Óriásbékák


Tudjuk jól, hogy az állatvilágban egy - egy osztályon belül egyaránt léteznek törpék és óriások. Nincs ez másképp a kétéltűek (Amphibia) osztályában, a békák (Anura) rendjébe soroltak között sem. Ismerjünk meg néhány fajt melyek képviselői szokatlanul nagyra nőnek, és ezen kívül még különös tulajdonságokkal is rendelkeznek!

Amennyiben irtózol vagy félsz a békáktól, akkor sem kell abbahagynod a nézgelődést, mivel ezek az élőlények hazánkban legfeljebb állatkertekben, esetleg elvétve hobbiállatként találhatók meg.




Budgett béka, széles szájú béka, vagy hippo béka (Lepidobatrachus laevis)

Megtalálható Paraguay és Bolívia, ritkán Argentína területén. Természetes élőhelyei a száraz és nedves alföldek.

Komikus lapos megjelenésű béka. A nőstények elérik a 10 centiméteres hosszt, míg a hímek csupán fele akkorák. Fejük nagy, a test 1/3 részét teszi ki, s rajta található a rendkívül nagy száj.

   

Szájukban a felső sorban fogak, az alsó állkapocsban két "agyar" található. Végtagjai rövidek, színe olajzöld, sötétebb foltokkal.

   

Jól alkalmazkodik a környezetéhez, föld alatti otthonában átvészeli a kemény telet is. Nagyon agresszív éjszakai vadász. Lesből fogja el áldozatait, melyek általában más békák, rovarok, és csigák.

1400 körüli petét rak egy ideiglenes tavacskába ahol az embriók fejlődnek. Az ebihalak ragadozók, nem ritka köztük a kannibalizmus. Ivarérettségüket 1 éves korukra érik el.


Díszes szarvasbéka (Ceratophrys ornata)

Az argentin szarvas béka (Ceratophrys ornata), más néven argentin széles szájú béka vagy díszes pacman béka , a leggyakoribb faj Argentína, Uruguay és Brazília sötét, nedves esőerdeiben és mocsaraiban.

A nőstény testhossza 16 - 17 centiméter, a hímé csupán 10 centiméter. Testalkatuk zömök, fejük széles és szájuk nagyméretű.

Szemhéja hegyes, háromszögletű. Hátát szilárd, csontos pajzs fedi mely sárgás vagy zöldes, és nagy, sötét, fehérrel szegélyezett olajzöld foltok tarkázzák, néha borvörös vonalakkal.

   

Passzív vadász, a talajba beásva mozdulatlanul várja az arra tévedő áldozatát. A rovaroktól a kisemlősökig mindent elfogyaszt, ami befér a szájába. Fő táplálékai a rovarok, rágcsálók, gyíkok és más békák. Annyira mohó, hogy képes akkora falatot is lenyelni, mely a fulladását okozza.

A szarvas békák nem véletlenül kapták a bátor, vagy vakmerő hírnevét. Ha fenyegetve érzik magukat egy nagyobb állat, vagy ember által, képesek fájdalmas harapásukkal a támadót elriasztani. Az állkapocs fogszerű nyúlványai - melyek nem valódi fogak - erre kiválóan alkalmasak.

   

A nőstény petéit, - melyek száma elérheti a 300 darabot - rendszerint a párzást követő 3 - 4. napon vízbe rakja le. Az ebihalak a 2 - 3 nap után kelnek ki, kifejlődésük még 40 - 60 napig tart, melyet követően áttérnek a szárazföldi életre. Az átlagos élettartamuk 6 - 7 év, hobbiállatként akár 10 évig is élhetnek.




Ökörbéka vagy amerikai ökörbéka (Lithobates catesbeianus)

Angol elnevezése a bikabéka, amit bőgéshez hasonló hangja után kapott.

Az ökörbéka eredetileg Észak-Amerika területén volt honos, de megtelepítették néhány karib-szigeten is, onnan került később Európába, ahol ma Észak-Olaszországban fordul elő. Az ökörbéka elterjedési területét az ember növelte meg. Ennek ellenére az ökörbékát élőhelyének pusztulása veszélyezteti.

Testhossza a 20 centimétert, testtömege az 500 - 800 grammot is elérheti. Háta olajszínű vagy vörhenyesbarna, nagy sötétbarna vagy fekete foltokkal és sárga vonallal tarkázott. Hasa sárgásfehér.

   

Más békafajokkal ellentétben az ökörbéka hímje nagyobb a nősténynél. A béka szemének pupillája vízszintes állású és tojásdad alakú, a mozgatható szemrészek alatt különleges mirigy található, amely védi a szemet a piszoktól és a homokszemcséktől. Izmos hátsó lába és úszóhártyái segítségével az ökörbéka a testhosszánál akár kilencszer nagyobb távolságra is képes elugrani.

Az ivarérettséget 2 - 4 éves korban éri el. A párzási időszak tavasszal és nyár elején van. A nőstény egy alkalommal 10000-20000 petét rak.

   

A kikeléshez 4 - 20 nap kell. Más békákkal ellentétben a hím ökörbéka viseli gondját a békaporontyoknak és őrzi őket. A békaporontyok átokhínárral táplálkoznak, míg kifejlett békává át nem alakulnak. Az ebihalból 1 - 3 év múlva válik kifejlett béka.

Magányos lény. Férgeket, rovarokat eszik, de elfogyasztja a békákat, halakat és a kis madarakat is. Az állat akár 15 évig is élhet.



Óriás árok béka, közismert nevén "hegyi csirke" (Leptodactylus fallax)

Őshonos a Karib-szigeteken Dominikán és Montserraton. A faj kritikusan veszélyeztetett. A "hegyi csirke" elnevezét onnan kapta, hogy húsának íze állítólag a fiatal csirkékére emlékeztet.

Otthonai különféle nedves élőhelyek, másodlagos erdők és cserjések, domboldalak, ültetvények, pálmaligetek, folyóvölgyek, szakadékok és elárasztott erdők. Élőhelyei mindenképpen vízfolyások közelében találhatók.

Az egyik legnagyobb béka a világon. A felnőtt nőstények akár 21 centiméteresek is lehetnek, tömegük elérheti a 70 dekagrammot is.

Színük nagyon változó, lehet gesztenye-barna, vagy akár foltos is. Oldaluk narancssárga vagy halványsárga, és fekete vonal fut a pofa részen a mellső lábakig. Teste erős, feje nagy, lábai izmosak. A hím kisebb méretű.

   

Ragadozó, telhetetlen étvágyú, torkos béka. Mindent elfogyaszt amit képes lenyelni. Általában éjszakai vadász. Lesből, egy jól álcázott leshelyről rohanja le prédáját. Étrendje változatos, de szigorúan húsevő. Nagyrészt tücsköket, százlábúakat, rovarokat, rákokat, kis gerinceseket, békákat, kígyókat és a kis emlősöket eszik. A nap folyamán a nedves talajba ásott üregben húzza meg magát.

Rendkívül szokatlan módját gyakorolják a szaporodásnak. Egy nagyjából 50 centiméter mély földbe ásott lyukban valósítják meg a párzást. A békák által termelt és kibocsátott folyadékból a hím hátsó lábaival habot ver, melybe a nőstény akár 25000 petét is lerak.

   

   

A fiatal békák 45 nap alatt alakulnak ki, addig a nőstény folyamatosan frissíti, megújítja a habot, a fészket csupán táplálékszerzés idejére hagyja el. A fiatalok 3 évesen válnak ivaréretté, élettartamuk 12 év körüli.


Óriásvarangy vagy agavarangy (Bufo marinus)

Texas állam déli részén, valamint Közép- és Dél-Amerikában őshonos, trópusi erdőkben és szavannákon élő kétéltűfaj.

Mérete tekintélyes, hossza eléri a 23 centimétert, tömege az 1,5 - 2 kilogrammot. A színe barna. A fültőmirigyeinek mérgező váladékával egész testét gondosan bekeni, ez védelmet nyújt a ragadozók ellen.

   

Az aga varangyokat 1935-ben biológiai védekezés céljából vitték be Ausztráliába, hogy visszaszorítsák a cukornádat pusztító bogarakat. Az első szabadon engedéseket követően azonban a varangy gyorsan elterjedt Ausztrália trópusi éghajlatú területeinek nagy részén, s egyedszáma mára meghaladja a 200 milliót.

Elszaporodásával komoly károkat okoz az ottani élővilágban, ugyanis az őt fogyasztó ausztrál ragadozók - gyíkok, kígyók, krokodilok - védtelenek a mérgével szemben, ami halálukat okozza. A kutyák a békák mérgétől 15 percen belül elpusztulnak, sőt emberek is vannak az áldozatok között, olyanok, akiknek a szájába került a béka által kispriccelt méreg.

Éjszaka és sötétedéskor aktív. A sűrű növényzetben rejtőzve bármely állatra rátámad leshelyéről, ami belefér hatalmas szájába. Táplálékát rovarlárvák, puhatestűek, békák, madarak alkotják, sőt még a kisebb rágcsálókat sem veti meg.

A vízbe csak párzás céljából megy, melynek során a nőstény 200000 petét is lerakhat.

   


Afrikai kecskebéka (Pyxicephalus adspersus)

Angola, Botswana, Kenya, Malawi, Mozambik, Namíbia, Dél-Afrika, Szváziföld, Tanzánia, Zambia, Zimbabwe és a Kongói Demokratikus Köztársaság területén honos.

Természetes élőhelye a száraz és nedves szavanna, szubtrópusi és trópusi cserjés, időszakos édesvízi tavak és mocsarak, termőföldek, legelők, a csatornák és árkok.

A hímek átlagos súlya 1,5 kilogramm, de sokszor meghaladja a 2 kilogrammot, a nőstények fele akkorák. A hímek hossza elérheti a 23 centimétert, a nőstények sokkal kisebbek.

   

Az afrikai kecskebéka falánk húsevő, rovarok, apró rágcsálók, hüllők, kis madarak és más kétéltűek képezik táplálékát. Egy kannibál faj. A hím afrikai kecskebéka időnként felfalja a saját ebihalait. Agresszív, éles fogai vannak melyekkel az embert is megharapja ha provokálják.

   

   

A tenyészidőszak az esős évszakkal kezdődik. Sekély, ideiglenes tavacskák, tócsák alakulnak ki a mélyedésekben, árkokban, melyekbe több hím is összegyűl. A nagyobb, erősebb hímek megpróbálják megakadályozni a gyengébbek, fiatalabbak párzását. Gyakran kerül sor közöttük küzdelmekre, ahol az erősebb a gyengébbet akár meg is öli. Párzást követően a nőstények körülbelül 3000 és 4000 petét raknak.

A petékből az ebihalak két nap elteltével kelnek ki. Ha az ebihalnevelő tócsát kiszáradás fenyegeti és a közelben nagyobb szabad vízfelület is található, a felvigyázó hím képes csatornát ásni, hogy az ebihalaknak az éltető vizet biztosítsa. Ez természetesen nem akadályozza meg abban, hogy néhányat elfogyasszon saját ivadékaiból.

A kedvtelésből tartott afrikai kecskebéka 35 évet is megérhet.



Góliát béka (Conraua Goliath)

A legnagyobb élő béka a Földön. Hossza elérheti a 32 centimétert, tömege a 3,25 kilogrammot.

      

Ez a faj egy viszonylag kis élőhelyen található Kamerun és Egyenlítői-Guinea területén. Létszámuk csökken az élőhelyek megsemmisítése és élelmiszerként történő felhasználása valamint kisállat kereskedelemben való gyűjtése, értékesítése miatt, mivel egyesek hobbiállatként tartják.

A szem hátsó részétől, a fül fölött ívelt fekete redő indul a mellső lábakig. Hátsó lábai úszóhártyásak, a második lábujj a leghosszabb. Hátoldali bőre és a végtagok felső része érdes, színe sötétzöld vagy zöldes-vörösesbarnás, míg hasi oldala és a végtagok alsó részes sárga, vagy narancsszín.

   

Kedveli a tiszta vizű, magas oxigéntartalmú, homokos fenékkel rendelkező gyors sodrású folyókat.

A folyami rendszerek, amelyekben ezek a békák élnek, a rendkívül csapadékos és viszonylag magas hőmérsékletű területeken találhatók.

Mint a legtöbb kétéltűnek, a víz létfontosságú a szaporodásához. A góliát béka nem ad ki párzási hívóhangokat. A nőstény kb. 3,5 milliméter átmérőjű több száz petéjét vízinövényekre rakja.

Az ebihalak növényevők, eleségük egyetlen vízinövény, mely csupán vízesésekhez és zuhatagokhoz közel él meg. Ez lehatárolja a faj életterét. A felnőtt góliát békák férgekkel és rovarokkal táplálkoznak, de elfogyasztanak kisebb békákat, rákokat, fiatal teknősöket, és fiatal kígyókat is.

A vadonban akár 15 évig is élhet. Fogságban feljegyeztek már 21 éves kort megélt egyedet is. Ellenségeik a kígyók, a krokodilok és egyéb ragadozók.

 

 

Közülük igen sokan áldozzák életüket a gasztronómia oltárán.

 

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a KÉTÉLTŰEK menübe