Pörölycápafélék


A pörölycápák más néven kalapácsfejű cápák a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a pörölycápafélék (Sphyrnidae) családjába tartoznak.

A "kalapács" szélessége - fajtól függően - a hal hosszának a 20 - 30%-a. Szemei, melyek a "kalapács" két végén helyezkednek el, - távol vannak egymástól és hólyagszerűek, - közel 360 fokos látást biztosítanak. Egy harmadik szemhéj, az átlátszó pislogóhártya is védi a sérülésektől.

   

A felső és az alsó álkapcson egyaránt több sorban ülnek a háromszög alakú és erősen fűrészes szélű fogak, melyek a száj széleihez közeledve egyre tompábbak.

   

   

Teste áramvonalas, az első hátúszója közepesen magas és sarló alakú, kerekített úszóvéggel. A mellúszók és a hasúszók nem sarló alakúak, sőt a hátsó részeik majdnem egyenesek. Farokúszója erőteljes.



Bőre sok ezer apró, éles fogaspikkellyel fedett. Amennyiben elölről hátra simítanánk a tapintása bársonyos, viszont hátulról előre simítva csiszolópapírhoz hasonlóan érdes. Ez a sok fogaspikkelyke szorosan ül egymás mellett.

Testszíne felül a sötét barnásszürkétől az olíva szürkéig vagy sötétszürkéig változik. Az oldalai világosabbak, míg alul a hasi része teljesen kifehéredik. Néha a mellúszók végének a belső része sötét foltozású.

Általában 1 - 80 méteres mélységekben tartózkodik, azonban akár 300 méter mélyre is leúszhat. Kedveli a part menti részeket, de a nyílt tengert is, korallzátonyoknál, szigetek partjainál, lagúnákban és mélyebb vizekben is fellelhető. Gyakran brakkvízben is látható.

A felnőtt példányok magányosak vagy kisebb rajokban úsznak, de éves vándorlásaik során a pörölycápák nagy számban összegyűlhetnek egy rajba. Más, kisebb cápafajok elkerülik a velük való találkozást. Ha veszélyeztetve érzi magát, megfélemlítő testtartást vesz fel, mely leeresztett mellúszókból, merev úszásból és gyors ide-oda fordulásból tevődik össze.

A pörölycápa aktív ragadozó, de a döghúst sem veti meg. Tápláléka elsősorban kisebb cápafajokból (akár kisebb fajtársaiból), rájákból, csontos halakból és fejlábúakból áll. Rákokat is fogyaszt.

   

A cápa főleg hajnalban és szürkületkor táplálkozik. Vadászat közben széles szögekben ide-oda mozgatja a kalapács alakú fejét, hogy pontosan meghatározza a ráják és egyéb homokba elbújt zsákmányállatok szívverése által keltett elektromos hullámokat. A leendő áldozata hollétét a koponyáján található érzékszervek segítségével, az úgynevezett Lorenzini-ampullákkal tudja beazonosítani. A széles kalapácsfej a gyors forgásban is segíti, ily módon gyorsan ráfordulhat az esetleg menekülő zsákmányra. Amikor az emberek véres csalikat tesznek ki a cápák odacsalogatásához, gyakran elsőként a pörölycápák érkeznek meg, ami azt jelenti, hogy e cápafaj szaglása is igen fejlett.


A "kalapácsfejet" a zsákmány lefogására is alkalmazza. Ezt a műveletet rájavadászatkor figyelték meg a biológusok. A pörölycápa először felülről ráüt a rájára és a tengerfenékhez nyomja, közben amíg ott tartja, a rája két szárnyszerű mellúszójából nagyokat harap ki. Miután a rája úszói jelentős mértékben megsérülnek, már nem tud elmenekülni, a halálosan megsebzett áldozatot gyors fejmozdulatokkal darabokra tépve felfalja. Más megfigyeléskor egy pörölycápa a nyílt vízben foltos sasrájára támadt úgy, hogy hatalmasat harapott annak egyik mellúszójából, majd a sebzett zsákmányt lenyomta a tengerfenékre és úgy próbált helyezkedni, hogy a ráját fejjel előre tudja lenyelni.

A pörölycápa, elevenszülő hal, a kis utódok az anyjuk testéből kelnek ki. Miután felélték a szikzacskóik "sárgáját", a szikzacskók az emlősök méhlepényéhez hasonló burokká alakulnak át, és ezen keresztül táplálja az anyacápa a kicsinyeit. 10 - 11 hónapos vemhesség után a nőstény 20 - 50 fős szaporulatnak ad életet. Az ellések a sekélyebb partmenti vizekben történnek.

   

Pörölycápa embriók

Újszülött pörölycápák

A fiatal állatokra a nagy méretű cápák vadásznak, a kifejlett pörölycápák a kardszárnyú delfineknek eshetnek áldozatul. Ismert élősködői a fonálférgek.

Mint sok más nagytestű cápafaj, a pörölycápa is halálos sérüléseket okozhat az embernek, emiatt a közelében vigyázni kell.

Ezt a cápát világszerte halásszák, főleg hálóval és hosszú zsinórokkal. Frissen, fagyasztva, sózva vagy füstölve árusítják. Úszóit az úgynevezett cápauszonylevesbe főzik. Kint a tengeren a kihalászott halaknak gyakran csak az úszóját vágják le, a haldokló testet visszadobják a vízbe.

   

A bőrét a bőriparban, míg a fel nem használt testrészeit a tenyésztett halak táplálékaként hasznosítják. Májából vitaminkészítményeket állítanak elő. A hagyományos kínai orvoslásban is felhasználják különböző testrészeit.

Az óceánokba beszakadt halászhálók is sok élőlénynek okozzák pusztulását.

A Sphyrnidae családba három faj tartozik

Közönséges pörölycápa (Sphyrna zygaena)

Nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran)

Csipkés pörölycápa (Sphyrna lewini)


Közönséges pörölycápa

(Sphyrna zygaena)

 

Ez a porcos hal 250 - 350, de akár 500 centiméter hosszúra is megnőhet. Testtömege általában nem haladja meg a 400 kilogrammot. Méretén kívül a családbeli társaitól a fej alakja is megkülönbözteti. A közönséges pörölycápa kalapács alakú fejének az elülső része kerekebb, közepe pedig mélyedésmentes. A "kalapács" szélessége a hal hosszának a 26 - 29%-a. Az orrnyílásai a széles fej széleinek a közelében vannak, és hosszú mélyedésekként folytatódnak a fej közepe felé.

Inkább a felszín közelében, általában kevesebb mint 20 méteres mélységben tartózkodik, bár 200 méteres mélységekben is megtalálták már.

A közönséges pörölycápák születésükkor 50 - 60 centiméteresek. Az ellések január és március között történnek. Becslések szerint ez a pörölycápafaj 20 évig, vagy akár tovább is élhet.

   

Nagy pörölycápa

(Sphyrna mokarran)

 

A nagy pörölycápa 5,5 - 6 méteres hosszával és 550 - 600 kilogrammos tömegével a legnagyobb pörölycápafaj. Világszerte megtalálható a trópusi vizekben és a mérsékelt öv melegebb részein. A többi fajtól a "kalapács" alakja, amely széles és elől majdnem teljesen egyenes, valamint a magas sarló alakú elülső hátúszója különbözteti meg.

A vemhesség 11 hónapig tart. Egy alomban 6 - 55 kis cápa lehet, azonban általában 13 - 40 közötti újszülöttet hoz világra alkalmanként, melyek 50 - 70 centiméter hosszúak. A hímek 230 - 280 centiméteresen és 50 kilogrammosan, míg a nőstények 250 - 300 centiméteresen és 40 kilogrammosan számítanak felnőttnek. A fiatal példányt a kerekebb kalapácsfeje miatt könnyen meg lehet különböztetni a felnőttől. Átlagos élettartama 20 - 30 év.

   

Csipkés pörölycápa

(Sphyrna lewini)

 

Általában 350 centiméter hosszú, de akár 430 centiméteresre is megnőhet, legfeljebb 150 - 160 kilogramm tömegű. 200 - 230 centiméteresen számít felnőttnek. A nagy, kalapács alakú fejének a közepén, egy dudor látható. Szemei felé, a lapított fej elvékonyodik és kissé hátrahajlik. Testszíne felül szürke, szürkésbarna vagy olívzöld, alul fehéres. A mellúszók végének az alsó része szürke vagy fekete. Az első hátúszó magasan ül, míg a második hátúszó és a többi úszók lejjebb helyezkednek el.

Általában 25 méteres mélységben él, azonban találkoztak már vele 500 méter mélyen is. Legfeljebb 35 évig él.

   

Hatalmas mérete és éles fogai miatt a nagy pörölycápa halálos sérüléseket okozhat az embernek, emiatt olyan környezetben ahol honos, nem árt az elővigyázatosság.

Ennek a cápafajnak agresszív viselkedést tulajdonítanak, és a pörölycápák között ezt tartják a legveszélyesebbnek. Egyes búvárok beszámolói szerint a nagy pörölycápa félénk, vagy nem is törődik az ember jelenlétével, míg mások szerint viszont alig merül le a búvár, és máris megtámadja.


Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a HALAK menűbe