A rénszarvas


A rénszarvas (Rangifer tarandus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja.

Európában tarándszarvas, Észak-Amerikában karibu néven ismerik, a rénszarvas elnevezés a háziasított tarándszarvast jelenti. Körülbelül 800000 évesek az első ismert tarándszarvas-leletek.

Skandináviában, Oroszország északi területein, illetve Kanadában és Alaszkában honos, Grönlandra és Izlandra is betelepítették. Legdélibb alfajuk a mongol Ujgurföldön él. Elterjedési területe hatalmas. A történelmi időkben Lengyelországban és Németország egyes vidékein is előfordult, a jégkorszakok idején pedig a mai Magyarország területén is élt.

Megpróbálkoztak a rénszarvas betelepítésével a déli félteke megfelelőnek vélt sarki területein is, így Déli-Georgián és a francia déli területek részét képző Kerguelen-szigeteken is, de sehol sem sikerült meghonosítani.

Testét csokoládébarna, fekete, illetve fehéresszürke szőrzet borítja. A világosabb színű szőrzet leginkább a nyaktájékra és az állat farára jellemző, de az egyes testtájakat borító szőrzet színárnyalata igen változatos, általában jellemző egy adott földrajzi területre.

Feltűnő jellegzetessége, hogy csülkei különösen szélesek, laposak, annak érdekében, hogy az állat ne süppedjen bele a hóba és a mocsárba.

Futás közben ízületei kattogó hangot adnak.

Az agancs a legtöbb szarvasra jellemző, ám a rénszarvas különleges amiatt, hogy nemcsak a bikáknak, hanem a teheneknek is van agancsuk.

A rénszarvasok testméretei is igen különbözőek lehetnek, testhosszuk 120 - 220 centiméter, marmagasságuk 87 - 140 centiméter, testtömegük pedig 60 - 320 kilogramm.

Csapatokban, csordákban jár, s így vonul nyaranta az északabbra fekvő területekre. A csapat vezetője legtöbbször egy öreg, tapasztalt nőstény.

   

Nem válogatós, füvek, levelek, lágy szárú növények, rügyek, erdei gyümölcsök, gombák, zuzmók, szerepelnek étlapján. Nem veti meg az állati eredetű táplálékot sem (tojás, kisemlősök). Eleségét télen a hó alól kotorja elő.

   

   

Vemhességi ideje 228 nap, ellésenként jobbára csak egyetlen utód születik. Az 5 - 11 kilogrammos újszülött szarvasborjú alig egy órával megszületése után már lábra áll és követi anyját, néhány napon belül pedig már csaknem ugyanolyan gyorsan tud szaladni, mint a kifejlett állatok, akár 60 - 80 kilométer/óra sebességgel. A fiatalok 18 - 30 hónapos korukban válnak ivaréretté.

   

Szarv? Agancs?

Sokan különösnek tartják, hogy a szarvasnak nem szarva, hanem agancsa van. Az agancs szavunk nagyon "fiatal", alig több 100 évesnél. A nyelvújítás előtt ugyanis nem tettek különbséget szarv és agancs között. Pedig a különbség óriási. Az üreges szarv a koponyával összenőtt szarvcsapból és az azt körülölelő szaruhüvelyből áll, mely alapjánál folyamatosan nő.

   

A csontalapú agancsot a szarvasfélék évente levetik, majd újra növesztik. A növekedés alatt az agancsot egy dúsan erezett bőrréteg fedi (háncs), ezen keresztül jutnak a tápanyagok az agancs csúcsába, ahol a tulajdonképpeni növekedés történik.

   

Mikor az agancs elérte végleges hosszát, elhal az agancscsont és az ezt fedő bőr elszárad, melyet a szarvas ledörzsöl.

Az agancsváltás előtt a leválási helynél a koponyáról lebomlik a csontállomány, és könnyen leválik. Néhány nap múlva a rózsatőn újra megjelenik a bőr, és elkezd nőni az új agancs.

A rénszarvas agancsa nem csupán azért különleges, mert a tehenek is viselnek ilyen fejéket, hanem azért is, mert igen változatos, érdekes alakú lehet. Sok rénszarvasnál előfordul, hogy az agancs egyik ága lapátszerűen előremered. Az is gyakori, hogy a koronát alkotó ágak alatt az agancs hosszú szakaszon nem ágazik el, így a korona egyfajta "nyélen" ül.

   

Természetesen az agancs nem csupán egy éven át növekedő fejdísz. Komoly fegyverként is szolgál, hiszen a bikák ezzel küzdenek meg a tehenek kegyeiért.

A sarkvidéki népek a tarándszarvast már ősidők óta vadásszák. Az eszkimók még mindig az ősi vadászati módszert alkalmazzák, kihasználva a szarvasok gyenge látását. A szarvasok vonulási útvonalán ember formájú kőtömböket állítanak fel, ezekkel a réneket zárt völgykatlanokba terelik, ahol az egész csordát lemészárolják.

Eurázsiában már legalább háromezer esztendeje háziasították. A tundrán és a tajgában, ahol más háziállatok használhatatlanok lennének, a rénszarvas a legjobb igásállat, húst és tejet ad, prémjét felhasználják ruhák és sátrak készítésére, csontja és ina különféle szerszámokhoz nyersanyag. Igazi univerzális háziállat.

   

Manapság idegenforgalmi attrakcióként síléces sebességi versenyeket rendeznek, vagy szán elé fogják, ahol az erőforrás a rénszarvas.

   

Nem feledkezhetünk meg a Mikulásról sem, akinek hűséges segítőtársai szintén rénszarvasok.

A Szent Miklós legenda egyik változata szerint Miklós a myrai püspök segített egy szegény embernek, kinek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába.

Ez az alapja annak a 19. században elterjedt hagyománynak, amikor a szülők az ablakba tetetik gyermekeikkel a kitisztított cipőiket, kiscsizmáikat, hogy reggelre ott találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként abban elhelyez.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menűbe