Az erszényes ördög


Az erszényes ördög, más néven tasman ördög (Sarcophilus harrisii) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényes ragadozók (Dasyuromorphia) rendjébe, ezen belül az erszényesnyestfélék (Dasyuridae) családjába tartozó faj.

Régen Ausztráliában majdnem mindenhol elterjedt volt. Ma már kizárólag az Ausztráliához tartozó Tasmania szigetén él.

Tasmaniában az erszényes ördögnek kevés ellensége van. Élőhelyének szűkülése és a vegyszeres kártevőirtás azonban veszélyezteti az állományt.

A tasman ördög hossza 50 - 80 centiméter, farokhossza 20 - 30 centiméter és testtömege 4 - 12 kilogramm. Teste erős és zömök, akár egy kis medvének. Feje széles és tömör, végtagjai rövidek, farkát változó hosszúságú szőrzet borítja. A hím nagyobb, mint a nőstény. Bundája vastag fekete, nyakát feltűnő fehér sáv díszíti, füle rózsaszín és csupasz.

   

A tasman ördög csontváza

Eredetileg húsevő életmódját mindenevőre váltotta. Állkapcsait 120 fokosnál nagyobb szögben is ki tudja tátani, erős gyomra segítségével szőröstül-bőröstül, az utolsó csontszilánkig megemészti áldozatát.

   

   

A legnagyobb erszényes ragadozó, mérete egy kisebb kutyáé, de tömzsi és izomzata fejlett. Nem túl gyors, mivel jellegzetes, hintázó járása van, futása is lassú.

   

Fekete szőre, átható bűze, ha izgatott, hangos sikolya és vad étkezési szokásai jellegzetessé teszik. Vadászó és dögevő állat, emellett közösségi étkezésekben is részt vesz, melynek természetes velejárója a jobb falatokért való kíméletlen marakodás.

   

Magányos, de nem territoriális, éjjel aktív. Ha megtámadják, vagy ha a fajtársait akarja elkergetni a dög mellől, hangos, rekedt morgással és fogcsikorgatással próbálkozik megfélemlíteni az ellenfelét. Tápláléka növények és kisebb emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, rovarok és dögök.

Az ivarérettséget 2 éves korban éri el. A párzási időszak április - május között van. A vemhesség 20 - 21 napig tart, ennek végén 20 - 30 alulfejlett kölyök születik, de csak 2 - 4 utód jut be az erszénybe.

   

A nőstény 7 - 8 hónapig szoptatja kicsinyeit. Amikor a kölykök 4 hónapos korukban kinőtték az erszényt, az anyjuk hátán vitetik magukat. A tasmaniai ördög 5 - 8 évig él.

   

   

Tasmania természeti főragadozójaként a tasman ördög segít a kisállat populáció fenntartásában és az elhullott tetemektől való megszabadulásban. A zsákmányuk és a félig rohadt hús teljes egészében való felfalásával természetes porszívóként működnek, a bozótost kitűnő állapotban tartják és csökkentik a férgek számát.

Az állatot egészen 1941-ig - védetté nyilvánításáig - vadászták Tasmania őslakói, mivel csökkentette a marhaállományt.

Az 1990-es évek vége óta egy fertőzés útján terjedő arctumor-betegség közel 70%-kal csökkentette a populációt, és veszélybe került a faj fennmaradása. Az erős állkapcsú, tömzsi alkatú ragadozók a zsákmány feletti marakodás közben megharapják egymást, és az így ejtett sebeken keresztül viszik át egymásra a fertőzést.

   

A megfertőződött tasmán ördögök pofáján először nagy daganat keletkezik, amitől végül az állatok már nem képesek látni, így vadászni és enni sem, amitől legyengülnek végül elpusztulnak. A tumor emellett roncsolhatja belső szerveiket is.

   

A Sydneyi Egyetem és a Tasmaniai Egyetem kutatói 2010 elején a sziget északnyugati részén olyan állományt fedeztek fel, amely immunisnak tűnik a fertőzés útján terjedő pofarákkal szemben. A vizsgált 400 példány egyike sem volt fertőzött. Ez a felfedezés időt adhat a faj fennmaradásának biztosítására.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menűbe