Sáskarákok


E különleges állatok nevüket onnan kapták, hogy az egyik álkapcsi pár lábuk az evolúció során nagyon hasonlóvá fejlődött, a velük rokonságban természetesen nem álló fogólábúakéhoz, az imádkozó sáskákéhoz. Külön rendet alkotnak, ez a fogólábú rákok rendje.

A homokos tengerpartok lakói, a mediterrán vizektől a trópusi tengerekig sok fajuk előfordul. Több mint kétszáz fajuk ismert, melyek változó méretűek. A legnagyobbra növő Squilla panamensis a 40 centiméteres testhosszt is elérheti.

Gyorsan mozognak a homokon, s vagy a korallok közötti résekbe húzódnak, vagy üreget ásnak maguknak. Mikor kész a járat, annak elülső részében helyezkednek el, s várják az arra tévedő prédát. Kivétel nélkül mind ragadozók, más rákokat, kisebb halakat, puhatestűeket zsákmányolnak.

A ragadozó sáskarák

Testük rendkívül hajlékony, azt hajtűszerűen is képesek visszahajlítani, és az ászkarákokhoz hasonlóan be tudják gömbölyíteni. A sok-sok láb és csáp miatt földönkívüli lény látszatát keltik a laikusokban.

Az ollós láb olyan, mint a penge, a pillanat tört része alatt kicsapódik, s kapja el áldozatát.

 

 

 

 

 

Nem a klasszikus rákollót kell elképzelnünk, a sáskarákok lába olyan, mint egy régi borotvakés, melynek élét sok hegyes fog alkotja. Ezek szorításából az áldozatnak esélye sincs a szabadulásra.

 

 

 

 

 

Az ollókkal azonban nem csupán szorítani, hanem ütni is képes. A kisebb tarisznyarákokra előbb erős ütésekkel támad, melyek ettől szinte sokkot kapnak, s utána kerülnek a fogók halálos ölelésébe.

Az álkapcsi lábak közül - a már említett ollós mellett - a többi, nem a zsákmányszerzést, hanem a tisztogatást szolgálja, melyek ollóban, vagy kampóban végződnek.

Ezen lábak után a szinte pálcikaszerűen vékony, valódi lábak következnek, de az állat járás során támaszként az ollós lábait is használja. A vaskos potroh alján páronként az evezőlábak sorakoznak.

Szemük nagyon fejlett, különleges ovális alakú, kocsányon ülő összetett szem.

Laboratóriumi körülmények között megfigyelték, hogy 12000 alapszín megkülönböztetésére képesek, azaz nagyjából négyszer annyira, mint mi emberek.

A tökéletes látás mellett a zsákmányszerzést a csápok és tapogatók is segítik, melyek a legkisebb ingereket is érzékelik.

A hímek és a nőstények hasonlók. A nőstények gondos szülők, ivadékgondozásuk fejlett. A petéket ragacsos váladékukkal összetapasztják, s petecsomót készítenek, melyet a nőstények a lábaik közé vesznek, s magukkal hurcolják. Egy ilyen petecsomó, akár 50000 petét is tartalmazhat.

A sikeres kelés érdekében a petecsomót az anya folyamatosan forgatja és tisztogatja. Ez akár tíz hétig is eltarthat, s ez idő alatt az anyaállat nem táplálkozik.

A kikelő lárvák úszó életmódot folytatnak, s anyjukat elhagyva a zooplankton jelentős részét alkothatják.

Az úszó lárvák harmadik vedlésüket követően térnek át fenéklakó életmódra. A kifejlett állatok is jól úsznak, azonban ezt a képességüket csupán menekülés során használják. Ilyenkor farkukat előrecsapják, s hátrafelé lökik magukat, majd evezőlábaikkal gyors úszásba kezdenek.

A menekülő sáskarák

A sáskarákot a tengerparti népek fogyasztják. A Földközi tengerben élő sáskarák (Squilla mantis) gyakran halpiacokon is látható.

Még néhány kép a sáskarákról

      

      

      

      

      

      

tengherk Vissza a kezdőlapra                    rakok Vissza a RÁKOK menűbe