A szegfűszeg

A szegfűszeg (Syzygium aromaticum, régi nevén: Caryophyllus aromaticus) a 18. századig csak őshazájában, a Maluku-szigeteken termett, és halálbüntetés járt annak, aki ki akarta csempészni.


A szegfűszeg rövid története

A Maluku, vagy Fűszer-szigeteken őshonos szegfűszeg története a régmúltra nyúlik vissza. Arab közvetítéssel az ókori rómaiak konyhájában is megtalálható volt ez az aromás, illatos fűszer.

A rómaiakkal nagyjából egy időben, a Han-dinasztia idején, már a kínaiak számára sem volt újdonság a szegfűszeg. A császár elé járuló, vele szót váltani készülő alattvalók számára előírás volt a szegfűszeg rágcsálása, hogy friss és üde lehelettel jelenhessenek meg a kihallgatáson, az uralkodó színe előtt.

A frissítő jelleg mellett a szegfűszeg Kínában aratott fényes karrierjéhez afrodiziákum léte is hozzájárult.

A középkorban a szegfűszeg számított az egyik legértékesebb és legritkább fűszernek Európában, így több expedíciót is indítottak a fűszerek őshazájának felkutatására és leigázására. A hosszas keresgélés után 1522-ben Magellán egyik megmaradt hajója, a Victoria tért vissza jelentősebb mennyiségű szegfűszeggel és szerecsendióval. Igaz, Magellán egy - Maktan-szigeteken folyó - harc közben 1521-ben meghalt, de a maradék legénység megtalálta az ültetvényt, és alaposan megpakolta a hajót, mielőtt visszaindult volna Európába.

Az aranynál is értékesebb fűszert azonban mások is szívesen hajóikra rakodták volna. Végül 1605-ben a hollandoknak sikerült felfedezni a kincshez vezető tengeri utat, aminek eredményeképp rátették kezüket e fűszer kereskedelemére.

A holland monopóliumot azonban nem csak a bennszülöttek ellenállása őrölte fel, hanem az is, hogy - a halállal lakolás kockázatát is vállaló - francia csempészek jóvoltából a szegfűszeg termesztését más szigeteken is megkezdték. A 18. századra már igen sok helyen termesztettek szegfűszeget, Kelet-Indiában, Zanzibáron, Madagaszkáron, Brazíliában, Mauritiuson és Tanzániában többek közt. A nagy kínálatnak köszönhetően a fűszer ára olyan szintre csökkent, hogy a szegfűszeg szinte minden társadalmi osztály számára elérhetővé vált.

Ennek a 15 - 20 méter magasra is megnövő, meleg és vízigényes mirtuszfélének a levelei lándzsásak, örökzöldek. Halványlilás-rózsaszínű virágai a hajtások csúcsain nyílnak. Magvetéssel szaporítható. A magoncok csak 9 - 12 éves korukban kezdenek virágozni.

    

    

A fűszert a pirosló virágbimbókból készítik. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk szögre emlékeztet, innen a szegfűszeg név.

    

A még virágba nem fordult bimbók leszedése kézi módszerrel, nem éppen biztonságos bambuszlétráról történik. A gyűjtőzsákba sok levél és ágmaradvány is kerül.

    

A leszedett virágbimbókat az idénymunkások megtisztítják a levél és ágmaradványoktól a szárítást megelőzően.

    

A zsenge bimbókat pálmalevélbe csomagolva, vagy egyszerűen a földre kiterítve a nap melegével szárítják, amíg barnára nem sötétednek. A szárítási időszak alatt többször átlevegőztetik, így távolítják el az apró szennyeződéseket és a port.

    


Felhasználása

A szegfűszeg kesernyés, kissé égető, erősen aromás ízét a sok illóolaj adja. Ezt a likőriparban és kozmetikai szerek gyártásához is felhasználják. A jó minőségű szegfűszeg szétnyomva olajat enged, vízbe téve fejjel lefelé süllyed. Leggyakrabban egészben, de néha őrölt formában is használjuk.

Nagyon jól illik a szárnyasokhoz, pikáns mártásokhoz, paradicsomos és boros ételekhez. A húsok pácolásához érdemes használni, illetve sütéskor a hasüregben elhelyezett néhány szem szegfűszeg kellemesen illatossá és ízessé teszi a húst.

    

    

Süteményekbe, édességekbe, befőttekbe, kompótokba is tehető. Finom, különleges íz árnyalatot eredményez. A sütőtöknek kifejezetten kellemes, pikáns aromát kölcsönöz.

         

    

A forralt bor egyik alapfűszere, de különböző koktéloknak, likőröknek és teakeverékeknek is nélkülözhetetlen kelléke.

    

Nemcsak a szárított bimbót használják. Virágjával Indonéziában cigarettát illatosítanak.

A szegfűszeg gyógyászati felhasználása szintén nem új keletű. A szárított rügy nagyjából 20%-át kitevő eugenol olaj baktérium-, gomba- és vírusölő tulajdonságainak betudhatóan rengeteg nyavalyára alkalmazták az évszázadok során, és használják mind a mai napig. Fertőtlenítenek, fájdalmat csillapítanak, emésztést serkentenek vele, ezen kívül többféle köptetőnek és görcsoldó krémnek is alapanyaga. De az alkoholról és a dohányzásról való leszokásnál is gyakorta alkalmazzák.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Caryophylli floris aetheroleum néven hivatalos drog.

    

A fűszer nem csak elősegíti az emésztést, hanem a hasmenést és a hányingert is meg lehet vele akadályozni. A különböző megbetegedések mellett a járványok megfékezésénél is nagy szerepe volt, a híres velencei pestisdoktorok szegfűszeget is tettek a maszkjukban lévő fűszerkeverékbe, mivel a kór terjedését a testek kipárolgásának tulajdonították, és nem a patkányokon élősködő bolháknak.

    

A különböző betegségek orvoslásán túl a szegfűszeg távol tartja a rovarokat, épp ezért érdemes narancsba szurkálni, és ezt elhelyezni az étkezőasztalon.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a BOTANIKA menűbe