A panda


Óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca)

Az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca), eredeti rendszertani nevén Ursus melanoleuca (fekete - fehér medve), vagy bambuszmedve a medvefélék (Ursidae) családjába tartozó emlős. Elterjedése csak maradványfoltokra korlátozódik Közép - és Dél - Kínában.

   

Veszélyeztetett állat, mintegy 1600 - 3000 egyed él szabadon Kínában. A WWF jeleként és gyakran általában az állatvédelem jelképeként világszerte ismertté vált.

A fajt 1869 - ben Pére Armand David francia misszionárius írta le először, aki a fekete-fehér medve, azaz Ursus melanoleucus nevet adta neki.

Elterjedési területe mindössze 5900 négyzetkilométer, amely magában foglalja Szecsuán, Kanszu és Sanhszi kínai tartományok hegyvidéki területeit. Természetes élőhelyei a sűrű erdővel benőtt szubtrópusi hegyoldalak. Itt él nyáron 2700 - 4000 méter magasságig, télen alacsonyabbra vándorol, gyakran 800 méteres magasságig. Élettere általában nedves és csapadékban gazdag, a nyár hűvös, a tél hideg.

   

Az óriáspanda a fejétől a farkáig 120 -150 centiméter. Farka - mint a legtöbb medvéé - csonka, nagyjából 12 - 15 centiméter hosszú. A felnőtt állat testsúlya 75 - 160 kilogramm között változik. Testfelépítése megegyezik a többi medvéével, csupán a kontrasztos fekete - fehér színében tér el tőlük. Dús, gyapjas bundájának alapszíne fehér, mellső és hátsó lábai feketék. Mellső lábainak fekete színe a háton is folytatódik, és övet alkot, amely a felsőtestet körbeveszi. Feketék ezen kívül a fülei, a szemének a környéke és néha a farkának a csúcsa is.

   

Feje más medvéknél nagyobbnak tűnik, ez elsősorban jól fejlett rágóizmainak, és az azok tapadásához szükséges megnövekedett felületnek köszönhető, amitől a koponya magas és oldalnézetből kerek lett. Ahogy a legtöbb medvének, az óriáspandának is 42 foga van. Hátsó kisőrlőfogai és nagyőrlőfogai sokkal nagyobbak és szélesebbek, mint a család többi fajának fogai, sőt a ragadozók rendjében ezek a legnagyobb őrlőfogak, mutatva a növényevéshez való alkalmazkodást.

A faj további sajátossága a "hatodik ujj", a mellső mancs ujjszerűen meghosszabbodott radiális kéztőcsontja, ami a hüvelykujj szerepét tölti be a táplálkozás során. Naponta igen hosszú ideig (10-12 órán keresztül) képes egy helyben üldögélni, életvitele igen lassú. Hangja báránybégetéshez hasonló.

      

Az óriáspanda elsősorban talajlakó, de jól mászik és úszik. A többi medvével ellentétben nem tud a hátsó lábára emelkedni. Táplálékát legtöbbször ülve fogyasztja el, így mellső mancsa szabaddá válik, hogy a táplálékot megfogja.

Ezek az állatok szürkületben vagy éjszaka aktívak, míg nappal fák üregeiben, sziklahasadékokban vagy barlangokban alszanak. A bambuszbozótban alagútszerű járatokat készít, hogy a táplálkozási területét alvóhelyével összekösse.

Egyedül élnek nagyjából 4 - 6 négyzetkilométer területen. A nőstények territóriumának van egy 30 - 40 hektáros központi része, amelyről kiűzi a fajtársait. A hímek rugalmasabbak, és nem védik a területüket, nincs semmilyen központi rész, és gyakran közös része is van másik hímekével. Ennek ellenére a fajtársaik többnyire kitérnek az útjukból. Vándorlásuk alatt megjelölik útvonalukat, a fákat megkarmolják, hozzádörgölődnek vagy a vizeletükkel hagynak jelet.

   

Más medvékkel szemben nem alszanak téli álmot, a hidegebb évszak alatt csupán mélyebben fekvő területekre vándorolnak.

Az óriáspandák azon medvék közé tartoznak, amelyek kifejezetten növényevők, de nem csak bambuszt fogyasztanak. A fiatal hajtásokat részesítik előnyben, idősebb hajtásokat csak ritkábban esznek. Mivel a bambusz nem túl tápláló, napi szükségletük 10 - 20 kilogramm. Tápnövényei között találunk még tárnics, nőszirom, sáfrány és ördögcérna fajokat is. Elvétve fogyasztanak apróbb gerinces állatokat, kis rágcsálókat, tojásokat, madárfiókákat és halakat is.

Szaporodási időszaka március és május közé esik. Erre az alkalomra a különben magányosan élő állatok párt keresnek, a hímek között harc is előfordulhat a párosodás előjogáért. Más medvékhez hasonlóan a megtermékenyített petesejt mintegy 45 - 120 napig tartózkodik az anyaállat méhében, és csak ezután ágyazódik be a méhlepénybe.

A legtöbb kölykedzés augusztusra vagy szeptemberre esik, ilyenkor egy vagy kettő, ritkán három bocs születik. Az újszülöttek parányiak, csupán 90 - 140 grammosak és pelyhes fehér bunda borítja őket. Az anya és kölyke közötti súlyarány az óriáspandák esetén a legnagyobb a fejlett emlősállatok között.

      

Ikerszülés esetén az anya rövid időn belül kiválaszt egy bocsot, a többit pedig magára hagyja. Egy hónaposan a bocs már a tipikus színezettel rendelkezik, 40 - 60 naposan nyitja ki a szemét és 5 - 6 hónapos korban vesz magához először szilárd táplálékot. 8 - 9 hónapos korig megtörténik a végleges elválasztás az anyatejtől és 18 hónaposan a bocs elhagyja az anyát. Az egyedek öt és hét éves kor között válnak ivaréretté.

A szabadon élő óriáspandák várható élettartama nagyjából 25 év.

A bundájáért történő vadászata és az állatkertek állományának fenntartásáért történő befogása tovább tizedelte a populációt, amíg 1939-ben védelem alá nem helyezték. A vadászatot és a prémkereskedést Kínában szigorúan, még halállal is büntetik.


Vörös macskamedve, kis panda (Ailurus fulgens)

A vörös macskamedve vagy kis panda (Ailurus fulgens) a ragadozók rendjének macskamedvefélék (Ailuridae) családjába tartozó egyetlen ma élő faj.

A "medvemacska", "macskamedve" nevet az állat valószínűleg annak köszönheti, hogy medvére emlékeztető külseje mellett ugyanolyan jól mászik fára és ugyanúgy nyalogatja tisztára magát, mint a macska, és a pupillája - a többi medvéével ellentétben - nem kerek, hanem a macskáéhoz hasonlóan függőleges rés alakú.

Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar és Nepál az élőhelye. A Himalájában levő mérsékelt övi erdőkben él, mintegy 1500 méteres tengerszint feletti magasságig.

Testhossza 60 centiméter, marmagassága 35 centiméter. A test felső fele, fényes sötét rozsdavörös, hátán aranysárga árnyalatú, mert a szőrszálak hegye sárga. A test alsó fele és a végtagok fényesfeketék, a comb elülső és külső felén vízszintesen sötét gesztenyevörös sáv húzódik. Álla és pofaszakálla fehér, homloka és a fejtető rozsdasárga árnyalatú. Szeme alól a szájszögletig rozsdavörös csík húzódik, ez elválasztja a fehér arcorrt a pofától. Rókavörös farkát gyengén határolt világos gyűrűk övezik. A mellső végtagján hat ujja van. A hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel. Így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.

   

   

Magányosan élő, éjjel aktív állat, a nappalt általában a fák ágai között alvással tölti, fejét bozontos farkával takarja be, amelyet párnának is használ. Éjszaka jár tápláléka után, amely jobbára bambuszból, gyümölcsökből, zuzmókból, gyökerekből, bogyókból, néha madártojásokból, rovarokból és hernyókból áll. Az állat a ragadozók rendjébe tartozik, de többségében növényi eredetű táplálékon él. Az egyes állatok meghatározott területet birtokolnak, amelynek határait vizeletükkel, továbbá a végbéltájékon és a talpukon található mirigyek váladékával jelölnek meg.

Vemhességi ideje 110 - 160 napig tart, az utódok száma ellésenként 1 - 4. A fiatalok egyéves korukig maradnak anyjukkal, és akár a 10 - 13 éves életkort is megérhetik.

   

   

Kína délkeleti részén régóta vadásszák szőrméje miatt, melyből sapkákat, farokszőreiből pedig ecsetet készítenek. A menyegzőkön a vőlegény viselte a szőréből készült ruhadarabokat. A vadászat ma is előfordul, ezenkívül gyakran fogják be elevenen, hogy eladják állatkertek részére. Emellett az élőhelyét jelentő erdőket is irtják. Állományai nagyon megritkultak és mára veszélyeztetett fajjá vált. Tetszetős külleme miatt kedvelt állatkerti faj. Mivel nem annyira táplálékspecialista, mint az óriás panda, tartása is könnyebb. Télen sem kíván fűtött helyet, mert alapvetően hideg környezetben él vadon is.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe