Szalamandrafélék


A szalamandrafélék (Salamandridae) a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe tartozó család.

A fajok többsége Európa nagy részén előfordul. Sokféle élőhelyen megtalálhatók, - de mint minden más kétéltű, - igénylik a nedves környezetet, és a szaporodáshoz szükséges vizeket is.

Mivel nagy és változatos családról van szó, - 22 nem és 86 faj tartozik a családba - az összes faj ismertetésére nem vállalkozunk, csupán a hazánkban élőkre térünk ki.


Salamandridae család

Bordásgőte-formák (Pleurodelinae)

 Ichthyosaura nem

Alpesi gőte (Ichthyosaura alpestris)

 Lissotriton nem

Pettyes gőte (Lissotriton vulgaris)

 Triturus nem

Tarajos gőte (Triturus cristatus)

Dunai gőte (Triturus dobrogicus)

Szalamandraformák (Salamandrinae)

 Salamandra nem

Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)



Bordásgőte-formák (Pleurodelinae)

 Ichthyosaura nem

Alpesi gőte (Ichthyosaura alpestris)


A környező európai országok magashegységeiben gyakori faj.

Magyarországon csak a magasabb hegységeinkben, a Mátrában, a Bükkben, a Bakonyban és a Zempléni-hegységben honos. Szinte minden kicsi mélyedésben, patakban előfordul.

A hím 8 centiméteres kékes alapszínű, sötétbarnás zöldes mintázattal, tarajjal, nászidőszakban színei felerősödnek. A hasa narancsvörös, melyen nem találunk sötét foltokat, s ezzel megkülönböztethető a tarajos gőtétől. A nőstény 10 centiméteres, barna, világosabb narancsos hassal. Az alpesi gőte mindenféle gerinctelenekkel, rovarokkal, gilisztákkal, apró csigákkal táplálkozik.

A párzás és a peték lerakása a hideg forrásokban, patakokban történik nyár elején. Júliusban kimásznak a szárazföldre és mohapárnák, korhadt fák alatt keresgélnek táplálékot.

   

   


 Lissotriton nem

Pettyes gőte (Triturus vulgaris vagy Lissotriton vulgaris)


A pettyes gőte elterjedési területe Közép- és Észak-Európa, Franciaország középső részétől Nyugat-Ázsiáig.

Karcsú, alig 10 centiméter hosszú, finoman tagolt testű gőte. Bőre a vízi élet során sima, a szárazföldi életmódra visszatérve szárazzá és érdessé válik. A hím fején 5 - 7 sötét hosszanti csík húzódik, háta és oldalai olajzöld, sárgás, barnás vagy majdnem feketés színűek, nagy, sötét, többnyire kerek foltokkal. Legfeltűnőbb ismertetőjegye a fogazott vagy hullámos szélű, gyöngyházfényben csillogó háttaraj, amely megszakítás nélkül megy át az ugyancsak fogazott vagy hullámos farokszegélybe, és általában hosszú hegybe fut. Farka oldalt összenyomott.

   

A pettyes gőte főleg a sík területeken gyakori, de a domb- és hegyvidékeken is elterjedt. 1000 méter magasság fölé csak ritkán hatol fel. Lomberdőkben, parkokban és réteken él, települések közelében is megtaláljuk. A nyílt vízfelületeket szereti.

   

A nőstény 300 petét rak. A petékből a lárvák 14 - 20 nap alatt fejlődnek ki. A lárvák augusztus elejére-végére alakulnak át, és ekkor elhagyják a vizet, ahová csak 3 év múlva, már ivaréretten térnek vissza.

   

   

   


 Triturus nem

Tarajos gőte (Triturus cristatus)


A tarajos gőte Közép-, Kelet- és Észak-Európa (beleértve a Brit-szigeteket) sík- és hegyvidékein egészen 2000 méteres tengerszint feletti magasságig fellelhető.

Az emberek gyűjtőszenvedélye, a vizek elszennyeződése és a szaporodásra alkalmas élőhelyek eltűnése erősen megritkította a faj létszámát.

A nőstény 18 - 20 centiméter, a hím 14 - 15 centiméter hosszú. Bőre durván szemcsézett, végtagjai erőteljesek, hosszú, sárga lábujjai sötéten gyűrűsek. A farok körülbelül olyan hosszú, mint a test, oldalt összenyomott, alsó éle a nőstényen sárgás vagy narancsszínű. A hím élénk színű, a hátán a párzási időszakban tarajt növeszt. A nászruhás hím háta és oldalai sötét olajbarnák, szétszórtan nagyobb, feketés foltokkal. Arctájékát, nyakát és teste alsó oldalait krétafehér, apró pontok tarkítják, torkán kifejezett harántredő látható. Hasi oldala sárga, vagy narancsszínű, nagy, feketés foltokkal. A nősténynek nincs taraja. A háti rész barna, míg a hasi rész élénk vörös, barnával tarkítva.

   

A tarajos gőte magányos lény. Tápláléka rovarok, férgek, meztelen csigák, csigák, ászkarákok, ebihalak és ikra. Az állat 10 évig él.

Az ivarérettséget 3 - 4 éves korban éri el. A párzási időszak március-április között van. Párzáskor a nőstény átveszi a hímtől a spermacsomagot (spermatophora), így megtermékenyítve 200 - 300 darab petét. A nőstény minden egyes petét külön-külön becsomagol egy vízinövénybe.

   


   

Kikeléskor a lárvának még nincs lába és nagy kopoltyúi vannak. Növekedése során, kinőnek a lábai és összezsugorodnak a kopoltyúi.

Mikor már elég nagy ahhoz, hogy kimerészkedjék a vízből, a kopoltyúk már teljesen eltűnnek.

Azok az állatok, amelyek nem hagyták el a vizet a hűvösebb évszak beálltakor, csak a következő tavasszal fejlődnek ki teljesen.

   

   


Dunai gőte (Triturus dobrogicus)


Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Magyarország, Moldova, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna területén honos. Síkvidéki nedves bokrosok, erdőszélek és ligeteket lakója.

A Duna és Tisza folyók mentén, ártereken fordul elő többnyire a holtágakban és kubikgödrökben.

Mérete a 13 - 16 centiméter. Megjelenésében karcsúbb testű, mint a tarajos gőte és a hímek taraja és háta is világosabb színű. Testéhez képest feje kicsi és lábai rövidek. Hátszíne zöldes-barnás árnyalatok között váltakozik. Az arcot, a testet, a hasat és az oldalakat fehér pettyezés tarkítja.

Jellegzetes taraja a fejének közepétől egészen a farkáig ér és szakadozottsága a háta közepén átvált sima élre. A nőstények robusztusak, sötétebbek, mint a hímek. Más gőtéinkhez hasonlóan, a dunai gőte nőstényei sem viselnek tarajt.

   

Életmódjának aktív szakasza márciustól novemberig tart. Tavasszal a telelőhelyét elhagyja és a szaporodási helyére vonul. A párzás április, május hónapokban történik és elhúzódhat júniusig. Tápláléka férgekből, csigákból és ízeltlábúakból, valamint azok lárváiból áll. A kifejlett állatok októberben elhagyják a vizet és telelni vonulnak.


Szalamandraformák (Salamandrinae)

 Salamandra nem

Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

Európában az északi részek kivételével, Nyugat-Ázsiában, és Észak-Afrikában fordul elő.

Magyarország hegységeiben honos. Főleg 400 és 1000 méter közötti magasságban él. A lomberdők vizes, árnyékos élőhelyeit kedveli. Sok alfaja ismert.

15 - 20 centméter hosszúságú, robusztus állatka. Feje széles, orra lekerekített, kiugró sötét szemei és hosszúkás fültőmirigy-dudorai vannak. Végtagjai rövidek, esetlenek. A mellsőkön négy, a hátsókon öt tömzsi ujjal rendelkeznek. Mindkét nem teste hát-hasi irányban enyhén lapított, a farok hengeres. Háta közepén két sorban mirigyek találhatók, az oldalán lévő szemölcssort pedig barázdák tagolják. Alapszíne nedvesen csillogó mélyfekete, hasa szürkésfekete vagy feketésbarna. Mintázata változatos, az élénksárga szinte bármilyen árnyalatát viselheti egészen a vörösig, foltokkal és csíkokkal is. Foltjainak a száma, alakja, elhelyezkedése egyedileg változik.

   

Élénk színe enyhén mérgező bőrére hívja fel a figyelmet. A halántékán lévő fekete pöttyökkel tarkított mirigyekben termelődő váladék szembe vagy szájba jutva nyálkahártya gyulladást okoz. Ennek egyik összetevője a szalamandrin alkaloida, mely az emlősöknél izomrángást, magas vérnyomást és szapora légzést okoz.

A kifejlett szalamandra különféle rovarokkal, meztelen csigákkal, százlábúakkal, ászkákkal és férgekkel táplálkozik. Tiszta vizű patakok és csermelyek környékén, elsősorban lomberdőkben él. Az állatok kora tavasszal előbújnak telelőhelyükről (fagymentes természetes üregekből), ahol nemritkán csoportosan vészelik át a téli időszakot. Kedveli a sűrű növényzetű, mohával borított, bokrokkal, cserjékkel és kövekkel tarkított lejtőket, valamint az öreg lomberdőket, ahol sok a kidőlt fa és farönk. Általában éjjel aktív, de nagyobb esők után nappal is előbújik.

   

A párzási időszakban a hímek különösen aktívak és mozgékonyak. Minden feltűnő mozgásra reagálnak, a szaglásuk és a másik állat reakciói segítségével ismerik fel, hogy hím vagy nőstény egyeddel találkoztak. A párzási folyamat 15 - 30 percig tart.

   



A foltos szalamandra elevenszülő, teljesen mozgásképes lárvákat hoz a világra. A lárvák fejlődésének nagy része anyjuk testében a nyári és őszi hónapokban zajlik le, érettségük ellenére a téli hónapokat is e védett helyen töltik. A lárvák lerakása tavasszal vagy nyáron történik, patakokba vagy csermelyekbe. Éjjelente rakják le a lárvákat, egy-egy erősebb nőstény akár hetvenet is.

Mivel a kifejlett szalamandra nagyon gyenge úszó, óvakodnia kell a lárvák lerakásánál, nehogy a vízbe essen, mert belefullad. A lárvák 25 - 30 milliméter hosszúak, testük erőteljes, végtagjaik teljesen kifejlettek, széles fejük és két oldalon 3 - 3 kopoltyúbojtjuk van. Mind a négy lábukon felül egy-egy világos folt látható. Vízben élő apró rákokkal és férgekkel táplálkoznak. 4 - 5 hónap után alakulnak át szárazföldön élő szalamandrává. Ezután már hasonlítanak a kifejlett állatokra, de még 4 év kell az ivarérettségig.

NE FELEDD!

Magyarországon minden hüllő és kétéltű védett!

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a KÉTÉLTŰEK menűbe