Európa peléi


A pelefélék (Gliridae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó család, 29 fajt foglal magába.

Elterjedési területük Európa, Ázsia és Afrika. Erdőkben, ligetekben, kertekben élnek.

Rejtett életmódot folytatnak. Nappal alszanak, és csak az esti szürkületben válnak aktívvá. Az ember ezért ritkán pillanthatja meg őket.

Tipikus rágcsáló metszőfogak

 

   

A mókuséhoz hasonló ügyességgel mozognak a fákon. Faodvakban, vagy a gyökerek között ásott üregekben laknak. Beköltöznek a madaraknak kitett odúkba is, és ezekben készítik el fészkeiket.

A mérsékelt éghajlaton élők téli álmot alszanak. Leginkább gyümölcsökkel és magvakkal táplálkoznak. Egyes fajaik rovarokat is fogyasztanak.

Európában négy pelenem képviselteti magát egy-egy fajjal:

- Nagy pele (Glis glis)

- Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)

- Kerti pele (Eliomys guernicus)

- Erdei pele (Dryomys nitedula)

 

Nagy pele (Glis glis vagy más néven Myoxus glis)

 

Európában mindenütt megtalálható. Magyarországon, a Dunántúlon és az Északi-középhegységben általánosan elterjedt. Előfordul parkokban, ligetekben, gyümölcsösökben és kertekben egészen 2000 méteres tengerszint feletti magasságig.

A sűrű erdőket kedveli, ahol a lombok között bujkál, nincs szüksége a sűrű fű védelmére. Gyakori emberi lakóhelyek közelében. A sziklás biotópokról teljesen hiányzik.

A nagy pele által elfoglalt élettér 100 - 200 méter átmérőjű.

Szőrének színe szürkétől a szürkésbarnáig terjed, hátgerincén sötétebb sávval. Teste alul fehéres. Szőrzete a szemek körül kicsit sötétebb. Szemei feketék és kidülledőek. Feje ovális kerek fülekkel. Farka szürke és sűrű, tömött bundájú.

   

Teljes testhossza 23 - 37 centiméter, farka 10 - 17 centiméter. Testtömege általában 70 és 200 gramm közötti.

Nyáron mohából és rostokból készíti fészkét nagy magasságokban lévő faodúban, falmélyedésben vagy föld alatti mélyedésben 60 centiméteres mélységig. Hasznosítani tudja a madárfészkeket, de a madarak számára kihelyezett odúkba is szívesen beköltözik. Találtak már egyetlen fészekben 5 egyedet is. Alkonyatkor és éjszaka aktív.

   

A nagy pele téli álmot alszik októbertől áprilisig

Étrendjének mennyisége és minősége az évszakok szerint változik. A téli hibernáció időtartama alatt egyáltalán nem táplálkozik. Élelme összetevői gyümölcsök, fakéreg, hajtások, mogyoró, gesztenye, bükkmakk, gombák és egyéb erdei termések. Alkalmilag kisebb zsákmányállatokat is elfogyaszt, gerincteleneket és gerinceseket egyaránt. Ősszel elkezd készülődni a téli álomra, és felhalmozza a zsírját. Ilyenkor a házakba is bemerészkedik.

   

Társas állat, laza csoportokba szerveződik.

Szaporodás időszaka júniustól augusztusig tart. A vemhesség 30 - 32 napja után a nőstény egyszer egy évben 2 - 9 kicsit fial, akik csupaszon és vakon születnek, és 7 hétig szopnak. A nősténynek 12 - 20 csecsbimbója van.

Amikor veszély fenyeget, a nőstény a nyakuk bőrénél fogva átszállítja a fiatalokat egy másik fészekbe.

 

Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)

 

A mogyorós pele Európa legészakibb területei, illetve az Ibériai-félsziget kivételével az egész kontinensen elterjedt. Magyarországon viszonylag gyakori.

Az állat fej-törzs hossza 6,5 - 8,5 centiméter, farokhossza 6,5 - 7,5 centiméter. Testtömege 15 - 25 gramm (téli alvás előtt elérheti a 35 - 43 grammot is).

Bundája vöröses-szürkés sárga, hasi része világosabb. Mancsa párnázott, hogy az ágakon futva jól meg tudjon kapaszkodni. Dúsan szőrözött farka különbözteti meg a hasonló nagyságú egerektől.

Füle lekerekített, viszonylag kicsi. Feltűnően nagy fekete szeme az állat éjszakai életmódjára utal.

A mogyorós pele a legkülönbözőbb erdők lakója, az alföldektől a fahatárig. Cserjésekben és parkokban ugyancsak előfordul. Csak az aljnövényzet nélküli magas fenyveseket kerüli. Lakóhelyéhez erősen ragaszkodik. A nőstények általában egy alig 100 méter sugarú körön belül maradnak. A hímek valamivel távolabbra is elkóborolnak. A revír átlagos nagysága, az állat tulajdonképpeni tartózkodóhelye körülbelül 2000 négyzetméter. Itt a mogyorós pelék főként a bokrok között keresik táplálékukat.

Éjjel tevékenykedik, és téli álmot alszik. Ősz felé éjjeli fennlétét egyre hosszabb alvásokkal rövidíti meg, majd október vége felé téli álomba merül, amely áprilisig tart. Nyáron gyakran költözik be a madaraknak készített tojóládákba, a téli alvás során szabályos időközökben felébred. Ha nyáron nagy a hőség az állat nyári álomba is merülhet.

   

   

A mogyorós pelének kétféle fészke van. A fialófészek átmérője körülbelül 15 centiméter, a nőstény faüregben helyezi el. A fészek elhelyezkedése rendszerint 1 méterrel a talaj felett, lehet azonban akár 20 méter magas fán is. A téli fészek a földön vagy a föld alatt, teljesen lezárt. Az alvó állat csak minden 5 - 10 percben vesz lélegzetet, szívverésének üteme a tizedére csökken.

Mély álmából még akkor sem ébred fel, ha az ember kezébe veszi.

Tápláléka magvak, rügyek, bogyók és fák gyümölcsei, de kora tavasszal rovarokat és azok lárváit is elfogyasztja.

Létszámcsökkenésének fő oka az élőhelyei megszüntetése, téli álmuk megzavarása, téli hőmérsékletingadozások, erős lehűlések után hirtelen enyhülések.

Főbb ellenségei: a menyét, a hermelin, a baglyok, valamint jelentős számban válnak macska, róka és vaddisznó áldozatává.

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A párzási időszak áprilistól októberig tart. A nőstény évente 1 - 3 almot hoz a világra, csak a magasabb hegyekben ellik évente egyszer. A vemhesség 22 - 24 napig tart, ennek végén 2 - 7, legtöbbször azonban 3 - 4 utód születik. A kölykök szeme18 napos korukban nyílik ki és 40 napig az anyjuk mellett maradnak.

   

 

Kerti pele (Eliomys quercinus)

 

A kerti pele legfőbb előfordulási területe Nyugat- és Dél-Európa, azonban a Brit-szigetekről hiányzik. Kelet-Európában is vannak állományai, főleg Romániában, Ukrajnában és Fehéroroszország és Oroszország határán. Finnország déli részén, balti országokban, valamint Oroszország ázsiai részének nyugati felén is fellelhető.

Magyarországon az északi karsztvidéken fordul elő, de igen ritka.

Feje és teste együttesen 11 - 17 centiméter, farokhossza 9 - 12 centiméter és súlya 50 - 120 gramm. E faj jellemzői a szájzugtól kezdődő, a szemet körülvevő fekete sáv, amely a feltűnően nagy fül alatt kiszélesedve kissé még tovább húzódik, valamint a viszonylag rövid szőrű farok, amelynek végén hosszú szőrökből álló fekete-fehér bojt van. Bundája felül szürkésbarna, alul fehéres.

   

A kerti pele ritkás, napfényes lomberdők és fenyőültetvények lakója, kerti házakba is beköltözik. Alkonyatkor élénkül meg, és akár egész éjszaka tevékenykedik. Mohából és puha fűszálakból álló alvófészkét sziklahasadékokba, kőrakásokba, fák odvaiba, vagy földi lyukakba építi.

   

   

Téli alvása október végétől, november elejétől márciusig vagy áprilisig tart. Tápláléka nagyobb rovarok (szöcskék, sáskák, bogarak), kis madarak tojásai és fiókái, csigák, fiatal egerek, de bogyókat, gyümölcsöket és diót is fogyaszt. k010

A párosodási ideje áprilistól júniusig tart, a nőstények hangos, sivító hangokkal jelzik párzási készségüket.

A vemhességi idő 23 napig tart, ennek végén 3 - 6 vak és csupasz kölyök születik. A szemük a 18. napon nyílik ki, és egy hónapig szopnak. Két hónaposan lesznek önállóak, de csak a következő évben ivarérettek.

A szabadban több mint 5 évig élhetnek.

 

Erdei pele (Dryomys nitedula)

 

Közép-Európában, Kisázsiában fordul elő. Az erdei pele elterjedésének alpesi peremterületein a lombos és elegyes erdőkben él 600 - 1600 méter között, helyenként még magasabban is. Oroszország nyugati felén főként a tűlevelű erdők, Balkánban az örökzöld bozót lakója. Alkalmilag a hegyi legelők kunyhóiban, kertekben, gyümölcsösökben is felbukkan. Magyarországon viszonylag ritka, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben fordul elő.

Testhossza 8 - 10 centiméter, farokhossza körülbelül 8 centiméter és testtömege 30 - 70 gramm. Lényegesen kisebb, mint a kerti pele, farka bozontosabb. Színezete felül a szürkétől a vörhenyesbarnáig változhat. Füle viszonylag kicsi, alig ér ki a bundából. Lábai testéhez képest viszonylag hosszúak, véknyak és már kicsi koruktól kezdve mászásra, csüngésre alkalmasak. Farka a patkányéhoz hasonlóan bordázott, végén rendszerint fehér kis pamacs látható. Színezetük fokozatosan alakul ki, pár hetes korban még nem végleges. Állandó jellemző a szemek mögött húzódó, fokozatosan sötétedő fekete sáv.

   

Életmódja hasonló a kerti pelééhez, de gömb alakú fészkét inkább szabadon építi a bokrok ágain. Megtelepszik faodúkban és a megfelelő nagyságú mesterséges fészekodúkban is. A Földközi-tenger medencéjének keleti felén az erdei pele egész évben ébren van, de európai és nyugat-oroszországi elterjedési területének jelentős részén téli álmot alszik. Ennek hossza a klimatikus adottságoknak megfelelően területenként változhat.

   

Tápláléka főképp rovarokból és magvakból áll, a madárfészkeket valószínűleg ritkán fosztja ki. Mivel életmódja alig tér el a kerti peléétől, a két faj együtt sehol nem fordul elő nagyobb egyedszámban. Úgy tűnik, kitérnek egymás útjából. Az erdei pele a rovarok közül a lepkéket, bábokat és a csupasz hernyókat kedveli, az egyes példányok között azonban táplálék dolgában igen nagy eltérések lehetnek.

   

;

A nőstény évente egyszer, júniusban, 2 - 6 kölyköt ellik. A kicsinyek, akár a kerti pelénél, csupaszon és zárt szemmel jönnek a világra, de 4 - 5 hetes korukban már önállóak. Azoknál az állományoknál, amelyek nem alszanak téli álmot, évi 2 - 3 ellés is lehetséges.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menűbe