A pompás királylepke mimikrije és vándorlása


Él egy lepke, mely, ha hírnév, vagy ismertség alapján rangsorolnánk őket, biztosan dobogós lenne. Ez a pompás királylepke.

A pompás királylepke (Danaus plexippus) nagytermetű nappali lepke, szárnyának fesztávolsága a 10 centimétert is meghaladja.

A narancsszínű szárnyon az erezet fekete, a szárnyszéleken fekete szalag fut végig, kétsoros, fehér pettyes díszítéssel. A fekete testen szintén fehér pettyek találhatók.

Nőstény                                      Hím

A hím és a nőstény hasonlók, a hímek valamivel nagyobbak, illetve hátsó szárnyukon lévő ér egy ponton csomószerűen megnagyobbodott, s az érrel azonos színű, - azaz fekete – duzzanatot képez.

Ez valójában nem más, mint egy illatmirígy, mely a nőstény lepkék szárnyáról hiányzik.

A feltűnő színre a lepke rászolgált, de erre fel is hívja a figyelmet, mivel lárvakorában – mint hernyó – kizárólag selyemkóróféléket eszik, mely erősen mérgező.

A méreganyag a hernyóra nincs hatással, azonban beépül a hernyó, s így az abból kifejlődő lepke testébe, ezzel védettséget adva neki.

Azok a madarak, melyek mégis ingert éreznek a lepkéknek, hernyóknak az elfogyasztására, pórul járnak, ugyanis a rovar méregtartalma egyben kellemetlen ízt is kölcsönöz hordozójának.

A ragadozók által zsákmányolt rovarok természetesen elpusztulnak, de a támadó egész életre megtanulja, hogy az ilyen kinézetű lepkét, hernyót a továbbiakban kerülni kell.

A Danaus nemzettségbe tartozó valamennyi lepke mérgező, s általában hasonlóan néznek ki. Az élénk narancsszínt és a fekete erezetet látva biztosak lehetünk, hogy királylepkét látunk. Vagy mégsem?

Bizony a természetben sok minden előfordul, s a kivételek csak erősítik a szabályokat. A darazsakhoz hasonló legyek mimikrije csak megerősíthet abban bennünket, hogy a királylepkék utánzásából is tudnak más lepkék hasznot húzni.

Sok más lepkecsalád tagjai megtévesztésig királylepkére hasonlítanak. Vannak pillangók, tarkalepkék, tigrislepkék, melyek ugyan méreganyagot nem tartalmaznak, a ragadozók számára ehetők, azonban a feltűnő színezet, a megtévesztő hasonlóság és az esetleg valódi Danaus fajok révén szerzett kellemetlen tapasztalatok miatt védettséget élveznek

Danais genuita                           Cethosia penthesilea
mérgező                                        nem mérgező

A pompás királylepkék másik különlegessége az, hogy vándorol. Ugyan sok más lepkecsalád számos tagja is vándorol, mint például a szenderek, de a legnagyobb tömegben történő vándorlásban a pompás királylepke a csúcstartó.

A faj eredeti elterjedési területe Észak-Amerika, főleg az USA középső és keleti területe, illetve a nyugati oldal közép- és délnyugati része, valamint Kanada déli és keleti államai.

Az északi részeken élő egyedek ősszel, a levegő lehűlésével – még a téli hideg beállta előtt – útra kelnek, s Amerika délibb része felé vándorolnak, egészen Mexikóig. Az itt lévő klíma kedvező a lepkék számára, s a telet itt töltik. A végcél Mexikó Michoacan állama, mely egy 155 négyzetkilométer nagyságú terület.

A már említett vonuló lepketömeg nagysága, a gondos, hosszú évek óta tartó kutatás és monitoring szerint, mintegy kétszázmillió példány. A megérkezett, a hosszú út során kimerült lepkék mindenre rászállnak, hogy kicsit pihenhessenek. A fák ágaira szálló lepkékhez további társaik csatlakoznak, s nem ritka, hogy - szabad fa- és levélfelület híján – fajtársaikba kapaszkodva pihennek. Egy lepke nem képez komoly terhet, viszont több tízezer lepke súlya alatt előfordul, hogy a fák ágai letörnek, leszakadnak.

A távolság amit megtesznek, változó, hiszen a telelőhelyhez közelebbi Texas államból kevesebbet kell repülni, mint Kanadából. A Kanadából induló populációknak csupán nagyon kis része éri el Mexikót.

A lepkének több alfaja is ismert, a déli államokban élő floridai alfaj, nem vándorol. A nyugati partvidéken élő populációk pedig Dél-Karolina tengerparti erdeiben telelnek. A Közép- és Kelet-Amerikai populációk azonban téli szállásként Mexikót választják.

A telelés nagy része valójában pihenés, a lepkék inkább inaktív, hibernált állapotban vannak, s az erős napsütés hatására kezdenek táplálkozni. Életük rövid, mindössze 2 - 4 hónap, így biztos, hogy az élőhelyükről elindult egyedek soha nem térnek vissza vándorlásuk során eredeti élőhelyükre, sőt az esetek többségében az elvándorlás és a visszaérkezés között több köztes generáció is létrejön.

A korai hónapokban a megmaradt állomány elhagyja Mexikót, s észak felé indulnak. Tájékozódásukat valószínűleg a Föld mágneses tere, valamint a napállás segíti. Hogy a faj miért mindig ugyanabba a mexikói államba repül, illetve az új generáció honnan ismeri és tudja a visszavezető utat, az továbbra is rejtély.

A hernyó tápnövényei a különböző selyemkóró fajok, melyek tudatos betelepítés, (mint kerti növény) vagy véletlen behurcolás révén a világ számos pontjára eljutottak.

A lepkéknek önálló populációja van Hawaiin, és sok karib-tengeri szigeten, Új-Zélandon, és Ausztráliában. Ugyan nem ekkora vonulásban, de az Ausztrál populáció is vándorol, a hideg hatására.

   

A faj Európában néhány sziget (Azori-, Kanári- szigetek) kivételével nem honos, bár tápnövénye, az invazivan terjeszkedő selyemkóró (Asclepias syriaca) mely vaddohány néven is ismert, hazánkban is előfordul.

Az óceáni légáramlatokon viszonylag nagy mennyiségű, - akár több ezer – lepke is átjuthat Európába, s bizonyos években Írország, Anglia, Hollandia és Franciaország partvidékein is megjelennek.

Még három királylepke faj


Danaus plexippus                       Danaus genuita                      Danaus chrysippus

pomp Vissza a kezdőlapra                                    lepkek Vissza a LEPKÉK menűbe