Futómadarak


A struccalakúak (Struthioniformes) a madarak osztályának egy rendje. Öt ma élő család tartozik a rendbe 12 ma élő fajjal.

A struccalakúak ősi röpképtelen madarak leszármazottjai. Már közvetlen őseik sem voltak képesek repülni (csökevényes szárnyaikból ítélve távolabbi őseik viszont minden bizonnyal igen).

A röpképtelen óriásmadarak a dinoszauruszok kihalásával indultak gyors fejlődésnek. Ekkor a szárazföldeket már nem uralták a hüllők, de még az emlősök sem indultak robbanásszerű fejlődésnek, és a futómadarak minden kontinensen jelen voltak. Hanyatlásukat a nagy testű, méhlepényes ragadozók megjelenése és elterjedése okozta.

Származásuknak megfelelően valamennyi, ma élő faj az egykori Gondwana maradványiként létrejött kontinenseken, illetve szigeteken honos. A repülés egyik alapfeltétele a tarajos szegycsont, amihez a mellizmok tapadnak. A gyalogló életmódra áttérés után az ide tartozó madarak szegycsontja ellaposodott, ezért röpképtelenek. Többnyire nagy testű fajok, szárnyaik is elcsökevényesedtek. Lábuk erőteljes, lábujjaik száma 2 - 3-ra redukálódott. A strucc két, a többi faj három lábujjon közlekedik, viszont kiváló futómadarakká váltak.

A rend az alábbi ma élő, földrajzilag elkülönült családokat foglalja magában

Struccfélék családja (Struthionidae)

Nandufélék családja (Rheidae)

Kivifélék családja (Apterygidae)

Kazuárfélék családja (Casuariidae)

Emufélék családja (Dromadiidae)


Struccfélék családja

Struthio nem

Strucc (Struthio camelus)

Afrikában a Szahara déli részén, Kelet-Afrikában, Namíbiában és a Kalahári-sivatagban honos. Az afrikai strucc elterjedési területe 300000 éve még Mongóliáig ért, a mai Szíriából és az Arab - félszigetről már az ember irtotta ki.

Afrikai őshazáján kívül betelepítették Ausztráliába is, ahol a sivatagos vidékeken jól meghonosodott. Telepeken más kontinenseken is tenyésztik, néhány ilyen telep már Magyarországon is van.

A strucc a legnagyobb testű ma is élő madárfaj. A kakas 2,5 méter magasra nő meg, teste nagyjából 2 méter hosszú, a tömege 2 - 3 mázsa. A jóval kisebb tyúké alig 1 mázsa.

   

Szegycsontja lapos pajzsformájú, taraj nélküli, mint általában a röpképtelen madaraké. Szárnya csökevényes, medencéje zárt. Lába hosszú, erős. A strucc az egyetlen olyan futómadár, amelynek lábán csak két ujj van. A belső ujj erősebb és nagyobb, mint a külső. Az ujjak végén tompa karmokat visel, erős rúgása az oroszlánra is veszélyes.

Feje és nyaka csupasz. Csökevényes szárnyai a járásban, futásban nem segítik, a kakas szárnyát díszítő fénylő fehér dísztollaknak csak a násztáncban van szerepük

. Udvarlási szertartása a dürgés. Látványos násztáncához a kakas felfújja csaknem teljesen csupasz nyakát, és dörgő hangon morog. Lépegetés közben hevesen csapkod szárnyával úgy, hogy a dísztollak szinte fehér gyűrűt vonnak fekete teste köré. A kakas további ötven, ugyancsak fehér dísztollat a farka fölött hord. A tyúk szürkésbarna, piszkosfehér szárny- és farktollakkal.

   

   

Csőre szarusárga, nyaka vörös, combja hússzínű. A strucc az egyetlen olyan futómadár, amelynek csupasz a combja.

A kakas 3 - 4, a tyúk 2 éves korában válik ivaréretté. A kakas köves vagy homokos magaslaton, gyakran bokor mellé vagy alá kaparja fészkét, aminek átmérője a 3 métert is elérheti. Egy fészekbe több tojó is rak tojást, és azokon felváltva kotlanak. Nappal a domináns tojó, éjjel a hím. Nappal a barna tollú tyúk olvad jobban környezetébe, éjszaka a fekete kakas szinte láthatatlan. Még a fejét is lehajtja - ezért terjedt el az a téves nézet, hogy a strucc homokba dugja a fejét.

Egy - egy krémszínű vagy fehér tojásának tömege eléri a 1,5 kilogrammot (ez a tyúktojás tömegének huszonötszöröse).

   

   

A szülők negyven napig kotlanak. A tojás héja olyan vastag, hogy feltöréséhez a fiókának különleges nyakizomra van szüksége. A közel 30 centiméter magas fiókák fészekhagyók, kikelésük után röviddel már együtt szaladnak szüleikkel, akik 4 - 5 hónapig gondozzák utódaikat. Ez alatt a fiatalok testmagassága eléri a 1,5 métert.

   

A nyílt, belátható, füves szavannák, félsivatagok lakója. A száraz környezethez alkalmazkodva a szomjazást napokig bírja.

A homokban fürödve tisztálkodik. Jól fut, eközben négyméteres lépteivel az 50 kilométer/órás sebességet is eléri.

Egy kakasból és több tojóból álló csapatban keresgéli magokból, fűből, növényi részekből és kisebb állatokból álló táplálékát. Az emésztés elősegítése érdekében különböző tárgyakat, köveket nyel le. A jobb táplálék reményében vándorol, eközben gyakran csatlakozik a különféle antilop-, illetve zebracsordákhoz, hogy felkapkodja a legelő jószágok által felzavart rovarokat, hüllőket, kis rágcsálókat. A társulás a növényevőknek is előnyös, mert a jó szemű, magasra emelt fejű struccok hamarabb veszik észre a közelítő ragadozókat.

Természetes élőhelyén több mint 40 évig él, állatkertekben akár 50 évig is.

   


Nandufélék családja

Dél - Amerikában honosak a Tűzföldtől csaknem az Egyenlítőig. Két fajukat az Andok felgyűrődése különítette el egymástól. A nandu a hegyvonulat gerincétől keletre, a Darwin - nandu attól nyugatra él.

Lábuk és nyakuk is hosszú. Megjelenésük és életmódjuk is hasonlít a struccéra, de kisebbek.

Három lábujjuk van, combjuk és fejük pedig tollas. Némileg csontozatuk is különbözik a struccétól, különösen a medence és a garat. Testhosszuk elérheti az 1,7 métert, tömegük a 40 kilogrammot.

Szárnyaik nagyok, futás közben vitorlaként viselkednek. A füves síkságok lakói. Rovarokkal, kisebb gerincesekkel és növényi részekkel táplálkoznak.

Társas életmódú fajok. Párzás után a hímek kaparnak egy fészeknek való helyt a talajban, amit fűvel bélelnek. A fészekalj 10 - 60 tojásból áll, mivel több tojó helyezi oda a tojását. A tojásokat a hímek költik ki, és néhány tojást helyeznek a fészek köre, amit a ragadozóknak szánnak csaliként, hogy védjék a fészket.

A családba két nem tartozik egy - egy fajjal.

Rhea nem

Nandu faj (Rhea americana)

Pterocnemia nem

Darwin-nandu faj (Pterocnemia pennata vagy Rhea pennata)


Rhea nem

Nandu (Rhea americana)

Dél-Amerikában Bolívia, Uruguay, Paraguay, Brazília és Argentína nyílt füves térségeinek lakója. Első pillantásra olyan, mintha kis strucc lenne, de alkata lényegesen karcsúbb annál. Testhossza mintegy 1,5 méter, de tömege csak 15 - 20 kilogramm. A kakas magassága 2 métert is elérheti.

Csőre széles, a medencéje nyílt. A kakas tollazata éppen olyan szerény, mint a tyúké, háta hamuszürke, a hasa piszkosfehér, nyaka és melle fekete. Fejének csupasz részei hússzínűek, csőre szürkésbarna, lába palaszürke. Dísztollai egyáltalán nincsenek. A nőstény melle világosabb, mint a hímé. Farktollai csaknem hiányoznak.

A pampákon él kis csapatokban, gyakran szarvasfélékkel együtt. Keresi a bokrok és a magas fű takarását. Tápláléka a többi futómadáréhoz hasonlóan magvakból, rovarokból és fűfélékből áll. Kitartóan fut, menekülés közben időnként a nyúlhoz hasonlóan bukfencezik vagy lelapul.

Pihenő testtartása rendkívül jellegzetes. A földre hasal, fejét felemeli, lábait viszont párhuzamosan hátranyújtja.

A dürgő kakasok kitárják szárnyukat, és szélesre felfújják hosszú nyakukat. Ebben a pózban dörgő "nan - du" kiáltással és násztánccal imponálnak a tyúkoknak, a rivális hímeket pedig erős rúgásokkal űzik el.

   

Egy hím több tojóval is párosodik, és azok egy tágas, a földbe kapart és fűvel bélelt, sekély fészekbe rakják sárgás tojásaikat.

   

A kakas a fészek közelében már csak az éppen tojó tyúkot tűri meg - egy-egy tyúk 2 - 3 naponta tojik egy tojást, összesen kettőt-hármat. A kakas kiterjeszti szárnyát, hogy a tojás puhára pottyanjon, majd csőrével hengergeti azt a fészekbe. A tyúk eztán odébbáll, és más kakast keres magának, a fészket őrző kakas pedig 30 - 45 napig kotlik. A teljes fészekalj 12 - 18 tojásból áll. A fészekhagyó csibék nagyjából egyszerre - 36 órán belül kelnek ki, és 6 hónapon belül érik el a felnőtt méreteket.

   

Dél - Amerikában az emberek nagy hasznát veszik a nandunak. A tollát törlőruhának használják, a bőréből köpenyt varrnak. A fiatal madár húsa ízletes, de idősebb korában roppant rágóssá válik.


Pterocnemia nem

Darwin-nandu (Pterocnemia pennata)

Dél-Amerikában Argentína, Bolívia, Chile és Peru területén honos, a síkságot kedveli. Kisebb, mint ismertebb rokona, a nandu. Alkata zömökebb, magassága csak 90 - 100 centiméter. Szárnya nagyobb, mint más futómadaraké. Ujjának karmai hatékony fegyverek. Feketés-szürkés tollainak a hegye fehér.

   

Egy hímből és 5 - 7 tojókból álló családjai 60 fős csoportokba verődve élnek. Táplálékuk többnyire növényi eredetű. Különösen jól fut, sebessége elérheti a 60 kilométer/órát, lehagyja a ragadozókat. Futás közben időnként bukfencet vet, mint a nyulak vagy a nandu.

   

Egy fészekalja 12 - 18 tojásból áll, melyen egyedül a hím kotlik.


Kivifélék családja

A kivifélék (Apterygidae) Új-Zéland szigetein élnek, és erősen veszélyeztetettek.

Új-Zéland nemzeti szimbóluma. Kifejlett állapotban 1 - 4 kilogramm tömegűek, magasságuk pedig 35 - 65 centiméter között változik (a tojók nagyobbak, mint a hímek).

Nincs szárnyuk, hosszú, vékony csőrük van, kültakarójuk a madarak tollazata helyett inkább az emlősök szőrzetére emlékeztet.

A kivifélék példányai monogám hím - nőstény kapcsolatokban élnek, amely élethosszig tart. A madarak élettartama néhány tíz év. A tojók egy alkalommal (a déli félteke szerinti tavasszal) 1 tojást raknak le a nagyjából 1 méter hosszú üregük végében. A tojás hatalmas méretű, tömege a tojó testtömegének 20 - 25%-a. A tojáson legtöbbször a hím kotlik, 2 hónapon keresztül. A hímeknek erre a célra speciális költőtasakjuk alakult ki. Tojásaikat csak éjjel, a táplálkozásuk idejére hagyják magukra.

A család a következő nemet és fajokat foglalja magába

Apteryx nem

Barna kivi vagy csíkos kivi faj (Apteryx australis)

Északi-szigeti barna kivi faj (Apteryx mantelli)

Okaritói barna kivi faj (Apteryx rowi)

Kis foltos kivi agy kis kivi faj (Apteryx owenii)

Nagy foltos kivi vagy nagy kivi faj (Apteryx haastii)


Apteryx nem

Barna kivi vagy csíkos kivi (Apteryx australis)

Új-Zéland déli szigetén és a Steward-szigeten él. Erdők, bozótosok rejtőzködő, talajszinten élő állata. A faj hímjei 50 - 65 centiméter magasak, testtömegük pedig 1,5 - 3 kilogramm között változik. A tojók ugyanolyan magasak, de testtömegük 2 - 3,8 kilogramm közötti.

   

   

A becslések szerint kb. 35 000 példányuk él. Csüdje hosszabb, ujjai és karmai rövidebbek, mint a többi kivinek.


Északi-szigeti barna kivi (Apteryx mantelli)

Új-Zéland északi-szigetén él. Erdők, bozótosok rejtőzködő állata. Testhossza 40 centiméter, testtömege pedig 2,2 kilogramm. A tojó ugyanolyan magas, de testtömege 2,9 kilogramm. A hangja magas, sípoló.

   

   


Okaritói barna kivi (Apteryx rowi)

Új-Zéland déli szigetének nyugati partvidékén honos, az aljnövényzetek rejtőzködő lakója. Röpképtelen madár, lapos szegycsontú, szárnyai minimálisak.

   

   


Kis foltos kivi vagy kis kivi (Apteryx owenii)

A kivifajok közül a legkisebb. A hím 35 - 45 centiméter magas, tömege pedig 0,9 - 1,4 kilogramm, a tojó tömege 1 - 2 kilogramm közötti.

   

   


Nagy foltos kivi, vagy nagy kivi (Apteryx haastii)

Új-Zéland déli szigetének erdeiben él. A hímek 50 - 60 centiméter magas, 1,2-2,6 kilogramm súlyú, a tojó valamivel nehezebb, súlya 1,5 - 3,3 kilogramm között változik.

   


Kazuárfélék családja

A kazuárfélék Észak - Ausztráliában, Új - Guineán és a környező szigeteken élnek. Nyakuk csupasz, és élénk színekben pompázik, fejükön búbot, úgynevezett sisakot viselnek. Sisakjukról megállapítható, hogy hány évesek.

Lábaik a többi, nyílt terepen élő futómadárénál rövidebbek, de igen erősek. Lábukon három ujj van, nagyot rúgva a belső ujj erős karmával hatékonyan védekezhetnek.

Szárnyaik teljesen elkorcsosultak, tollcsévéik lecsupaszodtak, hogy ne akadjanak bele az aljnövényzetbe. Tollazatuk a testükön fekete, csupasz nyakukon élénk vörös és kék, sőt, sárga és bíbor szín is előfordul. A tyúkok és a kakasok meglehetősen hasonlóak, de a tyúkok jóval testesebbek. Csibéik csíkosak. Sisakjuk az ágaktól és az aljnövényzettől védi fejüket.

Többnyire magányosan élnek. Táplálékuk főként gyümölcsökből áll, de szinte minden faj mindenevő, esznek növényi részeket, gombákat, gerincteleneket és kisebb gerinceseket, ezeket az erdei aljnövényzetben keresik meg. Félénk madarak, de ha megzavarják őket, képesek halálos sérüléseket okozni például kutyának vagy kis gyereknek. A fészekalj 3 - 8 tojásból áll. Jellemzően a kakasok kotlanak 50 - 52 napig, a tyúkok csak ritkán vesznek részt a költésben, és a gyereknevelésben. A fiókákat is a hímek gondozzák 9 hónapig, megvédve őket a ragadozóktól és egyéb veszélyektől. A fiatalok tollazata kb. 3 év alatt nő ki teljesen.

A családba egy nem tartozik 3 fajjal

Casuarius nem

Sisakos kazuár vagy déli kazuár faj (Casuarius casuarius)

Bennett-kazuár faj (Casuarius bennetti)

Északi kazuár faj (Casuarius unappendiculatus)


Casuarius nem

Sisakos kazuár vagy déli kazuár (Casuarius casuarius)

Magassága 130 - 170 centiméter, súlya 17 - 70 kilogramm. Durva szőrszerű tollai feketék, arca zöldeskék, a fej hátulsó része zöld, a nyak elől ibolyás, hátul lakkvörös, az írisz vörösbarna. Csőre rövid.

      

A többi kazuárfajtól két húsos, nyaki bőrlebenye alapján könnyen megkülönböztethető.

Lába szürkéssárga, három ujjal, amelyek közül a belsőn hatalmas, éles karom fejlődött ki (az állat ezt a pengeszerű fegyvert használja harcai során, amelyekre agresszív természete miatt gyakran kerül sor, ilyenkor veszélyes rúgásokat osztogat ellenfelének). Könnyen felingerelhető állat, rátámad az emberre is. Kiérdemelte a világ legveszélyesebb madara címet.

   


Bennett-kazuár (Casuarius bennetti)

Új - Guinea sűrű erdejeiben, valamint a közelben található Yapen és a Bismarck-szigetek közé tartozó Új - Brittania szigetén él 3300 méter felett. Magassága 110 centiméter. A három kazuárfaj közül ez a legkisebb termetű.

   


Északi kazuár, más néven narancsnyakú kazuár (Casuarius unappendiculatus)

Új - Guinea északi részén él, tengerparti mocsaraknál és alföldi esőerdőknél, inkább 500 méter alatt. Kemény és merev fekete tollazatú madár, kék bőrrel és sisakkal a feje tetején. Magassága 150 centiméter. A lábai hatalmasak és erősek. A fej oldalai és a torok kékszínűek. A nyak alsó fele és a tarkó olívazöld, a nyak mellső része narancsszínű. A hím 35 - 40, a tojó 55 - 60 kilogramm tömegű. A fészek 3-5 zöld tojásból áll, melyet a hím készít el.

      


Emufélék családja

Az emufélék családjának egyetlen élő képviselője közeli rokona a kazuárféléknek, ezért korábban sokáig közös családba is sorolták őket. Az egyetlen még élő faj.

Ausztráliában őshonos, ahol erdőkben és nyílt területeken egyaránt megtalálható. Lábujjukon három ujj van. Elsősorban növényi részekkel táplálkoznak. A tojásokat a hím költi ki.


Dromaius nem

Emu (Dromaius novaehollandiae)

Ausztrália hivatalos madara. A vörös óriáskenguruval együtt az emu tartja Ausztrália címerpajzsát az ország címerében. Ausztrália füves területeinek, szavannáinak, bozótosainak lakója.

Az emu a világ második legnagyobb madara. Magassága 160 - 180 centiméter, 50 - 60 kilogramm súlyú. A tojók valamivel nagyobbak a hímeknél. A három ujjban végződő igen erőteljes lábainak köszönhetően 50 kilométer/órás sebességgel is tud futni. Csűdjük szarupikkelyekkel borított. Hosszú, szürkésbarna durva lecsüngő tollai elrejtik visszafejlődött szárnyait. A nyakuk felső része csupasz, nyaka alsó részén gyér tollazat található, a fejük egy része világoskék színű.

   

A párzási időszakban hallatott jellegzetes hangjuk a messzire elhangzó "dobolás", amelyet a hosszú, felfújt légzacskójuk erősít fel.

Nagyon kitartó futómadár, hatalmas távolságokat képes megtenni fáradhatatlanul. Gyűrűzött példányok akár 500 kilométerre is elvándoroltak a gyűrűzés helyétől. Kiváló úszók, széles folyók sem jelentenek számukra akadályt. Az esős időszak kezdetével szárazabb vidékre vonulnak költeni, a költési időszak leteltével pedig visszavándorolnak. Növényeket, füvet és gyümölcsöket fogyaszt, de a hernyókat, szöcskéket is megeszi. A táplálék megőrléséhez segítségképpen 40 - 50 grammos köveket is lenyelnek. Napjában egyszer isznak, de szükség esetén akár napokat is kibírnak víz nélkül. A bőségesebb táplálékellátottságú hónapokban igyekeznek annyi tápanyagot raktározni zsír formájában, amennyit csak bírnak.

A párzási - költési időszakon kívül nem foglalnak területet. Szabadon mozognak, sőt, akár nagy méretű, de laza szerveződésű szociális csoportokba is összeállhatnak.

Természetes ellenségük nincs, csak a tojásaikra és fiókáikra jelenthetnek veszélyt a dingók és a hüllők.

Az emuknál a nemek szerepe felcserélődött az utódgondozás terén. A párok a melegebb hónapokban, áprilistól májusig állnak össze, és közösen védelmezik a körülbelül 30 négyzetkilométeres területüket.

A párzás a hűvösebb hónapokra, decemberre - januárra esik, mikor a nőstények messzire hallatszó, jellegzetes doboló hangjukkal hívják fel magukra a hímek figyelmét, amelyek eközben szorgosan építik fészküket a talajon.

A nőstény 8 - 10 sötétzöld színű tojást tojik. A 12 - 15 centiméter hosszú és 450 - 650 grammos tojás a tojó testsúlyának mindössze 1,5 %-a, amely az egyik legkisebb arány a madarak világában.

   

A költés csak a hímek feladata. A nőstények sokszor a környéken maradnak, és agresszívan őrzik a területet. Máskor azonban odébb állnak és új hímet keresnek maguknak. Miután rövid időn belül több kakassal is párzanak, az egy fészekaljakban kikelő csibék közel felének vér szerinti apja nem az, aki felneveli. A "hűtlen" tojók ezáltal évente 3 alkalommal is tojhatnak egy-egy fészekaljnyi tojást. A 8 hetes költési időszakban a hímek nem esznek, csupán isznak és ürítenek. A fészekről is csak néha állnak fel, és minden behatolót - gyakran még a nőstényt is - harciasan elűznek a tojások közeléből. A kakasok ekkor testsúlyuk harmadát is elveszthetik. Az 54 - 56. napon kikelő csíkos emucsibék hamar lábra állnak, kétnaposan már el tudják hagyni a fészküket. A kakas 5 hónapig neveli őket, továbbra is rendkívül agresszíven fellépve minden vélt és valós ellenséggel szemben. Érdekes módon egy elkóborolt emucsibe más fészekaljba is betársulhat, feltéve, ha kisebb az ottani fiataloknál. Az egy éves fiókák már elérik a felnőttek nagyságát, ivaréretté azonban csak 2 - 3 éves korukra válnak.

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe