A skorpiók


A skorpiók (Scorpiones) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a pókszabásúak (Arachnida) osztályának egy rendje, több mint 1700 leírt fajjal.

Őseik már a paleozoikumban - 542 - 251 millió évvel ezelőtt - kifejlődtek a tengerekben. Alakjuk hasonlított a tengeri skorpiókéhoz, de utótestük nem lapos evezőben végződött, hanem tövisben. Testhosszuk megközelíthette az 1 métert. Az oxigént a vízből az utótest hasoldalán kialakult felszívó hártyák vonták ki, ezeket kitines lemezek vették körül. A lemezeknek csak elülső, harántos része ízesült az utótesthez, így a lemezekkel előre-hátra csapkodva hajthatták a friss vizet a hártyák fölött kialakult kamrákba. Ragadozók voltak, a zsákmányt nagy összetett szemükkel vették észre.

   

Őslénykutatók skorpió fossziliákat találtak a szilur és devon korból eredő szénlelőhelyeken és kőfejtőkben, melyeknek kora 430 millió évre tehető, valamint találtak karbon időszaki, 300 - 350 millió éve fagyantába ragadt skorpiókat, melyeknél a gyanta - az évmilliók folyamán - borostyánná kövesedett.

   

   

A szárazföldi skorpiók jelentősen különböznek tengeri őseiktől. 300 millió éve a legnagyobb fajuk még 30 centméter hosszú volt, azóta méretük tovább csökkent. Szemük kisebb és egyszerűbb lett, már csak körülbelül negyven lencséből állt össze. Külső vázuk mikroszkópos vizsgálata kimutatta, hogy testükből számos érzékelő sörte állt ki, mely jelek együttesen arra utalnak, hogy éjszakai életmódra tértek át.

A fajok többsége trópusi, gyakoriságuk a sarkkörökhöz közelítve csökken. A legnagyobb faj, a Heterometrus swammerdami Sri Lanka és India párás esőerdeiben él. Kinyújtott teste akár 23 centiméter hosszú is lehet, míg egyes fajok csupán néhány milliméteresek.

   

Légzőszervük jelentősen különbözik tengeri őseikétől. Az utótest alatti légzőhártyák száma négyre csökkent, és az őket körülvevő kitinlemezek már körben rögzülnek az állat testéhez, nem mozgathatók.

Fejlett érzékszerveik komplex rendszere lehetővé teszi, hogy pontosan azonosítsák kiszemelt zsákmányuk helyzetét, és azt hirtelen, a legalkalmasabb pillanatban rohanhassák meg. Egyúttal a potenciális ellenségeket is időben felfedezi. Nemcsak a homlokukon található összetett szemekkel látnak. Térlátásukat az előtest-pajzs két szélén három pár, felül, a pajzs közepe táján még egy pár egyszerű szem biztosítja. Ezek részletes képalkotásra nem alkalmasak, de észlelik a fényerő egészen csekély változásait, és ezzel a mozgásokat. Szemeikkel nem csak a fény számunkra látható hullámhosszait érzékelik, hanem az ibolyántúli sugárzást is. Mivel az érzékeny szemeket a közvetlen napfény zavarhatja, vagy akár károsíthatja is, szemeik olyan festékanyagot termelnek, amely erős fénybe felúszik a szem felszínére, és napszemüvegként védi, árnyékolja a látószervet.

A homok, illetve talaj rezgéseit a lábuk felső részén kialakult résszervekkel érzékelik. Ezek annyira érzékenyek, hogy a skorpió már a tőle egy méterre haladó bogár lépéseit is észleli, és a különböző lábait érő ingereket egybevetve azok forrását térben be is határolja. A levegőben terjedő hangokat az ollójukon növő apró szőrökkel "hallják", ezekkel akár a rovarszárny csapásait is képesek felismerni.



Utolsó lábpárjukon található az alakja után "fésűnek" nevezett, sajátos érzékszerv, amelyhez hasonlót nem találunk az élővilágban - egyelőre még azt sem tudjuk, hogy mit is érzékelnek vele - erről rendkívül különböző elméletek születtek (tapintás, hallás, egyensúlyérzékelés, kémiai érzékelés, a páratartalom, illetve a talaj szemcseméretének észlelése stb.). Annyi bizonyos, hogy a skorpiónak a lába alatti felület valamilyen minőségét jelzi. Egyes fajoknál a hímek fésűi nagyobbak a nőstényekéinél, ami arra utal, hogy a szexuális viselkedésben is lehet szerepük.

A pókokhoz hasonlóan egy pár csáprágójuk van, ez azonban ollópárrá alakult át, mely az áldozat feldarabolására szolgál. Mögötte nyolc járóláb következik.

   

A skorpiók ollóját érdemes összehasonlítani a rákok ollójával. Míg a skorpiók ollója az átalakult csáprágó, addig a rákok ollója végtagi eredetű. Nem minden rák rendelkezik ollókkal, például a langusztáknak, vagy a medverákoknak nincsenek ollóik. Ha egy kicsit jobban megfigyeljük a skorpió és a rák ollójának szerkezetét, más alapvető különbséget is felfedezhetünk. A skorpió ollóinak a külső része mozdítható el, míg a rákok ollója esetében mindig a belső ollószár nyit és zár.

   

A hajlékony, öt szegmensből álló farok végén a hatodik a faroktüske a méregmiriggyel, melyben erős mérget tárolnak. Ritkán előfordul, hogy két farokkal is születnek skorpiók. Ezek nem más fajok, csupán egy genetikai rendellenességgel állunk szemben.

   

Ultraibolya fényben kék-zöld színben fluoreszkálnak, ennek okát még nem tudjuk. Ezt a ragyogást a többi skorpió még az éjszaka szokásos gyenge világításban is érzékeli.

   

Utótestük megnyúlt, járás közben tövisben végződő részét a hátuk fölé görbítik.

Pókokkal, rovarokkal és apró gerincesekkel táplálkoznak, zsákmányukat ollós csáprágóikkal kapják el. A kannibalizmus sem idegen tőlük.

   

   

A gyengébb csáprágóval rendelkező skorpiók ollóikkal megragadják a zsákmányt és megszúrják tüskéjükkel. Az erős vastag ollójú skorpiók ollóikkal leszorítják a zsákmányt, és csak akkor szúrnak, ha azt szorításukkal nem képesek megölni. A méreggel ugyanis takarékoskodniuk kell, mert lassan termelődik. A méregtüskét főleg védekezésre használják.

Általános szabály, hogy minél nagyobb és erősebb a skorpió ollója annál gyengébb, és minél vaskosabb a farka annál erősebb a mérge.

Természetesen a skorpióknak is vannak ellenségeik, melyek zsákmánynak, tápláléknak tekintik őket. Elsősorban a madarak, százlábúak, gyíkok, egerek, oposszumok, és a patkányok vadásznak rájuk.

   

   

A skorpiók túlnyomó része ivarosan szaporodik, az utódláshoz szükség van hím és nőivarú egyedekre. Egyes fajok mint például a Hottentotta hottentotta, Hottentotta caboverdensis, Liocheles australasiae, Tityus columbianus, Tityus metuendus, Tityus serrulatus, Tityus stigmurus, Tityus trivittatus és Tityus urugayensis képesek szűznemzéssel - hímek közreműködése nélkül - is szaporodni, új egyedeket világra hozni.

A párzás az udvarlással kezdődik, majd a rituális tánc következik, mely egyben a megtermékenyítés is. A hím megragadja a nőstényt és addig húzza, vonszolja, míg az általa talajra helyezett sperma a nőstény ivarszervébe nem kerül. Ha a nőstény nagyon mozgékony, nyugtatóként egy kis mérget fecskendez be a hím. A párzás több órán keresztül is folyhat. Befejezésekor a hím magára hagyja a nőstényt, elvonul, megelőzi a párzást követő kannibalizmust.



Terhes skorpió

Ellentétben a pókok (Arachnida) osztályával melyek tojásrakók, a skorpiók utódaikat elevenen hozzák világra.

Az a szaporodási mód, amelyben a megtermékenyített peték az anya petevezetékében fejlődnek és ott ki is kelnek, vagyis eleven újszülöttek kerülnek napvilágra az anya testéből, az ál elevenszülés.

Miért nevezzük ál elevenszülésnek? Azért, mert az utód fejlődéséhez kizárólag a petében tárolt anyagot használja fel az embrió születéséig, az anya testével semmiféle közvetlen kapcsolatban nincs.

Az utódok a kelés sorrendjében egyenként születnek, létszámuk függ a fajtól, a környezeti tényezőktől, és az anya korától. A fiatalok hasonlítanak szüleikre. A fiatal utódokat az anya, a szülést követő első napokban a hátán hordja, melyeknek csupán arra kell vigyázniuk, hogy le ne essenek. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor a skorpió-bébi élete véget ér, mert anyja nem várja meg amíg ismét felmászik a hátára, hanem irgalmatlanul felfalja az ügyetlen utódot.

   

   



Első vedlésük bekövetkezése után szilárd külső vázat hoznak létre és önálló életet kezdenek. Növekedésük közben többször vedlenek, mivel kemény páncéljuk nem rugalmas. Vedléskor a régi külső burkolat felreped, melyből az állat kibújik.

Az új "ruhája" ekkor még puha, a skorpió nagyon sérülékeny, könnyen sebezhető, és még nem fluoreszkál. Néhány nap után a keményedési folyamat végbemegy és a fluoreszcencia is visszatér. Általában 5 - 7 vedlést követőes válnak ivaréretté.

A veszélyt észlelő skorpió annak forrása felé fordul és fenyegetően rázza méregtövisét. Egyesek még sziszegnek is, ehhez az ollójuk tövén nőtt kis, tüskés foltot a járólábuk belső oldalán lévő kerek dudorokhoz dörzsölik.

A legveszélyesebb skorpiók a Szaharában, Arizonában és Mexikóban élnek. A több mint 1700 faj közül csak 20 - 25 szúrása lehet halálos, melyek főként a gyerekekre, az idős és beteg emberekre veszélyesek. Ha a véráramba kerül a méreg, hatására a szívverés felgyorsul, és felszökik a vérnyomás, rövid időn belül szívleállást és légzésbénulást okozhat. A gyors orvosi ellátás, az ellenméreg beadása az esetek döntő többségében megmenti a szúrást elszenvedettet.

A skorpió általában csap egyet méregtövisével, ha egy csupasz lábú ember halad el mellette. Főleg akkor veszélyes, ha bebújik a cipőbe, hálózsákba, aludni ugyanis a meleg, sötét helyeken szoktak. Szerencsére a legtöbb skorpió csípése inkább fájdalmas, mint veszélyes. Mérgét a gyógyászatban is felhasználják pl.: autoimmun rendellenességek (reumás ízületi gyulladás, gyulladásos bélbetegség és sclerosis multiplex) kezelésére. A méreg levétele laboratóriumi körülmények között és fokozott elővigyázatossággal történik.

   

Bár nagy többségük a meleg vidékeken él, az időjárás szélsőségeit rendkívül jó viselik, akár két napig is életben maradnak a víz alatt, és hetekig bírják a fagyasztást. Külső vázuk annyira hatékonyan gátolja a folyadékvesztést, hogy a legforróbb sivatagokban is megélnek. Olyan keveset esznek, hogy egyes fajok akár egy évig is kibírják táplálék nélkül. Rendkívül ellenállóképesek, jelentős radioaktív sugárzást is kibírnak. Élettartamuk elérheti a 30 évet.

 

Nálunk a rovarok élelmiszerként történő felhasználása nem mindennapi dolog. Kínában senki nem lepődik meg ha az étkezés egyik fogásaként skorpiókat szolgálnak fel, vagy utcai árusok csemegeként, frissen sült skorpiókat kínálnak páros-kolbász helyett.

   

   

Arra nem vállalkozunk, hogy minden skorpiófajt felsoroljunk, néhányat azonban - a teljességre való törekvés mellőzésével - egy - két mondatban és képpel bemutatunk.



Kárpáti skorpió (Euscorpius carpathicus)

Kizárólag Romániában fordul elő. Magyarországon időnként Romániából származó faszállítmányokkal érkezik, de nem telepszik meg. Közepes méretű faj, a kifejlett egyedek 30 - 40 milliméter hosszúságúak. Színezete sötétbarna, lábai világosabbak. Szúrása egészséges emberre nem veszélyes, gondot csak allergiás vagy legyengült szervezet esetén okozhat, általában csak enyhe helyi tünetek követik a szúrást.



Nagy-karmos skorpió, vagy izraeli arany skorpió (Scorpio maurus)

Észak-afrikai és közel-keleti skorpió. Közepes méretű, bár mérge tartalmaz egy gyenge idegmérget, de az emberre nem veszélyes.



Kis-ázsiai skorpió, vagy foltos skorpió (Mesobuthus eupeus)

Mérete elérheti a 4 - 5 centimétert. A test sárga-barna, a nőstények általában nagyobbak, mint a hímek. Mérge nem túlzottan hatásos, az áldozatok a csípéseket követően fájdalmat éreznek, néhány esetben vérbőség, duzzanat, égő érzés, zsibbadás és viszketés is jelentkezik az érintett területen.



Palesztin sárga skorpió, vagy omdurmani skorpió, (Leiurus quinquestriatus)

Megtalálható sivatagi élőhelyeken, Észak-Afrikától kezdve az egész Közel-Keleten. Az egyik legveszélyesebb skorpió faj. Egy egészséges felnőtt embert nem képes megölni, azonban kisgyermekekre, idősekre, vagy betegekre nagy kockázatot jelent. A halál oka általában tüdő ödéma.



Uroplectes lineatus egy jellegzetes Dél-Afrikában honos faj. Mérgének klinikai alkalmazása jelentős.



Indiai vörös skorpió, vagy keleti indiai skorpió, (Hottentotta tamulus)

Indiában, Pakisztán keleti részén, és Nepál alföldjein honos. Mérete 50 - 90 milliméter. Színe a sötét narancsszíntől, az élénk vörösesbarnán keresztül a sötétebb barnás-szürkéig terjed.

A sűrűn lakott területeken is előfordul, ezért ez a leginkább halálos skorpió faj a világon. A legtöbb áldozat gyerek. Orvosi jelentősége nagy.



Floridai kéreg skorpió, vagy barna kéreg skorpió, (Centruroides gracilis)

Őshonos az egész amerikai kontinensen, betelepítették Afrika egyes országaiba, köztük Kamerunba és Gabonba, valamint a Kanári-szigetekre is. A nőstény eléri a 10 centiméteres, a hím a 15 centiméteres hosszúságot.



Vastagfarkú skorpió (Androctonus australis) Ausztrália, Afrika (Algéria, Csád, Egyiptom, Líbia, Mauritánia, Szomália, Szudán és Tunézia), valamint Ázsia (India, Izrael, Pakisztán, Szaúd-Arábia és Jemen) területén honos. A természetes élőhelyei a száraz sivatagok, száraz hegyvidéki régiók és magas fennsíkok.

Testhossza 10 centiméter, így a kisebb termetűek között tartják számon. Színe a hátán barnásfekete, lábai sárgák, csápja és farka világosbarnás árnyalatú. Szúrása rendkívül veszélyes, több halálesetet okoz évente.



Fekete kövér farkú skorpió (Androctonus bicolor)

Észak- és Nyugat-Afrikában, valamint a Közel-Keleten elterjedt. Étrendjét sokféle rovar, pókok, gyíkok, kisemlősök (pl. egerek), vagy akár más skorpiók is alkotják. Mérge erős, emberre is veszélyes. Tudományos nevében a "bicolor" szó két színt jelent, mely utal arra, hogy hátpáncélja és hasi része eltérő színezetű.



Császárskorpió (Pandinus imperator)

Afrikában őshonos, a világ egyik legnagyobb termetű skorpiófaja. Felnőtt egyedei átlagosan 20 centiméter hosszúak, súlyuk 30 gramm, de a nőstények az 50 grammot is elérhetik. Alapszíne fekete, mely lehet kékes, barnás vagy akár zöldes árnyalatú is, jókora ollóinak felülete szemcsés és vöröses árnyalatú. Méregtövisét ritkán használja. Mérsékelten mérgező, az emberre veszélytelen, azonban csípése még így is fájdalmas. Tünetei a méhcsípésre hasonlítanak. Allergia esetén a kialakuló sokk halált is okozhat.



Heterometrus swammerdami

A világ legnagyobbra nőtt skorpió faja 23 - 25 centiméteres hosszával tartja a rekordot. Tömege elérheti az 55 - 60 grammot is. Mérge az emberre általában nem halálos. Áldozatát sem mérgével, hanem harapófogószerű ollóinak szorításával öli meg, egyszerűen péppé zúzza azokat. India és Sri - Lanka területén honos.



A Skorpió egy csillagkép, egyike a 12 állatövi csillagjegynek, mely a babiloni csillagászoktól ered az i. e. 7 - 6. századból. Az elnevezés már csak az asztrológiában használatos. Legfényesebb csillaga, az Antares.

A mitológiai történet szerint a skorpió ölte meg Oriont, a fennhéjázó vadászt, aki kijelentette, hogy minden vadállatot meg tud ölni. Az égbolton is üldözi őt, de itt már sosem érheti el, mivel csupán akkor kerül a látóhatár fölé keleten, miután az Orion már lenyugodott nyugaton.



Az egyiptomi mitológiában Szelket skorpió alakú istennő, aki a házastársak násza felett őrködik, és a halottakat oltalmazza.

Nő alakjában ábrázolták, skorpióval a fején.

Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában a skorpió motívum gyakran megjelenik a művészetben.

Igazságtalanok lennénk ha nem emlékeznénk meg a Scorpionsról Európa egyik legismertebb hard rock együtteséről, amely egyben Németország legsikeresebb rock-bandája is. Világszerte több mint 120 millió lemezt adtak el.

2014. június 16-án - a rendszerváltás 25. évfordulóján - a Szabadságkoncert elnevezésű rendezvényen koncertet adtak Budapesten, a Hősök terén. A Wind of Change című számukat Kóbor Jánossal és Molnár Györggyel együtt adták elő.

Botanika Vissza a kezdőlapra                  Botanika Vissza a PÓKSZABÁSÚAK menűbe