Pingvin


A pingvinfélék (Spheniscidae) a madarak osztályába sorolt pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjének egyetlen családja 17 fajjal.

Törzsfejlődésük már nagyon régen különvált a madarak többi rendjétől. Az első pingvinfélék maradványai a harmadkorból kerültek elő, egy nemük, az Anthropornis, közel emberméretű volt.

Szinte kizárólag a Föld déli féltekéjén élnek, Többnyire Dél - Amerika mérsékelt égövi partvidékén és a környező szigeteken. Két fajuk az Antarktisz partvidékén telepedett meg. A hideg tengeráramlatokkal jóval északabbra is eljutnak, több fajuk a szubtrópusokon, sőt, egy az Egyenlítő vidékén honos.

A pingvinek különös testalkatú madarak. A legnagyobb pingvinféle 110 - 120 centiméter, a legkisebb csak 30 - 40 centiméter magas.

Mivel sarló alakú, hegyes szárnyukat a repüléshez hasonló módon de a vízben úszásra használják, mellcsontjukon és lapockájukon hatalmas izmok tapadnak. Szárnyuk jobban hasonlít a halak vagy a delfinek uszonyára, mint más madarak szárnyára, a lapos evezőfelülethez rövid és széles szárnycsontok adnak vázat.

Négyujjú, rövid, úszóhártyás lábuk annyira hátul van, hogy a szárazon csaknem egyenesen állnak. Nincs térdük, nem tudnak ülni, ezért állva, a farkukra támaszkodva pihennek. Farktollaik merevek, mint a harkály hasonló funkciót ellátó farktollai. Csőrük egyenes, oldalt összenyomott.

A legnagyobb és a legkisebb

   

Orsó alakú testük a szárazon nehézkes, a víz alatt viszont rendkívül áramvonalas. A közegellenállás csökkentését szolgálják rövid, lapos, testük teljes felületén növő tollaik is. Tollazatuk a hőt rosszul szigeteli, ezért a pingvinek bőre alatt vastag zsírréteg van. A tollak a zsírréteg alól erednek. Szárnyukon nem nőnek evezőtollak. Hasuk fehér, hátuk fekete.

Minden más madárnál jobban alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Idejük java részét a vízben töltik, ahol halakat, tintahalakat és rákokat (krillt) fognak maguknak, esetenként 20 méternél is mélyebbre merülve. Szárnyuk a vízben evezésre alkalmas, repülni nem tudnak vele. Másodpercenként kettőt-hármat is csapva a víz alatt hajtják magukat előre, mintha repülnének - a leggyorsabban úszó pingvinek sebessége eléri a 36 kilométer/órát.

   

Eközben átalakult lábukkal kormányoznak, illetve fékeznek. Úszásuk leginkább a delfinfélékéhez hasonlít, és azokhoz hasonlóan időnként ki is szökkennek a vízből. A sziklaugró pingvin, amely éppen e szokásáról kapta a nevét, akár 1,5 méter magas parti sziklákra is ki tud így ugrani.

   

   

A szárazföldön kiegyenesedett testtartással, totyogva, de meglehetősen gyorsan haladnak. A törmeléklejtőkön akár 300 méter magasra is felkapaszkodnak. Jeges felszíneken hasra fekszenek, és magukat a lábukkal, szárnyukkal hajtva csúsznak.

   

Annak érdekében, hogy vedléskor a kihulló tollak helyén maradó lyukak ne rontsák hőszigetelésüket, az új tollak előbb kezdenek el nőni, és valósággal kitolják maguk elől a régieket. A tollváltás ideje néhány hét, ami a madár számára igen megerőltető.

Szárnyukat nem tudják se teljesen kinyújtani, se teljesen összehajtani.

Sajátos színösszeállításuk a vízben jól álcázza őket. Alulról a halak a víz felszínéhez hasonlónak látják fehér hasukat, fekete hátuk pedig a tengerfenék színébe olvad be, így a felettük úszó ragadozók (pl. a leopárdfóka) kevésbé veszik észre őket.

A szaporodási időszakban a költőhely és a tenger között ingáznak. Idejük nagy részét a tengereken töltik, szigeteken (esetleg jégtáblákon) pihennek meg.

Telepesen fészkelő madarak, a fészekszomszédok tollazatuk apró sajátosságairól felismerik egymást. Ezt több fajnál a fejen növő dísztollak is elősegítik.

Többségük (a király- és a császárpingvin kivételével) kettő, legfeljebb három tojást rak. Kicsinyeik pelyhesek és fészeklakók. Fészkeiket meglehetősen szegényesen, a fellelhető növényekkel bélelik ki.

   

   

A szárazföldön természetes ellenségük alig akad, csak a halfarkasok, a tokoscsőrű madarak és az óriás viharmadarak fosztják ki időnként fészkeiket. A vízben fő ellenségeik a fókák és a fogascetek.

A tengeri olajszennyezések veszélyesek rájuk, mert a tollaikra rakódó olajréteg rontja hőszigetelésüket. Szakszerű kezeléssel a pingvinek az olajtól megtisztíthatók.

   

A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak.

Aptenodytes nem

Királypingvin faj (Aptenodytes patagonicus)

Császárpingvin faj (Aptenodytes forsteri)

Eudyptes nem

Aranytollú pingvin vagy sziklaugró pingvin faj (Eudyptes chrysocome)

Bóbitás pingvin vagy makarónipingvin faj (Eudyptes chrysolophus)

Fjordlandi pingvin vagy szélescsőrű pingvin faj (Eudyptes pachyrhynchus)

Snares-szigeti pingvin vagy horgascsőrű pingvin faj (Eudyptes robustus)

Koronás pingvin faj (Eudyptes sclateri)

Royal-pingvin faj (Eudyptes schlegeli)

Eudyptula nem

Kék pingvin vagy törpepingvin faj (Eudyptula minor)

Megadyptes nem

Sárgaszemű pingvin faj (Megadyptes antipodes)

Pygoscelis nem

Álszíjas pingvin vagy kantáros pingvin faj (Pygoscelis antarcticus)

Szamárpingvin faj (Pygoscelis papua)

Adélie-pingvin faj (Pygoscelis adeliae)

Spheniscus nem

Pápaszemes pingvin faj (Spheniscus demersus)

Humboldt-pingvin faj (Spheniscus humboldti)

Magellán-pingvin faj (Spheniscus magellanicus)

Galápagosi pingvin faj (Spheniscus mendiculus)


Aptenodytes nem

Királypingvin (Aptenodytes patagonicus)

A déli tengereken és az Antarktiszt körülvevő szubantarktikus szigeteken honos. Nagy kolóniái vannak Déli - Georgia, a Macquarie, a Heard és MacDonald - szigeteken, Marion- és Prinz - Edward, valamint a Kerguelen és a Crozet - szigeteken.

A legnagyobb pingvinek közé tartozik, kifejlett példányai a 90 centimétert is elérik. Fekete fejének mind a két oldalán a fültájékon ovális, élénksárga foltja van, amely lefelé és előre keskeny, hátul feketeszegélyű szalagban folytatódik.

   

A fiókák hosszú nevelési időszaka miatt a faj csak kétévenként költ. Egy tojást tojik, melyet a lábán tart és egy bőrredővel takar el. A kikelt fiókának barna színű a tollazata. Miután a fióka eléri a megfelelő nagyságot, elhagyja szüleit és a többi fiókával jókora csoportba, úgynevezett "óvodába" tömörül. Ebben az óvodában töltik a hosszú téli időszakot.

   

Mivel ilyenkor szüleik csak nehezen találnak táplálékot, a fiókák a nyáron felhalmozott zsírtartalékaikat élik fel és tömegük jócskán lecsökken. Következő tavasszal a szülők tovább etetik őket és azok nyár elejére érik el kifejlett méretüket, majd vedlés után felnőttkori tollazatuk is kifejlődik. Ekkorra már túl késő van egy újabb költésre, így a felnőtt madarak is vedlenek, majd az egész kolónia a tengerre vonul.


Császárpingvin (Aptenodytes forsteri)

Az Antarktiszon költenek, akkor, amikor javában tombol a tél. Ez - 40 Celsius fokos hideget jelent, és 130 kilométer/órás viharokat. A többi pingvinfaj a tél elől ilyenkor északabbra húzódik. A legnagyobb ma élő pingvinfaj, kifejlett példánya 90 -110 centiméteres. Testtömege 20 - 40 kilogramm.

Tócsákból, tavakból isznak, vagy egyszerűen megeszik a havat. Ám ez legtöbbször nem fedezi vízszükségletüket, így a tengervizet kell meginniuk. A pingvinek veséje az emberéhez hasonlóan nem képes arra, hogy megfelelő mennyiségű sót kiválasszon, ezért náluk is kifejlődtek a sómirigyek, amelyek sok más tengeri madárnál megtalálhatók. A sómirigyek a csőrükben, a szemük felett vannak, melyekkel kiszűrik a tengervíz sómennyiségének nagy részét. A só később a csőrükben elhelyezkedő orrnyílásokon keresztül kiürül.

Az ivarérettséget 3 - 6 éves korban éri el. A tojó az udvarlást követően egy tojást rak - ezen a hím kotlik, mert a tojók a vízhez indulnak táplálékért át a jégmezőkön, olyan helyre, ahol nincs befagyva az óceán. Az ott maradt hímek a 0,5 kilogramm tömegű tojást a lábukon egyensúlyozzák az ott található bőrredőbe burkolva, ami védi a jeges hideg ellen.

A hímek két hónapig - május és június ideje alatt (ez az Antarktiszon a tél ideje) - nem vesznek magukhoz táplálékot, esetleg néha egy kis havat csipegetnek fel. A vastag zsírrétegnek kettős szerepe van, a melegítés, és a táplálék tartalékolása.

Ha nagy hóvihar tombol, a pingvinek szoros csoportba tömörülnek. Fekete hátukat a nap felé fordítják az jobban felveszi a meleget. A csoportban sokszor több ezer hím összebújva védekezik a hideg ellen. Állandóan mozgásban vannak, cserélgetik a szélen állókat, így mindig más kerül a hideghez legközelebb a kör szélére, és más a melegbe, a széltől, hidegtől védett közepébe. Ott a meleg a 26 - 35 Celsius fokot is elérheti.

   

Két hónap alatt a hímek testsúlya a felére csökken. A jelentős lesoványodást csak akkor venni észre, amikor a tojó visszatér, ekkor látszik mennyivel "karcsúbb" a hím. A visszatérő tojó átveszi a tojást, amelyből nemsokára kikel a fióka. Amikor átveszik a tojásokat, mindkét félnek ügyesnek kell lennie: ha a tojás túl sokat kint marad a szabad levegőn, hamar lehűl, a héja megreped, és a benne lévő fióka elpusztul. A hímek a tojás átadása után elindulnak a vízhez, hogy táplálkozzanak, de a leromlott állapota miatt nem mindegyik ér oda. Ekkorra a jégmező megolvad. Ez után közösen etetik és vigyáznak a fiókákra nyolc hétig. A szülők hangja alapján találják meg a kis pingvint, ugyanis azok szorosan összebújnak, ha a szülők távol vannak. A fiókák közben lassanként levedlik pihetollukat, és a kifejlett példányokra jellemző vízlepergető tollazat jelenik meg rajtuk. A fiókáknak ekkor már nem kell sokat vándorolniuk a jégmezőn a tengerig. Akár 20 évig is élhetnek.



Eudyptes nem

Aranytollú pingvin vagy sziklaugró pingvin (Eudyptes chrysocome)

Az Antarktiszon, Chilében, Argentínában, a Falkland - szigeteken, Dél - Afrikában, Új - Zélandon és a környező szigeteken költenek.

Magassága 55 centiméter, testtömege 3500 gramm. Feje, háta és szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Nagyon hasonlít legközelebbi rokonára, a bóbitás pingvinre.

   

   

Az ivarérettséget legkorábban 6 éves korban éri el. A költési időszak július és november között van. Sziklás helyeken fészkelnek. A fészekalj 2 kékesfehér tojásból áll, de általában csak az egyik fióka marad életben. A tojásokon 35 napig, mindkét szülő felváltva kotlik. A madár 15 - 20 évig él.

   


Bóbitás pingvin vagy makarónipingvin (Eudyptes chrysolophus)

Az Antarktiszon, Argentína, Chile partjainál és a környező szigeteken fészkel. Testhossza 50 - 70 centiméter. Feje, háta és szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga bóbitát visel, innen származik angol neve ("makaróni pingvin"), utalva az angol fiatalok egykori hajviseletére. Sziklás helyeken fészkel.

   

   


Fjordlandi pingvin vagy szélescsőrű pingvin (Eudyptes pachyrhynchus)

Az Antarktiszon, Argentína, Ausztrália és Új - Zéland partjainál és a környező szigeteken fészkel. Testhossza 40 - 60 centiméter, testtömege 3 - 4 kilogramm. Feje, háta és szárnyai sötétkék színűek, hasa fehér. Fején sárga bóbitát visel, csőre a többi pingvinhez képest széles.

   

A hím trombitaszerű hanggal hívogatja a tojót, az udvarlás bólogatással és a fejük összedörzsölésével folytatódik. A párválasztás gyakran egy életre szól. A hím madár júliusban kezdi el építeni a fészket, melyet gyakran fák törzsébe, vagy egy kiemelkedésre rak, hogy megvédje az esőzésektől. Fészekalja két tojásból áll, a második nagyobb és fejlettebb, általában csak ezt tudják felneveli, az első csak amolyan biztonsági tartalék. A tojások lerakása után a tojó visszatér a tengerbe, addig a hím kotlik, közben testsúlyának akár 25%-át is elveszítheti, mire a tojó visszatér. A fiókát november végére nevelik fel.

   


Snares-szigeti pingvin vagy horgascsőrű pingvin (Eudyptes robustus)

Fészkelő telepei kizárólag az Új - Zéland déli szigetétől 120 kilométerre délre található Snares - szigeten vannak. A költési időszakon kívül a madarak elhagyják a szigetet és elvándorolnak másfelé az óceánon, így megtalálhatók Új - Zélandon, a Déli - sziget partvidékén, a Chatham - szigetek, a Macquarie - sziget illetve Tasmánia környékén.

Testhossza 55 centiméter, testtömege 3,4 kilogramm. Feje, háta és szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga bóbitát visel. Csőre a többi pingvinhez képest horgasabb. A kikelést követő 3 - 4 héten belül a fiókák nagy csoportokba verődnek.

   

   


Koronás pingvin (Eudyptes sclateri)

Új - Zéland déli szigetén és az Antipodes-szigeteken fészkelnek. A költési időszakon kívül a madarak elhagyják a szigeteket és elvándorolnak másfelé az óceánon.

Testhossza 55 centiméter, testtömege 3400 gramm. Feje, háta és szárnyai fekete színűek, hasa fehér. Fején sárga bóbitát visel.

A fészke egy sekély lyukból áll, amit növényekel vessz körül, ha vannak növények. Fészekalja 2 tojásból áll, de legtöbbször csak egy fióka nő fel.

   

   


Royal-pingvin (Eudyptes schlegeli)

Egyetlen szaporodó helye az Ausztráliához tartozó Macquarie - szigete. Költési időszakon kívül előfordul Argentínában, a Falkland - szigeteken és Déli - Georgia és Déli - Sandwich-szigeteken is.

Testhossza 70 centiméter, testtömege 6000 gramm. Háta és szárnyai feketék, feje, torka és hasa fehér. Fején sárga bóbitát visel.

Nagy kolóniákban költ, két tojást tojik.

   

   



Eudyptula nem

Kék pingvin vagy törpepingvin (Eudyptula minor)

Ausztrália déli és délkeleti partjain, a környező szigeteken (beleértve Tasmániát és a Chatham - szigeteket), valamint Új - Zélandon él. A telet a tengereken tölti.

A legkisebb pingvin, 30 - 40 centiméter magasra nő, testtömege mintegy 1,5 kilogrammig gyarapodhat. Tollazata felül sötétkék, illetve kékesszürke, alul fehér. Csőre 3 - 4 centiméter hosszú.

   

Nagy csapatokban, olykor százezres kolóniákban, földbe vájt üregekben (gyakran a viharmadarak elhagyott fészkeiben) költ. Nappal a tengeren halászik, szürkületkor kapaszkodik fel fészkéhez a gyakran meglehetősen meredek partoldalon. Kora hajnalban tér vissza a tengerre, mielőtt fölkelne a nap, és megjelennének ragadozói, a halfarkasok.

   

Egy alkalommal két tojást rak, és azokon 38 - 40 napig felváltva kotlik a két szülő. A fészeklakó fiókák vakon bújnak ki a tojásból, és csak körülbelül nyolc hét múlva merészkednek ki a vízre.



Megadyptes nem

Sárgaszemű pingvin (Megadyptes antipodes)

Új - Zéland Déli szigetének déli és keleti partján, a Stewart, az Auckland és a Campbell - szigeten fészkel, a többi időt a tengereken tölti. Magassága elérheti a 80 centimétert, testtömege a 9 kilogrammot. Hátoldala a többi pingvinéhez hasonlóan sötét (sötétkék, illetve palaszürke), fejteteje viszont sárga. Hasa - ugyancsak a többi pingvinnel egyezően - fehér. Sárga szeme körül világos szemcsíkja van. A hím pingvin nagyobb mint a nőstény, és a legtöbbször tovább is él.

   

Víz alá bukva fogja meg kisebb halakból és puhatestűekből álló táplálékát. A szárazföldön ügyesen szalad és ugrik.

Vedlés idején 3 hétig nem eszik, és közben testtömegének csaknem felét leadja. A fák gyökerei között földbe vájt üregben fészkel, a parttól akár kilométernyire. Tojásain két hétig kotlik. A fiókákat rövid ideig szüleik gondozzák, majd csapatosan "óvodákba" verődnek össze. Csupán száz nap elteltével mennek a tengerre, miután levedlették a fiókákra jellemző, pelyhes, barna tollazatukat - odáig szüleik napi 40 - 50 dekagramm halat hordanak nekik.

   

A sárgaszemű pingvinek sokáig élnek, némelyikük még 20 évnél is tovább. Hím mindig több van, mint tojó: eleve több születik, és a tojók halandósága is nagyobb.



Pygoscelis nem

Álszíjas pingvin vagy kantáros pingvin (Pygoscelis antarcticus)

Az Antarktiszon, Argentínában, Chilében, a Falkland - szigeteken és a környező szigeteken költ, a tengereken telel.

Testhossza 65 - 70 centiméter, testtömege 5 - 6 kilogramm. Szeme és csőre alatt egy fekete csík fut végig, mintha egy sisak álszíja lenne.

   

   

A fészkét kövekből építi a földre. A tojó 2 tojást tojik, és felváltva költ a hímmel, egymást 5 - 10 naponkét váltják. A fiókáknak 50 - 60 napos vedlés után nő ki a felnőtt tollazatuk.


Szamárpingvin (Pygoscelis papua)

Az Antarktiszon, Argentínában, Ausztráliában és a környező szigeteken költ, a tengereken telel.

Testhossza 80 centiméter, testtömege 5,5 - 6,5 kilogramm. Feje, háta és szárnya fekete, hasa fehér, lába narancssárga. Jellegzetes ismertetője az a fehér sáv, amely a tarkón keresztül az egyik szemtől a másikhoz vezet.

   

   

Az ivarérettséget 3 - 4 éves korban éri el. Évente egyszer költ. A költési szezon késő tavasszal van. A fészekalj 2 nagy, piszkosfehér tojásból áll. A kotlás 36 napig tart. Nagy költőtelepeken fészkel. A szamárpingvin 18 évig is élhet.

   


Adélie pingvin (Pygoscelis adeliae)

Az egész antarktiszi kontinens partján gyakori. A tengeri madarak legdélebbi elterjedésű képviselői közé tartozik. Nevét 1840-ban Jules Dumont d'Urville francia felfedező adta, aki feleségéről nevezte el.

Az Antarktisz partvidékén és a környező szigeteken költ, és a tengereken telel. A Ross - szigeti kolónián mintegy félmillió Adélie él. Az Adélie pingvin közepes méretű madár. Testhossza 46 - 75 centiméter, testtömege 3,6 - 6 kilogramm. Megjelenése a legközelebb áll a pingvinekről alkotott sztereotip képhez, miután feje és háta fekete, hasa fehér, lába narancssárga színű. Rövid csőre csonkának hat, és tövét toll borítja.

Megkülönböztető jegyei a szem körüli fehér gyűrű, valamint a láb környéki tollak. Ezek a hosszú tollak, ugyanis nagyrészt elfedik a narancssárga lábat. A farok más pingvinekhez képest hosszabb; emiatt a pingvin megjelenése a szmokingra hasonlít. Más pingvinekhez képest kicsit kisebb.

   

Az Adélie pingvinek akár 72 kilométer/óra sebességgel is képesek úszni.

Szociális, csoportokban táplálkozik és fészkel. Ugyanakkor nagyon agresszív más pingvinekkel szemben, amelyek köveket lopnak a fészekből.

   

A tojó 3 - 4, a hím 4 - 6 éves korában éri el az ivarérettséget. Az Adélie pingvinek költési időszaka az antarktiszi nyár idejére, október - november és február közé tevődik. Fészkük összerakosgatott, apró kövekből áll. Két fehér tojás raknak le; amelyen decemberben az antarktiszi nyár legmelegebb (kb. +2 Celsius fok) havában, 35 napig kotlanak. A szülők egymást tíz naponként váltják a tojásokon, az egyik táplálkozik, míg a másik melegen tartja a tojást. A kotló szülő nem eszik. A pár minden évben ugyanarra a költőhelyre tér vissza, és hűségesek egymáshoz. Két fiókájukat együtt nevelik. Márciusban a felnőttek és a kicsinyeik visszatérnek a tengerbe. Az Adélie pingvin 15 - 20 évig él.

   



Spheniscus nem

Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus)

A kavicsos, sziklásdél-afrikai tengerparton és a környező védett szigeteken költ, ezért számos nyelvben az afrikai vagy fokipingvin nevet viseli. A ma létező kolónia a Dél - afrikai Köztársaság és Namíbia területén található.

A pápaszemes pingvin magyar nevét a szemei felett látható csupasz rózsaszín bőrfelületről kapta. Ennek szerepe az állat testhőmérsékletének egyensúlyban tartása.

   

A nemek hasonlóak, bár a hímek némileg nagyobbak, és csőrük is erősebb. A pápaszemes pingvin hossza a 40 - 60 centiméter, tömege pedig 2 - 4 kilogramm.

Átlagosan 30 méteres mélységig merül. Egy táplálékszerző útja során akár 110 kilométert is megtehet. Amilyen ügyes az óceán vizében, a szárazföldön olyan esetlenül mozog.

Hogy az állatok biztonságban legyenek a ragadozóktól, nehezen megközelíthető helyeken alakulnak meg a kolóniák.

A monogám pápaszemes pingvinek az egész évben szaporodóképesek, de többnyire a november - május közti időszakban kerül sor a párzásra. A kövek közti költőüregbe rakott két - három tojás 38 - 42 nap múltán kel ki. A fiókák egészen kétéves korukig alig hasonlítanak szüleikhez. Tollazatuk fakó, hátoldaluk barnás, mellkasuk krémszínű. Mindkét szülő részt vállal táplálásukban, ami egészen az elválasztásig tart. Ez a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően 60 - 130 nap múltán történik meg, majd az utód tengerre száll, és hosszú időre eltűnik a szülőhelyéről. Csak kétéves korukban térnek vissza.

   

A pápaszemes pingvin tojója 4, hímje 5 évesen éri el az ivarérettséget. Átlagéletkora 10 - 11 év, de fogságban akár 20 évig is elélhet.



Humboldt pingvin (Spheniscus humboldti)

Neve az élőhelyének közelében található Humboldt - áramlatra utal, amely a nagy német felfedezőről és földrajztudósról, a Venezuelát és Mexikót is megjárt Alexander von Humboldtról kapta a nevét.

Mint minden pingvin, ez a faj is a tenger közelében él, csak fészkelni jár a partra. A vadon élő populációk 2/3-a Chile, fennmaradó része pedig Peru csendes-óceáni partvidékén és szigetein fordul elő.

Átalagosan 70 centiméter hosszúak, testtömegük 4 kilogramm. A toroknál egyetlen vastag fehér sávból indulnak ki a részben szemekhez, részben a has fehér foltjával párhuzamosan futó csíkok. A Humboldt - pingvin csőre is erősebb rokonáénál, körülötte csupasz, rózsaszín folt látható, amelynek a hőszabályozásban van nagy szerepe.

   

A vadászatra leginkább 60 méterrel a tengerszint alatti mélységig terjedő sávban kerül sor, de már feljegyeztek 150 méteres merülést is.

   

Költési időszakban a kolóniát ritkán hagyják el 35 kilométernél nagyobb távolságra a táplálékot kereső felnőttek, de a téli időszakban több száz kilométeres vándorutakat tehetnek meg a nyílt vízen, mielőtt visszatérnének a telepre.

Kedvező körülmények esetén gyakran két fészekaljat is felnevelnek a szülők egy költési szezonban. Mivel a költés és fiókanevelés 5 hónapig, a vedlés pedig 2 hónapig tart, a szülők gyakran egész évben költőhelyeik közelében maradnak. A vedlésre január - februárban kerül sor, előtte és utána két hétig a kifejlett állatok intenzíven táplálkoznak, hogy a költés és a vedlés során elvesztett súlyt visszaszerezhessék.

A Humboldt pingvinek szaporodása bármikor bekövetkezhet március és december között. A monogám pár sok esetben ragaszkodik régi, mélyedésekben és hasadékokban berendezett fészkéhez, ahova a tojó 2 - 4 napos eltéréssel két tojást rak. A költés 40 - 42 napig tart, és mindkét szülő kiveszi belőle a részét, míg párjuk táplálékért jár.

   

A fiókák 10 - 12 hetesen elhagyják szüleiket, és több hónapon keresztül róják a tengert. Ekkor már nagyon hasonlítanak szüleikre, bár a fekete csík hiányzik a hason és alapvetően fakóbb színűek. Kétéves korukra válnak ivaréretté, és akár 30 évig is élhetnek állatkerti körülmények között.


Magellán pingvin (Spheniscus magellanicus)

Nevét a nagy portugál felfedezőről, Ferdinand Magellánról kapta, aki 1519 - ben látta meg a madarat. Dél - Amerika partjainál, Argentína, Chile és a Falkland - szigetek tengerparti területein él, néhány egyede megtalálható Brazíliában is.

Közepes méretű, fekete és fehér színű, 70 - 75 centiméteres magasságot érhet el. A felnőtt pingvineknek fekete hátuk és fehér hasuk van. Két fekete csík van a fej és mell között, az alsó kifordított patkó alakú. A feje fekete, két széles, fehér csíkkal, amik a szemek mellett indulnak, a fekete fülfedőtollak és az áll körül továbbhaladnak, és összetalálkoznak toroknál. A pingvinfiókáknak és fiatal pingvineknek szürkés - kékes a hátuk, és fakó a hasuk.

A fiatal madaraknak foltos mintázat van a lábukon, ami lassanként kifakul. 10 éves korukra a lábuk többnyire fekete. 25 évet élhet vadon, 30 évet fogságban. Kopár, bokros területen, bokrok alatt és a földbe vájt üregekben fészkelnek.

   

   


Galápagosi pingvin (Spheniscus mendiculus)

Galápagos - szigetek tengerparti területein honos. Kisebb méretű, sötétszürke és fehér színű, 48 - 53 centiméteres magasságot érhet el, testtömege 1,5 - 2,5 kilogramm közötti.

   

   

KEVENCEINK

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe