A közönséges dohány




A dohány az Észak-és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Délnyugat-Afrikában és a Csendes-óceán déli vidékein őshonos burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó füvek és cserjék nemzetsége. A közkeletű nevén dohány növénynek nevezett Nicotiana különböző fajtáit dohánytermékek előállítására termesztik. Az összes Nicotiana faj közül a közönséges dohányt (Nicotiana tabacum) telepítették a legszélesebb körben.

Sok növény tartalmaz nikotint, aminek a fő szerepe a kártékony rovarok távoltartása. A dohány magasabb koncentrációban tartalmazza mint a többiek. Vannak olyan növényevők, melyek el tudják fogyasztani a Nicotiana fajokat anélkül, hogy az bennük kárt okozna.



A dohányt más mezőgazdasági termékekhez hasonlóan termesztik. Magvai nagyon aprók, melyeket eleinte csak szétszórták a földön.

A fiatal növényeket gyakran megtámadta a földi bolha (Epitrix cucumeris vagy Epitrix pubescens), ami miatt 1876-ban az Egyesült Államokban a dohánytermés fele megsemmisült.

   

Epitrix cucumeris és Epitrix pubescens

1890-re kikísérletezték, hogy a fiatal növényeket egy vékony szövettel lefedett keretbe kell tenni. Ma a dohánymagokat hideg- vagy melegágyba vetik, a csírázást a fény indítja be.

   

Miután a növények eléggé kifejlődtek, kiültetik őket a földekre, ahol ültetőfa segítségével viszonylag nagy üreget mélyítenek a palánták számára.

   

A 19. és 20. században különféle gépesített dohányültető eszközöket találtak fel, melyek egy lépésben képesek lettek a lyuk kialakítására, műtrágyázásra és a palánta beültetésére.

Egyes fajtáit színes és illatos virágaiért, nagy termetéért dísznövényként termesztik. A növény átlagosan 80 - 90 centiméter magasra nő, de fajtától függően léteznek 1,5 - 2 méter magas példányok is.

Levelei a száron felfelé kisebbednek, legalul találhatók a nagy, korán beérő, durva erezetűek. Minél kisebbek a levelek, és minél későbbre esik érésük ideje, annál finomabbak és keresettebbek. A növény tetején egészen apró, szinte áttetsző finomságú levélkék vannak, ebből származik a legnemesebb és legdrágább dohány.

   

   

Egynyári növény, betakarítása többféleképpen lehetséges. A legrégebbi módszer szerint sarlóval elvágják a növény szárát a talaj közelében az egész növényt begyűjtik. A tizenkilencedik században, a Virginia dohányt úgy kezdték betakarítani, hogy a megérő dohányleveleket egyesével húzták le a szárról. Mindig a legalsó levelek érnek meg először, így egy termőföldnyi dohányon több, úgynevezett "húzást" is végezhetnek.

   



 

Egy másik módszer a "fejelés", arra utal, hogy mielőtt a leveleket módszeresen eltávolítanák és végül az egész növényt betakarítanák, eltávolítják a dohány virágját.

Manapság a hatalmas termőföldeken gépi vagy kézi erővel végzik a betakarítást, bár a virág fejelése és egyes esetekben az éretlen levelek letépése még mindig kézzel történik.

A szárítás és az azt követő érlelés lehetővé teszi a dohánylevélben található karotinoidok lassú oxidációját és bomlását. Ez a folyamat a dohánylevélben bizonyos vegyületeket termel, létrehozva a füst "bársonyosságát" adó édes széna-, tea-, rózsaolaj vagy gyümölcsös aromát. A keményítő cukorrá alakul, amely glükozálja a fehérjét és előrehaladott glikációs végtermékekké oxidálódik. Ez egy karamellizációs folyamat, ami tovább fokozza az aromát.

A dohányt többféle módszerrel szárítják, ezek közül néhány:

Levegőn szárított dohány: jól szellőző pajtákban 4 - 8 hétig szárítják, a dohány alacsony cukortartalmú, amely a dohányfüstnek könnyű, édes ízt ad, magasabb nikotintartalommal. Többnyire a szivarok készítéséhez használt dohányt és a Burleyt szárítják ezzel a módszerrel.

   

Füstöléssel szárított dohány: nagy fészerekben felakasztják, ahol folyamatosan vagy szakaszosan égő, keményfából rakott, alacsony hőfokú tűz segítségével a folyamattól és a dohánytól függően három naptól tíz héten át tartó időszak alatt kiszárítják. A füstöléssel szárított dohány alacsony cukortartalommal és magas nikotintartalommal bír. A füstöléssel szárított dohányból pipadohány, bagó, illetve tubák készül.

   



Hőlégbefúvásos eljárással szárított dohány: a szárítócsűrben elhelyezett keresztrudakról lógatják le. A csűrben a kívülről táplált kemence forró égéstermékeit vezető csövek futnak, így a dohányt a forró levegő szárítja, füst nem éri. Ez a folyamat egy hétig is eltarthat.

Ezzel a módszerrel cigarettadohány készül, melynek magas a cukortartalma, valamint közepes vagy magas a nikotintartalma.

Napon szárított dohány: esetében a leveleket a szabadban akasztják ki úgy, hogy érje a napsütés. Ezt az eljárást alkalmazzák Törökországban, Görögországban és a mediterrán országokban az oriental dohány elkészítéséhez. A napon szárított dohánynak alacsony a cukor és nikotintartalma és cigaretta előállítására használják.

   

A dohányfogyasztásnak számos formája és módszere létezik. Az következőkben néhányat röviden ismertetünk.

A Beedi vékony, gyakran ízesített, dél-ázsiai cigaretta. A dohányt tendu-növény levelébe csomagolják, és az így előállított cigaretta egyik végét színes szállal kötik el.

   

   



A bagórágás a dohánylevelek felhasználásénak egyik legősibb módja. Fogyasztása szájon át történik, kétféleképpen: édesített vagy aprított formában. Az édesített fogyasztásakor a dohányt enyhén megrágják és labdaccsá tömörítik. Az aprított dohányt úgy fogyasztják, hogy kis mennyiséget helyeznek az alsó ajakhoz, az íny és a fogak közé.

Mindkét fogyasztási forma a nyálmirigyeket intenzíven serkenti.

   



A cigaretta a füst belélegzése révén fogyasztott termék, melyet szárított és finomra vágott dohánylevelek keverékéből készítenek.

Előállításuk során gyakran adnak a keverékhez egyéb adalékanyagokat. A keveréket aztán hengerelik vagy papírhengerbe töltik.

A sodrós cigaretta nagyon népszerű az európai országokban. Ezeket a fogyasztó maga készíti a külön-külön kapható zacskós dohány, cigaretta-papír és füstszűrő felhasználásával. Az így készített cigaretta általában jóval olcsóbb a készen kaphatónál.

   

A szivar szárított és fermentált dohányból készült, szorosan hengerelt köteg. A szivart a cigarettához hasonlóan meggyújtják, és a füstjét élvezik.

   

   

A tubák a finomra őrölt füstmentes dohánytermékek összefoglaló elnevezése. A kifejezés eredetileg csak a finom vörös porra, a főként a XVIII. században népszerű száraz burnótra vonatkozott. Eredetileg az Egyesült Királyság-beli Great Harwood városában állították elő. Két fő fajtája van: az európai (száraz) és az amerikai (nedves), bár az amerikai tubákot gyakran nevezik burnótnak.

   



A krémes tubák tulajdonképpen dohánypaszta, amely dohány, szegfűszegolaj, glicerin, fodormenta, mentol és kámfor keverékéből készül. A terméket tubusban árulják, főleg az indiai nők fogyasztják.

A gutkha zúzott bételdió, dohány, valamint édes vagy sós ízesítőanyagok keverékéből összeállított készítmény, elsősorban Indiában fogyasztják. Enyhe serkentő hatása van, a terméket kis, egyedi méretű csomagokban árulják.

   



A pipa az elszívni kívánt dohány elégetésére szolgáló kisebb kamrából (fej) és egy szájrészben (csutora) végződő vékony szárból (pipaszár) álló dohányzási eszköz. A fejbe rakott aprított dohányt gyújtják meg.

A nargilé egy vagy több szárú (gyakran üveg-alapú) dohányzásra használt vízipipa. Az eredetileg Indiából származó vízipipa különösen a Közel-Keleten tett szert óriási népszerűségre. A vízipipa vízszűrés és közvetett hő elvén működik. Használható gyógynövények vagy vadkender elszívására is.

   

A kretek dohány, szegfűszeg és különböző ízesítő fűszerek keverékéből készült cigaretta. Először a Jáva szigeteki Kudus-ban használták az 1880-as években a szegfűszeg gyógyító alkotóelemének, az eugenolnak közvetlenül a tüdőbe való juttatására.

   

A snüssz nedves gőzzel kezelt, nedves por alakú dohánytermék, amelyet nem erjesztenek, és amely nem indukál nyálképződést. Fogyasztáskor az alsó vagy a felső ínyhez kell helyezni. A snüsszt az amerikai tubákhoz hasonlóan használják, de nem jár vele a rendszeres köpködés.

   

Az elektronikus cigaretta a dohányzás alternatívája, bár ez esetben a használója nem fogyaszt dohányt. Az elemmel működő készülék párologtatott propilén-glikol/nikotin-oldaton keresztül juttat nikotint a szervezetbe.

   



Amerika felfedezésekor, 1492-ben a dohány már az egész amerikai kontinensen elterjedt volt. Ezt bizonyítja a 7. századbeli maja templom faragványa, melyen a főpap - a szertartás részeként - rituálisan dohányzik.

A dohányzás (a dohány füstjének be- és kilélegzése), egyike a dohány fogyasztásának számos módjának. A dohányszíváson kívül a dohányt az orrukba tették, rágták, ették, itták, testükre kenték, golyócskák formájában a szemükbe tették és végbélkúpként is alkalmazták.

A rítusokban a harcosok arcába lehelték a harc előtt, vetés előtt a szántóföldre szórták, az isteneknek áldoztak vele, szexuális aktus előtt a nőkre fröcskölték, valamint férfiak és nők egyaránt narkotikumként használták.



Növénygenetikusok megállapítása szerint a dohány az Andok vidékéről származik, a mai Peru és Ecuador területéről.

Az első dohányültetvényeket időszámításunk előtt 3 - 5 ezer évvel kezdték művelni.

Az európaiak a majákon keresztül ismerkedtek meg a dohánnyal.



A maják által Cikar (füstölés) néven ismert felhasználási mód Rodrigo de Jerez és Luis de la Torre (Kolumbusz társai) révén terjedt el Európában.

Rodrigó de Jerezt az Inkvizíció boszorkányság vádjával bebörtönözte, mivel szerintük csak az ördög adhatta a képességet az embernek, hogy szájából füstöt eresszen ki.



II. Fülöp parancsára, Hernán de Boncalo (az Indiák krónikása és történetírója) hozta az első dohánymagvakat Európába 1559-ben.

Ezeket a magvakat a Toledo környéki Cigarrales (Kabócás) földeken ültették el, mely nevét onnan kapta, hogy a kabócák gyakran özönlötték el. Innen indult az európai dohánytermesztés és valószínű, hogy innen ered a cigaretta szó.

A sodrott dohány meggyújtása utáni elszívását leíró első mű, az "Apologética Historia de las Indias" 1527-ből Bartolomé de las Casas-tól. Később Gonzalo de Oviedo y Velázquez "Historia general de las Indias" című művében 1535-ben leírja a növényt és annak használatát.

A dohány európai elterjedése a portugáliai francia nagykövetnek, Jean Nicot de Villemain-nak (1530-1600) köszönhető, akinek tiszteletére Linné, a nagy botanikus, bevezeti a nicotin elnevezést botanikai osztályozásában. Nicot de Villemain tette népszerűvé a dohányfüst beszívását, mikor Medici Katalin (II. Henrik felesége) migrénjét ezzel gyógyította. A növény innen kapta a királynőfű, Catalinaria Nuduca és a nagykövetfű elnevezéseit.

      

Nicot de Villemain                Karl von Linné                Medici Katalin

A cigaretta eredete nem tisztázott. Az egyik legenda szerint 1832-ben a török-egyiptomi háború során, egy török katona pipáját lövés érte, aki erre a pipában lévő dohány papírba tekerte és ez lett az első modern cigaretta.

Az első gyártott és csomagolt cigaretták 1825 körül érkeztek Spanyolországba. 1833-ban megjelentek az első cigarettásdobozok, majd brazil kereskedők elterjesztették Portugáliában és egész Európában.

A krími háború során terjedt rohamosan a cigaretta a francia katonák körében, akik a pipázó törököket utánozták így.

Európában 1830-ban a nők körében is népszerűvé vált a cigarettázás, ebben közrejátszott a spanyol cigarettapapír, melyet likőrrel ízesítettek. Igazi elterjedését az amerikai James Bonsack által feltalált cigarettagyártó gép tette lehetővé, mely több millió szál elkészítésére volt képes, s ezzel megkezdődött a növekvő igényeket kiszolgálni képes tömegtermelés.

2000. évi adatok szerint a világon mintegy 1,22 milliárd ember dohányzik. A férfiak nagyobb számban, mint a nők, bár a kor előrehaladtával csökken a nemek közötti különbség.

A szegények nagyobb valószínűséggel dohányoznak, mint a jobb módúak, és a fejlődő országokban valamint az átmeneti gazdasági rendszerekben élő emberek is többet füstölnek, mint a fejlett országok lakosai.

Az Egészségügyi Világszervezet 2004-es jelentése szerint a világon évente bekövetkező 58,8 millió halálesetből 5,4 millió függ össze a dohányzással.

Nem feladatunk a dohányzás káros hatásainak felsorolása és részletezése. Számtalan ezzel kapcsolatos szakszerű anyagot találsz a hálón, melyeket érdemes komolyan venni. Tudjuk, nagyon nehéz egy szenvedélyről leszokni, helyesebben abbahagyni. Javasoljuk ne is szokj rá, hiszen a dohányzás semmivel nem járul hozzá egyéniséged pozitív tartalmának megerősítéséhez, de igen sokba kerül.

Botanika Vissza a kezdőlapra                Botanika Vissza a BOTANIKA menübe