A nagy szarvasbogár


A nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) az európai kontinens legtermetesebb bogara, többnyire csak szarvasbogár néven emlegetik. Nevét a hímek megnagyobbodott, szarvasagancsra emlékeztető rágószervéről kapta, amelynek a párzást megelőző vetélkedésben van szerepe.

Dél- és Közép-Európa lakója, Ázsiában Iránig, nyugaton pedig Nagy-Britannia szigetéig találkozhatunk vele. Régebben nagy számban élt az egész földrészen, ám élőhelyének megritkulása miatt példányszáma lecsökkent.

A hím és a nőstény szarvasbogarak között nagy eltéréseket fedezhetünk fel a hímek javára, melyek jóval nagyobbak. Rendszerint 5 - 8 centiméter hosszúak, de ritkán akár 10 centiméteresre is megnőnek, míg a másik nem képviselői általában 3 - 5 centiméteresek.

A "szarvak" az erős, megnyúlt, 1 - 2 centiméteres rágók, szintén csak a hímek sajátosságai. Táplálékszerzésre nem használja, és az emberre teljesen veszélytelenek. Inkább a nősténytől kell tartanunk, mert kisebb "szarvaival" éles csípést tud ejteni rajtunk, ha nem vigyázunk.

Alapszíne sötétbarna, a rágók rendszerint vörösesek, és a szárnyfedőkön is hasonló árnyalatokat láthatunk.

A nagy szarvasbogár imágó állapotban fák - főleg tölgyek - nedveit szívogatja, de nem létfontosságú, hogy táplálkozzon. (Fogságban akár mézzel vagy cukros vízzel is táplálható, amit nyaló-szívó szájszervével szürcsöl fel).

A homoki tölgyesek legnagyobb testű bogara, és lárvái is a tölgyet szeretik rágni, leginkább korhadt állapotban.



A nagy szarvasbogár fejlődési ciklusai

Petéiket korhadó fatörzsekbe, pusztuló rönkökbe rakják, melyek 2 - 2,5 milliméter nagyságúak. A tojásokból piszkosfehér színű lárvák, a pajorok bújnak elő, melyek egy kövér, ráncos, hat lábú hernyóra hasonlítanak.

   

Ezek eleinte kis földrögökben lévő növényi maradványokkal táplálkoznak, és csak később, mikor már nagyobbak lesznek, térnek át a tölgy vagy más fa korhadékának evésére. Állkapcsaik erősek, hogy a korhadó fát rágcsálhassák. A korhadék nem bővelkedik tápanyagokban, ezért fejlődésük is rendkívül lassú. Általában 5 éven keresztül rágják erős szájszervükkel a faanyagot, mikorra elérik a 10 centiméteres hosszt, ősszel bebábozódnak.

   

   

A meleg idők megérkeztével bújnak elő a kifejlett egyedek, hogy újrakezdjék a ciklust. A május végén júniusban megjelenő imágók legfőbb feladata a szaporodás. Nappal inaktívak, ilyenkor fatörzseken pihennek és szívogatják a nedveket, majd meleg esti órákban, szürkületben kezdenek repülni hangos zúgással, párt keresve.

   

Repülésük nem túlzottan biztos, gyakran ütközéssel állnak meg. Érdekes, hogy a hímek majdnem függőleges testtartásban repülnek, mivel nagy méretű "szarvukat" más testhelyzetben nem tudnák kiegyensúlyozni.

   

Amikor a hím talál egy nőstényt, felemeli a fejét, szétnyitja a szarvait, és sétál körülötte. Ha két hím érdekelt ugyanannál a nősténynél, akkor összecsapásra kerül sor, amelynek során "agancsaikkal" látványosan küzdenek meg egymással, de általában sérülés nem történik. A harc addig tart, amíg az egyiknek sikerül a hátára fordítania a másikat, vagy ledobni a fáról.

   

A győztes hím megtermékenyíti a nőstényt, ami elég hosszú ideig is elhúzódhat, majd hamarosan, - rendszerint július végén - elpusztul. A nőstények általában augusztus végéig élnek.



A bogár a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetett fajokat összegyűjtő Vörös Listáján ugyan nem szerepel, élőhelye folyamatos pusztítása miatt azonban egyedszáma folyamatosan csökken. Magyarországon védett, eszmei értékét 10000 forint.

Vannak országok, ahol már tettek lépéseket megóvásuk érdekében. Egyes helyeken az erdőtulajdonosok meghagynak néhány korhadt farönköt és avart a szarvasbogarak számára.

Mi mit tehetünk? Hagyjunk a kertben korhadó farönköt! Ha ilyet talál a nőstény, kedvezőbbek lesznek a feltételek a lárvák számára.

Egy kis odafigyeléssel mi is tehetünk azért, hogy ezeknek a szép és különleges nagy szarvasbogaraknak legyen jövőjük.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a ROVAROK menűbe