TERMÉSTÍPUSOK 1.

Felnyíló száraz termések


A száraz termések termésfala nagyon kevés nedvességet tartalmaz, vagy egyáltalán nincs bennük víz. Ezek a termések az érés folyamán felnyílnak, s belőlük a magok a földre hullnak, vagy a szél segítségével tovaszállnak. A felnyílás általában azon a vonalon történik, ahol a termőlevelek összeforrnak, ezt nevezzük kopácsnak. Ebbe a csoportba a tüsző, hüvely, tok, becő és becőke típusú termések tartoznak.


Tüsző termés (Folliculus)

Ez a terméstípus lehet magányos, de csoportos is. Magányos tüszőtermése van például a kerti szarkalábnak. (Consolida ajacis)

    

Csoportos tüszőterméssel rendelkeznek a hunyorfélék (Helleborus sp.), ezeknél szabad szemmel is felfedezhetjük a bókoló virágból kinyúló látványos nagy termést.

   

A selyemkóró (Asclepias syriaca) egyre több helyen előforduló invazív fajunk. Ennek termése éretten felhasad, s a benne lévő magvakat, - melyek bolyhos repítőkészülékkel vannak ellátva - a szél szállítja.

   

Kertekben gyakori egynyári virág a borzaskata (Nigella damascena), mely sűrűn vetve különösen dekoratív. Az érés folyamán összeforrt tüszők gömbszerűen felfúvódnak.

    
    

A fűszernövényként is ismert feketekömény (Nigella sativa) termését, akárcsak a borzaskatáét, a szárazvirág kötészetben is felhasználják..

  

Vizes élőhelyeken gyakran találkozhatunk a mocsári gólyahírrel. (Caltha palustris) A sárga szirmok lehullását követően fejlődő termése olyan, mint egy középkori harci eszköz.

  

A mézeskalácsok és más karácsonyi sütemények elengedhetetlen fűszere a csillagánizs (Illicium verum). A sokágú, napocskaszerű termés mindegyik sugarában (tüszőjében) egy nagy fényes mag található.

 


Hüvelytermés (Legumen)

A pillangósvirágúakra jellemző terméstípus, mely általában több magot tartalmaz. Ha magunk elé képzeljük, a héjon át láthatjuk a kidomborodó magvakat. Két ponton nyílik fel, mivel mind a varrati vonal, mind a felső ér mentén ki lehet bontani. Sok hüvelytermés az érés folyamán ki is nyílik, sőt feltekeredik, messze röpítve a magvakat, elősegítve a jobb terjedést.

 

A bab (Phaseolus vulgaris) hüvelytermésében a szemek egyenként kapcsolódnak a termésfalhoz, melynek nyoma a babszemeken is jól látható köldökfolt.

  

A krisztusfa (Gleditsia triacanthos) hosszú hüvelytermései még télen is a fákon maradnak, s a fényes, barna magok az erős szélben zörögnek a száraz termésben.

  

A japánakác (Sophora japonica) gyakori díszfa. Termésén remekül látszik a magok közti befűződés. Érés folyamán a termés nem nyílik fel, csak később, az elvékonyodási pontokon törik szét.

 

Fontos takarmánynövény a lucerna (Medicago sativa), melynek termése csigaszerűen felpöndörödik.

 

A szintén takarmánynövény baltacím (Onobrychis viciaefolia) termése, a többséggel ellentétben csak egyetlen magot tartalmaz.

 

Hüvelytermése van a brazil óriásbabnak (Entada phaseoloides) is, melynek hossza akár az 1 métert is elérheti. A termésből kihullott magokat a víz messze elsodorja, gyakran megtalálhatók a Dél-Amerikai tengerpartokon.

 

A földimogyoró (Arachis hypogaea) virágai a megtermékenyülés után visszahúzódnak a föld alá, s ott fejlődik ki a 2 - 6 magot tartalmazó, fel nem nyíló termés.

 


Toktermés (Capsula)

Ennek kialakulásában több termőlevél vesz részt, s mindig felnyílik. Különbségek vannak a felnyílás módjában. Magjai általában aprók, vagy lemezszerűek, s könnyen kihullnak.

 

A kopács mentén való nyílás itt is jellemző, ilyen például a nőszirom (Iris sanguinea) termése. A kertekben gyakori írisz virágai csak ritkán termékenyülnek meg, de ha ez megtörténik, hatalmas, buzogányszerű termés lesz az eredménye.

  

Szántóföldek mentén gyakran találkozhatunk a mérgező csattanó maszlaggal (Datura stramonium). Szúrós termésében álválaszfalak vannak, a rekeszekben ülnek a magok.

  

Toktermések kupakkal is nyílnak, ekkor a termés felső része leesik, s a magvak kihullnak. Ilyen termése van a lándzsás útifűnek (Plantago lanceolata), mellyel gyakran találkozhatunk erdei utak mentén, tisztásokon, réteken.

  

A habszegfűfélék (Silene sp.) termése fogakkal nyílik, melyeknél a termés felső peremén visszahajló, fűrészfogszerű képleteket találunk.

  

Lyukakkal nyíló toktermése van a máknak (Papver somniferum) és a pipacsnak (Papaver rhoeas). A gubó felső részén apró lyukak nyílnak, s abból a magvakat a szél széthordja.

  

A csörgőfa (Koelreuteria paniculata) toktermése felfújt, levegővel telt, üreges, benne 1 - 2 darab maggal.

  

Becőszerű toktermése van a gyógynövényként is ismert vérehulló fecskefűnek (Chelidonium majus). Csoportosan felfelé álló termését érett állapotban megérintve, az felpattan, és kipergeti magjait.

 

A bolondító beléndek (Hyoscyamus niger) toktermését csalmatoknak nevezzük. A száron egymás mellett kehelyszerű termések sorakoznak. E kelyheket a csészelevelek maradványai alkotják, maga a termés pedig fedővel záródik.

  

Az amerikai eredetű szivarfa (Catalpa bignonioides) termése hosszú, ceruzaszerű, melyből felrepedés után a szél segítségével szóródnak szét a benne lévő magok.

 

A hárs (Tilia cordata) termése is a széllel terjed, s ezt még egy murvalevél eredetű repítőkészülék is segíti.

 

Dísztökre hasonlító termése van a vízitöknek (Nuphar lutea). Érést követően magjait a vízbe szórja.

 


Becőtermés (Siliqua)

E termés két termőlevélből fejlődik ki úgy, hogy a benne lévő üreget egy hártyás álválaszfal két részre osztja. A magok, ezen a pauszpapír szerű hártyán helyezkednek el. Az érett termés két kopáccsal, alulról felfelé nyílik, s ekkor a magvak a földre hullnak. A becőtermés alakja mindig hosszúkás, azaz a hossza többszöröse a szélességének.

 

Becőtermése van a francia mustárnak (Brassica nigra), mely apró, fekete, gombostűfejnyi magokat rejt.

 

A káposzta (Brassica oleracea convar) kétéves növény, virágját és becőkkel teli szárát a második évben láthatjuk.

 

A tarlórépa (Brassica rapa) csupán nevében répa, egyébként ugyanúgy a keresztesvirágúak közé tartozik, mint a mustár, vagy a káposzta. Magas száron fejlődő hosszú becői nagyon látványosak.

  

Fontos olajtartalmú növényünk a repce (Brassica napus), melynek becő termései a 10 centimétert is elérhetik. Egy ilyen becő akár 30 - 40 darab magot is tartalmaz. A magok olajtartalma elérheti a 34 - 45 százalékot, melyet elsősorban biodízel előállítására alkalmaznak.

 


Becőke termés (Silicula)

Felépítésében megegyezik a becőterméssel, azonban hossza nagyjából ugyanakkora, mint a szélessége.

 

Szív alakú becőke termése van a mindenki által ismert közönséges gyomnak, a pásztortáskának (Capsella bursa-pastoris).

 
 

A korongpár (Biscutella laevigata) becőkéi, ahogy a száron fejlődnek pont olyanok, mint egy régimódi szemüveg.

  

Szárazvirág kötészetben gyakran használják a népi nevén júdáspénznek is nevezett kerti holdviola (Lunaria annua) elszáradt ágait. Ekkor a száron már csupán a magokat tartó elválasztó hártya található. A holdviola becőkéi erősen lapítottak.

  

A ritka tátorján (Crambe tataria) becőkéi nem nyílnak fel, azok száraz állapotban is zárva maradnak.

  

Botanika Vissza a kezdőlapra          Termved Vissza a BOTANIKA menűbe