A szarvasvarjúk


A szarvasvarjúfélék (Bucorvidae) a madarak osztályába és a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe tartozó család. A madarak nagy többségétől eltérően nem 14, hanem 15 nyakcsigolyájuk van. Fejüket és nyakukat csupasz bőrlebernyegek díszítik.

Rezonáló torokzacskójuknak köszönhetően sajátságos morgó és reszelős hangjuk erős.

Faodvakban költenek, de az odú száját számos orrszarvúmadártól eltérően nem falazzák be.

      

A kifejlett szarvasvarjú csőre és tollazata - a csak repüléskor látszó fehér evezőtollak kivételével - fekete, lábai hosszúk, csupaszok és szürkék. A szem körül és a torokrészen a bőr csupasz és rikító vörös, a toroklebeny a pulykáéhoz hasonlóan felfújható, rezonátorként funkcionál, illetve a hő leadását segíti. Hosszú szempillái megvédik a szemét a homoktól. A fiatal egyedek tollazata barnás, arcbőrük szürkés.

   

   

Nagytestű madár, hossza 90 - 130 centiméter közötti, a hímek testtömege 3,5 - 6,5, a tojóké 2,5 - 4,5 kilogramm. A nemek színe alapvetően egyforma, a tojók kisebb termetűek. A felső csőrkáva hajlata által képzett rés a hímek esetében feltűnőbb.

   

A szarvasvarjak rendkívül aktív madarak, folyamatosan mozgásban vannak. Ragadozók, életüket leginkább a talajon töltik, itt kutatnak zsákmány után. Kimért léptekkel, szinte lábujjhegyen haladnak előre, miközben az aljnövényzetet fürkészik, ízeltlábúak és egyéb kisállatok (gyíkok, kígyók, rágcsálók stb.) után kutatva. Kiegészítésként magvakat és gyümölcsöket is eszik. Nappal aktív, az éjszakát a fák koronájában tölti.

   

   

   

Társas madár, gyakran láthatók közösen vadászó, 2 - 12 példányt számláló csapatai. A nagyobb zsákmányt több madár ejti el, és együtt is fogyasztják el. A csapatok akár 100 négyzetkilométert is elérő territóriumot tartanak fenn, amelyről repülve űzik el a betolakodókat. Hajnaltájt hangos kiáltásokkal figyelmeztetik fajtársaikat birtokuk elkerülésére.

   

A csapatokban mindössze egy költőpár van, hozzájuk segítők csatlakoznak. Ezek zömmel kifejlett hímek, illetve ivaréretlen fiatalok mindkét nemből. A felnövekvő egyedek közül inkább a tojók szokták elhagyni csapatukat, hogy egy másikhoz verődjenek, vagy egy ideig egyedül boldoguljanak.

A hím rövid udvarlását a párzás követi, majd a tojó október és december között lerakja tojásait. A fészket a költőpár és a segítők közösen építik fel fűszálakból és falevelekből természetes mélyedésekbe, faüregekbe, sziklákra. A tojó általában két tojást rak 3 - 8 nap különbséggel.

   

37 - 43 nap kotlást követően kel ki az első fióka, míg a második - a tojásrakási időpontok különbségének megfelelően - később. Az első utód kikelése néhány nappal megelőzi testvéréét, aki ekkora már négyszer nagyobb a később kikelt vetélytársával szemben. A másodkelt alulmarad a táplálékért folytatott versengésben, és általában már az első héten éhenpusztul. Ennek a "kegyetlen családtervezésnek" az oka az, hogy a szülők és a segítők nem képesek annyi táplálékot összegyűjteni ami két utód felnevelését biztosítaná. Miért költ ki mégis két fiókát? Mivel igen lassú szaporodású madarak, átlagosan 9 évente nevelnek fel egy fiókát. Amennyiben az először kelt valamilyen ok miatt elpusztul, helyét a másodkelt veszi át, így az utánpótlás biztosított.



Az egész csapat részt vesz a fióka felnevelésében amely kikelésekor csupasz, vak és rózsaszín, csak háromnapos korára feketedik meg.

A kirepülésre 85 - 90 nap folyamatos etetés után kerül sor, de a fiatal egyed még további egy évig csapatával marad.

A kaffer szarvasvarjú akár 40 - 50 évig is élhet.

A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a hatalmas területen elterjedt fajt nem fenyegeti különösebb veszély, azonban egyes helyeken vészesen megritkult egyedszáma az emberi terjeszkedésnek köszönhetően. Mivel a szarvasvarjak reprodukciója igen lassú, a természetvédők sok esetben begyűjtik a pusztulásra ítélt másodkelt fiókákat, hogy felnevelve visszatelepíthessék őket a vadonba.

A családba az alábbi nem és fajok tartoznak:

Bucorvus nem

- Kaffer szarvasvarjú (Bucorvus leadbeateri)

- Abesszin szarvasvarjú (Bucorvus abyssinicus)



Kaffer szarvasvarjú (Bucorvus leadbeateri)

A faj az Egyenlítőtől délre eső szavannák, nyílt füves területek és erdők lakója. Kelet-Afrikában akár 3000 méteres tengerszint feletti magasságban is találkozhatunk vele, bár jobban kedveli a nedvesebb közeget.

A nemek egyformák, a kisebb termetű tojók toroklebenyét lilás foltok tarkíthatják.

   



Abesszin szarvasvarjú (Bucorvus abyssinicusi)

A Szaharától délre, kialakult füves síkságokon, szavannákon, az északi szélességi kör 7. és 15. foka által határolt területen honos.

A nemek tollazata egyforma, de a némileg kisebb termetű tojók torokzacskója kék, míg a hímeké vörös.

   

   

   

Az abesszin szarvasvarjú képe a Burundi 5 frankos pénzérmén is szerepel

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a MADARAK menűbe