két hétig csupán tejet fogyasztanak, azt követően egyre több a zöld növényi rész táplálékukban. A negyedik héttől a tej már nem létfontosságú számukra. Az elválasztást az anya kezdi, azzal, hogy nem jelenik meg a szoptatás helyén.

Azok a mezei nyulak, amelyek az év első felében születnek, ivarérettségüket 3 hónapos korban elérik. Amelyek május - július között jönnek világra, elhúzódó ivarérés (6 - 7 hónap) következtében csak az idősebb példányokkal azonos időben, - a bakok decemberben, a nőstények januárban - válnak termékennyé.

 

A mezei nyúl Magyarország legfontosabb szőrmés apróvadja. Társas vadászatokon (nyúlhajtások) vadászható. Húsa ízletes, de jellegzetes vadas jellege miatt nem mindenki kedveli. Szőrméje nem túl értékes.

A vadgazdálkodás számára szintén fontos az élő nyulak befogása, melyeket főleg Olaszországba exportálnak. Évente 80 - 100 ezer nyulat lőnek, illetve 30 - 45 ezer élő nyulat értékesítenek.

Sok mezei nyúl esik áldozatul a nagy termetű ragadozó madaraknak, a rókáknak, a farkasoknak, a kóbor kutyáknak, a menyétféléknek, a közönséges görénynek és a nyestnek, melyek a beteg vagy a fiatal, tapasztalatlan állatokat ejtik zsákmányul.

   

A kifejlett nyulak rendkívül gyorsan futnak, és cikcakkban vágtázva majdnem minden üldözőjüket messze maguk mögött tudják hagyni. Ekkor hasznos számukra az, hogy teljes körben látnak, így képesek szemmel tartani üldözőjük mozgását.

A modern mezőgazdaság a földeket a nyulak számára kedvezőtlen élőhellyé teszi. Sok mezei nyúl végét jelenti, hogy a nyár derekán megkezdődik az aratás, és óriási területeken néhány nap alatt táplálék nélkül maradnak. Betakarítás után azonnal felszántják a földeket. A nyulak társadalmi rendje ekkor teljesen összeomlik. Az állatok kénytelenek a megmaradt területeken összezsúfolódni, így megnő a fertőzésveszély, és nyár végén a fiatal állatokon a járványszerűen fellépő bélgyulladás söpör végig. A túlélők, bár ellenállóvá válnak a betegségre, hordozzák annak kórokozóját, ami állandó veszélyt jelent az utódok számára. Helyenként megpróbálják gyógyszert tartalmazó csalétkek kirakásával megóvni a nyúlállományt a fertőzéstől.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menűbe