A gránátalma


A gránátalma vagy grenadin (Punica granatum) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a füzényfélék (Lythraceae) családjába tartozó nemzetség egyik faja. Előfordul Nyugat- és Közép-Ázsiában és a Földközi-tenger térségében.

A gránátalma szó eredete a latin granum = mag, illetve az abból képzett granatus = magvas melléknévből ered.

Őshazája Dél-, Nyugat- és Közép-Ázsia (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Irán), de mára már Európa földközi-tengeri területein is elterjedt.

A Földközi-tengernél és Közel-Keleten, például Iránban, Egyiptomban, Palesztinában, Izraelben, továbbá Spanyolországban, Marokkóban, Tunéziában a gránátalma évszázadok óta kedvelt gyümölcs. A spanyol hódítások során eljutott Közép- és Dél-Amerikába is. A Távol-Keleten is kezd elterjedni. Indiában fűszerként használják, Indonéziában delima néven ismert.

A gránátalma nagyobb cserje, vagy kisebb fa termetű, mely maximum az 5 méter magasságot és a 3 méter szélességet éri el. Akár néhány száz évig is élhet.

A kéreg színe a vörösesbarnától a szürkéig terjedhet. A fiatal ágak gyakran négyágúak. A levelek szára 2 és 10 milliméter közötti méretű.

   

Tavasz végén, nyár elején virágzik. A virágok színe a világossárgától a narancsos vörösig terjed, melyek a hajtások csúcsain jelennek meg. Egy közülük rendszerint a hajtás hegyén nyílik. Egy-egy hajtáson 1 - 5 virág fejlődik.

   

A virágok rövid kocsányon ülnek, vagy kocsány nélküliek. Nagyon gyakori, hogy egy virágban a porzószálak és a termő is megtalálható, de előfordulnak csak hím- és csak nővirágot fejlesztő növények is. A szép fejlett sárga porzókat és fejlett bibét tartalmazó virágokból jönnek létre termések.

   

A virágok 4 - 6 centiméter hosszúak és 5 - 7 centiméter átmérőjűek. Jellemző az öt csészelevél és öt sziromlevél. A csészelevelek vastagok, húsosak, elhegyesedők és csodálatos élénkpiros színűek. A sziromlevelek színe leggyakrabban világospiros, de pirosfehér, ritkán sárga és fehér változatok is előfordulnak. Számuk rendszerint megegyezik a csészelevelek számával, de kétszerese is lehet. A sziromlevelek alapi részüknél megvastagodtak, hosszuk 1,5 - 2,5 centiméter, szélességük 1 - 2 centiméter. Az aranysárga, ovális portokokat tartalmazó 0,5 - 1 centiméter hosszú porzószálak nagy számban találhatók a virágokban, szabálytalan elrendeződésben.

   

A termőrész cellákból áll és nagyon sok apró magkezdeményt rejt magában. A sikeres beporzás után nagy, kerekded "almák" fejlődnek, ezek 6 - 12 rekeszes sok magvú bogyótermések, tömegük 20 - 80 dekagramm között változik, 5 - 12 centiméter átmérőjűek.

A termések héja éréskor sima, fényes, piros, sárgászöld, fehéres, ritkán feketésibolya színű. Kocsánnyal ellentétes oldalukon a megmaradó hegyes csészelevelek koronaszerű képet mutatnak.

   

   

Az éréskor könnyen vágható, később megkeményedő héj sok piros, rózsaszínű, sárgásfehér, fényes, gyöngyszerű húsba ágyazott magot takar. A magok száma ezernél is több lehet egy termésben. Színük fehéres, alakjuk egyik végükön elhegyesedő, sokszögletű. Leggyakrabban kemények, de puha magvú típusok is előfordulnak.

   

A termés ehető részét a magköpenyek képezik. A terméshéj érés után hónapok múlva a száradás következtében felreped, és robbanásszerűen szórja szét a magokat.

   

   

A gránátalma dugványozással, gyökeres tősarjak felhasználásával és magvetéssel egyaránt könnyen szaporítható. A legsikeresebb és leggyorsabb szaporítási módszer a gyökeres tősarjak felhasználása. A meggyökeresedett részek az anyanövény összes tulajdonságaival rendelkeznek, így új növényeink nem okoznak csalódást, mindenben megegyeznek a szaporításra kiválasztott bokrokkal.

Ha ivaros úton, magvetéssel szaporítunk, az új növények a szülőkhöz viszonyítva kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak. A magcsemetékből általában gyengébb minőségű növények fejlődnek.

A gránátalma fény- és hőigényes. Csak teljesen napos fekvésben virágzik rendszeresen és nagy mennyiségben. Olyan helyre ültessük, ahol árnyék nem éri, és északról védett. Nem vízigényes. A szabadba kiültetett növények a természetes csapadékkal jól gazdálkodnak, csak kivételesen száraz években válhat szükségessé az öntözés. Az edényes növények a vegetáció alatt rendszeres öntözést igényelnek.

Az edényes növények télen hűvös helyiségben, 0-+5°C körüli hőmérsékleten nagyon jól telelnek. Ilyenkor az edény méretétől függően hetente egyszer, vagy havonta egyszer-kétszer öntözzük.

A gránátalma termése késő ősszel érik. A nagy, gömbölyded bogyók erős szárral tapadnak a növényekhez. A gyümölcsöt szeptember és december között szedik, ollóval vagy éles késsel vágják le. Termései sok értékes anyagot tartalmaznak. A hús szárazanyag-tartalma eléri a 20%-ot.

   

Különböző festőanyagokat és 75-80%-nyi vizet is találhatunk bennük. Nyers fogyasztásra az édeskés típusok a legalkalmasabbak, legkellemesebbek, ezek terméshéja általában világos, fehéres színű. Az édes és savanyú termésűek levének keverékéből - vízzel vagy ásványvízzel hígítva - kellemes üdítő ital készíthető. A citromhoz hasonló savanyú levét külföldön "Granadine" néven hozzák forgalomba. Az üdítő italok mellett gyümölcsfagylaltok, likőrök, szirupok, lekvárok és sűrítmények is készíthetők belőle, sőt bornak és ecetnek is kiválóan alkalmas.

A gránátalma héja és a gyümölcs leve évszázadok óta szőnyegek színezőanyaga. Megfőzésével fekete színű tinta állítható elő. A gyümölcs héja Indiában sárga és fekete színű fonal színezőanyaga.

A gránátalma és a gránátalmalé is világszerte elterjedt élelmiszer, de különösen a Földközi-tenger vidékén, a Közel-Keleten, az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Európában és néhány éve Közép- és Észak-Európában fogyasztják.

A gránátalmából a Karib-szigeteken szirupot állítanak elő és több különböző koktél alapanyagaként is felhasználják érdekes íze és a színe miatt.

Rendszeres fogyasztása vérnyomáscsökkentő és vérrögképződést gátló hatású, a vérhígítók és koleszterincsökkentők hatását növeli, napi egy pohár gránátalmalé fogyasztása az érfali lerakódásokat csökkenti és lassítja a ráksejtek növekedését.

 

Nyugat-Ázsiában évezredekkel ezelőtt felkeltette az ember figyelmét, de először nem virágával, hanem gyümölcsével. Talán már a kőkori nyugat-ázsiai embernek is csemegéje volt. De kerti története is lehet vagy négyezer éves, mert Egyiptomban már Kr. e. 1500 körül ültették.

A görög és római mitológiában is felfedezhetjük a gránátalmát. Homeros a feákok országában leírja Alkinoos kertjét s abban említi a körtefát, almafát, gránátalmafát, fügefát, olajfát, szőlőt. A görögöknél Aphroditéhez, a rómaiaknál Venushoz kötődik az első gránátalmabokrok ültetése. Valószínűleg a sok mag miatt termékenységgel kapcsolatos hatást tulajdonítottak neki.

