A házi egér


A házi egér (Mus musculus) Északnyugat - Afrika, Spanyolország és Kelet - Ázsia sztyeppjeiről és félsivatagaiból származik. A lakóházak közvetlen közelében mindenütt megtalálható. Az Arktisz és az Antarktisz területén, valamint néhány esőerdő borította területen ahol emberek sem laknak, a házi egér nem telepedett meg.

A pirossal jelzett területeken honos a házi egér

A szabadban bozótosokban, gabonatáblákon és dűnék között él, s rendületlenül szaporodik. Magyarországon is közönséges. Mint valaha a pusztákon élő állatnak, nedvességre alig van szüksége, és szinte mindenütt talál megfelelő búvóhelyet.

A házi egér fej-törzs hossza 7 - 10 centiméter, a farok kicsivel rövidebb, 180 gyűrű található rajta. Testtömege körülbelül 30 gramm. Szőrzete meleget és védelmet nyújt, a szaga dohos, "egérszagú". Színe a sárgásbarnától a szürkésfeketéig terjedhet. A kolónia tagjai kölcsönösen tisztogatják egymás bundáját.

Olyan jól alkalmazkodott az emberi környezethez, hogy hideg körülmények között hosszú szőrzetet növeszt, így képes akár egy hűtőház fagyos helyiségében is utódokat nevelni (- 7 Celsius-fok). Látása nagyon gyenge, csak közvetlen közelről ismeri fel a tárgyakat. A szaglása kifinomult, a táplálék, illetve más egerek nyomára vezeti az állatot. A hallása is fejlett, érzékeli a 100 kHz-es hangokat is (80 kHz-cel többet, mint az ember). Amikor egymással kommunikálnak vagy elveszett kölykeiket keresik, magas hangon cincognak. Több, földrajzilag elkülönült alfaja ismert, amelyek jól alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz.

Az állat laza szerkezetű kolóniákban él. Kelet-Európában, nyáron az egyes populációk mezőkön és réteken tanyáznak, de az ősz beálltával lakóépületekbe és padlásokra húzódnak, ahol többnyire összerágott újságpapírból, szövetekből készítenek fészket.

   

Szürkületkor és az éjszaka első felében a legaktívabbak, napközben többnyire búvóhelyükön rejtőznek. Igen jól másznak, gyorsan futnak és jól úsznak.

   

   

Kisebb-nagyobb családi közösségekben élnek, a tagok a fészek, illetve a csoport szagjeléről ismerik fel egymást. A betolakodó fajtársakat rendszerint elkergetik.

Rendkívül elővigyázatosak, a hagyományos csapdákkal nem könnyű elkapni őket. Ha ősszel a házban egeret fogunk, akkor az gyakran sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) vagy erdei egér (Apodemus sylvaticus), amelyek tapasztalatlanok az új helyen, és ezért járnak pórul.

A házi egér általában nem halmoz fel készleteket. Tápláléka magvak, gabona és emberi élelmiszerek. Eredetileg csak vadon növő füvek magvaival táplálkozott, étrendjét rovarokkal egészítette ki. Még a szappant is képes élelemként hasznosítani, s az elektromos vezetékek szigetelését is megrágja, ami elektromos tüzet okozhat.

   

   

   

   

   

A patkányokhoz hasonlóan, veszélyes lehet az ember egészségére. Ürülékében betegségeket okozó csírák tenyésznek, a megrágott élelmiszerekben pedig a penész telepszik meg.

Legfőbb ellenségei a macska, a nyest és a gyöngybagoly.

A szabad természetben 1,5-3 évig élhet.

   

Az ivarérettséget 6 hetes korban éri el. A párzási időszak többnyire egész évben tart, s 19 - 20 napos vemhességet követően a nőstény 8 - 10 utódot hoz a világra. Évente ötször, de akár többször is fial.

   

   

Igen nagy egyedsűrűség esetén a rangsorban alacsonyan álló példányok szaporodóképessége csökken. Csak a domináns nőstények fialnak, de ők is kevesebbet, mint rendesen. Az állomány önmagát szabályozza, tehát folyamatosan alkalmazkodik a változó körülményekhez. A házi egér kiirtása ezért is nagyon nehéz. Túlzott elszaporodásuk a mezőgazdaság területén jelentős károkat okozhat.

A fehér egér egy tenyésztett változat, albínó. Ebből adódik, hogy sokkal érzékenyebb a külső behatásokra. A biológia és az orvostudomány igen fontos modellszervezete. Ezt az emlőst használják leggyakrabban a laboratóriumi kísérletekben.

Rengeteg különböző transzgenikus fajtája létezik, melyeken emberi genetikai betegségeket modelleznek.

   

Célszerű nagy teret adni nekik Egy 65 x 30 centiméter alapterületű, 35 centiméter magas terrárium elegendő akár három egér tartásához is. Olyan helyre kell tenni, ahol csak a reggeli órákban éri nap, mert különben a terrárium nagyon felmelegszik, és hamar befülled a levegője. Ne feledjük, hogy kis kedvencünk "lakhelyét" hetente legalább egy alkalommal alaposan ki kell mosni! A terrárium aljára forgácsot, szénát vagy madárhomokot tegyünk, és gondoskodjuk egy kis házikóról, egy futókerékről és az egyéb játékokról is. Viz mindig legyen előttük, ha bepiszkolják, akkor adjunk nekik tisztát. Az önitató előnye, hogy nem tudják teledobálni a vizet ennivalóval, forgáccsal.

   

Mivel laza kolóniákban élnek, ezért egy egeret ne tartsunk, legyen társa. Az mindegy hogy hím-nőstény vagy hím-hím, vagy nőstény-nőstény párost választunk. Élelmet rakjunk eléjük bőven. A kukoricát nagyon szeretik, de lehet nekik adni napraforgómagot, búzát, diót, mogyorót, sajtot, sajtos tallért, perecet, ropit, minden ilyesmit szeretnek. Az adott élelem hamar eltűnik, mert általában elássák. Szinte valamennyi gyümölcsöt, zöldséget szívesen fogyasztják (mindig alaposan megmosva és lehetőleg meghámozva), illetve kaphatnak rágcsálóeleséget is. Vannak azonban tiltott zöldségek, melyeket mindenképpen kerülni kell. Ilyen az erős paprika, és a hüvelyesek (borsó, bab).

Gyorsan megszelídülnek, az ember tenyerébe hamar bele tudnak szokni. Ha sokat foglalkozunk velük, akár a padlóra is kivehetjük őket, nem szaladnak el, hanem a gazdájuk közelében keresgélik a búvóhelyet. Szagról jobban felismernek, látásuk elég gyenge.

A lakosztályukban legyen kis búvóhely, pl. üreges fadarab, agyagházikó, amit telerakhatnak forgáccsal. Elég hamar szaporodnak, ha a kis utódokra nincs szükség, be lehet vinni őket az állatkereskedésbe.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe