A galacsinhajtó


Az óriás galacsinhajtó (Scarabeus typhon) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe, a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe, a lemezescsápúak (Scarabaeidae) családjába, a ganajtúrók (Scarabaeinae) alcsaládjába és a Scarabeus nemzetségbe tartozik.

Magyarországon a ganajtúrók legnagyobb faja.

Főként az Alföldön, a Duna-Tisza köze gyéren füves, homokos területein honos.

Mélyfekete színezetű, erős kitinpáncélú bogár. Mérete 20 - 30 milliméter. Oldala kékesen és zöldesen csillog, testalja fémes kék vagy zöld. Egy pár hártyás szárnya, a kitines fedőszárny alatt található.

Elülső lábai ásólábak melyek görbültek és hiányzik róluk a lábfej. Ezek a trágya ki- és elásására szolgálnak.

Fején félkörívben hat darab előrenyúló fog van. Csápja széttárható tapogatólapokban végződik, melyek szétnyitása a trágyakeresés során növeli a szagingerekre érzékeny felületet. A megfelelő trágyát nagy távolságból is megérzik.

   

Tápláléka nagy emlősök (ló, szamár, juh) trágyáiból áll, melyekből diónyi galacsinokat formál, amelyeket a hátsó lábai segítségével alkalmas helyekre görget, és a talajba temet. Az apró trágyadarabkákból, amelyeket erőteljesen megnyomkodva egymásra présel, formázza a 30 - 40 milliméter átmérőjű galacsinokat. Miután ezt befejezte, ide-oda görgeti, hogy felszíne megkeményedjen, ellenállóvá váljon. A galacsinhajtó hátrafelé haladva hajtja az összedöngölt trágyagolyót. Első lábaival halad, a hátsókkal görgeti "alkotását".

   

A kész galacsint föld alá ásott üregeiben tárolja, ott fogyasztja el. Saját táplálékában nem válogatós, azonban az utódjainak szánt galacsinokat csak tisztán juhtrágyából állítja össze.

Június második felében emelkednek ki a földből a fészket jelző kis földhalmok. A fészket a hím ássa meg, de a nőstényre hárul a galacsinnal való feltöltésének terhe.

A halom alatt egy 10 centiméter mély akna után, többnyire kanyargós folyosó vezet a 7 - 8 centiméter nagyságú kamrákba. Itt helyezik el a petéknek szánt galacsinokat.

Egy ivadékkamrában 3 - 6 petét rak a nőstény a galacsinokba, melyek a lárva táplálékául szolgálnak. A lárvastádium 9 hónapig tart, ezt követően bebábozódik.

A nappali hőség elől a föld alá rejtőznek, alkonyatkor szárnyra kelnek, jól és kitartóan repülnek.



A fáraók szent amulettje

A trágyából való titokzatos kikelésük miatt az egyiptomiak szent állatként, az őslétezés megtestesítőjeként, az örök újjászületés szimbólumaként tisztelték a szkarabeuszt.

A szkarabeusz fejű Napisten (Khepri) egyik megjelenési formájának tartották, mivel a nap legforróbb időszakában jelenik meg, a galacsinjait keletről nyugatra görgeti.

Nevének hieroglif jegye "valamivé válni", születés jelentésű, s a felkelő napot ábrázolta.

1924. november 11-én - világszenzációként - a tudósok felbontották Tutanhamon, egyiptomi fáraó múmiájának gyolcstekercseit, a múmián elsőként egy csodálatosan szép arany melldíszt fedeztek fel.

A melldísz közepén féldrágakövek és üvegpaszta berakások között sárgás fényben ragyogó, kalcedon szkarabeuszt pillantottak meg, a fiatal uralkodó szent amulettjét, a feltámadás jelképét.

A halottak mellére - mint a szív helyettesítőjét - szkarabeusz formájú ékszereket tettek.

 

Az egyiptomi fáraók mindig nagy becsben tartották amulettjüket, pedig a szent szkarabeusz, amelynek mását testükön viselték - életükben és haláluk után is, valójában nem más, mint egy galacsinhajtó bogár (Scarabeus sacer).

   

Tutanhamon gyűrűje és amulettje

Fontos volt, hogy a szkarabeuszt testükön hordozzák. Hittek abban, hogy varázsereje megvédi őket a bajtól, betegségtől, a rossz szellemektől. Ugyanakkor szerencsét, boldogságot, jólétet hoz számukra rendszeres viselése.

Amulettként feladata volt mágikus hatalmával megóvni a halottat attól, hogy szíve - mely valaha tetteit vezérelte - kedvezőtlen vallomást tegyen a túlvilági bírák előtt.

   

Tutanhamon melldísze és a szarkofág díszítése

A szkarabeusz zsírkő faragványokat nem csupán amulettként használták.

Magas rangú tisztviselők - akik a fáraó nevében jártak el - a Tutanhamon nevét viselő szkarabeusz faragványt pecsétként is alkalmazhatták.

 

   

Faragott zsírkő szkarabeusz i. e. 550 körülről, III. Thotmesz uralkodói nevével

III. Amenhotep fáraó oroszlánvadászatát megörökítő amulett.

A fáraók időnként hosszabb szöveggel ellátott szkarabeuszok sorát adták ki egy neves esemény megörökítésére vagy a király tetteinek dicsőítésére.

Legtöbbjük a fáraó erejének és bátorságának állít emléket azzal, hogy feljegyzi a nyert csatákat, az elejtett oroszlánok számát, kisebb példányszámban elkészített szkarabeuszok bikavadászatról és egyéb udvari eseményekről számolnak be.

 

   

Faragott zsírkő amulettek

   

Kőfaragás és templomi címer

   

Melldísz és festett agyagtábla

   

Az egyiptomiak több tonnás emlékműveken is megmintázták a szkarabeuszt

Halott lelket kísérnek a túlvilágra (Jobbról a második - a szkarabeusz fejű - Khepri Napisten)

Botanika Vissza a kezdőlapra                          Botanika Vissza a ROVAROK menűbe