Pávafélék


A pávaformák, a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó alcsalád, melybe a következő nemeket és fajokat soroljuk:

Afropavo nem

- Kongói páva (Afropavo congensis)

Argusianus nem

- Argus-páva (Argusianus argus)

Pavo nem

- Kék páva, vagy indiai páva (Pavo cristatus)

- Zöld páva (Pavo muticus)

Rheinardia nem

- Gyöngyös páva, vagy gyöngyös fácán (Rheinardia ocellata)


Kongói páva (Afropavo congensis)

A Kongói Demokratikus Köztársaság központi, Kongó-medencéjében található síkvidéki esőerdők endemikus, csak itt élő madara. A kakas nagyméretű, hossza eléri a 70 centimétert. Tollazata mélykék, fémes zöld és ibolyaszínű árnyalattal. Csupasz, toll nélküli nyaka vörös, lába szürke, fekete farktollazata tizennégy kormánytollból áll, az ázsiai fajoknál látható farkfedő tollai nincsenek. A tojó általában gesztenyebarna, teste alsó része fekete, háta fémes zöld, bóbitája rövid, gesztenyebarna.

   

Fejét hosszú fehér, szőrszálhoz hasonlító tollakból álló bóbita díszíti.

Táplálékát főként gyümölcsök és gerinctelen állatok, vízi rovarok, termeszek alkotják. A kakas, más pávákhoz hasonlóan szintén díszes farktollait terjeszti ki, így csábítva a tojót, de míg a többi pávafaja a felső farkfedő tollait teszi szemlére, a kongói páva magukat a farktollakat terjeszti ki. A kongói páva kakasa monogám életmódot folytat.

Élőhelye nehéz megközelíthetősége miatt, természetes környezetében kevés adat áll rendelkezésre a kongói páváról. Az ivarérettséget a tyúkok egy éves, a kakasok két éves korukra érik el. A kakasokon a második évig nem alakul ki a díszes tollazat. A fogságban tartott madaraknál megfigyelhető a párok kötődése. A kakas díszes fark- és szárnytollait kiterjesztve udvarol a tyúknak, akinek élelmet is kínál.

A kongói pávák 2 - 4 tojást tojnak, melyeket a talajszintnél magasabban épített fészekbe helyeznek el. A fiókák körülbelül 26 - 28 napos költés után kelnek ki. A költés csak a tyúk feladata, ennek során a kakas a fészek közelében marad, a tyúk csak ritkán, táplálkozás céljából hagyja el a fészket.

A fiókákat kikelésük után mindkét szülő kíséri, és eteti, bár a fejlettebbek hamarosan képessé válnak az élelem megkeresésére. Az első néhány hétben szinte kizárólag rovarokkal táplálkoznak.

Az élőhely elvesztése, az alacsony számú populáció és bizonyos területeken a vadászat miatt a kongói páva a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listájára került sebezhető fajként. Élőhelyét bányászat, fakitermelés, mezőgazdasági termelés veszélyezteti.

Körülbelül 150 kongói páva él fogságban, csaknem kizárólag állatkertekben. Szaporításukat nemzetközi szinten koordinálják, hogy a faj genetikai sokszínűsége fennmaradhasson, ezért különböző állatkertek válogatott egyedeit szaporítják. A fogságban tartott populáció nemcsak a faj természetes élőhelyéről történő eltűnése esetére nyújt biztosítékot, hanem lehetőséget ad a faj ökológiai igényeinek tanulmányozására, mely segíthet a szükséges természetvédelmi lépések megtételében.


Argus páva (Argusianus argus)

Indonézia, Malajzia, Mianmar és Thaiföld trópusi esőerdejeiben honos. A kakas 12 igen széles farok tolla feltűnően hosszú, különösen a két középső toll nyúlik ki nagyon. Egész hossza 180 - 185 centiméter, amiből a középső farktollakra 120 centiméter jut.

A tojó jóval kisebb és egyszerűbb színezetű. Elsőrendű evezőtollaik nagyon rövidek, míg a másodrendű evezők rendkívül hosszúak, hegyük felé kiszélesedő. E tollak pávaszemekhez hasonló foltokkal díszítettek. Csőre megnyúlt, gyönge, csúcsán alig boltozott. Lábai hosszúak, sarkantyútlanok.

   

A kakas dürgéssel udvarol a tyúknak. Hangosan hívja párját, pávaszemekkel díszített, felállítható faroktollaiból és karevezőiből hatalmas legyezőt formál.

   

Egy kakas több tyúkkal is párosodik, azonban az utódok gondozásban nem vesz részt. A fészkét a talajra készíti és levelekkel béleli ki. A tojó 3 - 4 tojást rak, melyekből 25 nap után kelnek ki a csibék. Magvakkal, rovarokkal, puhatestűekkel és levelekkel táplálkozik.


Kék páva (Pavo cristatus)

Kelet-India, Banglades, Nepál és Srí Lanka erdeiben vadon él, India nemzeti madara.

Testhossza 110 - 125 centiméter (a tojó 95 centiméter), szárnyhossza 46 centiméter (a tojó 40 centiméter), farkhossza a dísztollakkal elérheti a 150 centimétert (a tojó 33 centiméter). 30 - 40 fős csapatokban élnek, többnyire a földön tartózkodnak, magokkal és rovarokkal táplálkoznak. Húsa élvezhető. Testtömege: hím 4 - 6 kilogramm, tojó 2,5 - 4 kilogramm.

Európába először Nagy Sándor hozta, ahol csakhamar elterjedt mint díszállat. Több országba betelepítették ma vadon is előfordul Pakisztánban, az Andamán-szigeteken, Bahama-szigeteken, Kaliforniában, a Hawaii szigeteken, Új-Zélandon és Ausztrália partjai mentén.

Feje egészen a szem környékéig tollas, a fejtetőn felmereszthető tollbóbitával. Csőre viszonylag vastag, szárnyai rövidek, lekerekítettek. A hatodik evezőtoll a leghosszabb. 18 kormánytollas farkát képes legyezőszerűen felmereszteni, ezzel támasztva alá módosult, színes felső farkfedőket melyek végén pompás kékes zománcos színű foltok, az úgy nevezett pávaszemek vannak.

   

A csüdje a középső ujjnál hosszabb, a hímnél sarkantyús. Csőre és lábai barnák.

Háta aranyos zöld, fejdísze, nyaka és melle kék, hasa barnás-zöldes. A kakas dísztollainak kialakulása két éves korban kezdődik, teljesen kifejlett uszályát a 3. évben kapja.

A tojó egyszerűbb, egyszínű barna, melle és hasa fehér.

Mint díszmadár a kevélység és a nagyravágyás jelképe, s még példabeszéddé is vált: "kényes, büszke, mint a páva". 15 - 20 évig is élhet. Hangja kellemetlen, rikácsoló.

   

A fehér páva az eredeti élőhelyen is alkalmanként felbukkanó színmutáció, tollazata hófehér, ezért ezen példányai gyorsan a ragadozók zsákmányává válnak.

Az ivarérettséget 2 - 3 éves korban éri el. A költési szezon április és szeptember között van. Évente egyszer költ. Bokor alatt fészkel, 4 - 9, halványsárga, pettyes tojást rak, amelyet a tojó csak a legnagyobb szükségben hagy el. A kotlás 28 napig tart.

   

Különösen jó példa a nemek közötti szelekcióra a pávák esete, ahol a kakasok díszes farktollazatukkal próbálják elcsábítani a tojókat, akik pedig azt a kakast választják, amelynek a legpompásabb a farktollazata. Eredményeként a kakasoknál olyan pompás farktollazat fejlődött ki, amely sok esetben hátrányt is jelenhet számukra. A tojó jellegtelensége viszont azért fontos, mert egy díszes tollazattal csak felhívná magára a ragadozók figyelmét, pedig neki kell felnevelni a fiókákat.

A pávát az ókorban is jól ismerték, diszmadárként tenyésztették. A rómaiaknál Juno istennő szent madara volt, dísztollait legyezőként használták, húsát, főleg pedig agyvelejét és nyelvét csemegeként ették. Nagy Károly nagyon szerette ezt a madarat, tollát a lovagok és hölgyek díszül használták. Kínában a mandarinok rangfokozatának megállapítására és megkülönböztetésére a fejfedőbe tűzött pávatollakat használtak.

   


Zöld páva (Pavo muticus)

Mianmar északi és Kína déli részén, valamint Laosz és Thaiföld, Vietnam és Kambodzsa területén honos.

Mindenevő, magvakkal, rovarokkal, hajtásokkal, rügyekkel, fiatal levelekkel, és a gyümölcsökkel táplálkozik.

   


Gyöngyös páva (Rheinardia ocellata)

Laosz, Malajzia és Vietnam területén honos. Elsődleges és másodlagos örökzöld erdők lakója. A hím testhossza 190 - 240 centiméter, ebből több mint 170 centiméter hosszú a farok tolla, a tojó testhossza 70 - 75 centiméter, ebből a farka viszont csak 20 centiméter. Tollazata sötétbarna-fekete, fehérrel foltozott, a csőre rózsaszín, az írisze barna.

   



Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a MADARAK menűbe