Az orrszavú



Az orrszarvúfélék vagy régies kifejezéssel rinocéroszok (Rhinocerotidae) öt ma élő nagy testű, afrikai vagy ázsiai páratlanujjú patás fajt tömörítő rendszertani család.

A növényevő orrszarvúk jellemzője a nagy méret, a homlok közepén fejlődő egy vagy két kisebb-nagyobb szaruképződmény ("szarv"), a 1,5 - 5 centiméteres vastagságú, kemény bőr valamint a kiváló hallással és szaglással párosuló viszonylag gyenge látás.

Ez utóbbi tulajdonságuknak tudható be agresszív viselkedésük - az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis) például több emberrel végez évente Nepálban és Indiában, mint a tigrisek vagy a leopárdok.

A fajok átlagosan 40 évig élnek, és meglehetősen lassan szaporodnak. Az egyik legnagyobb veszélyt mindmáig az orvvadászat jelenti. Tülkének ugyanis a tradicionális keleti orvoslásban gyógyhatást tulajdonítanak, fájdalom- és lázcsillapítóként, valamint nemi vágyfokozóként használják.

   

   

A két afrikai faj, a szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) és a keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) közkeletű elnevezései - fehér és fekete - nyelvi tévedésen alapulnak. Mindkettő egyedei a szürkés, esetleg vörösesbarna különböző árnyalatait "viselik", túlnyomórészt az élőhelyükön lévő talaj színe függvényében, ahonnan magukra szedik a port vagy sarat. A dél-afrikai búr telepesek holland nyelven "széles"-nek (wijd) nevezték a szélesszájúakat, amit az angol telepesek fehérnek (white) értelmeztek. A keskenyszájú faj megkülönböztetésképpen kapta a fekete nevet. A szélesszájú inkább a füvet legeli, a keskenyszájú főleg a bokrokról szedi össze táplálékát. Érdekes, hogy a búroknak a holland nyelvből kialakult mai afrikaans nyelvébe is bekerült ez e téves megkülönböztetés, és már ők is elsősorban fehérnek (wit) és feketének (swart) nevezik a két fajt.

Fekete orrszarvú                                            Fehér orrszarvú

Az orrszarvúfélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a bika, tehén és borjú szavakkal jelöljük.

A hímek saját territóriumot birtokolnak, ezek a területek azonban kis mértékben átfednek egymással. Az állatok a területükön belül meghatározott ösvényeket használnak, melyeket a lábukon lévő mirigyek váladékával, vizeletükkel és ürülékükkel jelölnek meg. Az ürülékhalmok fontos helyszínei az egyedek közötti kommunikációnak, mivel gyakran több egyed is ugyanazt az ürülékhalmot használja.

A nőstények a különböző hímek territóriumaiban szabadon járnak. A hímek alkalmanként heves harcot vívhatnak, melyben hosszú metszőfogaikat is használják. Ennek eredményeként mély sebeket ejthetnek egymáson, melyek akár a vesztes fél halálát is okozhatják.

   

Ha bőséges a táplálékellátottság, az sem ritka, hogy néhány állat békésen legelészik együtt. Szívesen dagonyáznak, mely segíti a hőszabályozásukat, és védelmet nyújt a kórokozók ellen is.

   

Gyorsan futnak, sebességük akár a 40 kilométer/órát is elérheti, emellett igen jól úsznak. Szaglásuk és hallásuk kiváló, látásuk azonban igen gyenge.

   

Az orrszarvú növényevő. Naponta testsúlyának mintegy 1%-ának megfelelő mennyiségű, az évszaknak megfelelően igen változatos táplálékot fogyaszt, melynek körülbelül 80%-át fűfélék alkotják, emellett gyümölcsöket, leveleket, fák és bokrok ágait, vízinövényeket is esznek, de elfogyasztja a mezőgazdasági terményeket is. A legeléshez mozgékony felső ajkát használja.

   

   

Nincs kiemelt szaporodási időszakuk, egész évben párosodhatnak. Az udvarlás agresszívnak tűnik, mivel a hím hevesen űzi a nőstényt. A nőstények átlagosan három évente, 16 hónapos (465 - 490 napos) vemhesség után egy borjúnak adnak életet. Az utód tömege születéskor 60 - 75 kilogramm, mely gyorsan növekszik.

   

A naponta elfogyasztott 20 - 30 liter tej hatására testtömege naponta 1 - 2 kilogrammot gyarapszik. Bár a borjak már 3 - 5 hónapos korukban elkezdenek szilárd táplálékot is fogyasztani, 18 - 20 hónapos korukig még szopnak. Ivarérettségüket a nőstények 5 - 7, a hímek 8 - 10 éves korukban érik el. Várható maximális élettartamuk 40 év körül van.

Védelmük a nemzeti parkokban és rezervátumokban megoldottnak látszik, ezeken a területeken ugyanis vadőrök vigyázzák az orrszarvúkat. Az emberiség létszámának növekedésének hatására egyre nagyobb területek kerülnek művelésbe, melyek révén az indiai orrszarvúk élőhelyei egyre fogyatkoznak. Az élőhelypusztítás másik következménye az élőhelyek szétdarabolódása, melyek hatására a populációk elszigetelődnek egymástól, így a genetikai állomány erősen leromlik.

Albrecht Dürer orrszarvút ábrázoló fametszete

A családba az alábbi alcsaládok, nemzetségek és nemek tartoznak. A nemek többsége kihalt, manapság csak 4 nem és 5 faj létezik.

Rhinocerotinae alcsalád

Rhinocerotini nemzettség

Rhinoceros nem

Indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis) faj

Jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) faj

Dicerorhinini nemzettség

Dicerorhinus nem

Szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis) faj

Dicerotini nemzettség

Ceratotherium nem

Szélesszájú orrszarvú vagy fehér orrszarvú (Ceratotherium simum) faj

Diceros nem

Keskenyszájú orrszarvú vagy fekete orrszarvú (Diceros bicornis) faj


Rhinocerotini nemzettség

Rhinoceros nem

Indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis)

Az indiai orrszarvú a legnagyobb termetű ázsiai orrszarvúfaj. Testhossza 3,0-3,8 méter, marmagassága 1,7-2,0 méter. Testtömege 1800-2700 kilogramm. A 2 - 5 centiméter vastag, barnásszürke bőre gazdagon redőzött, melynek hatására megjelenése a középkori lovagok páncélzatára emlékeztet - ezért páncélos orrszarvúnak is nevezik. A redőkben a bőre vékony, és világos színű. Szőrzet csupán a farok és a fülek végén található. Az indiai orrszarvú fején egyetlen tülök van, melynek hossza 20 - 60 centiméteres, ennek anyaga szaru.

   

Indiában, Nepálban, Bangladesben és Pakisztán északi részén él. A folyómenti füves élőhelyeket részesíti előnyben, melyek közelében mocsaras és erdős területek is vannak. Az indiai orrszarvú többnyire magányosan él, kivéve a borjakat nevelő nőstényeket. A fiatal egyedekre a tigrisek jelenthetnek veszélyt, a felnőtt állatok egyetlen ellensége az ember.

   

Az indiai orrszarvú védelme ma már sikeresnek mondható, hiszen még a 20. század elején létszámuk 200-nál is kevesebb egyedet számlált, addig mára a vadon élő állományt közel 2500 egyed alkotja. Ennek ellenére a faj továbbra is erőteljesen veszélyeztetett. Jelenleg is zajlanak olyan természetvédelmi programok, melyek célja az indiai orrszarvúk visszatelepítése olyan területekre, ahonnan teljesen eltűntek. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Könyvének besorolása szerint "veszélyeztetett" faj.



Jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus)

Ma már Délkelet - Ázsia csupán egy pontján fordul elő ez a ritka orrszarvú. 2011-ben Vietnam utolsó jávai orrszarvúja is a vadorzók áldozata lett. Az utolsó megmaradt alfajjal már csak Indonéziában, Jáván találkozhatunk, mely egyedül az Ujung Kulon Nemzeti Parkban (Jáva szigetének nyugati csúcsán) él. Állományuk ma már csak körülbelül 50 példányt számlál.

A jávai orrszarvú hossza 3,1 méter, marmagassága 1,55 méter, testtömege 1400 kilogramm és a tülök hossza 25 - 30 centiméter. A jávai orrszarvú tülke lényegesen kisebb, mint az indiai orrszarvúé, a nősténynél pedig alig észrevehető. Bőrredők találhatók a háton, a marnál és a vállnál. Farka szembetűnőbb mint a rokonáé.

   

   

Az állatok magányosak, csak a párzás alkalmával keresik fel egymást. Az ivarérettséget a bika 8, a tehén 4 éves korban éri el.

Dicerorhinini nemzettség

Dicerorhinus nem

Szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis)

A jelenlegi állománybecslések szerint mindössze 300 egyed található e fajból Szumátra, a Maláj-félsziget és Borneó őserdeiben.

Az állat hossza 260 - 270 centiméter, marmagassága 130 - 135 centiméter, testtömege 800 kilogramm körüli. Esetlennek tetsző teste és vaskos, erős végtagjai vannak, amelyek alkalmasak arra, hogy az orrszarvú áthatoljon az erdőn. Bőre szőrös és gyakran iszap fedi, amellyel a legyek ellen védekezik. Kevésbé ráncos, mint a többi ázsiai orrszarvú. Két szarva van, a tehéné kisebbek. Az afrikai orrszarvúktól eltérően nem tudja hatékony fegyverként használni.

   


A szumátrai orrszarvú a síksági és hegyvidéki sűrű esőerdők lakója. Tápláléka jórészt a trópusi esőerdők növényzetéből kerül ki, leveleket, hajtásokat, illetve a fákról lehulló gyümölcsöket fogyasztja. Fontos szerepet játszanak életükben azok a sólelőhelyek, ahol a talaj sótartalma jelentősen magasabb. Ezeket a sógödröket időről időre, általában havi rendszerességgel felkeresik. A bika itt "értesül" a szagnyomok alapján arról, ha a territóriumában fogamzóképes tehén fordul elő.

   

   

Dicerotini nemzettség

Ceratotherium nem

Szélesszájú orrszarvú, vagy fehér orrszarvú (Ceratotherium simum)

Az elefántok után a második legnagyobb szárazföldi állat. Egy kifejlett fehér orrszarvú hossza 350 - 400 centiméter, marmagassága 180 centiméter, súlya 2800 - 3500 kilogramm. Bőre az elefántéhoz hasonlóan igen vastag, csupasz, kissé redőzött, szürkés vagy vöröses színű. Magyar nevét a fűfélék legeléséhez alkalmazkodott széles szája nyomán kapta. A két hatalmas orrszarva közül az első akár 1,5 méteres is lehet.

   


Hajdan két nagy összefüggő területen élt, északon Dél - Csádtól Kelet - Afrikáig, délen Délkelet - Angolától Mozambikig, illetve a Dél - Afrikai Köztársaság északi részéig. Ma már északon a kipusztulás szélén áll, míg délen az elterjedési területe erősen töredezett, jóformán csak nemzeti parkokban él. A nyílt szavannákat, bozótos területeket és a víz közelségét kedveli.

   

Fűfélékkel, kisebb részben levelekkel és gyümölcsökkel táplálkozik. Az orrszarvúak között a leginkább társaságkedvelő faj. A tehenek borjaikkal kisebb csoportokban élnek.

   


A magányosan élő domináns bikák folyamatosan őrzik az általuk ürülékükkel és vizeletükkel gondosan jelölt területüket, minden betolakodó hímmel felveszik a harcot. Más fajokkal szemben viszont rendkívül toleránsak (ebben is egyedülállóak az orrszarvúak között), egyes leírások szerint még vadon is megközelítheti őket az ember, amely megmagyarázza, miért tudják olyan könnyen elejteni őket az orrvadászok.

A domináns bika előjoga a párzás a területén élő tehenekkel. 1 - 3 hétig udvarol a nősténynek, aki a párzás után elhagyja a hím territóriumát. 16 hónapnyi vemhesség után jön világra a közel fél mázsás csöppség, amely már újszülötten is nagyon aktív.

   


Diceros nem

Keskenyszájú orrszarvú vagy fekete orrszarvú (Diceros bicornis)

Keskenyszájúnak, vagy kéttülkűnek is hívják. Közép- és Dél - Afrikában, a Csád - tó és a Viktória - tó környékén őshonos. A 20. század utolsó harmadára állománya egész Afrikában megcsappant. 2003 - ban példányszámukat 3600 körülire becsülték.

   

Egy kifejlett fekete orrszarvú hossza 350 - 360 centiméter, marmagassága 150 - 160 centiméter, súlya 2800 - 3000 kilogramm. Bőre igen vastag, csupasz, kissé redőzött, szürkés vagy vöröses színű.

   

Még egy oroszlánnal is könnyen elbánhat, hegyes szarvával felnyársalja.

A fiatalon befogott példányok könnyen szelídíthetők. Növényevő, főleg a bokrokról szedi össze táplálékát, ellentétben rokonával, amely inkább a földről legel.

   


Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe