A patkány


A patkány (Rattus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem. A köznyelvben patkány alatt leggyakrabban a vándorpatkányt vagy a házi patkányt értik, mi is csupán ezzel a két fajjal foglalkozunk.

Az egész Földön elterjedt. Levezető csatornákban, pincékben, istállókban, trágyatelepeken, ólakban üti fel tanyáját. Világvárosokban valóságos csapás, irtását törvény rendeli el. A világ sok városában több patkány él, mint ember. Magyarországon is gyakori.

Igen szapora, nagyon korán, 8 hetes korukban ivaréretté válnak. Peteérési ciklusuk mindössze 5 nap. A vemhességi idő 21 - 23 nap, egy kifejlett nőstény akár 23 utódot is világra hozhat, az átlagos alomméret 9 - 11 kölyök. Az újszülött patkányok teljesen tehetetlenek - csupaszok, süketek, szemrésük zárt- de rohamosan fejlődnek.

A fiatalok szőrzete 10 napos korban kezd észrevehetővé válni, szemeik a rákövetkező héten nyílnak ki. Ezután már kimerészkednek a fészekből, és 21 - 23 napos korukban válnak le anyjuktól.

   

A patkány csontváza és koponyája

Házi patkány (Rattus rattus)

Eredeti elterjedési területe India, de szinte a világ minden részére behurcolták. Az ember közvetlen közelében él. Még az ókorban jutott el Európába, feltehetőleg Afrikán keresztül.

Háta sötétbarna, hasa szürkésfekete, farka a testénél hosszabb, füle előrehajtva eltakarja a szemét. Leginkább onnan ismerjük, hogy hozzájuk köthetők a középkori pestisjárványok. Kis számban fordul elő, főleg padlásokon, magtárakban, inkább növényevő, kártékony állat. Hazánkban már csak a Dunántúlon fellelhető ritka faj.

   

Testhossza 15 - 23 centiméter, farka hosszabb a testénél, 17 - 25 centiméter, tömege 200 - 400 gramm.

Lábai, fülei és orra rózsaszín. Füleit igen vékony bőr és egészen csekély szőrzet borítja. Előrehajtva teljesen befedi a szemet, vagy legalább a szemközépig ér.

Hengeres farkán 220 - 290 pikkelygyűrű van. Bundája szürkésfekete vagy szürkésbarna. A hátán kiálló, megnyúlt koronaszőrök borzas külsőt kölcsönöznek neki. Hasi oldala kissé világosabb.

   

A házi patkány az esti és a reggeli szürkület idején a legtevékenyebb, bár a nap bármely órájában találhatunk éber példányokat. Csak ritkán él magányosan. Rendszerint 20 - 60 tagú csoportokba verődik, amelyeken belül nem épül ki szigorú rangsorrend vagy párkapcsolat.

Nagy egyedsűrűség esetén előfordul, hogy 6 - 12 vagy akár 30 patkány is a farkánál fogva összegabalyodik. Hogy ez hogyan is történik, és hogy az ilyen úgynevezett "patkánykirály"- oknak mi a jelentősége, azt nem ismerjük.

      

Az állatok állandó járatokat használnak, amelyek egy épületben is azonnal szembetűnnek a hátrahagyott ürülék miatt. Szaganyagokkal jelölik meg területüket, hogy más patkányok tudtára adják a foglaltságot.

Földvárat nem építenek. Rendetlen fészküket papír- és gyapjúdarabokból, növényi rostokból tákolják össze, többnyire a tetőgerendák között, a falon vagy a földön lévő mélyedésekben és üregekben. A kölykök nagyobb szülővackokban lapulnak.

Mindenevők, de inkább a magokat és más növényi terményeket kedvelik. Fehérjére is szükségük van, kisebb rovarokat, bogarakat is elfogyasztanak, alkalmanként a dögöt sem vetik meg.

Évente általában két szaporodási időszaka van, de előfordulhat, hogy 4 alkalommal is kölykezhet. Körülbelül 2 - 3 évig élhet.

Vándor patkány (Rattus norvegicus)

A vándor patkány eredetileg nem volt honos Európában. Nem tisztázott, hogy hogyan jutott ide. Kelet-Ázsiában és Szibéria mérsékelt éghajlatú részein a szabad természetben, az embertől távol is előfordul. Az európai városokban már a 11 - 13. században megjelenhetett, de inváziószerű bevándorlása és elterjedése csak a 18. században ment végbe, jóval később, mint a házi patkányé.

A hajózási útvonalak kiszélesedésével a világ szinte összes kikötővárosába eljutott, és ott megtelepedett. Európában az Alpoktól északra a leggyakoribb, de szórványosan a Földközi-tenger mellékén is előfordul.

A két patkányfaj fő elterjedési területe Európában földrajzilag is szétválik. Ahol együtt élnek, a házi patkány a padlásokat, csűröket, tetőtereket foglalja el, míg a vándorpatkány a csatornarendszereket, pincéket, bolthelyiségeket és a szennyezett vizek partját.

   

Jól és kitartóan úsznak akár 72 órán keresztül. Képesek a csatornán át bejutni bármely lakásba azon műtárgyakon keresztül melyek rácsatlakoznak a hálózatra.

   

Nagy valószínűséggel a vándorpatkánynak köszönhetjük, hogy a pestis nem okoz manapság nagy problémát, mert megjelenésekor szinte teljesen kiszorította a házi patkányokat.

A vándor patkány testhossza 20 - 28 centiméter, farokhossza 17 - 23 centiméter, súlya 250 - 580 gramm. Szemmel láthatóan nagyobb és erőteljesebb a házi patkánynál.

Szőrzetének színe a hátoldalon barnás, sárgásszürke, a hasán és a lábán fehéres. Előfordulnak majdnem fekete színezetű példányok is.

Farka nagyjából megegyezik a test hosszával, vagy kicsit rövidebb, 160 - 205 gyűrűből áll. Hátrafelé elvékonyodik, de hengeres marad.

Orra tompább, és fülkagylója kevésbé hosszú, mint a házi patkányé. Füle előrehajtva nem takarja el a szemét, legfeljebb a szem hátsó szögletéig ér. Metszőfogainak elülső oldalán narancsszínű, különösen kemény réteg van, amely arra szolgál, hogy a fogak ferdén kopjanak, élesek maradjanak.

   

Ragaszkodnak a megszokott dolgaikhoz, búvóhelyükhöz, és szagjelzéseikkel ellátott útvonalaikhoz. Az útvonalakra kihelyezett méreggel jó esélyünk van az ellenük való küzdelemben. Figyelembe kell venni azonban, hogy a patkány gyanakvó, igen óvatos állat. A hagyományos csapdák általában hatástalanok, a méregből pedig nem esznek, ha látják, hogy a társuk elpusztult. Ezért csak olyan méreg eredményes, ami lassan fejti ki hatását, mert csak ekkor eszik több példány is belőle (a legtöbb forgalomban lévő patkányméreg ilyen). Ráadásul többségük gyorsan ellenállóvá válik a méreggel szemben.

Néhány patkánycsapda

Különböző patkánymérgek

Az utóbbi években egyre több ultrahangot kibocsátó készülékkel találkozunk, melyek elektromos hálózatról, vagy elemről működtethetők. Az emberi fül számára nem hallható - nagy rezgésszámú - ultrahangok a rágcsálókat elriasztják. Kérdéses, hogy házi kedvenceink - kutya, macska, vagy tengeri malac, stb. - hogyan reagálnak a riasztó által kibocsátott ultrahangokra.

Néhány ultrahanggal működő elektronikus riasztó

A vándorpatkányok közössége sokkal jobban szervezett, mint a házi patkányoké. A nagycsaládon belül szigorú társadalmi hierarchia alakul ki, bár növekvő egyedsűrűségnél ennek szerepe csökken. A rangsorrendben elfoglalt helyért időnként küzdelmek folynak. A nagycsaládon belül a tagok a közös fészek szagjeléről ismerik fel egymást. A szociális kapcsolatoknak a vándorpatkány életében is fontos szerepük van. Kölcsönösen megszaglásszák egymást, és az idegen, "rossz szagú" betolakodóra azonnal reagálnak. Az egyedek sajátos, fenyegető, illetve meghunyászkodó pózzal mutatják rangsorbeli helyüket. Ily módon a nyílt összetűzéseket legtöbbször el is kerülik.

A vándorpatkányok elsősorban a szürkületi órákban járnak táplálék után.

A vizek partján a földben vagy a szemétkupacokban lakószobával ellátott üregeket készítenek maguknak, és levelekkel, papírral, növényi rosttal vagy gyapjúanyagokkal bélelik ki.

A kiterjedt járatrendszer gyakran több búvóágat, keresztjáratot és eleségraktárt is magában foglal.

Épületekben bármilyen búvóhellyel beérik. Mindenevő, kedveli a magvakat, gyümölcsöket, kifosztja a madárfészkeket, a dögöt sem veti meg. Alkalmanként kannibalizmusra is képes. Súlyos károkat okoz az élelmiszerkészletekben, és betegségeket is terjeszt. Egy nőstény évente hatszor, nyolcszor is fial.

   

   

A házi patkány okosabb, mint a vándorpatkány. Kíváncsi és kedves, játékos természetű. Rendkívül találékony, alkalmazkodó állatfaj. Mivel szeret ember közelében élni, és bolhásabb a vándorpatkánynál, járványügyi szempontból veszélyesebb.

Általában hajókon utazik, de manapság már repülőgépen is találtak belőle. A Columbia űrsikló egyik útja alkalmával hat patkányt is magával szállított.

 

A pestis

A fertőzés leggyakoribb terjesztője a patkánybolha (Xenopsylla cheopsis), de a kór cseppfertőzéssel is terjed. Paul-Louis Simond jegyezte le elsőként a fertőzés útját, a pestisbacillus - patkány - bolha - ember láncolatot.

Az egyik pestis betegség tünete, hogy a bőr oxigénfelvételében zavar keletkezik, ezért gyakran sötétkékre színeződik. Innen ered a "fekete halál" elnevezés.

   

Prokopiosz bizánci történetíró arról számolt be, hogy 541 - 542-ben szörnyű dögvész pusztított Bizáncban, naponta 10 000 ember pusztult el. 541 ősze és 542 tavasza között 200 ezer fő volt a járványban elhaltak száma, ami az akkori Bizánc lakosságának közel 40 százaléka lehetett.

Európában az első nagy pestisjárvány 540 után dúlt, miután egy 535-ben bekövetkezett globális éghajlatváltozás miatt a pestisbaktériummal fertőzött rágcsálók Kelet-Afrikából északra vándoroltak.

Róma városát is elérte a pestisjárvány. Ennek esett áldozatául II. Pelágiusz pápa is 590. február 7-én.

A járvány a 14. században újból kitört Európában, kisebb-nagyobb hullámai még a 17. században is dúltak. Az európai lakosság harmada - fele pusztult el ez idő alatt.

A legnagyobb európai pestisjárvány 1347-1353 között zajlott, miután 1346-ban a genovaiak a Krím-félszigeten található Kaffa (ma: Feodoszija) erődjébe az ostromló kipcsakok - egyfajta biológiai fegyverként - katapultjaikkal számos, pestisben meghalt ostromló katona tetemét lőtték be.

A betegség megjelent a városban is, ahol több ezer genovai polgár tartózkodott. A járvány miatt a lakosság hajókon menekült el Kaffából, így a pestis eljutott Konstantinápolyba, majd Velencébe, Messinába, Genovába és Marseille-be, és onnan terjedt az európai kontinens belsejébe, illetve a tuniszi kikötő révén Észak-Afrikába.

A pestis elterjedésének oka, hogy a főbb kereskedelmi útvonalakon árukat szállító kereskedők hajói patkányokat (és bolhákat) rejtettek. Ezek a szárazföldre jutva megfertőzték a háziállatokat és az embereket is. A fertőzöttek nagy része pár napon belül meghalt, de voltak, akik csodával határos módon túlélték a pestist. Ők örökre védettséget szereztek.

Az orvostudomány fejletlensége miatt még nem tudtak védekezni, bár arra viszonylag gyorsan rájöttek, hogy ragályos. A fejlettebb európai városokban (Velencei Köztársaság) ezért később már lezárták a város, illetve a fertőzöttek otthonait (karantén), de a legtöbb helyen a pestis ellen kevéssé hatékony természetes gyógymódokat (füstölés, gyógyfüvek, kenőcsök stb.), illetve az egyház által javasolt érvágást, böjtölést és bűnbánatot ajánlották.

 

A pestisdoktorok jellemző öltözéke nagyon érdekes, mai szemmel szinte horrorisztikusnak tűnik a madárcsőrszerű arcvédő miatt, melynek szemnyílását üveggel fedték, és fertőtlenítő hatásúnak vélt balzsamokat, gyógynövényeket (főleg fokhagymalevelet, rozmaringot és borókabogyót) helyeztek el benne. Az öltözék részét képezte egy olajokba és gyógyporokba áztatott ing, amire még bokáig érő csuklyás szattyánbőr kámzsát és széles karimájú kalapot, ezenkívül kesztyűt és bokáig érő cipőt húztak. Ez a viselet a higiéniát szolgálta, úgy vélték hermetikusan elzárta az utat a fertőzés elől.

   

Boccacciótól Camus-ig számtalan művészt megihletett az Európát több alkalommal megtizedelő rettegett betegség, a pestis.

   

   

Boccaccio Dekameronjában egy ilyen, a világtól elvonult társaság múlatja az idejét pikáns történetek mesélésével.

   

Európa számos városában tártak fel tömeges temetkezési helyeket, melyek a járványban elhalt tízezrek csontjait tartalmazzák.

   

A sedleci osszárium római katolikus kápolna és csontház Kutná Hora külvárosában. Az osszárium 40000 csontvázat tartalmaz, amelyek művészi elrendezésben díszítik a kápolna belső terét.

A XIV. század közepén, a nagy pestisjárvány idején, majd a huszita háborúk korában több ezer embert temettek ide, így a temető területe hatalmasra duzzadt. 1400 körül boltozatos gótikus kápolna épült a temetőkert középpontjában, hogy ez az épület biztosítsa az elhaltaknak az örök nyugalmat.

Az építkezés idején napvilágra került tömegsírok csonthalmait e kápolnában helyezték el. 1870-ben a Schwarzenberg család megbízta František Rint fafaragót azzal, hogy rendezze a csonthalmokat. Hátborzongató eredmény született.

   

Magyarországon az 1300 - 1400-as években gyakran fordultak elő az 1349-esnél lényegesen kisebb járványok, melyekkel szemben a kor orvostudománya tehetetlen volt. A pestis elől legfeljebb elmenekülni, gyéren lakott vidékekre lehetett vonulni. A pestisjárvány enyhébb volt, mint a nyugat-európai országokban, mivel hazánkat nem szelték át nagyobb kereskedelmi utak, nem voltak tengeri kikötők sem.

Indiában, Radzsisztán állam Deshnoke helységében található a Karni Mata templom, mely több mint 20000 patkánynak ad otthont. Az állatokat szentként tisztelik. A templom udvara fölött hálót feszítettek ki, hogy a ragadozó madarak nehogy kárt tegyenek a szent állatokban. Élelmezésükről szervezett formában gondoskodnak. Amennyiben valaki egyet véletlenül eltapos, az áldozat súlyával azonos tömegű ezüstöt köteles kártérítésként fizetni.

A Karni Mata templom

   

Az oltár

   

A konyha és az étkezde

 

A patkány élelmiszerként sem ismeretlen a keleti konyhaművészetben. Hozzájuthatunk nyersen, füstölve, szárítva, grillezve, vagy éppen pörkölt jelleggel elkészítve.

   

A vietnami és thaiföldi konyha inyencségei

Indonéz grillezett csemege

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menűbe