A paratölgy

A paratölgy (Quercus suber) a bükkfafélék (Fagaceae) családjába, azon belül a tölgy (Quercus) nemzetségbe tartozó fa, a mediterránum egyik legfontosabb gazdasági növénye.

A mediterránumban sokfelé termesztik - Európában főleg Spanyolországban, Portugáliában és Dél-Franciaországban. Parkokba, kertekbe díszfának ültetik végig az Atlanti-óceán partvidékén egészen Angliáig. Egyike az Észak-Afrikában is növő tölgy fajoknak. A legterjedelmesebb, a természeteshez közeli állapotú paraerdők Algériában nőnek, de előfordul Marokkóban is. Kínában a Jangce partvidékén is vannak ültetvényei.

A paratölgy mediterrán termőterületei

Kedvező körülmények között 20 méter magasra növő (de többnyire csak feleekkora), örökzöld fa. Koronája ágas-bogas, szabálytalan vagy lapított gömb alakú, a kérge szürke.

    

    

Hosszúkás, csaknem szív alakú, fényes sötétzöld levelei a lombhullató tölgyekétől eltérően nem karéjosak, a szélük fűrészes, és szúrós levéltövisben végződnek.

    


Porzós barkái tömegesen nyílnak, a termős virágok pedig 1 - 3 virágból álló kis csoportokban vannak. Makkjai félig vagy hosszabban is kiállnak a kis, apró pikkelyű kupacsból.

    

Eredetileg a dombvidéki erdőségekben nő, kora tavasszal virágzik. Makkjai még a virágzás évében beérnek.

Főleg fiatal korában fagyérzékeny, ezért Közép-Európában és északabbra többnyire nem marad meg. A Kárpát-medence egyes nyugati-délnyugati részein, fagyvédett zugokban néhány példányát kerti díszként sikerült felnevelni.

Kérgét az ókorban halászhálókra kötötték úszónak, mentőövet készítettek belőle, és hajnövesztő szernek is tartották. A 18. század óta ez a parafa leggyakoribb nyersanyaga. A paratölgy finom és jó parát csak viszonylag fiatalon ad. Dél felé haladva ahogy egyre melegebb lesz, úgy javul a parafa minősége.

A paratölgy törzsén és vastagabb ágain vastag, rugalmas, puha, szivacsos, könnyű, a vizet át nem eresztő kéreg a "para" fejlődik. A nagyjából 3 centiméter vastag lemezek-táblák a fáról leválaszthatók, majd a para újra képződik.

A termesztett parafa kérgének ennél vastagabb lemezeit a fa 15 - 25 éves korától 100 - 150 éven át 8 - 10 évenként lefejtik.

Az először hántolt, úgynevezett szűzkéreg feldolgozásra még nem alkalmas.

A para legkülső, durva tapintású rétege csak tüzelőnek vagy zsindelynek használható. A tényleges parafa az ez alatti réteg. Ezt 5 centiméter vastag, 1,3 méter hosszú csíkokra vagdalják, forró vízben áztatják, majd simára lapítják. Ennek eredménye a fehér parafa, amely a forróvizes áztatást követően lazábbá és rugalmasabbá válik eredeti állapotánál. Ezeket a tulajdonságait megszáradva sem veszti el.

Spanyolországban a paradeszkát időnként meg is pörkölik, így kapják a fekete parafát. A paraszén (nigrum Hispanicum) fekete festéknek és fogpornak az alapanyaga. A növény fiatal kéregből cserzőanyagot főznek.

    

    

Mivel nagyon könnyű, halászúszókhoz és bójákhoz is jó, de használják padlónak, sőt, tűzállósága miatt legújabban a rakétatechnológiában is.

Egyéb kedvező tulajdonságai (rugalmasság, hőszigetelés, hangszigetelés, rezgéscsillapítás) a légbuborékszerű sejtecskék rugalmas összekapcsolódásának köszönhetők.

A parafa 1 köbcentiméterében körülbelül 40 millió ilyen sejt van.

A hántolt kérget megőrlik. A megőrölt szemcséket a parafában lévő gyanta mindenféle adalékanyag hozzáadása nélkül is egymáshoz rögzíti, de ragasztókkal ez a kötés még jelentősen szilárdítható.

A műszaki gyakorlatban olajban úszó kuplungok (tengelykapcsolók) lemezbetéteiként használták motorkerékpároknál a hetvenes évekig.

Az 1870-es években lenolajjal vegyített porával vitorlákat impregnáltak, az eredmény a linóleum feltalálása lett. Ekkor fejlesztették ki az első parafa szigetelő és padlóburkoló lapokat is. Hő- és hangszigetelőként nagyon népszerű lett.

A Titanic elsüllyedése után hetekig úsztak az óceán hullámain a szerencsétlenül járt hajó hűtőházának parafa táblái. A két világháború között a PVC felfedezése miatt a parafa sokoldalú felhasználása szinte feledésbe merült, és csak a hatvanas években, a természetes anyagok divatjával kezdődött újra.

A francia borkészítők egészen a 17. század közepéig nem használtak parafa dugót, inkább olajos rongyot tömtek az üveg nyakába. Állítólag a 18. század végén egy francia bencés apátság pincemestere, Dom Perignon zárta le először parafa dugóval habzóboros palackjait. Az ilyen dugók tömegtermelése az ezernyolcszázas években kezdődött.

A parafa különösen alkalmas dugónak, mert rugalmas, ugyanakkor a nedvességet nem engedi át. A világban termelt parafa mintegy 60%-ából dugókat készítenek.

A parafa iránti igény a palackos borok forgalmával arányosan nőtt. A parafaellátás nem folyamatos, mert bár a paratölgyek több évszázadig élnek, egy-egy fa kérge egy évtizedben csak egyszer takarítható be. A minőségi dugók drágák, ezért az olcsóbb borokhoz rosszabb vagy műanyag dugót használnak. A műanyagdugók nem száradnak ki és nem zsugorodnak, ezért az ilyen üvegeket nem kell oldalt fektetve tárolni, mint a parafa dugós palackokat. A műanyag dugók eltérő sajátosságai miatt az igy lezárt borokat máshogy kell készíteni is, mert a kéndioxid szintjük eltér a parafa dugós borokétól.

Az eredeti parafa dugót egy darabban vágják ki a paratölgy kérgéből ezért ez a legdrágább dugófajta. Szorosan feszül a palackba, semleges ízű és természetes anyag. Az így készített dugók felét Portugáliában gyártják.

A parafa dugót az ital tálalása után kis ezüsttányéron illik az asztalra helyezni.


A csúcsminőségű parafadugók készítése


Mindennek az alapja a paratölgy. Kilenc évenként eltávolítják a fa kérgét, mely művelet a fát nem károsítja. A "betakarítás" évszámát feljegyzik a fa törzsére, így tudják mikor lesz a következő "aratás". A legnagyobb parafaerdők Portugáliában és Spanyolországban találhatók. Mivel a parafa kiváló hőszigetelő, a kéreg erdőtüzek, vagy forró mediterrán nyarak esetében is biztosítja a fa túlélését.

   

A kérgétől megfosztott paratölgy. A kérgeket feldolgozás előtt rakatokban tárolják.

   

A parafa kérgeket fém raklapokra helyezik. Fa raklapokat nem alkalmaznak, hogy a gombás fertőzést elkerüljék.

A feldolgozás képei Portugália Coruche városában lévő Amorim gyárból származnak.

   

A rakatokat hőkezelik, mely során a szennyeződéseket és az illékony anyagokat eltávolítják

   

A gőzölt, hőkezelt kéreg simább, egyenletesebb és könnyebb vele dolgozni.

   

A kérgeket osztályozzák és méretre vágják a további feldolgozáshoz.

   

A dolgozók kézi adagolású gépekkel vágják ki a dugókat. Ezek lesznek a szuper minőségűek.

   

Ha a dolgozó figyelmetlen, a rossz beillesztés miatt könnyen selejt terméket gyárthat. Viszonylag sok a hulladék a dugógyártási folyamatban, amit felőrölnek, és más termék készítésére használnak.

   

A dugókat optikailag ellenőrzik. A nem megfelelő minőségűeket erős légáramlattal kidobják a sorból, melyek szintén őrlésre kerülnek.

   

A dugókat minőség szerint osztályozzák.

   

Gondosan, kézzel válogatják. Ezek a legjobb minőségű dugók.

   

Az így készített dugók nem olcsók. Darabjuk 1 €


A préselt parafadugók készítése


A préselt dugókhoz a kéreg maradványait használják fel, amit őrlést követően összeragasztanak. Bár a préselt dugók néha doh- vagy dugóízűek, termelésük az utóbbi tíz évben csaknem megkétszereződött.

A csúcsminőségű dugógyártásra nem alkalmas parakéreg egy részéből vékony parafalemezeket készítenek, melyekből korongokat vágnak ki. Ezeket a korongokat az összedarált parafából sajtolt dugók két végére ragasztják.

   

A kivágott parafa korongokat minőségileg ellenőrzik, egyik oldalukat élelmiszerbarát, egészségre ártalmatlan ragasztóval vonják be.

   

A gyártásból keletkező hulladék parafát 5 - 8 milliméteres szemcséjűvé felőrlik, gőzzel tisztítják, majd poliuretán alapú, élelmiszer-minőségű ragasztóval keverve hengeres rudakat sajtolnak belőle.

   

A rudakat a kívánt hosszúsági méretre felvágják, majd mindkét végükre rásajtolják a ragasztóanyaggal ellátott korongokat.

   

A ragasztott dugók is szigorú minőségi ellenőrzésen mennek keresztül.

   

A minőségi ellenőrzés azt is vizsgálja, hogy a parafából ilyen módszerrel készített dugó - a tárolási időszak alatt - megváltoztatja-e az élelmiszer eredeti illatát, zamatát, keletkezik e mellékíz az élelmiszerben.

A parafatermelést általában környezetbarát iparágnak nevezik. Nem csupán azért, mert a termék könnyen újra feldolgozható.

Spanyolország és Portugália paratölgy erdei (dehesa, illetve montado), amelyek a világ parafadugó szükségletének 80%-át biztosítják, 42 madárfaj és sok lepke létfontosságú életterei.

A Guinness Könyvben szereplő Whistler Tree ("Fütyülő fa"), amely nevét a koronájában éneklő madarak tömegéről kapta, 212 éves, és 2000-ig számítások szerint ez az egyetlen fa mintegy egymillió dugót produkált.

Olaszországban parafadugó újrahasznosító kampány indult, a begyűjtött dugókat bioépítkezésben, bútorgyártásban hasznosítják újra.

És még mi minden készül parafából

    

    

    

    

    

    

    

    

De a leghíresebb mégis a PARAFA DUGÓ.


Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a BOTANIKA menűbe