Tapírfélék


A tapír egy nagy növényevő emlős, hasonló alakú a sertéshez, de annál valamivel nagyobb. Az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez, azon belül a tapírfélék (Tapiridae) családjához tartoznak. Rokonaik a lovak, és az orrszarvúk is.

Négy faj élettere Dél-Amerika északi részétől Dél-Brazíliáig, Észak-Argentínáig terjed. Jól érzi magát a trópusi erdőkben, folyóvizek, mocsarak közelében, ahol az évi középhőmérséklet 27 Celsius fok körül van és a relatív páratartalom 75%-os. Egy faj - az ázsiai tapir - Mianmar, Thaiföld, Malajzia és Szumátra sűrű esőerdeiben honos.

A tapirfélék előfordulása

A legtöbb tapír körülbelül 2 méter hosszú, álló helyzetben nagyjából 1 méter a vállmagaságuk, tömegük 150 - 300 kilogramm közötti. Fedőszőrük rövid, színe vöröses-barnás-szürkés, egyes példányoké közel fekete. Kivétel a maláj tapír, amelyik fehér, nyereg alakú hát- és oldalszínezetű, valamint a hegyi tapír, amely hosszabb, gyapjas bundával rendelkezik.

   

   

A tapírok fülei lekerekítettek, végük fehér. Faruk zömök, farkuk rövid. Lábujjaik patások és szétállóak, első lábukon négy, a hátsókon három lábujj segíti őket a járásban a sáros, puha talajon. Minden faj ivadékai csíkosak és pöttyösek, mely kiváló álcázást biztosít számukra.

   

   

A tapírok orrésze egyesült a felső ajkukkal, megnyúlt, és rendkívül rugalmas szerkezetű ormányt alkot, melyet minden irányban tud mozgatni. Könnyen megragadja a növények lombozatát. Tapírfélék esetében gyakori a Flehmen-reakció, amikor megemelik az ormányt és megmutatják fogazatukat is. Ez a mozgás az illatok jobb felismerését segíti elő. A bikáknál gyakran észlelni ezt a szippantási, illatelemzési reakciót ha más hímek, vagy a nőstények ivarzási illatjeleit kutatja a területen. A maláj tapírnak van a leghosszabb orra és a brazil tapíré a legrövidebb.

Összesen 42 - 44 foga van. Ez a fogazat a lófélékhez áll legközelebb, hasonlóan távoli páratlan ujjú rokonához az orrszarvúhoz.

Szeme barna, látása meglehetősen gyenge. Hallása és szaglása viszont kiváló, ami ezt kompenzálja.

A fiatal tapír három - öt éves korban válik ivaréretté. Kedvező körülmények között, egy egészséges nőstény 13 havi vemhességet követően általában egyetlen borjúnak ad életet, de az ikerszülés sem ritka. A kis tapír pettyes és csíkos bundája hat hónapon belül felveszi a felnőtt állatok színezetét. A fiatal tapírkölyök az első pár napot egy biztonságos helyen tölti, ezután viszont mindenhová követi anyját annak táplálékszerző körútjai során. Az elválasztásra 6 - 8 hónapos korban kerül sor. 18 hónapos korukra elérik a felnőtt testméretüket.

Mint általában az esőerdei növényevők, a tapír is magányosan él, csak a párzási időszakban állnak össze kisebb csapatok. A territóriumukat és csapásaikat vizeletükkel és illatmirigyükkel (ami a hímek fején található) jelölik.

Élettartama 25 - 30 év, a vadonban és állatkertekben egyaránt.

Bár sok időt töltenek a szárazföldi erdőkben, gyakori látogatói a mocsaras, vizes területeknek, folyópartoknak is. Szeretnek a mocsarak iszapjában megmártózni ezzel hűtik magukat és a paraziták eltávolítására, távoltartására is hatékony a sárban dagonyázás. Képesek a víz alá lemerülni, ahol a lágy növényeket előszeretettel legelik, s ezzel egyidőben az apró halak megszabadítják őket a bőrükbe tapadó élősködőktől. A rá leselkedő ragadozók elől is gyakran keres menedéket vízben, akár a víz alá is merül.

   

   

A tapírok megrögzött vegetáriánusok. Étrendjük gyümölcsökből, bogyókból, levelekből, füvekből és vízi növényekből áll. Különösen a fiatal, zsenge hajtásokat kedvelik. Rendszerint ugyanazon az útvonalon mozognak, idővel széles csapást vágva a sűrűben.

   

A tapírfélék nagyrészt éjszaka és szürkületkor kutatják fel táplálékukat, bár a hegyi tapír az Andokban inkább nap közben aktív.

Egy felnőtt tapír elég nagy ahhoz, hogy a hátán és a nyakán lévő vastag bőr megvédje a a jaguárok, krokodilok, óriáskígyók, és a tigrisek támadásaitól. Nehézkes megjelenésük ellenére elég gyorsan futnak, általában sikerül menedéket találniuk a sűrű aljnövényzetben, az erdő fái között, vagy a vízben.

A vadászat a hús és nyersbőr iránti igény következtében számuk lényegesen csökkent, és újabban, az élőhelyek elvesztése is veszélyezteti fennmaradásukat.

Tapírfélék Közép-Amerikában, Dél-Amerikában, valamint Délkelet-Ázsiában élnek. Az öt fennmaradt faj a Közép-amerikai tapír, a brazil tapír, a hegyi tapír, a kabomani tapír (2013-ban ismerték el új fajként) , és az ázsiai, vagy maláj tapír.

