Óvilági majmok I.


A keleti félgömböt lakó összes majomfaj, amelyeknek fő jellemvonása a nyugati félgömböt lakókkal - az újvilági majmokkal - szemben, hogy orrsövényük keskeny s orrnyílásaik közel állnak egymáshoz. Ezért keskenyorrú majmoknak (Catarrhini) nevezik, szemben az újvilági lapos orrú majmokkal (Platyrrhini), melyeknek orrsövénye széles és orrlyukaik távol esnek egymástól. Az óvilági majmok között találjuk az emberhez leghasonlóbbakat, s ezeket emberszabású majmoknak (Antropomorpha, Anthropoidei) is nevezzük.

A keskenyorrú, vagy óvilági majmok (Catarrhini) csoportjába 2 öregcsalád 3 családja tartozik.

Cerkófszerűek (Cercopithecoidea) öregcsalád

Cerkóffélék (Cercopithecidae) család

Cerkófmajomformák (Cercopithecinae) alcsalád

Allenopithecus nem

Miopithecus nem

Erythrocebus nem

Cercopithecus nem

Macaca nem

Lophocebus nem

Papio nem

Theropithecus nem

Cercocebus nem

Mandrillus nem

Karcsúmajmok (Colobinae) alcsalád

Colobus nem

Piliocolobus nem

Presbytis nem

Trachypithecus nem

Semnopithecus nem

Pygathrix nem

Rhinopithecus nem

Nasalis nem

Emberszerűek (Hominoidea) öregcsaládja

Gibbonfélék (Hylobatidae) család

Hylobates nem

Hoolock nem

Symphalangus nem

Nomascus nem

Emberfélék (Hominidae) család

Pongo nem

Gorilla nem

Pan nem

Homo nem


Mivel a keskenyorrú - óvilági - majmok csoportja igen terjedelmes, ezért ismertető anyagunkat több részre bontottuk. Az Óvilági majmok I. részben a Cerkófmajomformák (Cercopithecinae) alcsalád Allenopithecus, Miopithecus, Erythrocebus, Cercopithecus és Macaca nemeibe tartozó egyedek rövid bemutatására vállalkoztunk. Az Óvilági majmok II. és az Óvilági majmok III. részében kerítünk sort a további fajok bemutatására.


Cerkófmajomformák (Cercopithecinae)

Allenopithecus nem

Mocsári cerkóf (Allenopithecus nigroviridis)

Erős testfelépítésű majmok. Szőrzetük a hátukon szürkésbarna színű, hasuk fehér. Jellegzetességük a pofájukon található dús szőrzet. A víz közeli életmódról árulkodnak az ujjaik között megjelenő fejletlen úszóhártyák. Testük 45 - 60 centiméter hosszú, ehhez jön hozzá a nagyjából 50 centiméteres farok. A hímek akár 6 kilogrammos testsúlyával szemben a nőstények csak 3 - 3,5 kilogrammosak. A mocsári cerkóf a Kongó - medencében elterülő mocsárerdők lakója.

   

Nappali életmódú majmok, táplálékukat mely gyümölcsökből, diófélékből, magvakból, levelekből, alkalmanként rovarokból áll, melyet a talajon gyűjtenek össze. Nedves, mocsaras jellegű területen csoportosan élnek, kitűnően úsznak és veszély esetén olykor le is buknak a víz alá. A nőstény egyetlen utódot hoz a világra, melyet három hónapon át szoptat. Ivarérettségét három és ötéves kora között éri el.


Miopithecus nem

Törpecerkóf (Miopithecus ogouensis)

Kamerun, Egyenlítői - Guinea, Gabon, a Közép - afrikai Köztársaság, Angola és a Kongói Köztársaság területén honos. Sohasem hagyja el a nagyobb folyók környékét, többnyire a partmenti fákon tartózkodik.

A legkisebb faj a keskenyorrú majmok között. Testhossza mintegy 30 - 45 centiméter, testtömege 1 - 1,5 kilogramm. Nappali faj, fákon él, de tud úszni is. A csoport 60 - 100 állatból áll, melyben kétszer annyi a nőstény, mint a hím. Étrendjét főleg rovarok és gyümölcsök képezik.

   

160 napos vemhesség végén a nőstény általában egyetlen kölyöknek ad életet.


Erythrocebus nem

Huszármajom (Erythrocebus patas)

Viszonylag nagy termetű talajlakó majomfaj. A huszármajom elnevezés a faj német nevének (Husarenaffe) fordításával került át a magyarba, Alfred Brehm híres könyvének magyar nyelvű kiadása nyomán. A név maga onnan ered, hogy a felnőtt állatok, különösen a hímek szájszegleténél a szőrzet alakja és lefutása némileg bajuszra emlékeztet, ami a 19. század néhány német természettudósának a bajszos huszárokat juttatta eszébe. A faj a leggyorsabb főemlős a világon.

Nyugat- és Közép- Afrika szavannáinak és félsivatagainak lakója, az erdős részeket kerüli. Elterjedési területének északi határa a Szahara.

Háta és feje vörösesbarna, hasa és végtagjai fehérek, az arcrész - a fehér bajusz kivételével - sötétszürke. Végtagjaik hosszúk, az ujjaik rövidek és tömpék. A huszármajom átlagos testhossza 50 - 90 centiméter, a vékony farok körülbelül ugyanilyen hosszú. A faj nőstényeire 4 - 7, a hímekre 7 - 13 kilogrammos átlagos testtömeg jellemző.

   

Kisebb, 10 - 40 példányt számláló csapatokban él, amely nőstényekből, fiatal kölykeikből és egy idősebb vezérhímből állnak. Ez utóbbi általában egy kiemelkedő ponton, például termeszváron őrködik, míg háreme táplálékot, gyümölcsöket, gyökereket, gumókat, ízeltlábúakat, tojásokat, kisemlősöket keres. A fiatal hímek vagy magányosak, vagy legénycsapatokba verődnek. Jól tűrik a szárazságot.

A csapat nagy területet jár be, naponta átlagosan 3 - 5, de ha kell, akár 15 kilométert is megtesz. Ha két horda találkozik, gyakran kerül sor agresszív viselkedésre.

A huszármajmot számos ragadozó - gepárdok, hiénák, sasok - fenyegetik. Ellenük rendkívüli gyorsaságával védekezik, 3 másodperc alatt akár 55 kilométer/órás sebességre is felgyorsul, amellyel legtöbb üldözőjét lehagyja.

A párzásra élőhelytől függően június - szeptember között kerül sor, és 170 napos vemhességet követően november - január során jön világra az egyetlen kölyök, amely élete első hónapjait anyja hasán csimpaszkodva tölti, és az első két hónapban fekete. A nőstények 2,5 - 3, a hímek 3 - 4,5 évesen érik el az ivarérettséget. A huszármajmok fogságban akár 24 évig is elélhetnek.


Chlorocebus nem

Szavannacerkóf (Chlorocebus aethiops)

Elterjedési területe, a vízközeli szavannák és erdőszéli területek. Szudán, Etiópia, Eritrea és Dzsibuti területén él. Az állat fej - törzs hossza 45 - 65 centiméter és testtömege 2,5 - 7 kilogramm. Háta és a feje sárgás-szürke, hasa fehér. Tenyere, talpa és pofája csupaszok, sötét színűek. Pofáját, fehér sáv veszi körül. Farka körülbelül ugyanolyan hosszú, mint a teste.

   

   

Csoportokban él, melyekben egynél több hím van. Tápláléka termések, levelek, virágok, bogyók, gabona, rovarok, tojás és madárfiókák. A szavannacerkófot sok állat vadássza.

A vadonban 5, fogságban 2 éves kortól ivarérett. A vemhesség 5 - 6 hónapig tart, ennek végén egy utód jön a világra. Az elválasztás egy év után következik be. A nőstények majdnem egész életükben a csoportban maradnak, míg a hímek 5 éves koruktól elhagyják a csoportot.


Cercopithecus nem

Diána - cerkóf (Cercopithecus diana)

A hímek testhossza 50 - 60, a nőstényeké 40 - 50 centiméter, farokhossza 55 - 80 centiméter, a hímek testtömege 3,5 - 7,5, a nőstényeké 2 - 3,5 kilogramm.

Színpompás állat, alapszíne fényes fekete, torka, alkarja és szakálla fehér, hátulsó végtagjai rozsdavörösek, combjának elülső oldalán fehér sávok láthatók.

   

Nyugat - Afrikában viszonylag kis területen él. Guinea, Sierra Leone, Libéria, Elefántcsontpart és Ghána erdeiben honos.

Nappal aktív, az elsődleges esőerdők fáinak csúcsán - általában egy öreg hím által vezetett - csoportban él. Táplálékát gyümölcsök és rovarok alkotják, de a leveleket, virágokat, hajtásokat, rügyeket, ritkán pedig fák nedveit is fogyasztja.

Öt hónapi vemhesség után egy kölyök születik, amely féléves koráig szopik, ivaréretté hároméves korában válik.



Mitis nem

Fejdíszes cerkóf (Cercopithecus mitis)

Dél - Afrika keleti vidékétől Zimbabwéig, Kenyáig, és Zairéig honos. A fajt élőhelyének pusztulása veszélyezteti.

A majom fej - törzs hossza 40 - 70 centiméter, farokhossza 70 - 100 centiméter. A hím testtömege 8 - 10 kilogramm, a nőstényé 4 - 5 kilogramm. Bundája puha és vastag, lábánál és vállánál a sötétbarnától a kékesfeketéig változhat. Háta és oldalai szürkésbarna árnyalatúak. Kerek fején rövid orr ül. Szeme felett szemöldöksáv húzódik. Fülpamacsai fehérek. Farka hosszú, egyensúlyozásra szolgál, általában ívben behajlítva tartja. Hátsó lábai a mellsőnél hosszabbak. Ügyesen mozog az ágakon.


   

A nőstények egy vezérhímmel alkotnak háremet, más hímek magányosan élnek. Egy háremben 10 - 30 nőstény is lehet. Az ivarérettséget 5 - 6 éves korban éri el. A vemhesség 5 - 6 hónapig tart, ennek végén egy utód jön a világra. A kölyök először az anyja hasi szőrzetébe kapaszkodik, rövid időre rá, már az anyja hátán is ül. A hímek ivarérettségük elérésekor elhagyják a csapatot, a nőstények pedig egész életükben a háremben maradnak.

