rák

Édesvízi rákok Magyarországon


Az édesvízi rákok közé több mint 1300 fajt sorolnak, melyek a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken élnek, édesvízi környezetben. A tengeri rákokkal ellentétben, - melyek lárvák ezreit szórják szét a tengerben - az édesvízi rákok gondozzák ivadékaikat. Ez is korlátozza elterjedési területüket, ezért a legtöbb édesvízi rákfaj csak egy szűk térségben honos.

Három testtájuk van: fej, tor és potroh. A fej és a tor egyes szelvényei (akár az összes is) gyakran összenőnek, fejtort (cephalothorax) alkotnak, de előfordulhat a tor és a potroh egyes szelvényeinek összenövése is.

A rákok feje öt szelvényből áll, minden szelvényhez egy pár végtag tartozik, ezek az érzékelésben és a táplálkozásban vesznek részt. Az első szelvényhez csatlakozik az első pár csáp (antennula), a másodikhoz a második pár csáp (antenna). Ezek fő feladata az érzékelés (mechanikai és kémiai ingereket fognak fel). A harmadik, negyedik és ötödik szelvény végtagjai a táplálkozásra módosultak. Egy pár rágó a mandibula, az első pár állkapocs a maxillula és a második pár állkapocs a maxilla. A rágó feladata a táplálék felaprítása, a két pár állkapocs a lehulló törmeléket szedegeti fel.

A végtagok tövében találhatóak a kopoltyúk. Első néhány pár lába módosulhat állkapcsi lábbá (maxillipedes), ezeken helyezkednek el az ollók. A többi, járóláb feladatot lát el, illetve módosultak evezőlábbá, melyek az úszásban nyújtanak segítséget.

A tor hasi oldalán található a költőtáska, melyben a nőstény kikelésükig a petéket hordja. A rákok köztakarója egyrétegű, egy sejtsorból álló, ectodermalis eredetű hengerhám (hypodermis). Sejtjei kitines kutikulát termelnek, amelybe különböző mészsók rakódhatnak, ez a páncél (crusta - innen kapta a csoport a latin nevét).

Vedléskor az állat köztakarójának mirigyei által termelt váladék kioldja a mészsókat a páncélból, és visszaszívja keringési rendszerbe. Ezután kezdődik az új kutikula kialakulása a régi alá. A régi páncél a hátoldalon hosszirányban megreped, az állat kibújik belőle.


Mivel az új kutikula ekkor még lágy, az állat ebben az állapotban nagyon sérülékeny, valamint mozgásában is korlátozott. A vedlésnek ebben a szakaszában a vízfelvétel ugrásszerűen megnő, az állat térfogata növekszik, mintegy felfújja magát, amit a lágy kutikula még lehetővé tesz. A héj így, tág állapotban szilárdul meg az elraktározott mészsók újbóli beépülésével.

Táplálékukat első pár lábuk ollóival ragadják meg, majd az állkapcsi lábaikkal tartják a szájnyílásuk elé. Itt a rágókkal (mandibula) felaprítja, s a két pár állkapoccsal a lehulló darabokat a szájnyílásba juttatja.

A rákoknak a többi állathoz hasonlóan látó, szagló (ízérző) és mechanikai érzékszerveik vannak. Hallószervük nem alakult ki.

Szemük nyélen ülő összetett szem, amely a rovarokéval gyakorlatilag megegyező felépítésű.

Speciális mechanoreceptor alkotja a rákok egyensúlyérző szervét, ami az első pár csáp tövében található felülről nyitott üreg, amelynek belsejét érzékhám borítja.

Az állat vedlés után apró homokszemcséket helyez az üregbe, ezeknek az érzékhámra nehezedő súlya által az állat képes érzékelni a testhelyzetét.

Magyarország területén három tízlábú rákfaj honos.

 



Folyami rák (Astacus astacus)

 

A folyami rák korábban hazánkban is gyakori volt. Ma már ritka. A tízlábú rákok rendjének legnagyobb közép - európai, édesvízben élő képviselője. A hím akár 25 centiméter hosszú, a nőstény általában 15 centiméternél rövidebb. A fejtort egységes hátpajzs (carapax) borítja. Két összetett szeme mozgatható, henger alakú nyélen helyezkedik el. Az elülső csáppár közel olyan hosszú, mint az állat teste. Öt pár járólába van, közülük az első pár - főleg a hímnél - igen erőteljes ollókban végződik. A második és harmadik pár járólábon is kis ollók vannak. Az állat vörösbarna, szürke vagy sárgás, az ollók alsó oldala vörös.

A folyami rák tiszta folyóvizek és tavak lakója, ahol a parti üregekben és kövek alatt él.

Ivarmirigyeik a szív alatt, a bélcső felett helyezkednek el.

A nőstény a potrohát a tor alá hajtva 200 - 300 petét rak le.

Az anyaállat tavaszig a potrohlábain hordozza a megtermékenyített petéket. A lábak mozgatása biztosítja a peteburkon belül fejlődő embriók megfelelő oxigénellátását, de így is csak 15 - 20 kisrák kel ki.

A frissen kikelt rákoknak minden testrészük kialakult, külalakjuk csaknem azonos a felnőtt állatokéval, nincs lárvalak. Később elhagyják anyjuk potrohát és önálló életet kezdenek.

Növekedési és vedlési periódusok váltják egymást. A negyedik évre válnak ivaréretté, innentől kezdve a nőstények évente kétszer, a hímek egyszer vedlenek.



Kövi rák (Austropotamobius torrentium)

 

8 - 12 centiméter nagyságú. Az olló zömök, gömbölyded. A félkörös nyakbarázda két végén nincs fog. Barnás-zöld, néha kékes árnyalatú. A tízlábú rákok között ez a legkisebb hazai faj.

    

A kövi rák tiszta vizű, kavicsos vagy köves medrű patakokban, a kövek alatt tartózkodik, hazánkban a Pilis, a Börzsöny, a Kőszegi-hegységben lelhető fel. Faroklegyezőjének lökésszerű csapásaival és potrohának begörbítésével úszik hátrafelé. Alkonyat után indul élelemszerző útjára. Mindenevő, táplálékát férgek, csigák és kagylók alkotják, de egyéb állatokat, sőt dögöt is fogyaszt.

A kövi ráknak - hasonlóan a folyami rákhoz - sincs szabadon úszó lárvája. A lárvák már a petében szinte teljesen kész rákocskákká fejlődnek, és rövid idő múlva önálló életet kezdenek.



Kecske rák (Astacus leptodactylus)

 

A kecskerákot Közép - Európába élelmezési célokra telepítették be. Teste 20 - 26 centiméter hosszú. A folyami ráktól könnyen megkülönböztethetjük, mert lényegesen hosszabbak és keskenyebbek az ollói.

A folyami rákhoz igen hasonló kecskerák csőrnyújtványa (rostrum) fogazott szélű, ollói feltűnően hosszúak, igen keskeny szárakkal. Az állat halvány sárgásszürke színű.

A kecskerák sem válogatós, mindenevő. Táplálékát férgek, csigák és kagylók alkotják, de egyéb állatokat, sőt dögöt is fogyaszt.

A kecskeráknak sincs szabadon úszó lárvája.

Őshonos fajainkat három betelepített rákfaj szorítja ki egyre jobban élőhelyeiről. Ezek a jelzőrák (Pacifastacus leniusculu), az amerikai vörösollós rák (Procambarus clakrii) és a cifrarák (Orconectes limosus), mindhárom észak-amerikai eredetű faj.

Általában jellemző rájuk, hogy míg a hazai rákoknak az ivarérettség elérése 3 - 4 évbe telik, a betelepített fajok akár 2 - 6 hónap alatt is ivaréretté válnak, gyorsan, és évente többször szaporodnak, a honos rákok táplálék-konkurensei, vagy egyenesen azok ivadékainak ragadozói. Tovább csökkenti a túlélési esélyeket az élőhelyek visszaszorulása és eltűnése, a vizek szennyezése, valamint Amerikából, Franciaországon keresztül hazánkba is behurcolt rákpestis.

tengherkVissza a kezdőlapra                                    tengherk Vissza a RÁKOK menűbe