Az óriás százlábú


A Scolopendra gigantea a százlábúak (Chilopoda) osztályának a Scolopendromorpha rendjébe, ezen belül a Scolopendridae családjába tartozó faj.

Eredeti előfordulási területe Dél-Amerika északi része és a Karib-térség egyes szigetei.

A legnagyobb százlábúak egyike. Általában 26 centiméter hosszú, de néha akár 30 centiméteresre vagy ennél nagyobbra is megnőhet.

   

Az állat hosszú teste 21 - 23 szelvényből áll, mindegyik szelvényen egy-egy lábpár ül. Habár sok lábat kell, hogy irányítson a Scolopendra gigantea támadáskor vagy meneküléskor igen gyors. Járása jellegzetesen kígyózó. Ez bizonyára azzal van összefüggésben, hogy a szkolopendráknak még megvan a gyűrűsféregszerű ősökre emlékeztető, viszonylag zárt bőrizomtömlőjük.

Fejét egy lapos pajzs védi, rajta két csáp és éles karommá átalakult lábpár van. Ezekkel juttatja áldozatába a mérgét.

   

Utolsó lábpárjuk, az uszálylábaik elsősorban nem járásra szolgálnak. Ezek hosszabbak, mint a többi lábak és gyakran sokkal vastagabbak, erősebbek is, fegyverként, fogószervként használják, gyakran a szűk járatukban hátulról jövő támadó ellen védekeznek vele. Szemei alig fejlettek, csak a fény és árnyak érzékelésére alkalmasak. Kizárólag vegyileg érzékelik zsákmányukat. Csak akkor szereznek róluk tudomást, ha csápjukkal megérintik azt.

   

Az állkapcsi láb méregmirigyének váladékával bénítják vagy ölik meg az áldozatukat, melyeket később a rágók segítségével aprítanak fel. A testének oldalain lévő nyílások a légcsövekkel vannak összekötve.

A szkolopendrák melegkedvelők, ezért a trópusi és szubtrópusi esőerdőket, valamint a trópusi száraz erdőket választják élőhelyéül. A hegységekbe ritkán hatolnak fel, akkor is csak 1000 méteres magasságig. A többségük nagy, lapos kövek, vagy kidőlt fatörzsek alatt kimélyített kis üregekben tartózkodik.

Itt többnyire magánosan élnek, csak a párzási időszakban található két példány egy üregrendszerben.

A nőstény hetekkel a párosodást követően legfeljebb néhány tucat petét rak, melyeket mirigyváladékával petecsomóvá ragaszt össze.

Ezután a hátoldalára helyezkedve a petecsomó köré tekeredik, majd több héten át így marad, és közben nem is táplálkozik.

   

A kikelt fiatal állatok még több hétig az anyjuk testén mászkálnak, csak a harmadik vedlés után hagyják el azt. Az ivarérett állatok is tovább vedlenek.

   

Rejtekhelyükről rendszerint éjszaka indulnak vadászatra.

Táplálékuk főleg rovarok és pókok, de lehetnek csigák, százlábúak és gerincesek is. Képes magánál nagyobb zsákmánnyal is elbánni, mint például gyíkokkal, békákkal, kígyókkal (akár 25 centiméteres példányokkal), verébméretű madarakkal, egerekkel és denevérekkel is.

   

   

   

Támadáskor, mint az óriáskígyók, egész testével áldozatára tekeredik. A könnyebb táplálkozás céljából, ez a százlábú kisebb darabokat vág ki a zsákmányból.

Méregmirigyeket viselő állkapcsi lábaikkal nemcsak zsákmányt szereznek, hanem ezekkel védekeznek is ellenségeikkel szemben.

Harapás esetén mérgük fajtestvérükre is pusztulást hozhat, tehát saját mérgükkel szemben nem védettek.

Újabban nagy népszerűségnek örvend a Scolopendra gigantea hobbiállatként tartása. Kedvelik a földigilisztát, a rovarlárvákat, és a nem kifejezetten kemény kitinvázas rovarokat (sáskák, szöcskék, lótücsök, stb.), fogságban azonban időnként még növényi táplálékot is elfogadnak, megeszik a gyümölcsöt és a főtt burgonyát is.



Egy lényegesen kisebb rokon, az egyetlen hazai faj

Az öves szkolopendra (Scolopendra cingulata) Magyarország legnagyobb százlábú faja. Mediterrán elterjedésű, legnagyobb állományai a Balkán-félsziget országaiban (a volt Jugoszlávia területén, Bulgáriában, Románia déli részén) találhatók. Nálunk, a Vértes hegységben éri el elterjedésének északi határát. Észak-Afrikában is van állománya.

Testhossza legtöbbször 6 - 13 centiméter közötti, de elérheti a 15 centimétert is. Szíriában 17 centiméter hosszú példányok is előfordulnak. Az olasz és dalmát példányok azonban lényegesen kisebbek és rendesen csak 7 - 8 centiméter hosszúságot érnek el. Színe eleinte acélkék, pirosas fejjel csak később alakul ki az idősebb példányokra jellemző sárga és fekete sávos színezet. Mint neme minden fajának, fejének oldalain 4 - 4 pontszeme van.

   

Az öves szkolopendra üregekben pihen, a sötét és nedves helyeket kedveli. A kidőlt fák alatt és az avarban található meg. Ragadozó életmódot folytat, de mérge nem annyira veszélyes az emberre, mint a Scolopendra giganteáé. Agresszív természetű és igen gyorsan tud mozogni. Tápláléka főleg rovarokból áll, de kisebb gyíkokat is zsákmányol.

   

Szaporodása és ivadékgondozása a Scolopendra giganteáéval teljesen azonos. Védett, természetvédelmi értéke: 10000 Ft.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a SOKLÁBÚAK menübe