Táplálékát gyümölcsök, bogarak, madarak, tojások és kisemlősök alkotják. Fogságban 20 - 30 évig él.


Aranycerkóf (Cercopithecus kandti)

Uganda, Ruanda, a Kongói Demokratikus Köztársaság területén honos. Az ugandai Mgahinga Gorilla Nemzeti Parkban is élnek aranycerkófok, a ruandai Virungában és Kahuzi - Biéga Nemzeti Parkban is megtalálhatók.

A hátán a szőr aranyszínű, végtagjai feketék és a farka eleje vöröses színű, a farok nagy része fekete.

   

   

A csapat mérete 30 állat. Táplálékát levelek, gyümölcsök, rovarok képezik. Az élőhelyének pusztulása fenyegeti. Ezért az IUCN vörös listáján a veszélyeztetett kategóriában szerepel.


Koronás cerkóf (Cercopithecus pogonias)

A koronás cerkóf az esőerdők magasabb szintjeiben él, Délnyugat - Nigériától Dél-Kamerunon át a Kongó - medencéig, valamint a Bioko - szigeten fordul elő.

A hím testhossza 50 - 65, a nőstényé 35 - 45 centiméter, a hím farkának hossza 60 - 90, a nőstényé 50 - 70 centiméter. A hím testtömege 3 - 6, a nőstényé 1,8 - 3,5 kilogramm. Bundája sárgás színű, a gerincoszlopon a válltól a farok felé szélesedő fekete sáv húzódik. Kerek fején, rövid orr van. Pofája fekete színű, szőre a szája körül sárgás és selymes. Pofazacskóiban táplálékot tud szállítani. Homlokát és fejét világos olajzöld szőr borítja. Szemöldökétől a tarkójáig három fekete csík húzódik. A középső csík koronára hasonlít, a majom erről kapta a nevét. Az izmos hátsó lábak lényegesen hosszabbak a mellsőknél, segítségükkel a majom ügyesen ugrál az ágak között. A farok hosszú, vékony és szőrös, az állat jól tud vele egyensúlyozni, de fogásra nem alkalmas.

      

A nőstény 2 - 3, a hím 6 - 7 éves korban éri el az ivarérettséget. A vemhesség 5 hónapig tart, ennek végén a nőstény 1, néha 2 kölyköt ellik. Születésekor, a kölyök 300 grammot nyom. Az elválasztás 6 hónap után következik be.

A koronás cerkóf társas lény, és nappal aktív. Tápláléka levelek, hajtások, gyümölcsök, apró gerinctelen állatok és rovarok. Fogságban 30 évet élhet.


Wolf - cerkóf (Cercopithecus wolfi)

A Wolf - cerkóf az esőerdő magasabb szintjeiben él, Afrika középső vidékein a Kongó - medencében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Közép - afrikai Köztársaságban, Uganda nyugati területein, valamint Angola északkeleti részén.

A hím Wolf - cerkóf hossza 45 - 55 centiméter, a nőstényé 33 - 40 centiméter; a hím farkának hossza 85 - 90 centiméter, a nőstényé 75 - 80 centiméter; a hím testtömege 4,5 kilogramm, a nőstényé 2,5 kilogramm.

Nemének egyik legszínesebb faja. Testének felső része szürkésbarna, hasa sárgás színű vagy fehér. Mellső végtagjai feketék, a hátsók rozsdabarnák. Testének hátsó fele vöröses. Fején egy fekete csík húzódik keresztül a fülétől a szeméig. Jellegzetes bélyege a szürkés színű, olykor vöröses tömött pofaszakálla. A hím és a nőstény bundája egyforma színű.

      

A 10 - 12 egyedből álló csoportban egyetlen hím van, több nősténnyel és azok kicsinyeivel. Erősen territoriális faj, egy - egy csoport sokat veszekszik a szomszédos csoporttal. Táplálékát levelek, hajtások, gyümölcsök, apró gerinctelen állatok és rovarok alkotják.

Viszonylag kis termete miatt kedvelt zsákmánya a ragadozóknak. Két fő természetes ellensége a koronás sas és a leopárd.

A nőstény 2 - 3, a hím 6 - 7 éves korban éri el az ivarérettséget. A vemhesség 5 hónapig tart, ennek végén a nőstény 1, néha 2 kölyköt ellik. Születésekor, a kölyök 300 grammot nyom. Az elválasztás egy év után következik be.


Cephus nem

Fehérarcú cerkóf (Cercopithecus ascanius)

A hímek testhossza 45 - 65, a nőstényeké 35 - 50 centiméter, farokhossza 55 - 90 centiméter, a hímek testtömege 3,5 - 14, a nőstényeké 1,8 - 8,5 kilogramm.

Angola, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Kongó, Uganda, Ruanda, Burundi, Nyugat - Kenya, Tanzánia és Zambia erdeiben honos.

Territoriális magatartást nem mutat, legfeljebb 30, gyakran azonban kevesebb egyedből álló csoportokban él. A kölcsönös szőrzetápolás és nyugtató gesztusok erősítik a csoport - és a családi köteléket. Táplálékát gyümölcsök és rovarok alkotják, de leveleket, virágokat, hajtásokat, rügyeket, ritkán pedig fák nedveit is fogyasztja.

   

   

A nagyobb csoportokban a vezérhím erőszakos fenyegetései és harci tevékenysége ellenére is "szóhoz jutnak" idegen hímek, sőt pározhatnak is.


Lhoesti nem

Csuklyás cerkóf (Cercopithecus lhoesti)

Az északkeleti Kongó - medencében, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, Ruandában valamint Uganda nyugati részén különféle erdős területeken él, galériaerdőkben, síkvidéki esőerdőkben, erdős szavannán, és hegyoldalakon.

Finom vonású, fekete pofáját élénk fehér színű nyakszőrzet keretezi. Narancsszínű szeme mélyen ül, melyet szőr nélküli bőr vesz körül, ez a bőr a hímeknél halvány ibolyaszínű. Teste és hosszú lába egy gesztenyeszínű nyerget kivéve fekete, helyenként őszes szürke szőrzettel. Hosszú farkának töve vastag, fekete színű bojtban végződik. A kifejlett hímek súlya 6 kilogramm, ami kétszerese lehet a nőstényének. Az újszülöttek barna színűek, két - három hónapos korukra kezdenek a felnőttek színére hasonlítani.

   

A faj különlegessége, hogy csak a csuklyás cerkóf és egy nagyon közeli rokona, a szakállas cerkóf az a két óvilági majom, amely képes a farkát kapaszkodásra is használni. Erre rajtuk kívül - igaz, jóval ügyesebben - csak egyes újvilági majmok képesek.

Csoportokban él, melyben egy hím és 10 - 17 nőstény illetve fiatal egyed tartozik. A csoportbatartozást a kölcsönös kurkászás erősít meg. Élettere inkább a talajszint, a ragadozók elől futva menekül, alvás céljából csoportosan a fákra vonulnak vissza, ahol biztonságban érezhetik magukat.

      

Táplálékukat gyümölcsök, a fák, bokrok fiatal levelei és hajtásai alkotják. Elfogyasztják a gerincteleneket is, páfrányok hajtásait, gombákat és zuzmókat is esznek.

Körülbelül öt hónapos vemhesség után az anya egyetlen utódnak ad életet. Az újszülött teljes szőrzettel, nyitott szemmel születik. Néhány hónap után a szoptatás kevésbé gyakorivá válik, de körülbelül az utód két éves koráig megmarad. A hímnemű utód, ivarérettségét elérve elhagyja a csoportot. Fogságban akár 30 évig is élhet.



Neglectus nem

Brazza - cerkóf (Cercopithecus neglectus)

A Brazza - cerkóf a nagy termetű cerkófmajmok közé tartozik. Ennél a fajnál a legnagyobb a különbség a hímek és a nőstények között. Míg a nőstények 40 - 50 centiméter hosszúak és 3 - 4 kilogramm súlyúak, a hímek testesebbek, hosszuk 45 és 60 centiméter között váltakozhat, és akár a hét kilós súlyt is elérhetik. Mindkét nem farka olyan hosszú, mint a teste.

Szőrzete olajbarna, farka feketés árnyalatú. Igen jellegzetes az arcrajzolata. Szemöldöke narancssárgás és hosszú fehér szakálla és szintén fehér bajsza van.

      

Közép - és Kelet - Afrikában a következő országokban fordul elő: Kamerun, Egyenlítői - Guinea, Gabon, Kongói Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Angola, Közép - afrikai Köztársaság, Kenya, Uganda, Szudán és Etiópia.

Vízhez közeli erdőségekben él, de megtalálható esőerdőkben és mocsarakban is.

   

Nappali életmódú majmok, táplálékukat, mely gyümölcsökből, diófélékből, magvakból, levelekből, alkalmanként pedig rovarokból áll, a talajon gyűjtik össze. Ha nem táplálkozik, ideje legnagyobb részét a fák lombkoronájában tölti. Főként reggel és délután aktív faj.

Csapatokban él, néha nagyobb, akár 40 állatból is álló bandákba verődik. Erősen felizgatva feláll, fehér alsó részét mutogatja és le - fel hajlong.

Az öt - hat hónapnyi vemhesség után a nőstény egyetlen utódot hoz a világra. Kölykét egy évig szoptatja és öt - hat éves korában lesz a kölyök ivarérett. A hímek ezután elhagyják szülőcsoportjukat és egy másik csoporthoz csatlakoznak. Velük ellentétben a nőstények többnyire életük végéig szülőcsoportjukban maradnak. Várható élettartama a szabadban 20 év körül van, fogságban akár 30 évig is elélhet.



Lomamiensis nem

Lesula-cerkóf (Cercopithecus lomamiensis)

A cerkófmajmok között közepes testméretűnek számít. A hímek testhossza 45 - 65, a nőstényeké 40 - 45 centiméter, a hímek testtömege 4 - 7, a nőstényeké 3,5 - 4 kilogramm. Arca csupasz, viszont szőke sörénnyel rendelkezik, szőkés a mellkasát borító szőrzet is, a hímek farpofái és heregolyói azúrkékek.

   

   

A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fordul elő, egy viszonylag kis területen. Elsődleges esőerdők fáinak csúcsán él.

Ez a nappal aktív faj kis - általában egy öreg hím által vezetett - csoportban él. Egyaránt előfordul a fákon és a földön is. Táplálékát gyümölcsök és rovarok alkotják, de leveleket, virágokat, hajtásokat, rügyeket, ritkán pedig fák nedveit is fogyasztja.

Papionini (Papionini)

Macaca nem

Közönséges makákó vagy jávai makákó (Macaca fascicularis)

Otthonos Hátsó - Indiától a Bengáli - öbölig, az Indiai - óceánban a Szunda -, az Andamán - és Nikobár - szigeteken, a Csendes - óceánban a Fülöp - szigeteken. Eredeti elterjedési területén kívül számos helyre betelepítették, így ma már vadon él Hongkong, Pápua Új - Guinea, a Palau szigetek és Mauritius területén is. Sűrű esőerdők, másodlagos erdők, mangroveerdők lakója, gyakran folyók közelében él.

Teste 60 - 65, farka 50 - 55 centiméteresre nő meg, testtömege 3 - 9 kilogramm. A nőstények jelentősen kisebb termetűek, mint a hímek. Pofája sötét, hasa bőrének színezete kékes, a szem körüli bőr színe fehér. Körszakálla rövid, különösen a vén hímek hajzata erősen hátrasimított, a nőstényeké és fiataloké többé - kevésbé taréjosan feláll, középütt felkunkorodik. Az egyes alfajok bundája rendkívül változatos színárnyalatokat ölt, a törzsváltozaté felül feketével átitatott, zöldes olajbarna, alul gyérebb és piszkosfehér, lába belül szürkés. Végtagjai feketések, miként a farka is. Szempillái fehérek, szivárványhártyája barna.

   

A közönséges makákó különlegesnek számít a makákók között, mivel táplálékát gyakran a tengerpart árapályzónájának területeiről szerzi be. Apály idején kisebb - nagyobb rákokat, kagylókat, csigákat ejt zsákmányul. Eredetileg fán lakó állat, azonban szívesen tartózkodik a talajon, sőt bemegy a vízbe is, ahol kitűnően úszik. A javai makákók 6 - 100 fős, kevert ivarú csoportokban élnek, ahol egy felnőtt hímre két - három felnőtt nőstény jut. A fennmaradó hímek vagy egyedül, vagy csapatokba verődve élnek.

      

Ellés az év bármely szakában történhet, melyet 160 - 170 napos vemhesség előz meg. Az egyetlen kölyök 350 gramm körüli testtömegű, és a főemlősök többségéhez hasonlóan állandóan anyjához bújik, illetve a későbbiekben a nővérek, nagynénik szállítják. Anyjától 6 - 12 hónapos korban választódik el, 4 - 5 éves korban éri el ivarérettségét.


Rhesusmajom vagy bunder (Macaca mulatta)

Elterjedésének déli határa Nyugat - Indiában a Tapti folyó alsó folyása, Kínában északi határa a Jangce, de van egy viszonylag nagy, ettől elszigetelt populációja is a Sárga - folyótól északra.

A hímek testhossza mintegy 50 - 55, a nőstényeké 45 - 50 centiméter. A hímek testtömege körülbelül 7,5, a nősténye 5,5 kilogramm. Bundája barna, vörösesbarna vagy sárgásbarna. Nagy, csupasz bőrű ülőgumója ivarzás idején élénkvörös színt ölt, felhívva a fajtársak figyelmét az alkalmas időpontra.

Mindenevő. Rendkívül alkalmazkodó képes, ezért a trópusoktól a mérsékelt égövig, a tengerparttól a magashegységekig (3000 méterig) igen változatos élőhelyeken fordul elő. A nagyvárosokban is jól megél.

   

Matriarchális elven szerveződő, 10 - 100 fős hordákban él. A nagyobb csapatokban gyakoriak a rangsor tisztázását, illetve megerősítését célzó civakodások. A csapat fontos összetartó rítusa a kurkászás, egymás szőrzetének kölcsönös ápolása. Az anyák aktívan irányítják kölykeiket, hogy melyik másik kölyökkel játsszanak. Ehhez gyakran fölkapnak egy - egy más kölyköt és azt a sajátjukkal együtt ölelgetik egy darabig. A kettős ölelgetés hatására a két kölyök akár egész életükre összebarátkozhat.

Élelemhez jutva igyekszenek abból minél többet magukhoz venni, ezért annak nagy részét tágulékony pofazacskójukba tömik, és később, egy alkalmasnak tűnő, félreeső helyre elvonulva rágják meg és nyelik le.

A vemhesség ideje rendkívül tág határok között változik: 135 - 195 nap. A nőstény többnyire egy kölyöknek ad életet, az ikerszülés ritka. A mintegy fél kilósan születő kölyköt anyjuk 6 - 12 hónapig szoptatja.

   

Meglehetősen hosszú ideig, 30 évnél is tovább él. A hímek 3, a nőstények 4 éves koruk után válnak ivaréretté.

Az orvostudomány és a viselkedéstudomány is előszeretettel használja kísérleti állatnak. Véréből ismerték fel a kutatók az emberi vér Rh - faktorát, amit éppen ezért róla neveztek el.

Eredeti élőhelyének jelentős részén istenként tisztelik, a Mahábháratában is így szerepel. Éppen ezért a városokban, de főleg a kolostorokban és templomkertekben szeretettel fogadják még akkor is, ha támadóan lép fel. A fog kivillantását, a mosolyt is, a többi majomfajhoz hasonlóan a támadás vagy a félelem jelének értelmezi, agresszivitást vált ki belőle.


Japán makákó (Macaca fuscata)

Élelmük gyümölcs, bogyó, gomba, levelek, fiatal hajtások, gerinctelenek. Elsősorban növényi eredetű táplálékokat fogyasztanak, de kisebb állatokat is elkapnak.

Jól tűri a hideget, olyan területeken is megél, ahol télen a hőmérséklet -15 Celsius fok alá süllyed. Földön és fákon egyaránt ügyesen mozog, a majmok többségétől eltérően kedveli a vizet és szeret fürödni. Télen - melegedés céljából - gyakran felkeresik a hőforrásokat (ez a szokásuk gyakori témája a természetfilmeknek).

      

15 - 200 fős, állandóan vándorló csoportokban él. A csoport fő összetartó ereje a nőstények kapcsolatrendszere. A nőstények életük végéig a szülőcsoportjukban maradnak, a hímek viszont elköltöznek. A japán makákók meglehetősen szaporák, mivel az anyák az idősebb kölykök gondozását megoszják a rokonokkal. A csoportok szociális szerkezete valóságos majomtársadalom. Szabadon élő és fogságban tartott példányaik is kialakítanak a csoporton belül egy "magot" a többnyire rokon domináns nőstényekből, a többiek a "perifériára" szorulnak. A táplálékhoz és vízhez jutásnál is érvényesítik a rangsort, de az "elithez" tartozók azt egymás közt nem veszik különösebben szigorúan, csak komolyabb konfliktusokban érvényesítik. Az "elitbe" a rokonokon kívül bekerülhetnek a tagok fiatalkori játszótársai vagy azok kölykei is.

   

A hím 3,5, a nőstény 5 éves korában válik ivaréretté, és 170 - 175 nap vemhesség után általában egy kölyköt szül.


Tajvani makákó (Macaca cyclopis)

Tajvan szigetén honos. A testhossza 50 - 60 centiméter, a súlya 5 - 12 kilogramm. A szőrszíne szürke. Mindenevő. A párzási időszaka októbertől januárig, a vemhessége 2 - 3 hónapig tart.

      


Parókás makákó (Macaca radiata)

India déli részének trópusi erdeiben honos. A városokban is előfordulnak, ott lopkodják az élelmiszereket és egyéb mozgatható dolgokat. A hindu vallásban a majom szent állat, az emberek a templomokban is szívesen látják őket.

A faj névadó jellegzetessége a parókaszerű "haj" a fején. Szőrzete szürkésbarna és aranybarna. Hossza a farok nélkül 35 - 60 centiméter, a nőstény testtömege 4, a hímé 6,5 kilogramm.

   

Nappal aktív 30 fős csapatokban élő majomfaj, élén az alfa hím és nőstény áll. Táplálékát hüllők, tojások, rovarok, levelek, friss hajtások, magvak, csonthéjasok, gyümölcsök, nektár és virágok alkotják. Természetes ragadozói a leopárd, a tigris, az ázsiai vadkutya, sasok, krokodilok és óriáskígyók. Élettartama fogságban 35 év, a vadonban 27 év.

   

A párzási időszak regionálisan változó, ennek tetőpontja szeptember és október. A 160 - 170 napig tartó vemhesség végén az anyaállat egy 300 - 550 gramm tömegű kölyöknek ad életet. Az elválasztásra 6 - 7 hónapos korban kerül sor, 9 - 12 hónaposan a kölyök már önálló.


Berber makákó vagy mangót (Macaca sylvanus)

Északnyugat - Afrikában, Marokkó és Algéria területén honos. Gibraltáron is él egy kolónia. A jelenlegi vadon élő populáció mintegy 15 - 20 ezer állatból állhat.

Hogy a berber makákó valóban élt - e eredetileg is Gibraltáron, vagy csak az emberek telepítették oda, ma már aligha állapítható meg. Egy 711-ből származó okirat említi először itteni előfordulását. A gibraltári makákók története igen viszontagságos volt, már többször fenyegette őket a kipusztulás veszélye. A kolónia kihalását csak ismételt betelepítésekkel sikerült megakadályozni. A gibraltári majmok ugyanis a Brit Honvédelmi Minisztérium védelme alatt állnak, mivel elterjedt az a nézet, hogy ha ezek a majmok eltűnnek onnan, akkor az Egyesült Királyságnak fel kell adnia ezt a fontos támaszpontját.

A majmok túlszaporodására is volt példa mikor ellepték a várost, amely ezt az inváziót súlyosan megsínylette. Kerteket tettek tönkre, embereket támadtak meg, és sok egyéb kárt is okoztak. Végül az egyik majom elcsente a kormányzó tollal díszített sisakját és ezzel egy ünnepség során mindenki előtt nevetségessé tette. Ez volt az utolsó csepp a pohárban és a berber makákókat végleg "száműzték" a városból a szirtekre.

Betegségek időről időre súlyosan megtizedelték az ott élő populációt, ezért több alkalommal is afrikai példányokat hozattak a kihalásuk elkerülése érdekében. Az utolsó ilyen betelepítési parancs 1942-ből származik, és maga Winston Churchill adta ki. A turista látványosságként is szolgáló majmokat naponta etetik, így tulajdonképpen csak félvad állatnak lehet őket tekinteni.

A hím hossza 65 - 75, a nőstényé 55 - 65 centiméter. A hím testtömege 7 - 10, a nőstényé 4 - 7 kilogramm. Marmagasságuk körülbelül 45 centiméter. Teste zömök és vastag, nincs farka. Szőrzete sárgásbarna, az alhason rövidebb. Feje kerek, nyaka és orra rövid. Hátsó lába rövidebb, mint a kar és mind a négyet használja a járásban. Tenyerén és talpán jár. Ha ellenség után kémlel, hátsó lábára áll.

   

A berber makákók 10 - 30 állatból álló csoportokban élnek, az egymással való érintkezés során barátságosak. Az anyát több hím támogatja a kölykök nevelésében. Tápláléka termések, magvak, gyökerek, levelek, rovarok, pókok és zuzmók, de kisebb gerinceseket is elfogyaszt. Az állat 20 évig él.

   

Az ivarérettséget 3 - 4 éves korától éri el. A vemhesség 7 hónapig tart, ennek végén 1, ritkán 2 utód születik. Az elválasztás 3 hónap után történik meg. Egy év múlva válik önállóvá.


Emsemakákó (Macaca nemestrina)

Az emsemakákó Thaiföldön, Szumátrán, a Maláj - félszigeten és Borneón honos. Élőhelyük pusztulása és a vadászat miatt, számuk csökken. A majom hossza 43 - 77 centiméter, testtömege 4,5 - 13,5 kilogramm, a hímek nagyobbak a nőstényeknél. Arca csupasz, melyet világosabb, vagy fehér szőr keretez. Feje teteje és farka sötét barna, teste sárgásbarna.

   

Az állat társas lény, nappal aktív. Tápláléka gyümölcsök, rovarok, levelek, gyökerek és mezei termények.

Az ivarérettséget 2,5 - 4 éves kortól éri el. A vemhesség körülbelül 170 napig tart, ennek végén a nőstény általában egy utódot hoz a világra. A fokozatos elválasztás hathónaposan kezdődik. Többnyire kétévente ellik, fogságban ez évente történik meg. Körülbelül 26 évig élhet.


Oroszlánmakákó (Macaca leonina)

Dél- és Délkelet- Ázsia dzsungeleinek lakója. Farka kurta. Bundája aranybarna a faj névadó jellegzetessége a sörénye. A hím testhossza 52 - 60, a nőstényé 40 - 50 centiméter, a hím farokhossza 18 - 25, a nőstényé 16 - 20 centiméter, a hím tömege 6 - 12, míg a nőstényé 4,5 - 6 kilogramm.

   

Nappal aktív, idejét a fákon vagy a földön tölti gyümölcsök, levelek, rügyek, hajtások, gombák, rovarok, rákok és fészkelő madarak keresgélésével.

Csapatosan él, egy horda 5 - 40 egyedből áll, a hordában matriarchális hierarchia van. A párzási időszak januártól májusig tart. 165 - 185 napig tartó vemhesség végén csupán egy kölyök jön világra. Az ivarérettség 4 évesen kezdődik.

   


Oroszlánfejű makákó (Macaca silenus)

Kizárólag India délnyugati részén, a Nyugati - Ghátok hegység nedves, örökzöld trópusi erdeiben élnek.

Fényes fekete bundájával, feltűnő szürkés hajkoszorújával és szakállával minden bizonnyal nemének egyik legérdekesebb képviselője. 45 - 60 centiméteres hosszával és 3 - 10 kilogrammos testsúlyával a kisebb makákófajok közé tartozik. Farka 25 centiméter hosszú, és fekete bojt van a végén. Alakja az oroszlánra hasonlít, innen nyerte el angol nevét (Lion-tailed Macaque), ami oroszlánfarkú makákót jelent.

      

Nappali életmódú esőerdőlakó, kedvenc tartózkodási helyük a 30 méter magas faóriások lombkoronája. Néha mégis a földön keresnek táplálékot, de a legkisebb gyanús jelre újra visszamenekülnek a fákra. Viszonylag kicsi, 10 - 20 tagú csapatokat alkotnak, mely egyetlen hímből, több nőstényből és utódaikból áll.

Az oroszlánfejű makákók virágokkal, gyümölcsökkel, hajtásokkal, rügyekkel, diófélékkel táplálkoznak, de elfogyasztják a levelek között talált rovarokat is.

A nőstény 6 hónapig tartó vemhessége után, általában egyetlen kölyköt hoz a világra. Az anya kölykét több mint egy évig szoptatja és a fiatal állat négy - hat évig marad szülőcsoportjában. Ezután elhagyják csoportjukat és a nőstények egy másik csapathoz csatlakoznak, melynek életük végéig tagjai maradnak. A hímek megpróbálják elhódítani egy másik csoport hímjétől nőstényeit, de ez többnyire csak több év után sikerül nekik. Élettartama vadon 20 év körül van, fogságban 30 évig is elélhet.


Üstökös makákó (Macaca nigra)

Kizárólag Celebesz szigetén él, ott is csak a sziget északi félszigetének (Minahassa-félsziget) északi csúcsán fordul elő.

Hosszú, magas, előreugró arcorra van. Teste és szőrtelen, csupasz arca fekete. Jellegzetessége a fején levő felmereszthető szőrszálakból álló üstök. Farka igen rövid, alig látható. 45 - 60 centiméteres testhosszával és 7 - 10 kilogrammos testtömegével a kisebb makákófajok közé tartozik.

      

Nappali életmódú esőerdőlakó majmok. Táplálékkeresés és alvás céljából általában a fákon tartózkodnak, de sok időt töltenek a talajon is. Celebesz szigetén nem élnek rájuk vadászó emlős ragadozók, így biztonságban vannak. 5 - 25 egyedből álló csoportokban élnek. A kisebb csoportokban csak egy hím van, a nagyobbakban akár négy is lehet. A fiatal hímek ivarérettségük elérése után szülőcsoportjuk elhagyására kényszerülnek, sokszor több évre is egynemű fiúcsapatokat alkotnak. Az egyedek jellegzetes grimaszolással kommunikálnak egymással. Táplálkozási és szaporodási szokásaik megegyeznek az oroszlánfejű makákókéval.


Szerecsenmakákó (Macaca maura)

Indonéziához tartozó Celebesz - szigetén honos. A szigetnek csak a délnyugati részén fordul elő. Szőre sötétbarna vagy sötétszürke. A többi Celebeszen élő fajtól fő elkülönítő bélyege, hogy nincs szőrcsomóból álló üstök a fején. Testhossza 60 - 70 centiméter, farka nagyon rövid. A súlyosabb hímek testtömege elérheti a 10 kilogrammot, a nőstények valamivel könnyebbek.

   

   

Nappali életmódú esőerdőlakó majmok. Táplálékkeresés és alvás céljából sokat tartózkodnak a fákon, de sok időt töltenek a talajon is. A szerecsenmakákót őshazájában vadásszák, részben mert a kertekben és földeken károkat okoz, részben mert húsa ínyencfalatnak számít. A legnagyobb veszélyt azonban a fokozódó erdőirtás jelenti számukra. Becslések szerint nagyjából 1000 egyede élhet még vadon, több elkülönült populációban. A faj státusza a Természetvédelmi Világszövetség szerint veszélyeztetett.


Barnalábú makákó (Macaca tonkeana)

Indonézia területén honos. Celebeszen és a szomszédos Togian - szigeteken található meg. A barnalábú makákónak erős lábai vannak. Farka rövid. A hím testtömege 15, a nőstényé 9 kilogramm.

   

   

   

Egy csapat 10 - 30 állatból áll. Nappal aktívak, leginkább a fán töltik az időt. Étrendje gyümölcsökből áll, de leveleket, rovarokat és egyéb gerincteleneket is eszik.

Az élőhelyének szűkülése, húsa miatti vadászata és hobbiállatnak történő befogása is veszélyezteti létét.


Heck-makákó (Macaca hecki)

Indonézia területén honos. Celebesz sziget északi félszigetén fordul elő. Vaskos testű, erős lábú majom. Szőre fekete, mellső lábai sötétbarnák, hátsólábai barnásszürkék.

   

A Heck - makákó életmódjáról keveset tudunk. Az összes celebeszi makákófaj nappal aktív, táplálékuk levelek, gyümölcsök, virágok, rovarok és más kis gerinctelenek. A CITES függelékében és az IUCN vörös listáján a sebezhető faj kategóriában szerepel.


Szürkekarú makákó (Macaca ochreata)

Indonézia területén, Celebesz sziget délkeleti félszigetén honos. A hímek átlagos testtömege 10, a nőstényeké 6 kilogramm. Szőre feketés, a lábai szürkék. A szürkekarú makákó farka rövid.

      

Tápláléka levelek, szárak, rovarok és más gerinctelenek és gyümölcsök. Az élőhelyének szűkülése fenyegeti. A szürkekarú makákó a mezőgazdaság szempontjából kártevő. Az IUCN vörös listáján a sebezhető kategóriában szerepel.


Medvemakákó (Macaca arctoides)

Kambodzsa, Kína, India, Laosz, Malajzia, Mianmar, Thaiföld és Vietnam területén honos, Bangladesből már kihalt.

   

   

A testhossza 55 - 65 centiméter, a súlya 10 kilogramm. A hímnek nagy szemfogai vannak. A medvemakákó étlapján szerepelnek magok, levelek, édesvízi rákok, békák, madártojások és rovarok. A medvemakákó 30 évig él.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe