Az orrszarvú szarvascsőrű madár


Az orrszarvú szarvascsőrű madár (Buceros rhinoceros) az egyik legnagyobb a szarvascsőrű madarak között, körülbelül akkora mint egy hattyú.

Alföldi, hegyvidéki trópusi és szubtrópusi esőerdőkben - akár 1400 méteres tengerszint feletti magasságban - él Borneó, Szumátra, Jáva, a Maláj-félsziget, Szingapúr és Dél-Thaiföld területén.

Indonézia és Malajzia pénzjegyein is szerepel, mint az ország szimbóluma.

Hímjének testhossza eléri a 125 centimétert, tömege a 3 kilogrammot. A tojók valamivel kisebbek. Tollazata fekete-fehér, szeme környéke csupasz.

Lekerekített szárnyában a 4. és 5. evezőtoll a leghosszabb. A szemeket nagy szempillák védik, melyek napernyőként működnek.

   

A szarvascsőrű madarak legnagyobb képviselői közé tartoznak. A felső csőrkáva fölött hatalmas felfelé ívelő szarvuk van, mely belülről üreges, így nem terheli túl a nyakcsigolyákat. Ez a "doboz" rezonátorként felerősíti a madár hangját.

   

A talajon ügyetlennek tűnnek, de tekintélyes méreteik ellenére ügyesen, nagyokat szökkenve mozognak az ágak között, vagy erőteljes, hangos szárnycsattogással repkednek a fák fölött.

   

   

Főként gyümölcsökkel táplálkoznak, de nem vetik meg a rovarokat, kisebb madarakat, fiókákat sem.

   

Többnyire magányosan vagy párokba élnek, általában monogámok, de a bő termésű fákon csapatokba verődnek.

A nőstény, fák meglévő odvaiba, sziklák hasadékaiba helyezi tojásait.

Az üregek általában természetesek, de előfordul hogy harkályok és szakállas madarak elhagyott fészkeit sajátítják ki.

Egy bevált fészkelő helyet a pár több költési ciklusban is felhasznál.

A nőstény néha segít a hímnek a bejárat lezárás felfalazásának megkezdésében, melynek anyaga sár, ürülék és gyümölcspép.

Amikor az odú nyílása még eléggé tágas a nőstény bevonul tojásrakásra, a hím a befalazást tovább folytatja, s mindössze egy szűk nyílást hagy, melyen keresztül a tojó és az utódok élelmiszerellátását, táplálását biztosítja.

A falazat építése néhány nap alatt befejeződik. Ezzel a hím védelmezi a nőstényt és az utódokat a rivális hímektől és a ragadozóktól is.

Párnapos "újszülött"

Rajz az odúról és lakóiról

Félkész odú a tojásokkal

A kotlási időszak alatt következik be a nőstény vedlése. Amikor az utódok már túl nagyok és az anyamadárral már nem férnek el az odúban, a tojó kirágja magát a fészekből, s ettől kezdve a hímmel közösen táplálják a fiókákat.

Az anyamadár kirágja magát az odúból

Érkezik a táplálék a fiókáknak

Az utódok tollazatának kifejlődését követően az odút lezáró tapasztott falat kibontják, s a fiatalok is kirepülnek.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a MADARAK menűbe