Közép-amerikai tapír, (Tapirus bairdii)

Brazil tapír, más néven a dél-amerikai vagy alföldi tapír, (Tapirus terrestris)

Hegyi tapír, (Tapirus pinchaque)

Kabomani tapír, (Tapirus kabomani)

Ázsiai tapír, (Tapirus indicus)

 

A tapirfajok egymáshoz viszonyított nagysága


Közép-amerikai tapír (Tapirus bairdii)

Eléri a 2 és 2,2 méter hosszúságot, az 1 méter magasságot és a 300 kilogramm tömeget. Szőre rövid szürkésbarna, fülei szélén fehér, az ajkuk fehér vagy szürke, orra hosszú és erőteljes.

Elterjedt Mexikóban, és Ecuador keleti részén. A becsült létszámuk kevesebb, mint 5500 példány.

   

   


Brazil tapír, vagy Dél-amerikai tapír (Tapirus terrestris)

Sötétbarna, pofája világosabb. Testhossza 1,8 - 2,5 méter, farka 5 - 10 centiméteres, átlagos tömege 220 - 230 kilogramm.

Élettere az Amazonas vízgyűjtó területe, de megtalálható a Brazíliával szomszádos országokban is. Délen Bolíviában, Paraguayban, Argentínában, Uruguayban, északon Venezueláben, Guyanaban, Surinameban, Francia-Guyanaban, nyugaton Kolumbiában, Bolíviában, Peruban és Ecuadorban is.

A brazil tapír kiváló úszó és búvár, de a szárazföldön is gyors. Élettartamuk 25 - 30 év. Ellenségeik a krokodilok (fekete kajmán), a nagymacskák (jaguár, puma) és az óriákígyók.

A párzási időszak április - június, az ivarérettséget a harmadik évben érik el. A vemhességi idő 13 hónap, általában két évente egy utód jön a világra 15 kilogramm tömeggel. Az elválasztás hat hónapos korban következik be.

Számuk az orvvadászat és az élőhelyek pusztulása miatt rohamosan csökken.

   

   


Hegyi tapír (Tapirus pinchaque)

A tapírfélék családjából a hegyi tapírnak van a legkisebb elterjedési területe. Csupán Kolumbiában, valamint az Andok ecuadori és nyugat-perui hegyláncaiban él.

Többnyire 2000 méteres tengerszint feletti magasságokban levő hegyi köderdők és felvidéki mocsarak lakója. Egészen 4500 méteres magasságig előfordul.

Zömök testű, viszonylag rövid lábú állat. Testhossza 180 centiméter, marmagassága 1 méter, súlya 130 - 180 kilogramm, a nőstények valamivel testesebbek, mint a hímek. A szőrzet színében az egyes egyedek között nagy a változatosság, némelyikük akár majdnem fekete is lehet. Sűrű szőrzetén kívül jellemző e fajra az állon és a száj körül látható, a felső ajak közepéig terjedjedő fehér színezés. Az általában szürke pofatájék néha annyira világos, hogy a hegyi tapírt korábban Tapirus leucogenys (fehérpofájú tapír) névvel is jelölték. Legfőbb ellensége az ember. Régebben a húsáért is vadászták, mely mára javarészt megszűnt, de a szarvasmarhákkal való versengés még mindig komoly veszélyeztető tényező. A tapírok nem bírják a versenyt a táplálékot jobban hasznosító és kihasználó kérődzőkkel, ahol azok tartósan megtelepdtek onnan a tapírok hamar eltűntek. Jelenlegi állományát 2500 egyed körülire becsülik.

   


Kabomani tapír (Tapirus kabomani)

Ez a legkisebb tapír faj, még kisebb, mint a legkisebb korábban ismert hegyi tapír. Hossza 130 centiméter, vállmagassága 90 centiméter és tömege nem haladja meg a 130 kilogrammot.

A Tapirus kabomani dél Amazoniában, a Mato Grosso területén, az Amazonas kolumbiai folyásánál, Bolívia északi és Francia Guyana déli területén mozaikszerűen elszórtan él.

   


Ázsiai tapír (Tapirus indicus)

Családjából ez a legtermetesebb faj és az egyetlen amelyik nem Amerikában, hanem Délkelet-Ázsiában fordul elő.

Víz közelében Mianmar, Thaiföld, Malajzia és Szumátra sűrű esőerdeiben él. Az állat fej-törzs-hossza 180 - 250 centiméter, farokhossza 5 - 10 centiméter, marmagassága 90-110 centiméter és testtömege 250 - 540 kilogramm. A tapír teste zömök és vaskos. Feje keskeny, ami ideális az erdő sűrűjében való közlekedéshez. Bőre vastag, alig borítja szőr, az állat testének elülső és hátsó része fekete, középen fehér. A színezet az éjjeli álcázást szolgálja, hogy a körvonalak elmosódjanak. A 15 - 18 centiméter hosszú ormány nagyon érzékeny és mozgatható, alkalmas ágak megragadására és levelek letépésére.

Ügyesen mászik fel meredek lejtőkön, ezenkívül jól és kitartóan úszik, sőt olykor le is bukik a víz alá. Az ázsiai tapír magányos lény, ha találkozik fajtársaival igen agresszív. Az aljnövényzet növényeit vizeletével megjelöli és így alakítja ki territóriumát, ahonnan elűz minden más tapírt.

   


Tapírok bélyegeken, pénzérmén és pénzjegyen

   

   

   

   

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza az EMLŐSÖK menűbe