Más mítoszokban is többször szóba kerül a görög mitológiában, többek közt Perszephonénak azért kellett visszatérnie az Alvilágba Hadészhoz, mert kiderült, hogy evett egy szem Alvilágban termett gránátalmát.

Rodosz szigete nagyvalószínűséggel az ott ma is dúsan tenyésző gránátalma virágáról kapta az ógörög nyelven rózsát jelentő nevét.

A gyümölcs neve többször említésre kerül az Ótestamentumban, Salamon: Énekek éneke "Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fűszeressel, gránátalma borral." Tudjuk, hogy Salamon (Kr. e. 970-933) templomának oszlopfejein többféleképen ábrázolták a gránátalmát, s Herodotus szerint Xerxes testőrségének lándzsáin gránátalmadísz fityegett. Hogy az ókori kertekben milyen fontos szerepe volt, a Biblia Palesztina legfontosabb gazdasági növényeit ebben a rendben sorolja fel: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajfa, datolya.

 

A gyümölcs többször említésre kerül a Koránban is.

6. szúra A jószág (mekkai kinyilatkoztatás)

   99. Ő az, ki lebocsájtá az égből a vizet, s Mi kibujtatánk általa mindenféle növényt, s kihozánk belőle a zöldet, miből kihozzuk az összefűzött gabonaszemet s a datolyapálmát az ő porából; füzéreket, fürtöket, s szőlőskerteket, olivát, gránátalmát s ehhez, vagy máshoz hasonlóakat. Nézzetek gyümölcsére, midőn gyümölcsöznek, s érésére! Íme! Ezekben (vannak) az igék a népnek, kik hisznek.

   141. S Ő az, ki megalkotá a Mennyeket fellugasozva, s nem fellugasozva, s a datolyapálmát, a különböző ízű terméseket, az olivát, a gránátalmát, s mi ehhez és máshoz hasonló. Egyetek gyümölcsét, midőn gyümölcsöznek, s adjátok meg a betakarítás napjának járandóságát, s ne tékozoljatok! Lám! Ő nem szereti a tékozlókat.

55. szúra A Kegyelmes (mekkai kinyilatkoztatás)

   67. S mit, ha nem Uratok (kegyét) hazudtoljátok meg ti ketten?

   68. Melyekben gyümölcs lesz, pálmafák és gránátalma.

 

A keresztényeknél termése és virága a szeretetet szimbolizálta. A korabeli olasz festők Mária-képein ott szerepel a pomme d'amour, a szeretet almája.

   

A gránátalma vándorútja tovább folytatódott, és eljutott a hatalom legfelsőbb fokára. A királyok kivették Mária kezéből, és büszkén szorongatták századokon át a "birodalmi almákat". A szeretet szimbólumából hatalmi jelvény lett. Mátyás király aranyforintjának egyik oldala Szent Lászlót ábrázolja, kezében az országalmával.

Városokat is neveztek el róla. Granada város nevét tőle származtatják, címere tartalmazza a gránátalma képét is.

A granum szó magot jelent, a malum granatum tehát sokmagvú alma. Ebből lett az olasz melogranato, rövidítve a granato, a francia grenadier, az angol pomegranate, a német Granatapfel, a régebbi magyar pomagránát, és az újabb gránátalma, amely a német név szó szerinti fordítása.

A granatum szó később a katonaság körében is feltűnt, mikor az európai hadviselés használatba vette a robbanó lövedéket, mely sok-sok repeszt szór szét. Ennek az olaszban granata, innen a többi európai nyelvben s a magyarban is gránát lett a neve.

A robbanószert dobó katonát sokáig gránátosnak nevezték.

      

1914-es háborúban használt repeszgránátok öntöttvas köpenye

Botanika Vissza a kezdőlapra                          Botanika Vissza a BOTANIKA menűbe