A polip


A közönséges polip - tudományos nevén Octopus vulgaris - a világ legtöbb tengeri élőhelyén megtalálható.

Jellemzője a nyolc kar, melyről elnevezését is kapta. (Az octo szó latinul nyolcat, a vulgaris pedig a gyakorit, közönségest jelent.)

Közel háromszáz polipfaj ismert, melyek többsége a legkülönbözőbb méretű és színű. Többségük igen kicsi, súlyuk még az 1 kilogrammot sem éri el.

A polipok a rejtőzködés, az álcázás mesterei. Színüket szempillantásnyi idő alatt a környezetnek megfelelővé képesek változtatni. Óceánkutatók megfigyelése szerint a színekkel érzelmeket is kifejeznek. A fehér a félelmet, míg a piros a támadó hajlamot jelzi.

A tapadókorongok és a köpenyüreg nem változtatja színét, fehér marad. Amennyiben vészhelyzetben van, s el akar tűnni, tapadókorongjaival az aljzatra simul és lélegzetét visszatartja.

Menekülésre kényszerülve tintazacskójából barnás-fekete folyadékot juttat a tengervízbe, megtévesztve ezzel üldözőjét. Ekkor a gyors helyváltoztatást nem csápjaival, hanem a beszívott víz szifócsatornán át történő kisajtolásával oldja meg, s úgy halad, mint egy rakéta.

   

Karjai segítségével változtatja helyét, szerzi zsákmányát, gondozza ivadékait. A rajta lévő szívókorongok egy, két vagy több sorban helyezkednek el. Minden egyes szívókorong egyben érzékszerv is, melyek információt szolgáltatnak az állatnak, s izmaival egyenként képes azok működését szabályozni.

   

Egy kar elvesztése nem okozza a polip halálát, sőt a csonkulás is csupán ideiglenes. Néhány hét alatt az elvesztett végtag visszanő, tökéletesen regenerálódik.

A sarkvidékekhez közeli hideg vizekben ritkábbak, a meleg tengereket jobban kedvelik.

A polip nem rendelkezik merev vázzal, nincs csontja, ezért elképesztően kis réseken is képes átbújni. Ebben akadály a papagájéhoz hasonló kemény csőr, mely ugyanolyan anyagból - keratinból - fejlődik, mint az emberek körme, és a szemgolyóik mérete, mivel ezek nem összenyomhatók.

2,5 centiméteres lyukon bújik át a polip

Vérük színe kék. Bár három szívük van, mégis néhány perc gyors mozgást követően kifáradnak, mivel vérük oxigénlekötő- és szállító képessége gyenge.

Nyáron előszeretettel a mélyebb, hidegebb, nagyobb oxigéntartalmú vizekbe húzódnak.

A közönséges polipok maximum 3 méteres hosszúságúak és 25 kilogrammos tömegűek.

A nőstények 1,5 - 2 évesen érik el az ivarérettséget, ekkor 100000 - 150000 petét raknak le, melyeket a víz hőmérsékletétől függően 4 - 6 hétig gondoznak, s közben nem táplálkoznak.

A peték kikelését követően a nőstény elpusztul. A kikelt kis polipok hossza a 3 millimétert, tömegük a 0,03 grammot alig éri el.

   
   

A polipot általában főve vagy sütve - Kelet-Ázsiában a kisebbeket nyersen is - fogyasztják.

Konyhába kerülést megelőzően húsát puhára kell verni, különben rágós marad, majd hosszú főzés, sütés, vagy grillezés következik, de egyes vidékeken pörkölt is készül belőle.

A nagyobbakat fej nélkül, a kisebbeket egészben is felhasználják.

Az óriáspolip


Rémisztő tengeri szörnyekről és hajókat mélybehúzó óriáspolipokról már ókori feljegyzések is szólnak, de a felfedezések kora sem szűkölködik horrorba illő történetekben.

Jules Verne regényeiben is találkozhatunk Nemo kapitány Nautiluszát megtámadó óriáspolippal. Valóban léteznek ilyen szörnyek?

    

Igen. Az óriáspolipok valóságos élőlények. No, nem akkorák, hogy egy hajót, tengeralattjárót veszélyeztessenek, megtámadjanak, de méretük így is tekintélyes.

A legnagyobbak Brit-Kolumbia parti vizeiben találhatók. Karjuk hossza meghaladhatja a 8 métert, testtömege pedig a 70 kilogrammot.

Egy - egy karján körülbelül 200 darab - egymástól függetlenül működtethető - tapadókorong sorakozik, melyekkel a polip rászívja magát áldozatára.

Csőre is tekintélyes méretű, zsákmányát ezzel tépi szét. Az óceán által partra vetett óriáspolip maradvány szemgolyó átmérője 30 centiméter volt.

   

Az óriáspolip is magányos lény, és a tengerfenék lakója. Tápláléka rákokból, puhatestűekből, halakból áll.

Ellenségei elől úgy menekül, hogy gyorsan elúszik, kiüríti a tintazacskóját, vagy színt változtat. Az óriáspolip általában három évig él.

A nőstény több mint 100000 petét rak. A petéket hat hónapon át gondozza. A kis óriáspolipok kikelésükkor négy grammosak, és hét hónap alatt egy kilogrammosra nőnek.

A hím polipok már a párosodást követően, az anya pedig miután kikeltek a kis polipok elpusztul.

A kutatók megfigyelték, hogy az elmúlt két évtizedben csökkent az óriáspolipok mérete, ötvenkilósnál nagyobb állattal alig találkoztak. A tudósok szerint a vízszennyezés, a táplálékukat képező rákok túlhalászása, valamint a tengerek felmelegedését okozó éghajlatváltozás állhat a jelenség mögött.

Kicsik, de mérgesek


Ez az aprócska, teniszlabda méretű polip, mérge akár 25 embert is kivégezhetne, ráadásul ellenszéruma nincs. Harapásuk fájdalommentes, sok esetben észre sem lehet venni. Megtörténtét követően percek alatt leáll az izomműködés, s gyors, fulladásos halál következik be. Szerencsére a kékgyűrűs polipok csupán Japán és Ausztrália partvidékein élnek, az európai tengerpartokon nincsenek jelen.

Még néhány kép a polipról


   
   
   
   
   
   
   
   
   

tengherk Vissza a kezdőlapra                    tengherk Vissza a TENGERI HERKENTYŰK menűbe