Gödényfélék, avagy a pelikán


A gödényfélék (Pelecanidae), hétköznapi nevükön pelikánok a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébetartozó család.

Trópusi, szubtrópusi és mérsékelt öveken élnek. Előfordulnak minden földrészen. Régebben a Kárpát-medencében is gyakori fészkelő volt, mára azonban európai állománya a Duna-deltába és a Fekete-tenger partvidékének egyes részeire szorult vissza.

A pelikánok elterjedési területe

Mivel nem tudnak víz alá merülni, inkább a sekély tavaknál vagy parti vizeknél élnek. Több fajt is találtak a sós vízen, és ezekről bebizonyosodott hogy, kitelelnek a nyílt vízen is.

A pelikánok nagy vízi madarak, közülük is a legnagyobb a borzas gödény, melynek testhossza 180 centiméter, testsúlya 13 kilogramm, szárnyfesztávolsága 3,5 méter. A legkisebb a barna gödény, melynek szárnyfesztávolsága 2 méter, testsúlya 4 kilogramm.

Legszembetűnőbb a 25 - 48 centiméteres csőrük, közülük is az ausztrál pelikáné a leghosszabb, amely kifejlett korában 34 - 48 centiméter hosszú csőrrel rendelkezik. Csőrük alatt akár 13 literes torokzacskó található, amely a táplálkozásban segíti őket.

   

Hosszú és széles szárnyaikkal akár 24 órán keresztül képesek repülni megállás nélkül, 55 - 60 kilométer/óra sebességgel és 3000 méter magasságban.

Lábujjaik között úszóhártya található, lábaik távol vannak egymástól. Lábuk színe a narancssárgától, a vörösön és barnán keresztül a feketéig változik, fajtól függően.

Tollazatuk minden fajnál fehér és a szárnyuknál fekete, kivéve a barna pelikánt, amelynek a neve árulkodik a színéről.

Táplálékuk szinte kizárólag halakból áll. Naponta testtömegük 10%-ának megfelelő súlyú táplálékot fogyasztanak el, ez körülbelül 1,2 - 2 kilogramm halat jelent. A vadászathoz hosszú csőrét és az alsó csőrkávához kapcsolódó, tágulékony bőrzacskót használja. Miután megfelelő mennyiségű préda került a csőrébe, kipréseli onnan a vizet, és lenyeli a zsákmányt. Főleg csoportokban vadászik, ilyenkor több gödény vehemens szárnycsapkodással a sekély parti vízbe tereli a kishalakat, ahol kedvükre meríthetnek a ficánkoló tömegből.

   

Alkalmanként más, kisebb testű vízimadarak fiókáit is zsákmányállatnak tekinti.

A pelikánok telepekben fészkelnek. Szaporodási időszakuk tavasszal kezdődik, az Észak-Amerikában élő fajoknál áprilisban. A trópusi klímákban nem rögzített, mivel egész évben lehetséges. Fészeképítésük nagyon eltérő, egyes fajoknál csak egy mélyedésből áll, más fajoknál ágakból és levelekből áll, melynek átmérője 75 centiméter, magassága 30 centiméter. Fészekaljuk általában 2 - 4 tojásból áll, melyeken a szülők felváltva ülnek, s 28 - 30 napon belül kiköltenek.



A fiókák csupaszok és vakok, 65 - 70 nap szükséges, amíg elhagyják a fészket. Az apa- és anyaállat 8 - 10 honapos korukig egyaránt rész vállal táplálásukban, ami nem könnyű feladat. Egyetlen fióka felnevelése nagyjából 70 - 75 kilogramm halat igényel. Eleinte begytejszerű halpéppel etetik az utódokat, később azok maguk kotorják ki az ennivalót a szülők torkából.

   

   

A család egyetlen neme, a Pelecanus a következő 8 fajt foglalja magába:

Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus)

Vörhenyes gödény (Pelecanus rufescens)

Borzas gödény (Pelecanus crispus)

Foltoscsőrű gödény (Pelecanus philippensis)

Ausztrál pelikán (Pelecanus conspicillatus)

Orrszarvú pelikán (Pelecanus erythrorhynchos)

Barna gödény vagy tengeri barna pelikán (Pelecanus occidentalis)

Déli gödény (Pelecanus thagus)


Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus)

Régebben a Kárpát-medencében is gyakori fészkelő volt, mára azonban európai állománya a Duna-deltába és a Fekete-tenger partvidékének egyes részeire szorult vissza. Afrikában és Ázsiában még mindig elterjedt fajnak számít.

