A seregély


A seregély (Sturnus vulgaris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj.

Eurázsiában széles körben elterjedt. Dél-Afrika, Argentína, Ausztrália, Új-Zéland, a Chatham-szigetek, a Fidzsi-szigetek, Vanuatu és Tonga területére betelepítették. Szintén betelepítették az Egyesült Államokba, ahol kiválóan meghonosodott. Onnan terjedt el a következő országokba: Kanada, Mexikó, Kuba, Jamaica, Kajmán-szigetek, Haiti, Dominikai Köztársaság, Puerto Rico, Bahama-szigetek.

A Kárpát-medence területén rendszeres fészkelő. Februártól novemberig tartózkodik itt, néha áttelel. Több mint 10 alfaja ismert.

Hossza 20 - 22 centiméter, szárnyai fesztávolsága 12 - 15 centiméter, tömege 75 - 90 gramm. A fülfedő tollak zöldek, szeme barna, csőre aranysárga, a lába vörösesbarna színű. Tavasszal a hím nászruhája fekete, zöldes és bíboros ércfényű színnel.

Főként rovarokat és bogyókat eszik. A gyümölcs a táplálékának mindössze 5 - 6 százalékát teszi ki. Az összes többi rovar és apró gerinctelenek (hernyók, hangyák és csigák).

A madarak tavaszi nászruhája színpompás zöldes, bíbor-vöröses fényben játszó. A hím egy magaslatra kiülve próbálja kiszemelt párját énekével - melyre leginkább a kakofónia a jellemző - elcsábítani. Ha a tojó figyelmét felkeltette, kis ajándékkal próbál kedveskedni neki. Ez seregély szemmel nézve bizonyára nagyon csábító, egy kövér hernyó vagy szöcske.


Mesterséges fészekodvakkal kertekbe is betelepíthető, de inkább elhagyott harkályodúban, vagy löszfalak, épületek üregeiben fészkel.

      

Fészekalja általában 5 - 7 tojásból áll, melyen 12 - 13 napig kotlik. Évente akár egymillió pár is költhet Magyarországon, így a csúcsidőszakban az északról érkező seregélyekkel (mivel a seregély vándormadár) 6 - 8 milliót is elérhet a számuk.

   

   

A seregélyek első költési időszakára esik a cseresznye érése, ilyenkor több táplálék kell a fiókák miatt. Egy fát másodpercek alatt le tudnak pusztítani. Emellett ribizlit, málnát, cseresznyét, meggyet, egrest és bodzát is lakmároznak. Amikor a szőlő érik, akkortájt vonulnak óriási csapatokba verődve.

   

   

Amennyiben kertünkbe fészket rakna egy seregélypár, hogy a kártevők távoltartásában és ritkításában segédkezzen, ne feledkezzünk meg a fürdési lehetőség biztosításáról, ugyanis imádják a vizet!

   

   

Azért gyűlnek össze több ezren ijesztő fekete felhőket képezve, mert így a ragadozó madarak nem mernek rájuk támadni. A sólyom, a héja vagy a karvaly nagy ellenségük. A fokozottan védett kerecsensólyom táplálékának 70 - 80 százalékát teszi ki a seregély.

   

Az őszi seregélyinvázió a szőlősgazdák egyik legnagyobb réme. Ha nem figyelnek, a madarak néhány pillanat alatt elpusztíthatják az egész termést a szüret előtt, ezzel tönkre téve az éves munkát. Ha a szőlő megússza a fagyot, az aszályt, a jégverést, a peronoszpórát, a lisztharmatot vagy a vadak legelését, és végre megérik, akkor jön falatozni az egyszerre akár öt-hatezres madárcsapat. A sereg egy nap többször lecsaphat, sőt, nemcsak annyi kárt okoz, amennyit megeszik, mert ez a mozgékony állat falatozás közben ficánkolásával leveri az érett szemeket.

Védekezni ellene hagyományos módon, az ültetvények őrzésével, a madarak folyamatos ijesztgetésével lehet. Ezek az öklömnyi madarak rendkívül intelligensek, mint ahogy általában azok az állatok, amik megtanultak az ember mellett élni. Ez a rendkívül rafinált állat néha annyira trükkös, hogy a sereg úgy tesz, mintha lecsapna az ültetvény egyik végén, a gazda odarohan, a csapat pedig hirtelen, jól szervezetten irányt vált, és olyan helyen landol, ahova az ember már biztos nem tud odaérni. Hamar kifigyeli, ha az őrző személy nincs a helyén.

Régen kurjongatással, kerepléssel, madárijesztőkkel védekeztek, de ma a legelterjedtebb a propán-bután-ágyús vagy jelzőpisztolyos, hanggal való elriasztás.

   

   

Ez folyamatos jelenlétet igényel több héten keresztül, napkeltétől napnyugtáig, mert az állatok hamar hozzászoknak a durrogáshoz, egy idő után már az ágyúlövések közepette is képesek lecsapni. A lövés hangjára általában megriadnak, és felszállnak, de rájönnek, hogy nem éri őket fizikai bántalmazás a durranás után. Mi több, azt is megtanulják, hogy ahol nagy ágyúdörgés hallatszik, ott valószínűleg sok táplálék van, összekötik a táplálékot a hanggal. Egyfajta pavlovi reflex alakul ki náluk, és direkt kereshetik az ágyúdörgéseket, mint táplálékban gazdag helyet.

A leghatásosabb módszer ellenük a szőlősorok hálóval történő lefedése, de ez csak kisebb földeken lehetséges. Nagyobb területek esetében több millió forintba kerül, amit egyszerűen nem tudnak kifizetni a gazdák.

   

A seregély egyre nagyobb terménypusztításban az is közre játszik, hogy az utóbbi években drasztikusan lecsökkent a legelőállat-állomány. Emiatt a legelőket benőtte a magasabb növényzet, márpedig a seregély alapvetően alacsony füvű réteken, vetéseken keresi táplékát, ezek híján rászorul a gyümölcsösök megdézsmálására.

Manapság nagyságrendekkel több szőlőt esznek, mint régebben. Ha nem akar éhen pusztulni, azt eszi, ami van.

   

Egy-egy nagyobb raj röptének látványa, baljós suhogása a Hitchcock-film hangulatát idézi.

   

A Corriere Della Sera napilap 2013. november 13-án megjelent száma szinte ostromállapotként ír a seregélyek római inváziójáról, melyből idézünk.

"A csivitelő madarak két hullámban érkeznek Európa északi részeiről, először októberben, majd januárban lepik el az utcákat, tereket, parkokat. Ekkora károkat azonban még soha nem okoztak Olaszország fővárosában. Jelenleg 4 millió madár próbálja megnehezíteni a polgárok hétköznapjait.

Szokásuk szerint a nap nagy részében a külvárosi olajfaligeteket dézsmálják, majd estefelé visszatérnek a belvárosba, és ürülékükkel teleszórják az épületeket, autókat, utcákat, szobrokat.

A zsíros, csúszós állagú ürülék miatt a hatóságok kénytelenek voltak lezárni Róma egyik legzöldebb, Tiberis parti sugárútját, mivel életveszélyessé vált rajta a közlekedés."

   

"Az őslakosok és a turisták számára marad a régi jól bevált módszer, esernyők és kapualjak alatt keresnek menedéket a menetrendszerűen érkező ürülékeső elől, a helyi lakosok pedig néha hónapokon át kénytelenek tűrni a bűzt. Egyesek szűkebb környezetükben megpróbálják saját erőből, fedőkkel, lábasokkal zajt keltve elűzni a betolakodó madarakat, de a módszer egyre kevésbé hatékony, mivel a seregélyek hamar átlátnak a szitán."

"A LIPU olasz madárvédő liga e héttől Róma történelmi városnegyedéből űzi el a seregélyeket a külvárosokban már sikerrel kipróbált technológiával. Ornitológusok hangszalagon rögzítették azokat a kiáltásokat, amelyekkel ezek a madarak a veszélyre figyelmeztetik társaikat, és ezeket a seregély S.O.S.-jeleket hangszórók segítségével városszerte lejátsszák alkonyatkor, amikor a hatalmas madárrajok nyugovóra térnek.

A módszer nagyon hatékony és egyáltalán nem kegyetlen, mivel az ily módon elijesztett madarak egyszerűen továbbrepülnek külvárosi parkok vagy városszéli erdők felé.

Mostantól a történelmi városmag, különösképpen a Termini főpályaudvar környékének madártalanítására összpontosítanak az olasz természetvédők."

"Tavaly egy Hongkongba tartó sugárhajtású repülőgép, 250 utassal a fedélzetén, röviddel a felszállás után egy seregélyrajba ütközött és kényszerleszállást hajtott végre. Több mint 24 óráig tartott, amíg megtisztították a hajtóműveket."

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe