A remeterák


A remeterák vagy bernát-rák (Pagurus bernhardus) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a remeterákok (Paguridae) családjába tartozó faj.

A bernát-rák a tengerpartokon leggyakrabban előforduló remeterákfaj, Európa valamennyi tengerpartján megtalálható.

Mint a legtöbb felsőrendű rák esetében az első pár lábak ollóban végződnek, melyek a táplálék keresésében, feltörésében, mozgatásában és nem utolsó sorban a védekezésben hasznosak. A második és harmadik pár lábak a helyváltoztatásra, míg a negyedik, ötödik pár és a függeléklábak a csigaházban történő kapaszkodásra, lehorgonyzásra szolgálnak.

Hossza a 12 centimétert is elérheti, ezért az ilyen méretű állat rendszerint a közönséges kürtcsiga (Buccinum undatum) üres házában él. A látható testrészekkel ellentétben a csiga csillogó belső házában helyezkedik el a puha potroh.

   

   

A remeterák gyakran megosztja lakhelyét a társuló tengerirózsával (Calliactis parasitica), mely egyfajta védelmet nyújt a ráknak, a legveszedelmesebb ellenségeivel, a fejlábúakkal a polipokkal, kalmárokkal szemben.

   

   

Magányos állat, de olykor társaival közösen táplálkozik. Éjjel-nappal eleség után kutat. Fiatal korában inkább partközelben él. A bernát-rák mindenevő, és szívesen fogyaszt dögöket is. Az ivarérettséget 18 hónapos korban éri el. A párzási időszak egész évben tart.

   

A nőstény legfeljebb 15000 petét rak, melyek fénylően vörösek, és a nőstény hasához tapadnak.

   

Friss és megtermékenyített, kikelőfélben lévő peték

   

7-10 nap múltán a petékből lárvák kelnek ki, amelyek a csigaházba költözésig négy vedlésen mennek keresztül, eddig a plankton részét alkotják.

      

Ahogy a rák növekszik a lakhelyéül szolgáló csigahéjat nagyobbra cseréli, a lágy potrohrészen lévő lábakkal "lehorgonyozza" magát.

A karib-tengeri remete rák, (Coenobita clypeatus) egy szárazföldi remeterák faj. Őshonos a Nyugat-Atlanti zónában, a Bahama-szigeteken, Belizeben, Dél-Floridában, Venezuelában, a Virgin-szigeteken, valamint Nyugat-Indiában.

Természetes környezetükben csoportosan élnek. A szárazföldi remete rákok növény- és dögevők.

Nappal beássák magukat kövek vagy falevelek alá, éjszaka azonban megindulnak, hogy táplálékot keressenek, akár a fákra is felmásznak, érett gyümölcsök után kutatva.

   

Eredeti élőhelyén nagyon nagy távolságokat is képes bejárni. Találtak már szárazföldi remeterákot a tengerparttól 15 kilométerre lévő, 887 méter magas hegyen is.

Szaporodás idejére visszatér a tengerpartra, hogy petéit a tengerbe engedje, mert a lárvák fejlődéséhez elengedhetetlen a vizes közeg. A peték kikelése után a kis lárvák 2 hónapig planktonokon élnek és folyamatos átváltozáson mennek keresztül, míg végül áttérnek a szárazföldi életre. A fiatal példányok színezete eltér a felnőttekétől. Fiatalon feltűnően színes ollóik vannak, majd ahogy idősödnek, testük mély vörösbe vált át. Ha az étrendben sötétebb tónusú eledelek szerepelnek, akkor maga az állat színe is sötétebbé válik.

   

Hazánkban az állatkereskedésekben ehhez a szárazföldi remeterákhoz juthatunk hozzá. Annak ellenére, hogy nem nagytestű állat, nagy mozgásteret igényel, ezért egy három- vagy négytagú családnak legalább 40 literes akváriumra (terráriumra) van szüksége. Jól mászik, ajánlatos lefedni a lakhelyét, de a szellőztetést oldjuk meg! Meleg, párás környezetben érzi jól magát, a 21 - 24 Celsius fok és 60 - 65%-os páratartalom ideális számára.

A terrárium levegőjének párásításához egy nagy tál vizet helyezünk az aljára, de a mélysége ne haladja meg az 5 centimétert. Célszerű alkalmanként klórmentes vízzel lepermetezni állatainkat. A remetelak aljára jó minőségű homokot vagy sódert szórjunk, legalább 15 - 20 centiméter vastagon.

Alakítsunk ki számára búvóhelyet (ez lehet például homokba ágyazott törött cserép) és rendezzük be lakhelyét ágakkal, szikladarabokkal, melyeken kedvére mászkálhat. Helyét hetente takarítsuk, homokját pedig 3 havonta cseréljük, hogy mindig otthonosan érezhesse magát.

Barátságos állat, különleges hangokon tud kommunikálni. Ne lepődjünk meg, ha ciripel, zümmög, búg vagy akár "brekeg". Nem harap, de időnként csípni támadhat kedve. Szeret rejtőzködni, főleg a vedlés időszakában. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy egy hónapra is beássa magát. Fiatalon - mikor gyorsabban fejlődik - egy évben többször is vedlik, felnőtt korban minden 12 - 18. hónapban. Ilyenkor ne zaklassuk!

A remeterák nagyon tiszta állat, de a heti egyszeri fürdést azért ne hagyjuk ki! Ehhez egy kis tálba öntsünk langyos, klórmentes vizet, melybe pár pillanatra merítsük bele. A szárazföldi remeteráknak is van kopoltyúja, bár ez eltérő a kimondottan vízi életmódot folytató fajokétól. A szárazföldi remeteráknak hetente csak egyszer ajánlott egy-egy gyors fürdetés. Nem árt óvatosnak lennünk, mivel ha túl soká tartjuk a víz alatt, még a fulladás veszélye is fennáll.

A konzervtápoktól kezdve a száraz szemcsés eleségen keresztül a zöldségeken át a gyümölcsökig mindent elfogad. A száraz eleséget érdemes egy kicsit megnedvesítenünk. Folyamatosan legyen előtte táplálék, de ellenőrizzük, hogy frissen kerüljön a terráriumba. A kalcium pótlására a madaraknak szánt szépia tökéletesen megfelel. Alkalmanként megkínálhatjuk kisebb rovarokkal, pattogatott kukoricával és csirkecsonttal is.

Átlagos élettartama 6 - 15 év, de sajnos a többségük a felkészületlen gazdáknak köszönhetően az egyéves kort sem éri meg.

   

Így helyezkedik el a remeterák a csigahéjban

Amennyiben az élőhelyén számára alkalmas csigaházat nem talál, szükséglakásként átmenetileg beéri bármilyen - egyébként alkalmatlan - eszközzel, mely a lágy potroh védelmére felhasználható.

   

   

Postabélyegeken is gyakran szerepel

   

   

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a RÁKOK menűbe