A rózsás gödény nevét onnan kapta, hogy költési időszakban alapvetően fehér tollazata rózsaszínes árnyalatot kap. Szárnyvégei feketék, begyén sárgás folt látható, torokzacskója sárga, szeme piros, úszóhártyás lába rózsaszín vagy pirosas. A szeme körüli csupasz arcfolt sárgás - narancssárgás árnyalatú. A fiatal egyedek 3-4 éves korukra fehérednek ki, addig barnás színezetűek.

   

Farka különösen rövid, szárnyai lekerekítettek és szélesek, fesztávolságuk 270 - 360 centiméter. Testhossza 140 - 175 centiméter. A két ivar alapvetően hasonló, bár a hímek némileg nagyobbak a körülbelül 10 kilogrammot nyomó tojókkal szemben átlagos testtömegük 11 kilogramm.

   


Vörhenyes gödény (Pelecanus rufescens)

Afrikában és az Arab-félszigeten honos. Madagaszkár szigetéről kihalt. Tavak mellett él.

A legfeltűnőbb ismertetőjegye a hatalmas csőr, amely felülről lapított. Az alsó csőrkáváról alácsüngő torokzsákba tíz liter vizet is képes felvenni. Szárnyfesztávolsága 2,4 méter. Tollazata vörhenyes, szürke és fehér.

   



Borzas gödény (Pelecanus crispus)

Régebben a Kárpát-medencében is gyakori fészkelő volt, Délkelet-Európában, a Duna-deltában, Ázsiában és Kínában még elterjedt faj.

Testhossza 160 - 180 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 310 - 350 centiméter, testtömege 10 - 13 kilogramm. A legnagyobb vízimadár. Alapszíne fehér, finom szürkésvörös árnyalással, a szárnytoll vége fekete. A fej és hátsó nyak tollazata borzas, üstökszerűen meghosszabbodott. A csőr szürkéssárga, a torokzacskó vérszínű, kékkel erezett.

   


Nem költ olyan nagy telepeken, mint rokona a rózsás gödény. Sokszor élnek egy helyen, de külön kis csoportokat alkotnak, nem csatlakoznak rokonaihoz.


Foltoscsőrű gödény (Pelecanus philippensis)

Ázsiában Kambodzsa, India, Indonézia, Laosz, Mianmar, Nepál, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnam területén honos.

Testhossza 125 - 150 centiméter, testtömege 6 kilogramm. A gödény legfeltűnőbb ismertetőjegye a hatalmas szürkén foltos csőr.

   


Ausztrál pelikán (Pelecanus conspicillatus)

Ausztrália, Indonézia, Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek és Kelet-Timor tengerparti területein honos. Kóborlásai során eljut Fidzsire, Naurura, Új-Kaledóniába, Új-Zélandra, Palaura és Vanuatura is.

Testhossza 160 - 180 centiméter, szárnyfesztávolsága 230 - 250 centiméter, testtömege 4 - 10 kilogramm közötti. Hatalmas csőre a 47 centimétert is elérheti, mellyel csúcstartó a madárvilágban.



Orrszarvú pelikán (Pelecanus erythrorhynchos)

Észak-Amerikában, Közép-Amerikáig honos. Tavak és brakkvizek mellett él.

Szárnyfesztávolsága 3 méter. Nevét a csőrén lévő kinövésekről kapta. Fészekalja 2 - 3 tojásból áll.


Barna gödény (Pelecanus occidentalis)

Kalifornia partvonalától Ecuadorig, nyugati irányban a Galápagos-szigetekig, a keleti partvonalon Carolinától a Mexikói-öblön át egészen Venezueláig.

A legkisebb pelikán a nyolc faj közül. A madarak a meleg vizű tengerek partján élnek, és az idő nagy részét sziklákon, zátonyokon töltik. Kerülik a szárazföld belsejét és a nyílt tengert. Ez az egyetlen gödényfaj, mely bukórepüléssel szerzi meg táplálékát, mely túlnyomórészt halakból áll.

   

   


Hagyományos fészkelőhelyein kolóniákban költ. Ivarérettségüket 2-3 évesen érik el, a költési időszak a szélességi foktól különbözik. Az USA nyugati partvonalán tavasszal költ. Rendszerint 3 fehér tojást rak a tojó, melyen 30 napig kotlik. A barna gödény általában 15 - 25 évet él.



Déli gödény (Pelecanus thagus)

Dél-Amerikában Peru és Chile területén honos.

A barna gödényhez hasonlít, régebben annak alfajaként tartották nyilván.

   

   


Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe