Az óriásvidra


Az óriásvidra (Pteronura brasiliensis) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó Pteronura nem egyetlen faja.

Dél-Amerika északi és középső részein fordul elő. A legtöbb példány az Amazonas folyóban vagy ennek környékén, valamint a Pantanalban, a világ legnagyobb mocsaras területén él.

Az állat Dél-Amerika egyik legnagyobb ragadozó emlőse. A hím fej-törzshossza 150 - 170 centiméter, farokhossza további 50 - 70 centiméter, míg a nőstény csak 100 - 150 centiméter. 1,5 méteres hosszával az óriásvidra másfélszerese az európai vidrának. (Lutra lutra)

   

A korai beszámolók és eladott bőrök 240 centiméteres óriásvidrákról is tanúskodnak, azonban ezek az hatalmas példányok manapság aligha léteznek. A vadászat során, - mint sok más állat esetében - az óriás-gén kihalt e vidrafaj mai állományából. A hím testtömege 26 - 32 kilogramm, míg a nőstényé 22 - 26 kilogramm. Ellaposodott, izmos farka jelentős mértékben segíti az úszásban. Zömök testét sötét szőr borítja, amely a vidrák közül a legrövidebb szálú. A szőrzet színe általában csokoládébarna, de lehet vöröses vagy sárgás-krémszínű, vizesen azonban feketének látszik. Álla, torka és mellkasa krémszínű, ez a mintázat segít megkülönböztetni az egyedeket egymástól, amikor találkoznak a családtagok.

   

A bunda igen sűrű, majdnem teljesen vízhatlan, ezért a bőrét nem éri a víz. A körülbelül 8 milliméteres külső szőrzet olyan jól felfogja a vizet, hogy a belső szőrzet, amely kétszer rövidebb, sokszor szárazon marad. Ez a bársonyos tapintású és vízhatlan bunda, amely a hidegtől és kihűléstől kell, hogy megvédje az óriásvidrát, az ember kapzsisága miatt szinte a faj kihalását okozta.

Pofája rövid, kis fülei lekerekítettek. Az orrát szőrzet fedi, csak két orrnyílása szőrtelen.

   

Az állat a bajuszával érzékeli a víz örvénylését, és ez segíti a zsákmány megtalálásában.

Lábai rövidek és zömökek. Karomban végződő ujjai között úszóhártya feszül, így a mancsát evezésre és a halak megragadására egyaránt jól tudja használni.

A vízi életmódhoz jól alkalmazkodott, merülés közben füleit és orrnyílásait be tudja csukni.

   

Kizárólag nappal tevékeny. Éles látása mellett a vidrák óriása kitűnő hallással és szaglással is rendelkezik.

Az óriásvidra társas állat, családokban él, mely állhat csupán kettő, vagy akár húsz főből is, de az átlagos család 3 - 8 egyedet számlál.

Ha húsznál több óriásvidra található egy csoportban, akkor valószínűleg 2 - 3 különböző család találkozott egy helyen, és ideiglenesen együtt vadásznak. A család tagjai nagyon összetartóak, együtt alszanak, játszanak, vadásznak és járják a családi területet. Az egész napot halászással, pihenéssel és a családtagok ápolásával töltik.

   

A családtagok élete az alfapár körül forog. Az idősebb testvérek segítenek szüleiknek felnevelni és táplálni a kisebbeket.

Majdnem mindegyik családnak van egy revírterülete, amelynek határait a családtagok közösen ürülékkel, mirigyeik váladékával és hangoskodással jelölik ki.

Az óriásvidra-családok közti agressziót már többször is megfigyelték. A család védelmében mindegyik egyed részt vesz. A betolakodó elleni támadást általában az alfahím és a többi kifejlett hím vezeti, de néha az alfanőstény veszi át a vezér szerepét.

A legkedvesebb élőhelyek számára az olyan édesvízi folyók és patakok, amelyek évszakonként kiáradnak. De jól megél a források közelében és az állandó édesvizű tavakban is. Az élőhely kiválasztásánál lényeges a bőséges táplálékkínálat, amely majdnem mindig a sekély vízzel függ össze, és a könnyen elérhető homokos partszakaszok, ahová kijön napozni és üregeit kivájni.

Ez a nagy méretű vidrafaj Dél-Amerika egyik csúcsragadozója. Tápláléka főleg halak, például bölcsőszájúhal-félék, pontylazacfélék és harcsaalakúak. Ha nincs elegendő hal, akkor rákokra, békákra, kígyókra, vagy akár kis kajmánokra és anakondákra is vadászik.

   

   

Magányosan, párban és csoportosan is halászhat. Ekkor főleg a látására hagyatkozik. Csoportos vadászatkor az együttműködés talán csak véletlenszerű. Meglehet, hogy a családtagok külön-külön vadásznak, de mivel ezt csoportban teszik, úgy tűnik, mintha együttműködnének.

Valódi együttműködés akkor valószínű, amikor nagyobb zsákmányt vesznek célba, mint például egy fekete kajmánt vagy anakondát.

   

Az óriásvidra azokat a halakat kedveli, amelyek mozdulatlanul pihennek a tiszta vizű részeken. A zsákmány üldözése igen gyors, eközben az állat villámsebes nekirugaszkodásokat, tengely körüli forgásokat és ide-oda csavarodásokat végez. Az áldozat csak kevés esetben képes elmenekülni. Ez a vízi ragadozó felülről és alulról is támadhat, ilyenkor közel úszik a zsákmányhalhoz, és az utolsó pillanatban csap le rá.

Miután elkapta áldozatát, mellső lábaival tartva eszi meg.

Evés közben csámcsog és egyéb hangokat hallat.

Képesek testük súlyának 10 százalékát is felfalni, ami körülbelül 3 kilogramm táplálékot jelent.

Az óriás vidra a folyók partfalaiba üregeket, barlangokat váj melyeknek több kijárata van, kamrákat alakít ki. A nőstény ezekben a kamrákban hozza világra 1 - 5 kölykét 65 - 70 napos vemhességet követően a száraz évszakban, augusztus és szeptember hónapokban.

   

A fiatalok szeme a negyedik héten nyílik ki, először októberben és novemberben jönnek a szabadba. Ilyenkor a legalacsonyabb a folyók és tavak vízszintje, - nagy a halkoncentráció - ami megkönnyíti a táplálékhoz jutást, de egyben tanulási időszak is, a fiatalok ekkor sajátítják el a halfogás fortélyait. 12 - 14 hetes korukban már jól úsznak. Kilenc hónapos korukban kerül sor az elválasztásra, ivarérettségüket 2 évesen érik el. Ezt követően a hímek és a nőstények is elhagyják a csapatot és új családokat alapítanak.

   

A felnőtt óriásvidrának - az emberen kívül - kevés természetes ellensége van. Feltehetően a jaguár, a puma és a nagyobb anakondák vadászhatnak rá.

Az orvvadászat, valamint az 1950-es és 1960-as években a bársonyos bundája iránti érdeklődés következtében számuk erősen megcsappant. 1999-ben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajnak nyilvánította az óriásvidrát. Manapság a példányszámuk ötezer alatt van.

 

Suriname bélyegsorozatot jelentetett meg az óriásvidra képeivel

 

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menűbe