Pókszabásúak


A pókszabásúak (Arachnida) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a csáprágós ízeltlábúak (Chelicerata) altörzsébe tartozó állatok osztálya. Az altörzs nevét a görög mitológia Arakhnéjéről kapta. Általában szárazföldi életmódot folytatnak. 68000-73000 fajukat írták le, köztük pókokat, skorpiókat, kaszáspókokat, kullancsféléket és atkákat.

A pókszabásúak általában könnyen megkülönböztethetők a rovaroktól, mivel nyolc ízelt lábuk van, míg a rovaroknak hat. Nincsenek sem csápjaik, sem szárnyaik. Két testszelvényük van, az előtest (fejtor) és az utótest (potroh). Végtagjaik az előtestükön fejlettek, az utótesten erősen módosult formában maradtak meg, ha egyáltalán fellelhetők.

   

Első pár végtagjuk a csáprágó. A második végtagpár a változatos alakú és működésű tapogatóláb (pedipalpus). Négy pár járólábuk van, melyek karomban végződnek, ezek száma gyakran csökkent (lárváknak 3, egyes atkáknak 2 vagy csak 1 pár). 0 - 5 pár egyszerű szemük van. Ragadozó vagy élősködő életmódot folytatnak. Táplálékukat testen kívül (a szájuk előtt) emésztik meg. Méreg-, szövő-, illetve bűzmirigyeik is lehetnek. Rendkívül formagazdag csoport.


Rendszerezés


Ostorfarkúak (Uropygi)

Utótestük végén három ízű függelék van, melyen sokízű, fonálszerű flagellum ered. Tapogatólábaikat ollóként használják, a tapogatást az első lábpár végzi. Trópusi, szubtrópusi területek magányos lakói, éjszakai ragadozók. Védekezésként anális mirigyeik váladékát fecskendezik ki ostoruk töve mellől. Kb. 100 fajuk ismert.

   

   


Szálfarkúak (Palpigradi)

0,6 - 2,8 milliméteresre nőnek meg, előtestük az utótesthez nyélszerűen kapcsolódik. Csáprágójuk ollós, karmokban végződő tapogatólábaikat járólábként használják. Első pár lábuk megnyúlt tapogatóláb, hosszú érzékszőrökkel. Utótestük végén sokízű, sertés farokfüggelékük van. Ízeltlábúak petéivel táplálkoznak. Leginkább trópusi, szubtrópusi területeken élnek, páradús helyeken.

Magyarországon barlanglakó faját találták az Aggteleki-karsztban, a magyar szálfarkút (Eukoenenia vagvoelgyii).

   

   


Rövid szálfarkúak (Schizomida)

Általában trópusi lények. A talaj felső rétegében lévő üregekben vagy sziklák, kövek alatt élnek. Kedvelik a nedves, fényszegény helyeket, egyes fajok barlanglakók. Hátulsó lábaik ugrásra is alkalmasak, ha gyors menekülésre van szükség. Tényleges szemük nincs, de a fény - árnyék változást érzékelik. Kb. 220 faj tartozik ide.

   


Kaszáspókok (Opiliones)

Testük rövid (1 - 22 milliméter), zömök, lábaik sokkal hosszabbak a testnél. Elő- és utótestük széles alappal kapcsolódik egymáshoz. Előtestük hátrészének közepén, a szemdombon viselik 2 szemüket. Utótestük jól láthatóan szelvényezett. Lábfejízeik másodlagosan ízekre tagolódnak (akár 60 ízre is).

Szinte mindenütt elterjedtek. Vannak dög- és korhadékevő fajaik is, de főleg ászkákkal, rovarokkal, csigákkal táplálkoznak. Sziklafalak, barlangok, fák, gyepek lakói, a talajon, avarban élők lábai rövidebbek. Ha megtámadják őket, előtestükön nyíló bűzmirigyeikkel, vagy öncsonkítással (autotomia) védekeznek. A lábak saját idegdúcaik segítségével könnyen leválasztódnak a testről, még hosszú percekig mozognak (kaszálnak), elterelve a támadó figyelmét. Az elveszett lábak nem képesek regenerálódni.

Zsákmányukat ollós csáprágóikkal fogják meg. A nőstény kaszáspók hosszú tojócsövével a talajba vagy fák kérge alá helyezi petéit. 1-3 évig élnek. Kb. 6300 fajuk ismert.

   

   


Rovarpókok (Solifugae)

Nevüket onnan kapták, hogy testük a rovarokéra emlékeztetően hármas tagolódású. Utótestük jól szelvényezett, nagy, méregmirigy nélküli csáprágójuk van. Tapogatólábuk végízén kiölthető tapadóhólyaggal rendelkeznek. Testük sok, hosszú tapintószőrrel borított. Éjszaka aktív, gyors mozgású pókok, a trópusi - szubtrópusi sivatagok, puszták lakói. Csápszerűen tartott első lábukkal tapogatóznak, tapogatólábuk tapadószervét pedig a táplálékszerzésben és a sima felületek megmászásánál használják. Leginkább ízeltlábúakat, de ritkán dögöt, gerinceseket is fogyasztanak. Kb. 900 fajuk ismert.

   

   


Skorpiók (Scorpiones)

Két részre különülő utótestük végén méregtövis ül, amit általában hátuk fölé görbítve hordanak. Rövid csáprágójuk, nagy, ollós tapogatólábuk van. Kilencedik testszelvényük hasi oldalán módosult végtagot, "fésűt" viselnek (mechanoreceptor). Főként trópusokon elterjedt, 3 - 20 centiméteresre megnövő, éjszakai életet élő ragadozók. Tapogatólábaik ollójával szorítják össze áldozatukat. Képesek tápanyagokat raktározni, egyes példányok két évig is kibírják az éhezést.

Párzásukat násztánc előzi meg, ennek során a hím spermatofort rak le, amit a nőstény felvesz. Ovoviviparok, tehát a petéből lerakása után közvetlenül kibújik a kis skorpió. Anyjuk kezdetben hátán hordja a fiatalokat. Néhány fajnál fejlett ivadékgondozás figyelhető meg.

Hazánkban egyetlen fajuk sem él, a Keleti- és Délkeleti-Kárpátokban előfordul a kárpáti skorpió (Euscorpius carpathicus). Kb. 2000 fajuk ismert.

   

   


Pókok (Araneae)

A pók anatómiája

Alsórendű pókok (Mesothelae)

Alacsony fajszámú, ősi csoport. Utótestük szelvényezett, előre álló (ortognath) csáprágójuk hosszú, két pár tracheatüdejük, négy pár szövőszemölcsük van.

   

   


Felsőrendű pókok (Opisthothelae)

Közepes és nagyméretű pókok, hosszú, előre álló (ortognath) csáprágókkal, két pár tracheatüdővel, endocheliceralis méregmiriggyel rendelkeznek. Főleg trópusi és szubtrópusi elterjedésűek.


Főpókok (Araneomorphae)

Az Orthognatha - "egyenes csáprágójúak" - alrenddel szemben a főpókok (Araneomorphae, régebben Labidognatha) felismerhetőek átlós csáprágóikról, amelyek keresztezik egymást. Azok a pókok, amelyekkel nap mint nap találkozunk, ebbe az alrendbe tartoznak. A pókok 94% ide sorolható, kezdve a 0,35 milliméter nagyságú Patu diguá-tól a nagy Argiopé-ig.

   

   



Négytüdős pókok (Mygalomorphae)

Tarantulák és tarantula-szerű pókok. Több mint 500 fajának egyedei zömökek. Függőleges aknákban élnek, melyeket sűrű szövedékkel bélelnek és csapóajtóval fednek el.

Hazánkban él a magyar aknászpók (Nemesia pannonica)

   

   



Atkák (Acari vagy Acarina)

Egységes, szelvényezetlen testüket két részre osztja a 2 - 3. lábpár közötti hátoldali barázda, a proterosomára és a hysterosomára. Ez a testtagolódás eltér a többi pókszabásútól, a testtájak ugyanis nem feleltethetők meg az elő- és utótestnek. A proterosomán található a csáprágó, a tapogatóláb és két pár járóláb, a hysterosomán pedig a 3 - 4. lábpár ered. Legtöbbjüknek négy pár végtagja van, ettől eltérnek a gubacsatkák (két pár) és a lárvák (három pár). 1 - 4 pár jól látható légzőnyílásuk van, elhelyezkedésük segít rendszerezésükben.

Csáprágójuk életmódjuk szerint ollós, karmos vagy szuronyszerű lehet, ez a hypostomában (a tapogatóláb összeforradt alapízei által alkotott nyitott csatorna) található, amit a homlok nyúlványa fed be. Kb. 30 000 fajuk van.

   

   


Álskorpiók (Pseudoscorpionida vagy Pseudoscorpiones)

Előtestük egységes, utótestük jól szelvényezett, lábaikon a karmok között tapadókorong van. Legfeljebb 1 centiméteresre nőnek meg. Csáprágójuk csúcsán szövőmirigy, tapogatólábuk ollóján méregmirigy található. Apró rovarokra, atkákra vadásznak. Általában barna vagy fekete színűek. Petéik a nőstény ivarnyílásából kipréselt tasakba kerülnek, kikelésükig pedig az anya a szövőmirigyeinek segítségével épített fészekben őrzi őket. Néhány naposan hagyják el a szövedéket. Vedléshez és teleléshez is hasonló fészket építenek. Avarban, mohapárnában, fák kérge alatt, madárfészkekben, lakásokban élnek.

   

   



Sapkás pókok (Ricinulei)

Előtestük elején mozgatható csuklya van, szemük nincs, kis csáprágóik és tapogatólábaik is ollósak. Járólábaik karmosak, az elsőt tapogatásra használják. Utolsó négy testszelvényük farkocskát alkot. Lassú mozgású ragadozók, talajon, avarban, korhadó törmelékek között élnek. Kevés fajuk ismert.

   



Ostorlábúak (Amblypygi)

Vese vagy szív alakú előtestük van, hátpajzs fedi őket. Tapogatólábuk fogókarrá alakult, elülső lábuk pedig tapogatószervvé, amely a test hosszának többszörösét, akár a 25 centimétert is elérheti.

   

   


Botanika Vissza a kezdőlapra                  Botanika Vissza a PÓKSZABÁSÚAK menűbe