Tigris


A tigris (Panthera tigris) a ragadozók rendjébe és a macskafélék családjába tartozó faj. Valamennyi alfaja veszélyeztetett.

A legnagyobb ma élő macskaféle, méretben csak a jégkorszaki barlangi oroszlán múlta felül. A tigrisek méretei és egyéb jellemzői alfajonként változóak. A vadon élő hím tigrisek 100 és 300 kilogramm közötti tömegűek, hosszuk a farokkal együtt 220 - 330 centiméter (a farok hossza 60 - 100 centiméter).

Nemi kétalakúság figyelhető meg, a nőstény tigrisek jóval kisebbek, 85 - 165 kilogrammot érhetnek el, hosszuk 210 - 280 centiméter.

Korábban a Közel-Kelettől a Távol-Keletig, Ázsia jelentős részén előfordult. Mára szabadon csak Kínában, Tibetben, Szibériában, Mongóliában, Malajziában, Thaiföldön, Nepálban és Indiában lelhető fel.

Sárgásbarna illetve vörösesbarna alapszínű szőrzetét jellegzetes fekete vagy sötétbarna csíkozás díszíti, míg torka, hasoldala és a végtagok belső oldala világosabb, általában fehér színű. Hosszú farka szintén sárgásbarna vagy vörösesbarna alapszínű, melyen sötét gyűrűzet látható. Az arcán látható bajusz a tájékozódásban segíti. Jellegzetessége a fülkagyló hátoldalán lévő fehér folt.

   

Élőhelye igen változatos, a trópusi esőerdőkben, a száraz erdőkben, a mangrove mocsarakban és a magas füvű területeken egyaránt megtalálható. A legtöbb tigris erdőkben, illetve füves területeken lakik, amihez bundájuk mintázata is alkalmazkodott. Bár első látásra kirívónak tűnik a fekete csíkozás narancssárga alapon, de a száraz, barnás árnyalatú fűben kiválóan képes elrejtőzni.

   

A tigrisek magányos állatok, hosszabb ideig csak a nőstény és utódai élnek együtt. Egész nap aktívak lehetnek, főleg alkonyat után és éjszaka vadásznak. A legtöbb macskafélétől eltérően a tigris szereti a vizet, jól és kitartóan tud úszni, gyakran látni, amint tavakban és folyókban fürdenek és halásznak.

   

Visszahúzható karmainak és erős lábainak segítségével kiválóan mászik fára. Az elejtett tigrisek karmaiból vadásztrófeaként amuletteket, burnótszelencét és egyéb díszeket készítettek.

   

   

      

Akár 8 - 10 méteres ugrásokra is képes.

   

A hímek és a nőstények egyaránt saját territóriumot birtokolnak, a hímeké többszöröse lehet a nőstényekének, és egy hím területe több nőstényét is átfedheti. Területük határát állandóan jelölik a jellegzetes tereptárgyakra spriccelt vizeletükkel, valamint karmolásnyomokkal.

Nincs természetes ellenségük, egyedül az ember jelent számukra veszélyt, míg a kölyköket kifejlett fajtársaik ölhetik meg.

A tigris fő táplálékai a nagy testű patások, szarvasok, antilopok, vaddisznók, bivalyok, de akár a fiatal elefántot vagy orrszarvút, sőt alkalmanként medvéket, leopárdokat és krokodilokat is zsákmányol. Emellett azonban a kis testű fajok, mint a madarak, a rágcsálók, a békák és a halak számára is veszélyt jelent, de a dögöt sem veti meg.

   

   

   

   

Általában nem eszik minden nap, de egy sikeres vadászat után egyszerre akár 40 kilogramm húst is elfogyaszt. A kisebb zsákmányállatokat a tarkóra mért harapással öli meg, míg a nagyobb testű prédának a torkát harapja át, így fojtva meg áldozatát. Átlagosan 10 - 20 vadászatából mindössze egyszer jár sikerrel.

Nem nevezhető tipikus éjszakai vadásznak, nappal is gyakorta kóborol, territóriuma határait újra kijelölve. Naponta 35 - 40 kilométert is megtesz. Vadászata során a már kijárt ösvényeken settenkedik nesztelenül, lesve a préda felbukkanását. Vadat észlelve odalopakodik a közelébe, mindig figyelve, hogy a szél szembefújjon, így az elejteni kívánt áldozat nem érezheti meg a közelgő tigrist, majd pár hatalmas ugrás után megragadja azt.

A veszélyes önvédelmi fegyverrel, aganccsal, szarvval rendelkező állatoknak a torkát ragadja meg, a vaddisznóra egyszerűen, macska módjára ráveti magát. Főleg nagyobb patás állatokat zsákmányol, de Szibériában ínséges időkben, vagy ha a rágcsálók nagyon elszaporodnak, egerészésre is adja néha a fejét. Kerüli az emberlakta vidékeket, de India sűrűn lakott folyópartjain emberevő példányok is előfordulnak. Ezek főleg beteg vagy idős tigrisek, amelyek felfedezik, hogy az embert könnyebb elejteni, mint a dzsungel vadjait.

Az elejtett zsákmányt sosem kezdi ott helyben elfogyasztani, azt mindig elhurcolja valami védett bozótba. Egyszerre 35 - 40 kg húst is képes megenni. Ha jóllakott, a maradékot elrejti, fűvel, ágakkal befedi. Az így elrejtett zsákmányához később visszatér, még akkor is, ha az már oszlásnak indult.

Nincs kitüntetett szaporodási időszakuk, bár az északabbi területeken élők többnyire csak télen párzanak, így tavasszal jönnek világra az utódaik. A nőstények mindössze 3 - 6 napig ivarzanak, ezt átlagosan 103 napos vemhesség követi, melynek végén általában 2 - 3 kölyök látja meg a napvilágot. Születéskor súlyuk 780 - 1600 gramm, szemük csak a második héten nyílik ki.

   

A kölykök 3 hónapos korukig szopnak, szilárd táplálékot már a második hónaptól kezdve fogyasztanak, de csak másfél éves korukban válnak önállóvá.

A nőstény egyedül neveli utódait, akik féléves koruktól követik anyjukat a vadászatok során is, azonban általában 2 - 3 éves koruk között hagyják el végleg a szülőterületüket. Az ivarérettségüket 3 - 4 éves korukban érik el.

Várható élettartamuk a szabad természetben ritkán haladja meg a 10 évet, fogságban azonban 20 évnél is tovább élhetnek.

A tigrisnek kilenc alfaját írták le, melyek közül három kihalt.

Szibériai tigris vagy amuri tigris (Panthera tigris altaica)

Dél-kínai tigris (Panthera tigris amoyensis)

Bali tigris (Panthera tigris balica) - kihalt az 1940-es években

Indokínai tigris (Panthera tigris corbetti)

Maláj tigris (Panthera tigris jacksoni)

Jávai tigris (Panthera tigris sondaica) - kihalt az 1980-as években

Szumátrai tigris (Panthera tigris sumatrae)

Bengáli tigris vagy királytigris (Panthera tigris tigris)

Kaszpi tigris (Panthera tigris virgata) - kihalt az 1970-es években, újabban egyes szerzők ezt az alfajt a szibériai tigrishez sorolják.


Szibériai tigris (Panthera tigris altaica)

Az 1200-as évek elején gyakori állat volt Kína északkeleti részén, Koreában, Mongólia északkeleti részén és Délkelet-Szibériában. Jelenleg csak egy igen kicsi populációja él vadon Szibéria távol-keleti területein, az Amur vidékén és Usszuri-földön valamint Északkelet-Kínában.

Azon a területen él, ahonnan a feltételezések szerint az összes tigris származik. A legnagyobb méretű tigrisalfaj. Testhossza 2,5 - 3,5 méter, testtömege 150 - 300 kilogramm. Világosabb sárga, és vastagabb a bundája, mint a trópusi alfajoknak.

   

   


Dél-kínai tigris (Panthera tigris amoyensis)

A dél-kínai tigris az ázsiai szárazföldön a legkisebb tigrisfaj. A hímek legfeljebb 2,6 méteres, a nőstények 2,3 méteres hosszt érnek el. Viszonylag kisebb mérete miatt könnyebben mozog fás, erdős területeken, melyeket előnyben részesít tartózkodási, vagy táplálékszerzési területként.

Egyike a 10 legveszélyeztetebb fajnak.

   


Bali tigris (Panthera tigris balica)

A legkisebb testméretű alfaj volt. A nőstényének testtömege 65 - 80 kilogramm, a hímé 90 - 100 kilogramm. A hím hossza 230 - 240 centiméter, a nőstényé 190 - 200 centiméter. Ez az alfaj halt ki a legkorábban 1940 körül.

Az utolsó példányt 1937-ben látták.

   


Indokínai tigris (Panthera tigris corbetti)

Legnagyobb számban Thaiföldön és Laoszban él, de megtalálható Kambodzsában, Malajziában és Mianmar délkeleti, valamint Vietnam északnyugati részén.

A hímek orruktól a farkukig 220 - 250 centiméter, a nőstények 200 - 220 centiméter hosszúak. A hímek súlya 150 - 200 kilogramm, míg a nőstényeké csak 100 - 130 kilogramm. Számukat ma 1100 - 1800-ra becsülik.

   

   


Jávai tigris (Panthera tigris sondaica)

A jávai tigris a többi alfaj példányaihoz képest kis termetű volt. A hím hossza általában a 2,4 métert érte el, tömege pedig 100 - 140 kilogramm közötti, míg a nőstény ennél általában kisebb, súlya 75 -120 kilogramm körüli volt.

Természetes élőhelye Indonézia, azon belül pedig Jáva szigete volt, ahol a vadászata és élőhelyeinek pusztulása miatt fokozatosan csökkent a populációja. Már az 1950-es években csak 25 példányt tartottak számon belőle, az utolsót pedig 1972-ben látták.

   


Szumátrai tigris (Panthera tigris sumatrae)

A közelmúltban egy amerikai kutatócsoport laboratóriumi vizsgálatok során kiderítette, hogy az indokínai tigris (Panthera tigris corbetti) és a maláj-félszigeten élő példányok között jelentős genetikai eltérés van, így a kutatók egy új alfajt állapítottak meg. Ezzel hatra emelkedett a még élő alfajok száma.

A hímek orruktól a farkukig 240 - 260 centiméter, a nőstények 220 - 240 centiméter hosszúak.

   

   


Bengáli tigris vagy királytigris (Panthera tigris tigris)

India középső és keleti részén, Bangladesben, Nepálban, Bhutánban és Mianmarban őshonos. Korábban Pakisztánban is előfordult, de onnan mára kiirtották.

Teste valamivel hosszabb mint az oroszláné, nyújtottabb és hajlékonyabb. Egy kifejlett állat 2,4 - 3,1 méter hosszú (ebből a farok 85 - 100 centiméter), súlya a 150 - 250 kilogrammot is eléri.

   

   


Kaszpi tigris (Panthera tigris virgata)

A kaszpi tigris a szibériai tigris legnyugatibb állományát képezte. Az állat megtalálható volt Iránban, Irakban, Afganisztánban, Törökországban, Mongóliában, Kazahsztánban, Kaukázusban, Tadzsikisztánban, Türkmenisztánban és Üzbegisztánban. A kaszpi tigris 1970-re teljesen kipusztult.

Átlagos mérete és súlya kisebb, mint a szibériai tigrisé. Turkesztánban a hím tigrisek hossza több mint 200 centiméter volt, közülük a leghosszabb körülbelül 270 centiméter lehetett. A nőstények mérete kisebb, általában 160 - 180 centiméter, súlyuk 85 - 140 kilogramm. A legnehezebb hím 240 kilogramm volt.

   

A vadonélő tigrisek állománya napról-napra csökken. Kipusztulásuk megakadályozása érdekében nemzetközi mentőprogramokat indítottak. Oroszországban, ahol az amuri tigrisek egyedszáma 360 körüli, megmentésük érdekében visszatelepítő projektet valósítanak meg.

Botanika Vissza a kezdőlapra                                    Botanika Vissza a EMLŐSÖK menűbe